Indul az Euroliga alapszakasza - C-csoport

C-csoport

Olimpiakosz (görög)

Ahhoz képest, hogy a címvédőnél a győztes hadvezér, Dusan Ivkovics nagyon gyorsan bejelentette, hogy távozik a gárda éléről, miután a görög bajnoki címet is begyűjtötte Szapnuliszékkal, egészen szépen egyben maradt a gárda, sőt, talán még erősödött is, hiába szóltak a hírek kezdetben újabb pénzügyi megszorításokról a klubnál. Marko Keselj és Lazarosz Papadopulosz az a két játékos, akik rendszeresen pályára is léptek tavaly a piros-fehéreknél és már nincsenek a csapatnál, mellettük a sérülésekkel bajlódó Pelekanosz - Vaszillopulosz páros távozott csak. Jött viszont az a Sztratosz Perperoglu az ősi rivális Panathinaikosztól, akit tavaly a döntő első meccse előtt úgy megdobtak leendő szurkolói, hogy kórházba kellett szállítani... Mellette Dimitrosz Mavroidisz jött, méghozzá a Bilbaótól, de ő nem fog sok vizet zavarni, nagyjából majd tudja is pótolni Papadopuloszt, Perperoglu pedig sokkal több dologra használható, mint Keselj, úgyhogy a keretet tekintve biztosan nem lépett vissza az Olimpiakosz, pláne, hogy a tavalyi esztendő végén sérüléssel bajlódó Acie Law most teljes értékű harcosként kezdhet neki az idénynek.  Ugyanakkor mégis azt mondanánk, hogy maga a csapat gyengült, ez pedig az edzői poszton történő óriási visszalépésnek köszönhető, bár maga a játékrendszer nyilván megmarad Jorgosz Barcokasznál is, aki egykoron a Marusszit már csapattá tudta formálni nem annyira kiemelkedő egyéni képességekkel rendelkező játékosanyag felhasználásával. A csoportból való továbbjutással nem szabad, hogy gondjaik legyenek, de a Top 16-ban akár olyan ellenfeleket is kaphat a Law - Szpanulisz - Perperoglu - Papanikolau - Printezisz - Hines - Dorsey - Hines nyolcas alaprotációra építő píreuszi alakulat, melyek ellen a rájátszásba jutás nem jönne össze. Ugyanakkor tiszteljük az igazán egységes és már bizonyított csapatokat, habár az sem lesz elhanyagolható tényező, hogy idén már nem underdog szerepen tetszeleg az Oly, hanem esélyesként lépnek parkettre majdnem minden csatában. 

EA7 Emporio Armani Milano (olasz)

Most vagy soha! - kiálthatnak fel a milánói piros fehérek hívei - értve ezt a hazai bajnokságra és az Euroligára egyaránt. A nagy vetélytárs látványos átalakulását, és saját kedvenceik  majdnem oly látványos erősödését látva, és alighanem igazuk is lehet, ha most sem nyer bajnoki címet a Milano (a 25  scudettójával olasz rekord bajnok, 1996-ban örülhetett utoljára bajnoki trófeának), magunk sem tudjuk mikor nyerhet egyáltalán, de legalább ennyire fontos a patinás gárdámnak, hogy nemzetközi szinten is újra letegye a névjegyét. A milliárdos divat cézár Giorgio Armani euró 10 millióinak köszönhetően Európa egyik legerősebb kerete körvonalazódik a lombard metropolisban. Omar Cook és Iacopo Giachetti mellett immáron a horvát válogatott Rok Stipcevic is Sergio Scariolo mester rotációját erősíti majd az 1-es poszton. Az amúgy is bivaly- erős mezőnysort a veterán klasszis Gianluca Basile és a Maccabi legjobbjának, Keith Langfordnak a megszerzésével erősítették tovább, ráadásul a CSZKA Moszkva nagyon erős csábításától is meg tudták védeni egyik legjobbjukat Malik Hairstont. Az amerikai bedobót, olasz sajtópletykák szerint évi 2.5 millió eurós fizetéssel sikerült maradásra bírni.... Mindezeken felül a bajnoki ezüstérmes keretét erősíti az  a 20 éves Alessandro Gentile, aki korosztályában nemcsak Olaszország, hanem Európa legnagyobb tehetségei közt tartanak számon. Gentile ebben a szezonban már akár meghatározó szerepeket is kaphat a milánói sztárcsapatban. Mezőnysoránál semmivel sem kevésbé veretes a milánóiak tábla alatti szekciója: 5 különböző stílusú, és korú klasszis  ezen két poszton is rendelkezésre áll. A két hellén sztár Antonis Fotsis és Ioannis Boroussis már az elmúlt idényben is Milánóban pattogtatott, ahogy a már a felnőtt olasz válogatottban is bemutatkozó Nicolo Melli is. Ez utóbbi 21 éves fiatalember, az előttünk álló szezon egyik legkellemesebb meglepetése lehet. Végül, de nem utolsósorban a 2 kiegészítő magas-ember, Richard Hendrix és David Chiotti is több mint minőségi csere lehetőség. Előbbi amerikai center, Langfordhoz hasonlóan a Maccabit hagyta ott azért hogy Milánóban évi 1 millió dollárért kiegészítő ember legyen, utóbbi (Chiotti), pedig "csak" stabil olasz válogatott. Ilyen játékos anyag mellett, joggal lehet cél a bajnoki cím (26 év utáni) visszaszerzése,  az Euroliga Final Fourba jutás!

Anadolu Efes (török)

Az Anadolunak hatalmas csalódás volt az előző évad. Az ő csarnokuk adott otthont az Euroliga Final Fourjának, de az Efes nem tudta oda beverekednie magát. Sok mindenkit elengedtek, ellenben keveset igazoltak, viszont ott próbáltak a minőségre törekedni. A távozók közül talán csak az uruguayi center Esteban Batista illetve az amerikai dobógép Tarence Kinsey (Golden State) elvesztése lehet fájó, bár a nagyembert utólag visszaszerezte az Efes, mivel Stanko Barac hosszabb időre kidőlt. Mellettük a szezon közben jött Oliver LaFayette is távozott. Maradt azonban Dusko Savanovic, Stanko Barac, Kerem Tunceri és Sasha Vujacic négyese. Az érkezők közül egyértelműen nagy név az irányító Jamon Lukas Gordon (Galata), Jordan Farmar (Brooklyn Nets) az NBA-ből valamint a szintén a tengerentúlról visszatérő Semih Erden (Cleveland), sőt "Ear Jordan" az egész Euroliga-mezőny egyik legnagyobb nyári igazolása, a poszton Bo McCalebb mellett, után talán a legjobb pontszerző 1-es. Erős sor, ráadásul az Euroligának ismételten csak nekivágnak, csak mintha egy kicsit sok lenne a hátvéd? Ennek a kérdésnek a megoldására szakosodott az a vezetőedző, aki a Galatasaraytól érkezett, ő Oktay Mahmudi, akinek a neve garancia lehet arra, hogy hosszú évek után a csapat nem csak nevekből és mezekből fog állni, hanem egység lesz a társaságon belül és jönnek majd a győzelmek is. Félelmetesen jó a keret, igazi Final Four esélyesek az isztambuliak is, csak azért vagyunk velük szemben picit szkeptikusak, mert tényleg hosszú évek óta tart már a "török átok" az Euroligában... 

Caja Laboral (spanyol)

A nyár legnagyobb vesztese egyértelműen a baszk alakulat volt a spanyol élgárdák közül, miután két vezérüktől is búcsút kellett vennie a holtszezonban. Mirza Teletovic és Pablo Prigioni is az NBA miatt hagyta ott a Caja együttesét, de ha ez nem lenne elég érvágás a klub szurkolóinak, Pau Ribas is távozott, méghozzá a nyáron jól erősítő Valenciához. A ”bevételi” oldalon már kevésbé nagy nevek találhatóak, Tibor Pleiss az egyedüli érkező a gyűrű közelébe közepes átlagokkal a német bajnokságból, bár ha ide vesszük azt, hogy a most is újabb sérülésből felépülő Maciej Lampe esetleg teljes értékű harcosként küzdi végig a szezont, akkor máris jobban fest a helyzet, ráadásul a ball-hog Teletovic távozásával ő is minőségibb helyzetekbe kerülhet a gyűrű közelében, valamint csapatszinten is sokkal jobban járhat a labda, visszatérhet a régi Dusko Ivanovics-féle játékrendszer. Mezőnyposztokon jött Taylor Rochestie, Fabien Causeur és a rutinos Carlos Cabezas, amivel a Prigioni és Ribas helyén keletkezett űrt tudják majd betölteni. A héten még (újra 10 napra) leszerződtették Eduardo Hernandez-Sonsecát, egy 212 centis, volt utánpótlás válogatott centert, neki már volt kétszer két hete van bizonyítani, hogy helye van a keretben. A húzóemberek közül azért jópáran (San Emeterio, Lampe, a két Bjelica, Nocioni, Oleson) maradtak tavalyról, így most sem szabad lebecsülni a baszkokat, akik vélhetően továbbjutnak ebből a csoportból, de hogy további köröket menjenek, ahhoz elég nagy szerencse is kellene, plusz bravúrok sorozata.

Zalgiris Kaunas (litván)

A litván bajnok ugyan elvesztette legnagyobb ászát, a CSZKA Moszkvához távozó Sonny Weemst, sőt, DeJuan Collins és Mantes Kalnietis is elhagyták a Baltikumot, de olyan szintű erősítést hajtott végre a vezetés, ami után azt lehet mondani, hogy ebből a csoportból simán továbbmehet a Zalgiris azzal együtt is, mennyire erősek az ellenfelek. A spanyol vezetőedző, a Real Madrid korábbi és a Sevilla legutóbbi trénere Joan Plaza máris óriási minőségi előrelépés elődjeihez képest, pláne, hogy a hispán mesternél az eredményesség az egyik legfőbb jellemző, ez mellett pedig ott van a remek csapatépítő-, illetve meccselési készség. Tremmell Darden a legjobb külföldi az új szerzemények közül, de a tavaly az Unicaja Malaga kötelékébe tartozó bedobóról nem árt tudni, hogy nagyon sérülékeny, így nem kis kockázat van benne. Oliver Lafayette és Ibrahim Jabeer jöttek a hátvéd posztokra, a korábban Olaszországban már befutó bolgár-amerikai picit lutri, mivel eltűnt egy pár évre, LaFayette viszont nagyon jó volt az Efesnél tavaly. Marko Popovic maradt, a horvát ráadásul megoszthatja a terhei a hazájában visszatérő Rimantas Kaukenasszal, a magas posztokon Javtokas hosszabb távú lesérülése után kicsit egyedül maradó Paulius Jankunas pedig kapott maga mellé két segédet, méghozzá a szintén hazaszerződő Lavrinovic-testvérpár személyében. Hiába a megbízható Rakovics távozása, itt is csak erősödött a Kaunas, melynek igen jó esélye van akár a Top 8-at is megcsípni, ha innen továbbverekedi magát a nagyok ellen.

Cedevita Zagreb (horvát)

Ez a gárda a feltörekvő horvát együttes, az előző Adria Liga-kiírás ezüstérmese, amely az EurópaKupa után most az Euroligában indul. A Cibona melletti másik zágrábi együttes ennek megfelelően erősítette meg játékoskeretét és szakmai stábját. Nem túlzás azt állítani: igazi nagycsapat alakul a horvát fővárosban. Bár még messze van, úgy gondoljuk, már most sem árt tudni Szolnokon: a Cedevita a 23. fordulóban, a dolgok jelen állása szerint 2013. február 23-án látogat a Tiszaligetbe.

Az 1991-ben Botinec néven alapított klub csapata 2002-ben jutott fel a horvát élvonalba, ahol óriási meglepetésre már az első évadjában 5. lett. Az igazán nagy fordulat 2005-ben következett be, amikor az Atlantic Grupa a régió egyik meghatározó vállalata lett a csapat főszponzora, ettől kezdve viseli az együttes a Cedevita nevet. A 2009-10-es szezonban 3. lett a csapat. Az előző évadban  egy igazi nemzetközi klasszis a rutinos szlovén Matjaz Smodis és elsősorban légiósai vezérletével szédületes szezont "futott"a Cedevita. Az első trófeát idén nyerte el a zágrábi alakulat a Horvát Kupa elhódításával, és, mint már említettük, az Adria Ligában második lett.

Bár sok kitűnő kosarast is igazolt a keretét jelentős mértékben átalakító Cedevita, a legnagyobb név a kispadra érkezett, a csapatot a tapasztalt szerb Bozsidar Majkovics irányítja. A 60. életévét áprilisban betöltő sztáredző három csapattal - Jugoplastika Split, Panathinaikosz, Limoges - négy BEK illetve Euroliga trófeát nyert. Jelenleg, amellett, hogy a Cedevita szakvezetője, a szlovén nemzeti csapatot is irányítja.

9 játékos ment s ugyanennyi érkezett, s újabban szinte csak a Cedevita sztár-igazolásairól szól az Adria-Liga honlapja. A rutinos macedón irányító, a Barcelonát, a Virtus Bologna csapatát, a Sienát és a Tau-t is megjárt, tavaly hazája nemzeti csapatával Eb 4. Vlado Ilievszki egy amerikai irányító, Marques Green mellé és a szintén nyáron hozott, de gyorsan kitett Curtis Stinson helyett érkezett. Persze kell is az ember az Adria- és az Euroliga megterhelő mérkőzéseire. Nagy, sőt mi több óriási "fogás" a francia nemzeti csapattal a londoni olimpiát is megjárt, hátvédként és bedobóként egyaránt kiemelkedő teljesítményre képes Mikael Gelabale.

Persze hazai vonalon is akadtak neves érkezők. A Gelabale-hoz hasonló posztokon bevethető, a pekingi olimpiát is megjárt Marko Tomas, aki jelenleg sérült vagy a Galatasaray-t is megjárt center, Luksa Andric is nagy erősítés, remek kosaras. Érdekes, a külső posztokat inkább "hozott anyagból" azaz légiósokkal próbálja megoldani a klub, itt nem szabad megfeledkeznünk a Horvátországba visszatérő Bracey Wright-ról sem a palánk alatti erők jelentős része viszont horvát játékos, illetve van egy új szerbjük, a rutinos Predrag Szuput személyében, aki Bambergből jött. Ígéretesnek tűnő állomány, egy kitűnő stratégával - érdeklődve várjuk, milyen szezonja lesz a Cedevita csapatának, miután két nagyobb név, Matajz Smodis és Dontaye Draper távozása után óriási erősítést hajtott végre a klub vezetése. Bár a csoportból való továbbjutások így is vaskos meglepetés lenne, azért meccseket vélhetően fognak nyerni ebben az elég erős kis hatosban is.