Rajtol az átalakult Euroliga: Amit tudni érdemes

Az idei évtől gyökeres változást eszközöltek a lebonyolítás rendjében Jordi Bertomeu-ék, hiszen az Euroliga idén ősztől valóban liga rendszerben működik majd. Megszüntették ugyanis a jól bevált négyszer hatcsapatos első csoportkört és a kétszer nyolccsapatos Top16-ot, ehelyett egy teljes kétkörös alapszakaszban mindenki oda-vissza játszik majd egymással. A rájátszástól aztán már minden a megszokott menetrend szerint zajlik majd, az első nyolc csapat három győzelemig tartó pároscsatát vív majd a helyezések szerint, ezek győztesei pedig bejutnak a május 19. és 21. között rendezendő isztambuli Final Fourba.

Ennek az új rendszernek a hátránya, hogy 24-ről 16-ra csökkent a csapatok száma, így több olyan gárda is lemarad az idei versengésről, akik az elmúlt években stabil résztvevői vagy üde színfoltjai voltak a sorozatnak (például a tavaly Final Fourba jutó Lokomotiv Kubany, vagy a Top16-os Himki Moszkva, Cedevita Zagreb és Unicaja Malaga). Elveszik továbbá a csoportokból való továbbjutás izgalma, amiről sok esetben igazi ki-ki meccsek vagy hosszas számolgatás döntött. Előnye viszont az új rendszernek, hogy mivel mindenki játszik mindenkivel, ezért az alapszakasz végén igazságosabb sorrend születhet, mint a csoportokba sorolással, illetve a koncentráltabb mezőny miatt minden hétre jut majd legalább 2-3 klasszikus rangadó és remélhetőleg az eddigieknél is több izgalmas mérkőzés.

Az alábbiakban sorra vesszük a résztvevő csapatokat, a kereteikben történt főbb változásokat, és latolgatjuk az esélyeiket.

 

CSZKA Moszkva (orosz)

A sort természetesen a címvédő CSZKA Moszkvával kell kezdeni, az oroszok májusban végre elérték hőn áhított céljukat, és 2008 után újra elhódították a trófeát. Mindezt ráadásul fantasztikus játékkal, meccset is alig-alig vesztve (összességében 24-5-ös mérleggel) tették Dimitrisz Itudisz fiai, akik végre túl tudtak lépni saját árnyékukon. Pedig a húszpontos vezetésről hosszabbításra leadott Fenerbahce elleni döntőben ismét felrémlett az előző négy Final Four drámája, ám Teodoszicsék ezúttal nem estek a "szokásos" hibájukba és végül diadalmaskodni tudtak. Így nagy változásokat természetesen nem kellett eszközölniük a vezetőknek a VTB Ligát is megnyerő orosz kirakatcsapatnál, a kulcsjátékosok közül kivétel nélkül mindenki maradt Moszkvában (Milos Teodoszics, Nando De Colo, Kyle Hines, Cory Higgins, Andrej Voroncevics, Nikita Kurbanov, Viktor Hjapa), az aktív rotációból pedig csak Demetris Nichols távozott a Panathinaikoszhoz. Kurbanovék várhatóan gond nélkül megoldják majd az amerikai kiscsatár pótlását, a palánk alatt viszont még az eddigiekhez képest is erősödött a CSZKA. Hinesékhoz csatlakozott ugyanis a városi rivális Himkitől James Augustine, illetve a Nyizsnyij Novgorodtól a kintről is életveszélyes Szemjon Antonov, akik minőségben és mélységben is nagy segítség lehetnek a gyakran sérült Joel Freeland és Viktor Hjapa mellett. A CSZKA célja ezzel a bombaerős, és ezen a szinten is egyedülállóan mély kerettel nem lehet más, mint a címvédés, hatalmas meglepetés lenne, ha nem sikerülne nekik legalább a Final Fourba bejutniuk.

 

Fenerbahce (török)

A tavalyi döntő másik résztvevője a török bajnok és kupagyőztes Fenerbahce volt, akik a CSZKA-hoz hasonlóan kis híján mindent vittek, amit lehetett, hiszen a hazai dominancia mellett hajszálon múlt, hogy első török csapatként az Euroligában is felérjenek a csúcsra. Ezek után nem csoda, hogy a Zseljko Obradoviccsal évről évre előbbre lépegető Fener kerete is szinte teljesen változatlan maradt, a Bogdan Bogdanovics, Jan Vesely, Ekpe Udoh, Luigi Datome, Bobby Dixon, Kosztasz Szlukasz, Pero Antics, Nikola Kalinics, Melih Mahmutoglu alapcsapathoz kár lett volna hozzányúlni. Az egyetlen jelentős változás a címvédő keretében Ricky Hickman Milánóba távozása, aki helyett azonban az olasz liga MVP-jét, az Avellinóval legutóbb pazar szezont futó James Nunnallyt sikerült megszerezni. A Fener célja egyértelműen a hazai rendezésű Final Fourba jutás, ahol aztán fanatikus közönségük előtt megpróbálhatnak felülni Európa trónjára.

 

Baskonia Vitoria Gasteiz (spanyol)

A tavalyi Final Four harmadik résztvevője, és ott a negyedik helyen végző gárda Hanga Ádám csapata, az akkor még Laboral Kutxa néven futó Baskonia volt. Az együttes azonban nemcsak nevében, hanem összeállításában is szinte teljesen kicserélődött azóta, a baszkokat több nagy veszteség is érte a holtszezonban. Az egyik ilyen lehetett volna Hanga is, akit több portál is összeboronálta már a Barcelonával, honfitársunk azonban végül mégis Vitoriában kezdte meg az új idényt és várhatóan az egyik vezére lesz csapatának. Hangán kívül csak Tornike Shengelia, Kim Tillie és Jaka Blazic maradtak a fontosabb játékosok közül, a bravúrosan szereplő tavalyi csapatból mindenki más távozott. A legérzékenyebben az elsőszámú bástya, Joannisz Buruszisz (Panathinaikosz) és a vezetőedző, Velimir Perasovic (Efes) elvesztése érintheti a Baskoniát, de Mike James (Panathinaikosz), Fabien Causeur (Bamberg), Darius Adams (Kína) és Davis Bertans (San Antonio Spurs) pótlása is pokolian nehéz feladat lesz. Főleg, hogy az új tréner, az eddigi csapatainál mindig a kemény védekezésre építő Sito Alonso megkapott olyan „időzített bombákat”, mint az NBA-ből szépen lassan kikopó Andrea Bargnani (Brooklyn Nets), illetve Rodrigue Beaubois (Strasbourg), Shane Larkin (Brooklyn Nets) és az egyetemről érkező Trevor Cooney. Adamsékkel sem volt könnyű dolga Perasovicnak tavaly, és ez a mostani állománnyal Alonsora még inkább igaz, de potenciál azért bőven van ebben a keretben is, így ha sikerül mindenkinek megtalálni a helyét, illetve a megfelelő kémiát kialakítani, akkor ismét jó kis csapat lehet a Baskonia, ellenkező esetben viszont hosszú szezon elé nézhetnek a baszk szurkolók. Ami az esélyeiket illeti, badarság volna hasonlóan jó menetelést várni tőlük, mint legutóbb, ha az utolsó 1-2 rájátszáshelyet meg tudnák csípni, az már bravúr lenne részükről, valahova a 8-12. helyek környékére várhatjuk őket.

 

Real Madrid (spanyol)

A tavalyelőtti győztes Real Madrid a legutóbbi idényben komoly motivációs problémákkal küzdött, hiszen a spanyol bajnokságot és kupát megnyerte ugyan a királyi alakulat, ám az Euroligában már kis híján az alapszakaszban majd a Top16-ban is kiesett a gárda. A playoffba aztán mégis sikerült beverekednie magát a Madridnak, ám ebben sok köszönet nem volt, a Fener nagyon simán kisöpörte Reyeséket. Pablo Laso legnagyobb feladata tehát az lesz, hogy rendet tegyen a fejekben, illetve hogy megoldja az újabb NBA-kalandba belevágó Sergio Rodriguez (Philadelphia 76ers) pótlását. Ezt Sergio Llull még több időn át való 1-es poszton játszatásával, Dontaye Draper (Lokomotiv) visszaigazolásával, illetve a rohamosan fejlődő, ám még mindig csak 17 éves Luka Doncic fokozottabb beépítésével igyekszik megtenni a mester. Az első spanyol bajnoki fordulókban és az Oklahoma City Thunder elleni győztes bemutatómeccsen már nagyon jól mutatott ez a ráncfelvarráson átesett Real, ahol az is szembetűnő volt, hogy Rudy Fernandez ismét nagyon jól mozgott és végre valahára talán ismét teljesen egészséges lesz. Sikerülhet tehermentesíteni a tavalyi szezonban kifacsart centerduót, Gustavo Ayont és Felipe Reyest is, hiszen hiába távozott a nagy ígéret Willie Hernangomez (New York Knicks), Anthony Randolph (Lokomotiv) és Othello Hunter (Olympiakosz) is Madridba szerződött, előbbi állandó életveszélyt jelent az ellenfeleknek, utóbbi pedig védekezésben lehet a Real „új Slaughtereként” alappillér. Rodriguez elvesztése ide vagy oda, úgy tűnik, hogy a blancók ismét az elsőségre, vagy legalábbis a Final Fourba kerülésre törnek majd.

 

FC Barcelona Lassa (spanyol)

A örök riválisoz hasonlóan tesz majd a Barcelona is, akik legutóbb minden sorozatban elbuktak, hiszen a Lokomotiv ellen 2-1-es vezetésről, a pályaelőny megszerzése után estek ki a negyeddöntőben, és a hazai fronton sem termett számukra babér. Első lépésként a katalánok végre megváltak a klubot 2008 óta szolgáló vezetőedzőtől, Xavi Pascualtól, és helyére az egyik legjobban csengő nevet, az Olympiakosszal győztes, a Lokomotivot pedig legutóbb Final Fourig vezető Jorgosz Barcokaszt szerezték meg. A görög tréner Alex Abrines (Oklahoma City Thunder) pótlására hozta magával a Lokónál újra felépített Victor Clavert, illetve bombaigazolásként sikerült megszerezni Tomas Satoransky (Washington Wizards) helyére a korábbi Final Four MVP Tyere Rice-t (Himki Moszkva). Szintén a Himkitől érkezett – Hanga sikertelen megszerzése után – Petteri Koponen a hátvédsorba. Jól sikerült tehát a Barca nyara, ez a vérfrissítés már nagyon ráfért az évek során egyre szürkébbé váló gránátvörös-kékekre, akiknek Rice vezérletével végre nemcsak izgalmas, hanem sikeres csapatuk is lehet, a CSZKA, Fener, Real trió mellett – mint szinte mindig – ők is jó eséllyel pályáznak a négybe kerülésre.

 

Maccabi FOX Tel-Aviv (izraeli)

Alaposan belenyúltak a pénztárcába Izraelben, aminek következtében a Maccabi erősödött meg leginkább a komplett mezőnyben. Rá is fért a tuning a tavaly szégyenszemre már az első csoportkör után elhulló, és az utóbbi két szezonban még az izraeli bajnoki döntőbe sem jutó tel-aviviakra. A 2014-es győztes csapatról továbbra is csak Devin Smith, Sylven Landesberg, Guy Pnini és Yogev Ohayon van még Tel-Avivban, rajtuk kívül ezen a nyáron mindenkit kiszórtak a tavalyi szedett-vedett társaságból. Közülük egyedül a csupaszív Trevor Mbakwét (Malaga) sajnálhatják, a többiekért, így akár a két évvel ezelőtti pontkirályért, Taylor Rochestiért (Lokomotiv) is aligha hullajtanak könnyeket. Az érkezők névsora viszont meglehetősen veretes, hiszen az izraeli szövetségi kapitány, Erez Edelstein után elsőként sikerült megszerezni az Európába visszatérő Sonny Weemst (Philadelphia 76ers), majd a Crvena Zvezda tavalyi kiváló palánk alatti duóját, Maik Zirbest és Quincy Millert, illetve a Fener korábbi megállíthatatlan scorerét, Andrew Goudelockot (Houston Rockets). További erősítést jelenthet a rotációban Victor Rudd (Nyizsnyij Novgorod), Colton Iverson (Karsiyaka), D.J. Seeley (Gran Canaria) és a visszacsábított Joe Alexander (Sassari). Ezzel a felturbózott alakulattal nem jelenthet gondot a Maccabi számára a rájátszásba jutás, ami az elmúlt évek tel-avivi hullámvasutazását figyelembe véve is igaz. Problémát jelent ugyanakkor az izraeliek számára, hogy komoly sérüléshullám gyötri őket, hiszen a térdműtétje miatt legalább 2017-ig elvesztett Miller mellett várhatóan Weems és Goudelock sem lesznek bevethetők a szezon elején.

 

Panathinaikosz Superfoods (görög)

A Maccabihoz és a Barcelonához hasonlóan komoly erősítéseket tudhat maga mögött a tavalyi szezonból a rájátszásba jutással a maximumot kihozó, ott viszont Hangáékkal szemben búcsúzó Panathinaikosz is, ezúttal az előző évekhez képest jóval komolyabb minőséget képvisel majd az athéniak állománya. A Diamantidisz utáni korszak kezdetét Argirisz Pedulakisz mester kezébe adták a Panánál, a karmesteri pálca pedig immár teljes egészében Nick Calathesé lesz a legendás 13-as visszavonulásával. Centerposzton James Gist és Antonisz Focisz mellé a nyár egyik legnagyobb igazolásaként sikerült megszerezni a Baskoniától a tavalyi szezon egyik MVP-jelöltjét, Joannisz Burusziszt, valamint Chris Singletont (Lokomotiv) és Pat Calathest (Asztana) is, Miroslav Raduljica (Milano) illetve Ognjen Kuzmics (Crvena Zvezda) helyére. A mezőnyposztokra szintén remek játékosok érkeztek Mike James (Baskonia), K.C. Rivers (Real Madrid) és Demetris Nichols (CSZKA Moszkva) személyében, őket Vladimir Jankovics (Valencia), Elliot Williams (Golden State Warriors) és MarQuez Haynes (Venezia) helyére hozták. Nagy lehetőségek rejlenek tehát ebben a keretben is, a labda immár Pedulakisz kezében van, de meglepő lenne, ha nem jutna be legalább a rájátszásba a Pana, ami még az előző néhány szezon gyengébb alakulataival is sikerült nekik.

 

Olympiakosz (görög)

A Panathinaikosszal ellentétben a másik görög gárdánál, az Olympiakosznál alig-alig változtattak valamin, mindössze Othello Huntert (Real Madrid) cserélte Khem Birchre (Usak), Darius Johnson-Odomot (Sassari) és D.J. Strawberryt (Besiktas) pedig Erick Greenre (D-Liga) Szferopulosz mester. A legnagyobb „igazolás” így a már tavaly visszatért Kosztasz Papanikolau lehet Pireuszban, aki a sikertelen NBA-s kitérője után teljesen formán kívül volt tavasszal, mostanra azonban már komoly erősítésként számolhatnak vele a maradó Vaszilisz Szpanulisz, Jorgosz Printezisz, Daniel Hackett, Evangelosz Mancarisz, Matt Lojeski mag, illetve az ACL szakasása után visszatérő Partic Young mellet. Az Olympiakosz néhány váratlan Top16-os vereségnek köszönhetően tavaly nem tudott bejutni a rájátszásba a halálcsoportból, és hatalmas csalódás lenne, ha ezt idén sem tudnák megtenni. Ha viszont ez sikerül nekik, onnan már bármi elképzelhető velük kapcsolatban, hiszen mentálisan rendre roppant erősek a görögök.

    
Anadolu Efes (török)

Hiába volt (jogos) elvárás az Efesnél a legutóbbi idényben a rájátszásba jutás, ezt nem tudták teljesíteni az isztambuliak, így érthetően ők is igyekeztek a lehető legjobban erősíteni. A legnagyobb nyári igazolásuk a Laboral Kutxa tavalyi sikeredzőjének, Velimir Perasovicnak a visszacsábítása volt, a horvát szakember akár garancia is lehet a kék-fehérek sikeres szereplésére. Az Efes megszerezte magának a Himki Moszkvától Tyler Honeycuttot is, aki Perasovic „isztambuli Hanga Ádámja” lehet, talán az amerikai az a játékos az Euroligában, akinek sokoldalú stílusa legjobban hasonlít Hangáéra, és aki az egyik alappillér lehet. Szintén jó fogásnak tűnik a térdproblémái miatt visszavonuló Nenad Krsztics és a Galatasarayhoz távozó Alex Tyus helyére hozott szlovén Alen Omic (Gran Canaria), illetve az Európába visszatérő DeShaun Thomas (San Antonio Spurs), akinek nem kisebb feladata lesz, mint Dario Saric (Philadelphia 76ers) pótlása, aki messze a legnagyobb vesztesége az Efesnek. A hátvédsorban nem történt változás, Thomas Heurtel és Jayson Granger irányít majd ebben a szezonban is, illetve a csatárok közül Derrick Brown, Cedi Osman és Bryant Dunston is maradtak. Saric távozása ide vagy oda, elsősorban Perasovic és Honeycutt megszerzése miatt ez az Efes várhatóan nem lesz gyengébb a tavalyinál és a playoffba kerülésért fog küzdeni.

 

Darüssafaka Dogus (török)

Szintén reális lehet a rájátszásba jutás, sőt, akár elvárás is lehet mindez az évről évre egyre több pénzből felépített Darüssafaka felé, akik ezen a nyáron is minőségi kosarasokkal erősítettek. Ráadásul ahogy a Barcelona és az Efes, úgy a zöld-feketék is az egyik, ha nem a legjobb elérhető vezetőedzőt szerezték meg maguknak, az NBA bajnok Cleveland Cavalierstől szezon közben eltanácsolt, 2014-ben a Maccabival győztes David Blatt személyében. Ami a játékosállományt illeti, a megtartott Semih Erden, Luke Harangody, Scott Wilbekin, Marcus Slaughter, Oguz Savas, Ender Arslan, Furkan Aldemir mag mellé olyan neveket sikerült megszereznie a Dogusnak, mint a Bamberg korábbi vezére, Brad Wanamaker, a török bajnokság tavalyi lepattanó- és kis híján pontkirálya, Adrien Moerman (Banvit), a Zalgirisnél már korábban Európában is bizonyított James Anderson (Sacramento Kings), illetve Dairis Bertans (Bilbao) és Will Clayburn (Hapoel Holon). A távozók névsora ezzel szemben elenyésző, a legutóbb nem épp életük szezonját futó Milko Bjelicát (Crvena Zvezda), Reggie Reddinget (Bayern München) és Emir Preldzicet (Galatasaray) is bőven sikerült pótolni.

 

Galatasaray Odeabank (török)

A Eurocup megnyerésével a Galatasaray ebben a szezonban visszatérhetett az Euroligába, így a vezetőség igyekezett egy, az előzőnél mélyebb keretet kialakítani. Ehhez a tavalyi alapemberek közül sikerült megtartani Vladimir Micovot, Sinan Gülert és Blake Schilbet. A legérzékenyebben Errick McCollum (Kína) és a doppingvétség miatt egy évre eltiltott Stephane Lasme elvesztése érintheti a Galatát, de nincs már itt Caleb Green (Trabzonspor) és Curtis Jerrells (Hapoel Jeruzsálem) sem, így az erősítések mellett őket is pótolni kellett. Ezt szinte kivétel nélkül rutinos, sokat tapasztalt játékosokkal tette meg a Galata, a magas posztokra Alex Tyus (Efes), Tibor Pleiss (Utah Jazz), Deon Thompson (Bayern München) és Austin Daye (Bahrein), a hátvédsorba pedig Justin Dentmon (Kína), Russ Smith (Memphis Grizzlies) és Jon Diebler (Efes) érkezett. Lényegében egy teljesen új csapatot építhetett tehát Ataman mester is, akiket a Baskoniához hasonlóan a 8-12. helyek közé várunk.

 

UNICS Kazany (orosz)

Tavaly a VTB Liga alapszakaszának második helyét bravúros szerepléssel a Kazany szerezte meg, ezt a pozíciót pedig ki is használták a tatárok, és nevető sokadikként több papíron erősebb csapatot (Himki, Loko) is megelőzve döntőbe jutottak, ezzel kiharcolták az Euroliga-szereplés jogát. Ennek köszönhetően meg tudták tartani a Keith Langford, Quino Colom, Latavious Williams triót, amely az alfája és az omegája volt az előző évi sikercsapatnak. Kosztasz Kajmakoglu, Art Parakhoszki és Marko Banic szintén maradtak az alapemberek közül, akik mellé Coty Clarke (Puerto Rico), Jevgenyij Voronov (Lokomotiv) és Pavel Antipov (Zenit) érkeztek a rotációba. Várhatóan idén is masszív, jó kis csapat lesz a Pasutyin-legénység, akik otthonukban bárkire veszélyesek lehetnek, senki sem fog szívesen utazni a távoli Tatárföldre. A rájátszásba jutásba azért vélhetően nem szól majd bele a Kazany, valahová a 10-14. helyek közé tippeljük őket.

 

EA7 Emporio Armani Milano (olasz)

Szintén ebbe a szekcióba (10-14. hely) várjuk a Milano gárdáját is, akikben nagyon nehéz hinni az elmúlt évek bukdácsolása láttán. Emiatt minden holtszezonban megnyomják a reset gombot a lombard fővárosban, amit félig-meddig most is megtettek, de ezúttal legalább Jasmin Repesa mester mellett maradt Alessandro Gentile, Jamel McLean, Krunoslav Simon Andrea Cinciarini, Mantas Kalnietis és Milan Macsvan is. Az érkezők névsorára sem lehet panasz, hiszen Zoran Dragic (Himki Moszkva), Miroslav Raduljica (Panathinaikosz), Davide Pascolo (Tranto), Ricky Hickman (Fenerbahce) és Awudu Abass (Cantu) is tapasztalt, remek játékosok, ez a sor sokkal jobb, mint a távozó Robbie Hummel (Denver Nuggets), Oliver Lafayette (Malaga), David Moss (Brescia), Esteban Batista (Kína), Charles Jenkins (Crvena Zvezda) alakulat. Bőven van tehát tehetség ebben a keretben is, akik ideális esetben akár a rájátszást is megcélozhatják, ám a divat fővárosában valamiért sosem klappol minden, kíváncsian várjuk, hogy idén mire lesznek képesek az olaszok.

    
Brose Baskets Bamberg (német)

Megvédte német bajnoki címét, így ismét indulhatott az Euroligában a Bamberg, akik a tavalyi szezon egyik legkellemesebb meglepetései voltak. Roppant egységes, megalkuvást nem tűrően küzdő csapatot épített ugyanis Andrea Trichieri, akik otthonukban szinte mindenkit megvertek, beleértve a legnagyobb sztárcsapatokat is a Top16-ban. Nagy fegyvertény, hogy együtt tudták tartani ennek a sikeres társaságnak a jelentős részét, hiszen Trinchieri mellett Nicolo Melli, Nikosz Ziszisz, Darius Miller, Elias Harris, Daniel Theis és Leon Radosevic is maradt Bambergben. Egyedül Brad Wanamaker (Darüssafaka) elvesztése fájhat a németeknek, az viszont nagyon, hiszen egyértelműen ő volt az elsőszámú vezér. Ennek a szerepkörnek a betöltésére érkezett Fabien Causeur (Baskonia), aki ha más stílusban is, mint Wanamaker, de rutinjával sokat segíthet Zisziszéknek. A Bambergtől ha nem is olyan eredményes, de hasonlóan stabil játékot várhatunk, mint tavaly, amivel várhatóan ők is a 10-14. helyek között végeznek majd valahol.

 

Crvena Zvezda mts (szerb)

Az Adria Liga címvédőjeként idén is találkozhatunk a Crvena Zvezdával, ami elsősorban a belgrádi meccsek szenzációs hangulata miatt most is külön öröm. A legutóbbi idényben a szerbek kisebb-nagyobb meglepetésre bejutottak a rájátszásba, ahol a CSZKA Moszkvát is komoly erőpróba elé állították, mondhatni erőn felül teljesítettek. A tavaly berobbant palánk alatti duóra, Maik Zirbesre és Quincy Millerre le is csapott a Maccabi Tel-Aviv, de távozott Tarence Kinsey (Hapoel Jeruzsálem), Vladimir Stimac (Besiktas) és Vaszilij Micics (Tofas) is. Visszatért viszont egy év milánói kitérő után a közönségkedvenc Charles Jenkins, aki – egyelőre – a csapat egyetlen légiósa. Egy másik nagy visszatérője is van a Zvezdának, hiszen 10 év légióskodás után Milko Bjelica (Darüssafaka) újra nevelőegyesületében pattogtat majd. Centerposzton a Panathinaikosztól hazaigazoló Ognjen Kuzmics pótolhatja Zirbest. A három új igazolás, kiegészülve a maradó Sztefan Jovics, Luka Mitrovics, Marko Szimonovics, Branko Lazics, Nemanja Dangubics, Marko Gudirics maggal lesz hivatott arra, hogy a Zvezda idén is mindenkit komoly erőpróba elé állítson. Ez azonban – főleg idegenben – korántsem biztos, hogy menni fog, a jelenlegi erősorrendben ugyanis nagyon hátul vannak a piros-fehérek, a 15-16. helyre tennénk őket pillanatnyilag.

 

Zalgiris Kaunas (litván)

A Zvezda mellett várhatóan a Zalgiris lesz a mezőny egyik, ha nem a leggyengébb csapata, a remek atmoszférájú Zalgirio Arenában néhány szép győzelem kiharcolása mellett sok minden másban aligha reménykedhetnek a litvánok. A Jasikevicius-csapat elsőszámú játékosa továbbra is Paulius Jankunas lesz, aki mellett maradt Ranaldas Seibutis, Edgaras Ulanovas és Robertas Javtokas is. Távozott viszont többek között Martynas Pocius (Murcia), Jan Vojukasz (Lokomotiv) és Olivier Hanlan (Le Mans) is, míg az érkezési oldalon Kevin Pangos (Gran Canaria), Antanas Kavaliauskas (Lietuvos Rytas), Leo Westermann (Limoges), Augusto Lima (Real Madrid) és a visszatérő Arturas Milaknis (Kazany) neve szerepel. Tipp: 15-16. hely.