Startol az Euroliga!

Szerző: Kezdő5.hu 2011. Október 17. 12:41:10

A mai napon egy „előrehozott mérkőzéssel” kezdetét veszi a kontinens topsorozatának 2011 – 2012-es csoportköre. Ebből az apropóból nézzük meg, kiknek sikerült idén felkerülniük a 24-es főtáblára és hogyan alakultak a csoportbeosztások. A holnapi, Euroliga-történelmi cikkünkben felidézzük a múlt nagy csatáit, teljesítményeit, de előbb nézzük meg, mi várható az idei kiírásban a csoportkörbe jutott kluboktól a „modern” Euroliga 12. idényében, ami összesen az 55. kiírása lesz az európai él/bajnokcsapatok számára létrehozott kupasorozat(ok)nak.

A lebonyolítás igencsak átlátható és egyszerű, hiszen a 24-es főmezőny (melyben 22 csapat alanyi jogon kapott indulási jogot egy úgynevezett ULEB licence alapján, amiről mindent megtudhattok az Euroliga-történelmi cikkünkből, 2 gárda pedig egy-egy 8 csapatos, egyenes kieséses rendszerű tornáról jutott be az elmúlt hónapban) négy darab hatos csoportra oszlik, melyekben a klubok oda-vissza körmeccseket játszanak, majd a legjobb 4-4 alakulat léphet tovább a Top 16-ba, ahol újabb hasonló lebonyolítású, de már csak 4-4 csapatot tömörítő csoportkör következik. Onnan 2-2 egyesület jut be a legjobb 8 közé, ahol már egyeneskieséses rendszerben játszanak keresztbe a gárdák, méghozzá 3 győzelemig tartó párharcokban, a győztesek a májusi, Isztambulban rendezendő Final Four résztvevői lehetnek, ahol egy-egy elődöntő, majd a döntő után meglesz a 2012-es győztes. Addig is, nézzük, milyen felállással startol el a 2011 – 2012-es évad alapszakasz-csoportköre!

C-csoport

Olimpia Milano (olasz)

Az olaszok elképesztő erősítéseket hajtottak végre a nyáron, de a halálcsoportba kerülvén így sem lesz egyszerű dolguk. Még a tavalyi szezon közepén jelentette be a milliárdos milánói divatguru Giorgio Armani, hogy egy 3 éves, 45 millió eurós projektet indít el, amelynek célja az hogy 3 esztendőn belül újra Olaszország és Európa csúcsára jusson a Milano. Az „Armani-terv” első éve sem épp az óvatos bemutatkozásról szól. Egészen parádés keretet gründoltak össze a Dóm tövében. 8 új játékos, mindegyikük válogatott és klasszis kosaras. A spanyol liga egyik legjobb irányítójaként a Malagatól érkezett az amerikai Omar Cook, cseréje pedig a Virtus Roma exe, Jacopo Giachetti lesz, aki az olasz válogatott keretének tagja. A bedobó posztokon sem akármilyen minőséget és lehetőségeket rejt a keret, Drew Nicholas a Panathinaikosszal nyert 2 Euroliga cím után váltott, Malik Hairston a Siena tavaszi menetelésének motorja volt, Mancinellit a szakma a legjobb nem NBA-ben játszó olasz játékosnak tartja, Danilo Gallinari pedig az utóbbi 2 évben NBA klasszissá érett. A tábla alá 2 görög tornyot, Fotsist és Bourousist szerződtették, akik a nemrég véget ért EB-n a görög válogatott húzóemberei voltak. A 21 éves Leon Radosevic , akit a Cibonától hoztak el, pedig a horvát kosárlabda egyik legnagyobb ígérete és tehetsége. Mellettük olyan játékosoknak mint Rocca, Melli vagy az ex soproni Viggiano, még a 12 –es keretbe kerülés is komoly fegyvertény lesz. A felsorolás végére hagytuk azt az embert akinek a sok remek játékosból csapatot kell majd kovácsolnia, de Sergio Scariolo a spanyol válogatott élén is két EB címmel bizonyította, ért ahhoz hogyan kell jó gárdát faragni a klasszisokból, ez pedig ebben a sorozatban hatványozottan fontos lesz. Kár lenne akár egy meccsüket is kihagyni, számukra a továbbjutás ebből a hatosból kötelező (igen, még ebben az erős mezőnyben is), a Top 16-ból elvárás, a legjobb 8-ból a Final Fourba pedig a realitás. Minden további azért nagyon messze még, de azért itt tényleg egy olyan alakulatról beszélünk, mely félelmetesen komoly játékerőt fog képviselni.

Anadolu Efes (török)

22-8-as mérleggel a török liga negyedik helyét szerezték meg az előző évadban és a rájátszásban is túlélt egy kört a most már új névvel szereplő Efes. Számukra idén talán még a bajnokságánál is fontosabb az Euroliga, hisz a négyes döntőnek az isztanbuli Tuncay Ozilhan ad otthont. Stabil csapatról van szó, az elmúlt tíz kiírásból kilencszer a legjobb 16 közé rendre beverekedték magukat. 13-szoros török bajnok a gárda, sőt két éve a Fenerbahce nagy sorozatába is csak ők tudtak belerondítani. Emellett kilencszer hódították el a török kupát és 1996-ban a Mirsad Turkcan, Conrad McRae kettős vezérletével a Korac kupát is megnyerték. Nagyon ütőképes, erős a keret, mind a légiósokat, mind a hazai játékosokat tekintve. Érkezett a Lockout alatt a szlovén Sasha Vujacic és Milwaukee Bucksból Ersan Ilyasova, de megszerezték Dusko Savanovicot a spanyol Valenciatól és a horvát magasember Stanko Baracot is. De itt van még továbbra is az amerikai Tarence Kinsey, a nagyöreg Kerem Tunceri és a texasi egyetemen edződött irányító Dogus Balbay. Hogy aztán Esteban Batista, Vlado Ilievski vagy éppen Ermal Kuqo neve már szóba se kerüljön. Nagyon erős csapat. Ufuk Sarica vezetőedző, ha jól össze tudja rakni őket, akkor minden fronton ütőképes keret lehet az Efes. A gond éppen az említett edzői poszton lehet, nem kisebbítve a török tréner érdemeit, de az ebből az országból érkező gárdáknak mindig az volt a legnagyobb gondjuk az utóbbi években, hogy a sztárbevásárlás mellé nem tudták odatenni azt a szakmai pluszt, amivel nagyot tudtak volna alkotni nemzetközi porondon is. Az előző idénynek is óriási reményekkel vágtak neki, de a 16 között elvéreztek, Idén még többet erősítettek játékosposzton, mindenképpen harcban lesznek a továbbjutásért ebben a hatosban, de azért az ő esetükben még ne nagyon tekintsünk előrébb, hiszen van mit bizonyítaniuk.

Real Madrid (spanyol)

A madridiak sem panaszkodhatnak, volt jövés-menés bőven a csapat háza táján. Távozott a csapattól a húzóembernek szerződtetett Clay Tucker, aki azonban – a várakozásokkal ellentétben - több fontos meccsen is erősen betli szagú teljesítményt hozott. Elhagyta a csapatot Pablo Prigioni is, aki a Barcelonába szerződő Huertas helyére tért vissza korábbi sikerei színhelyére, a Caja Laboral csapatához. Nem ő volt az egyetlen veterán távozó, hiszen az elmúlt szezonban szinte alig használt Garbajosa és Vidal is új lehetőséget keresett karrierje folytatására. A Toronto korábbi játékosa az Unicaja kötelékébe került, míg korábbi válogatottbeli társa, Sergi Vidal Lóránt Péter csapattársa lesz a Lagun Aro alakulatánál. Elhagyta a klubot D’or Fisher is, aki érzékeny veszteség lehet, hiszen a palánk alatt az idei visszafogottabb statisztikák ellenére is fontos tényező volt. Természetesen itt is akadt mozgás az érkezési oldalon is, hiszen például Jaycee Caroll, a spanyol bajnokság elmúlt két szezonjának pontkirálya is a királyi gárdánál kötött ki. Ő egy igazi dobógép, aki nagy fogás lehet, ha beválik. Mivel azonban ő Európába kerülése óta gyakorlatilag ilyen számokat produkál, vélhetően ez a lépcsőfok sem lesz megmászhatatlan számára. Megszerezték továbbá a litván válogatott Martynas Pociust is, aki szintén nagy erőssége lehet a gárdának. Azonban a csattanó a végére maradt, hiszen hosszas alkudozás után hazacsábították az NBA-ből Rudy Fernandezt, aki egyértelműen a jelenkor egyik legjobb spanyol kosarasa. A csapat ráadásul karrierje végéig szóló szerződéssel szándékozza megkínálni, amivel évekre bebiztosíthatják ezt a posztot. A tavaly a négyesdöntőig menetelő madridiak ebben a szezonban minden bizonnyal meg szeretnék ismételni ezt a z előző évi fantasztikus teljesítményt, ám már ebből a hatosból sem lesz gyerekjáték továbbmenni. Ám azért a papírforma azt mondatja, hogy azért találkozunk velük a későbbiekben is, sok minden függ Fernandez maradásától (a lockout végén lejár a szerződése), mivel a spanyol válogatott kisember amekkora lendületet adott nekik érkezésével, pontosan ugyanakkorát vehet el esetleges távozásával.

Maccabi Tel-Aviv (izraeli)

És igen, valóban teljes mértékben hihetetlen, milyen erős ez a csoport, hiszen már a negyedik olyan csapatot listázzuk, mellyel akár az év végi Final Fourban is találkozhatunk és eláruljuk, nem itt lesz a vége ennek a sornak... No, de addig is nézzük, a tavalyi kiírás döntőse hogyan szerepelt a nyári „fegyverkezési versenyben” - minimum azt mondhatjuk: elsőrangúan! Voltak bizony távozóik szép számmal, helyi legendák (Yaniv Green, Derrick Sharp) köszöntek el, tavalyi húzóemberek (Doron Perkins (visszavonult és segédedző lett), Jeremy Pargo, Chuck Eidson) kerestek maguknak másik klubot, de az „import” oldalon szereplő nevek talán minden Maccabi szurkolót kárpótolnak (bár ilyen kaliberű, sokat bizonyított profikat nehéz lesz überelni, annyi bizonyos). Az NBA-ből érkezett 'Ear Jordan', azaz Jordan Farmar, akinek lendületes játékával villámgyorsan tudott alkalmazkodni az európai kosárlabdához, de az NCAA-sztárként „végzett” John Scheyer is óriási játékossá nőheti ki magát az izraelieknél – igaz, hogy eddig az Adria-Liga meccseken ennek még nem sok jelét mutatta. A legnagyobb érkezőt viszont még nem említettük, Theo Papalukas, a görög legenda is újra a kék-sárgákat választotta, minden idők egyik, ha nem a legjobb európai hatodik embere rutinjával nagyot lendíthet a hirtelen megfiatalodott Maccabinak. Persze Devin Smith és Shawn James sem akárkik, no meg a hazai tehetség, Yogev Ohayon is egy lehet a berobbanó fiatalok közül. Nagy eredmény, hogy sikerült megtartani Richard Hendrix-et, David Blu(thental)t, a görög Schortsanitis-t és Lior Eliyahut, a Pnini – Burstein páros pedig már hosszú évek óta bizonyítja megbízhatóságát, idén is remek kiegészítőemberek lehetnek az izraeli bajnoknál. Egyedül Macvan sorsa kérdéses, de nem az ifjú szerb jelenlétén fognak múlni a gárda idei sikerei, mivel David Blatt mester egyszerűen nem számol az Eb-n remeklő magasemberrel. Ám amennyiben sikerülne egy helyet felszabadítani a keretbe, úgy érkezhetne Keith Langford, aki tovább erősíthetné az így sem gyenge hátvédsort. Nekik nagy előnyük ebben a halálcsoportban, hogy pontosan tudják, mit jelent a siker, ám a szokásosnál több az új arc a gárdánál, így észen kell lenniük a korai fordulóknál. Ám az összeérés és az éles gyakorlás lehetősége miatt három meccsüket is előre hozták az Adra-Ligában, így vélhetően nem lesznek eget rengető gondjaik, de sok nagy csatát kell megnyerniük, hogy az erős riválisok többségét maguk mögé tudják utasítani ebben a hatosban. Nekik is csalódás lenne, ha a legjobb 8 között nem találkoznánk velük, de az oda vezető úton még sok dolguk lesz, annyi bizonyos. A legutóbb 2005-ben diadalmaskodó kétszeres bajnok most nagyon derék ellenfeleket kapott már rögtön a csoportkörben is.

Partizan Belgrade (szerb)

A mindig kellemes meglepetésekkel szolgáló belgrádiak idén némileg változtattak a játékospolitikán (no nem arra gondolunk, hogy „kihaltak” volna a fantasztikus tehetségeik”), hiszen rutinosabb játékosokat is is szép számmal igazoltak erre az évadra, valamit tehát biztosan nagyon terveznek. Az NBA-múlttal rendelkező Acie Law érkezett az irányítóposztra, a korábbi kedvenc, Nikola Pekovic pedig centerbe – már ez a két plusz ember megadhatja nekik azt a többletet, amivel harcban lehetnek egy ilyen csoportban a továbbjutásért. Ám még egy szót sem szóltunk a szerb pontkirályról, Marko Cakarevic-ről, illetve az Alba Berlintől visszatérő Miroslav Raduljicáról. A gárda leginkább meghatározó játékosai mind az érkezők közül kerülhet ki, bár azért a helyi (és a többi szerb gárdától összeszedett) fiatalokból is lehetnek olyanok, akik jól reagálnak a mély vízbe dobásra. James Gist, Curtis Jerrels és a cseh kedvenc, Jan Vesely elvesztése ugyan fájó lehet, de az érkezők névsora azért lényegesen pedigrésebb, mint a távozóké. Papíron a két évvel ezelőtt Final Fourozó belgrádiak indulnak leghátrabbról, de egy olyan csoportban, ahol öt ennyire erős gárda jött össze, felértékelődhetnek a hazai pályán szerzett sikerek – ebben pedig mindig is nagyon jó volt a Partizan, ez lehet az a plusz, amivel továbbjuthatnak ebből a hatosból. Leírni képtelenség őket, de ez a riválisokat számba véve bravúrként lenne elkönyvelhető.

Spirou Charleroi (belga)

Nem akármilyen bravúr már az sem, hogy ők itt lehetnek, de tavaly is nagyon pórul járt, aki nem vette őket komolyan a csoportkörben... A(z egyik) selejtező tornát nyerő belgák szerencsés csillagzat alá tartoznak mostanság, hiszen már az ide jutásukhoz kellett több tényező szerencsés összejátszása is, persze ne kisebbítsük az érdemeiket. Miután elvesztették a francia Gelabale-t sérülés miatt, senki sem hitt bennük, amikor pedig a fináléra készültek hazai pályán és már csak egy győzelemnyire álltak a főtáblára jutástól, akkor kihúzhatták az aktív listáról az egyik legjobbjukat, Dwayne Broyles-t, Caleb Green pedig szintén megsérült, de legalább vállalta a játékot a fináléban. Az akkori ellenfelük, a cseh Nymburk az előtte való napon ütötte ki óriási meglepetésre a Khimki Moszkva alakulatát, ám ez akkora erőkifejtésükbe került, hogy az utolsó megmérettetésre már nem maradt lendület és simán elintézte őket a feltámadó Chris Hill vezette Spirou. Sokáig nem örülhettek az időközben Gelabale-t elbocsátó belgák, mivel abba a csoportba kerültek, ahol valóban akár csak egy győzelem a részükről is az óriási meglepetés kategóriába tartozna. Egy-egy derbin azért bármi megeshet, de itt minden rivális kötelező győzelemmel számol ellenük, minden bizonnyal komolyan is fogják venni az ellenük lejátszandó összecsapásokat, mivel senki sem szeretne egy ilyen banánhéjon elcsúszni... A Charleroi egyetlen neves belga játékosa Christophe Beghin, mellette a Demond Mallet, Christopher Hill, Justin Hamilton, Caleb Green, Andre Riddick amerikai ötösfogat rohamoz, a fineszt pedig a feltörekvő grúz reménység, Tornike Shengelia és a tapasztalt cseh Jiri Welsch képviselik. Broyles-t sérülése után szabadlistára tették, korábban pedig Joseph Gomis, Jure Lalic, Daniel Santiago, Brian Greene és Kyle Weaver voltak a nyári távozók. Bérelt hatodik hely, tapasztalatszerzés a következő évekre – ezek a Spirou kilátásai erre az idényre az Euroligában.