Adria Liga: A Szolnoki Olaj KK

A 12. alkalommal kiírt Adria Liga történetének első magyar csapata lesz idén a Szolnoki Olaj KK együttese. A szolnoki gárdát nagyon sok olvasónknak biztosan nem kell bemutatni, hiszen évek óta tényezői a honi bajnokságnak, és szerencsére elmondható, hogy most már a nemzetközi kupáknak is. Ám ami az NB1-ben kiemelkedő, az közel sem biztos, hogy egy másik versengésben is annak számít, ezért a most következő cikkben az Adria Liga többi csapatához próbáljuk meg mérni a magyar együttest, és ezek alapján bemutatni, felvázolni, mire számíthatunk tőlük.


Történelem, eredmények

1959-ben alapították az Alföldi Olajbányász kosárlabda szakosztályát, ezzel nem számít különösen fiatal, de öreg klubnak sem. Az ellenfelek közül egyik sem idősebb sokkal, nyolc csapat (Buducsnoszt Podgorica, Cibona Zágráb, Crvena Zvezda, Krka Novo Mesto, Partizan Belgrád, Split, Union Olimpia Ljubljana, Zadar) alakult meg az Olajnál korábban, az ő történetük mind az 1940-es évek közepén, végén indult, de például a Cedevita Zágráb és a Radnicski Kragujevác együtteseit a '90-es években "kreálták", előbbi alig 20 éves, utóbbi pedig még ennyi idős sincs.

Négyszeres magyar bajnok és négyszeres kupagyőztes a jelenleg is mindkét vetélkedésben címvédő Olaj, ezzel szintén nem kell szégyenkeznie a mezőnyben. Az természetes, hogy a 17-szeres horvát, 3-szoros jugoszláv bajnok, 6-szoros horvát, 8-szoros jugoszláv kupagyőztes, kétszeres Euroliga, egyszeres Korac Kupa és kétszeres KEK-győztes Cibonával, vagy a 19-szeres jugoszláv-szerb bajnok, 13-szoros jugoszláv-szerb kupagyőztes, Euroliga győztes, háromszoros Korac Kupa győztes és az Adria Ligát is ötször megnyerő Partizan eredménysorával nem vetekedhet a magyar klub, de a 11 másik indulóból többen is össze tennék a két kezüket hazájukban elért ilyen sikerekért.

A Cedevita összesen egy horvát kupát tud felmutatni, igaz, mindössze 22 esztendős az egyesület, ennek ellenére tavaly már sikerült bejutniuk az Adria Liga elődöntőjébe, egy évvel korábban pedig a EuroCup négyes döntőjében is ott voltak. Az MZT Szkopje ötszörös macedón kupagyőztes, de idén sikerült először bajnoki címet szerezniük. Macedónia fővárosának együttese azért is érdekes a mi szempontunkból, mivel ők a másik olyan csapat, amely idén debütál majd az Adria Ligában, a rutintalansági rangsorban utánunk következő csapatok a két legfiatalabb gárda, a Cedevita és a Radnicski 3-3 részvétellel. A bosnyák Igokea sem rendelkezik túl sok sikerélménnyel, mindössze egy bajnoki címet és egy kupagyőzelmet tudnak felmutatni, azt is a 2000-es évek első feléből, azóta leginkább a Siroki uralja Bosznia kosárlabdáját. A szerb Radnicski az egyetlen a mezőnyben, amelynek egyetlen címe sincs, sem otthon, sem a nemzetközi színtéren.

Még egy együttest érdemes kiemelni, a szlovén Krka Novo Mestot. Ötszörös bajnokok, háromszoros kupagyőztesek, tehát hasonló eredménylistával rendelkeznek otthon, mint az Olaj. A Szolnok tavaly a EuroChallenge négyes döntőjébe jutott, ahol egy borzasztóan erős mezőnyben végzett végül a negyedik helyen - a másik három gárda közül a Chalon francia, a Besiktas pedig török bajnok lett, mindketten automatikusan Euroliga indulók ezáltal idén, míg a Triumph negyedik lett az orosz bajnokságban, ezzel a EuroCup mezőnyének tagja. A Krka egy évvel korábban, 2011-ben szintén elérte ezt az állomást, ám ők be is húzták akkor a trófeát az orosz Lokomotiv Kubanyt verve a döntőben. Korábban azért olyan szinteken is jártak, ahol a szolnokiak még nem: a 2000-es évek elején két szezont lehúztak az Euroligában, közben pedig EuroCup döntőt játszottak annak első kiírásában, a 2002-2003-as szezonban, ennek a keretnek volt tagja anno Báder Márton is. Előzetesen nagyon nehéz belőni az erőviszonyokat, sokat változtak a csapatok tavaly óta is (a Krka például elvesztette egyik, ha nem a legnagyobb ászát, Zoran Dragic-ot), de a vitrinbe gyűjtött trófeák hasonlósága mellett nagyjából egyenlő erősségűnek tetszik a jelenlegi Novo Mesto-i keret a szolnokival.


Érkezők, távozók, kilátások

Ez az a részleg, amit a magyar kosárlabda fanatikusai is biztosan ismernek, de ismétlés a tudás anyja, vegyük sorra, kik jöttek a Tisza-partiakhoz és kik mentek el Szolnokról. A két legérzékenyebb pont a magyar-amerikai kettős állampolgár, Obie Trotter és az amerikai Skip Mills távozása. Mindketten kulcsjátékosai voltak a tavalyi szezonban a csapatnak. Trotter az egész játék képét formálta (néhány alkalommal ebben nem volt köszönet, legtöbbször azon nagyon is sok), és nem egyszer, nem kétszer húzta ki az együttest a pácból egyéni villanásaival. A magyar bajnokság és a EuroChallenge egyik legkreatívabb játékosának számított (emlékeztetőül: a harmadik számú nemzetközi sorozat legjobb hátvédjének választotta a eurobasket.com). Mills átlagon felüli védekezése és lepattanózása elengedhetetlen volt abban, hogy az Olaj ne essen ki sokkal korábban a nemzetközi kupában, mondjuk rögtön az első csoportkörben a Keravnos elleni idegenbeli találkozón. Magyarországon ritkán látható stílusú amerikai volt, aki mindig a 100%-ot adta, és ha éppen nem ment neki a pontszerzés, a játék többi elemében akkor is olyat produkált, ami miatt összességében a keret kulcsemberének számított.

Hogy miért fontosak ezek a dolgok? Mert az érkezőknek - ha nem is egy személyben, de - ezeket az erényeket pótolniuk kell valamilyen szinten.

A harmadik nagyobb név a távozók listáján Hristo Nikolov, ő azért összetettebb kérdés, mint a két közönség kedvenc amerikai. A szurkolók őt is imádták, ám a bolgár Rambo szép pillanatait és a EuroChallenge-ben szerzett elévülhetetlen érdemeit (a Ventspils elleni harmadik meccs utolsó negyede) elég durván árnyalják azok a találkozók, amikor bizony minden megmozdulása káros volt saját csapata számára. Borzasztóan jó felépítése és agresszivitása nagyon sokszor csapott át meggondolatlan mozdulatokba, faultokba vagy éppen olyan dobásokba, amiket nem lett volna szabad elvállalnia.

Ha van hálás feladat ilyen helyzetben, akkor az inkább az ő pótlása, mint a két amerikaié. A helyére érkező lett Ernests Kalve talán valamivel kiegyensúlyozottabb, komplettebb kosaras is, mint bolgár elődje. Alapvetően kintről veszélyes, de ezt a fegyverét jól használja a betörésekhez (a hármasaitól - joggal - tartó védőket jó érzékkel veri meg), ami viszont feltűnő, az a pattanózása. Az amerikai rá mondja, hogy "willing rebounder", azaz nem csak álldogál, hogy a kezébe essen a labda, hanem tör-zúz, amennyire fizikai ereje megengedi, és nagyjából minden lepattanóért elmegy (ebben Millsre hasonlít). Fizikailag nem mondható kiemelkedő adottságú játékosnak, de hátul is jellemző rá az állandó mozgás, tettrekészség. Amennyiben stabilizálni tudja támadójátékát, Nikolovnál összességében hasznosabb kosaras lesz.

Mills helyére egy teljesen más profilú amerikai érkezett Calvin Watson személyében. Magasabb, nagyobb testű játékos, mint a távozó Skip, aki bár kiscsatárokat is fogott nem egyszer a EuroChallenge-ben, echte dobóhátvéd volt fizikai paraméterei alapján. A 2010-ben a zalaegerszegi kosárcsapattal magyar bajnoki- és kupaserleget is begyűjtő Watson kintről és bentről is stabilabb pontszerzőnek számít, mint Mills, és ami talán a legfontosabb, hogy jobbak az 1-1-ei. Mivel a jelenlegi keretben ő a legjobb periméter játékos ilyen szempontból, valószínűleg ő veszi át Trotter azon szerepét, amikor a támadóidők végén nagyon gyorsan kell majd csinálni valami nagyon jó dolgot.

A nagy kérdés az volt, hogyan pótolják majd a magyarként légióshelyet nem foglaló Trottert. A válasz egyszerű volt: lehetőségük lett volna külföldi irányítót hozni, vagy a másik opció szerint leigazolják Magyarország egyetlen nemzetközi szintű egyesét, Simon Balázst. Kisebb probléma volt, hogy egyrészt szerződés kötötte még az Albacomphoz, másrészt az is, hogy pont az Albacomphoz, nem igazán (volt) nevezhető Simon a szolnoki drukkerek kedvencének. A nagy vihart kavart ügy végére végül pont került, az Olaj kivásárolta őt az ősi ellenlábastól, a közönség pedig kezdhetett megbarátkozni a gondolattal, hogy ezentúl ő vezeti a csapatot.

Ugyanazt a játékot fölösleges tőle várni, mint amit Obie-tól kapott a csapat az utóbbi két évben, más stílusú irányító. Külső dobásokban papíron gyengébb, ám nagyon stabil középtávolival rendelkezik (főleg kettő-kettők után) és a felkészülési meccseken a hármasokkal sem volt problémája. Inkább tartja szem előtt a csapattársak kiszolgálását, mint tartotta Trotter, 2-2-kből pedig hasonlóan jól operál (akár dobással, akár passzal), mint "amerikai" elődje. Fizikai paraméterekben elmarad Obie-tól, ez támadásban, de főleg védekezésben lesz feltűnő, ám előbbit Watson, utóbbit pedig a jól megszervezett csapatvédekezés fedheti el.

Ami mindenképpen javult, az a pad. Fodor Márton, Brandon Gay, Trepák Zoltán és Grebenár Péter maradtak, Soós Gábor távozott, de érkezett az egyelőre még honosításra váró Luka Markovics, valamint Németh István és Szabó Miklós. Németh nagyon sokat jelenthet a külső sorban rutinjával és távoli dobásaival, nála egyértelműen az a kérdés, mennyire sikerül egészségesnek maradnia a szezon folyamán. Szabó Miki a válogatottnál is bizonyította: gyakorlatilag bármikor, bárki ellen képes hozni magát. Tanult centermozgásai vannak, amiket bátran használ is, nagyon jó testfelépítése van nemzetközi szinten is, a palánk alatt óriási segítség lesz ő Báder megfelelő helyettesítésére.

Valószínűleg a játékstílus nem sokat fog változni, de nagyon sok a kérdőjel, a Trotter - Mills kettős, és a játékuk pótlása kemény feladat lesz. Minden bizonnyal idén is az irányító-center 2-2-k túlnyomó többségére fog épülni a játék, erre az érkező Simon tökéletesen alkalmas, a betörések, védelemmegbontások után pedig el lehet kezdeni a labda periméteren való megjáratását az üres ember megtalálásáig. Tavaly ezt nagyon magas fokon űzte a magyar bajnok, a sok hármas elvállalása ellenére sem lehetett azt mondani, hogy ad hoc jelleggel támadtak volna, hiszen a legtöbb kísérletüket előtte üresre játszották. Idén is kulcsfontosságú lesz emiatt triplaspecialistáik, Horváth Ákos és Gay dobóformája. Melléjük érkezett most Németh, Watson, Simon és Kalve, mindannyian jó kezű kosarasok, de ezt adott pillanatban is realizálni kell majd a pályán.

Védekezésben papíron gyengült a Szolnok, a külső sorból sem Trotter, sem Mills helyére nem érkezett pótlás ebből a szempontból, még ha a palánk alatt Szabó (és talán Kalve) érkezésével jobb is a helyzet, ugyanakkor a felkészülési meccseken még egy Crvena Zvezda ellen sem volt ebből probléma, Pór Péter egyébként is jól megszervezett védekezéseiről híres (amennyiben erre a játékosai hajlandóak is). Ami még érdekes lesz, az a pattanózás. Az Adria Liga egy teljesen más kávéház, mint amihez az Olaj eddig hozzá volt szokva, a dél-szláv bajnokságok talán Európa legkeményebb pontvadászatai, törés-zúzás megy a palánkok alatt. Ezt egészen biztosan szoknia kell majd a magyar együttesnek, mert a bírók felfogása is ezzel egyenesen arányos, mást fognak megengedni mezőnyben és a festékben is, mint akár a honi versengésben, akár a EuroChallenge-ben.

Összességében ebben a keretben bőven van lehetőség. Hogy minőségileg sikerült-e pótolni a távozókat, az majd a szezon során kiderül, teljesen mindegy, hogy papíron kinek milyen erősségei vagy gyengeségei vannak, ha idén helyt áll majd a csapat a sokkal erősebb ellenfelekkel szemben, akkor az előrelépés megtörtént. Mennyiségileg az erősítés megvan, de hogy mire lesz ez elég, azt a szolnokiak számára vasárnap este induló sorozat folyamán megtudjuk.

Hajrá Olaj!


(Az ellenfeleket bemutató sorozatunkat itt eléritek: szlovének, horvátok, szerbek és a többiek)

foto1: kosarsport.hu
foto5: sport365.hu
foto6: szolnokinaplo.hu
slide: olajkk.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus