Félévi bizonyítványosztás Olaszországban

Miután Hanga Ádám után Lóránt Péter is Itáliába tette át a székhelyét, a kontinens egyik legerősebb bajnoksága iránt hazánkban is megnövekedett az érdeklődés. Az alapszakasz félideje Olaszországban is fontos határvonal, mint számos európai ligában, itt is az ilyenkor kialakult sorrend határozza meg a (nyolcas) kupadöntő párosítását. Honfitársaink dolgos és izgalmakban bővelkedő „második félidőre” számíthatnak Olaszországban: Hanga Ádám számára nemcsak a február végi kupadöntő jelenthet kiemelt célt és feladatot, hanem az Avellino playoff pozíciójának megtartásában is kulcsfeladat hárulhat kiválóságunkra. Lóránt Péter pedig a nagy múltú Vuelle Pesaro első osztályú tagságának megőrzésében vállalhat tevékeny szerepet. Körképünk segítségével tekintsük át a Serie A 2014-2015-ös szezonjának első félévét, jöjjön a talján bizonyítványosztás!

Először is, nézzük a tabellát:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nincs meglepetés, osztályelső az Olimpa Milano

A Siena nyári összeomlása óta (a Mens Sana Siena manapság a 4. vonalban vitézkedik), már nem volt különösebben kérdéses, milánói korszak kezdődik „csizmaország” kosárlabdázásában. Luca Banchi rekordbajnok sztáralakulata, mint Olaszország utolsó megmaradt nagy európai zászlóshajója, tavaly nemcsak a bajnoki címet szerezte vissza (18 év böjt után), hanem jó eséllyel évekre a trónt is kibérelte hazájában: közel s távol nincs olasz alakulat, amely eséllyel szorongathatná meg Gentilééket. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy-egy meccsen verhetetlenek lennének, 2014 őszén kétszer botlottak a Serie A-ban, előbb éppen Hanga Ádám Avellinója vetett véget a milánóiak majd egy éves bajnoki alapszakasz makulátlanságának, majd alig egy héttel később Reggio Emiliában kapott ki egyetlen ponttal a Milano. De ennyi, 13 további találkozójukat megnyerve kétség sem férhetett félévi alapszakasz-elsőségükhöz. Bár a Jerrels-Langford tengely távozása érzékeny veszteség volt (ez inkább a piros-fehérek Euroliga „botladozásában” hagyott nyomot), de az egyre inkább magára találó Marshon Brooks és az ősszel nem mindig csapata érdekében, néha fásultan kosarazó Sandro Gentile klasszisa nem sok jót ígér az ellenfeleknek, ráadásul Luca Banchi január 25-től már az olasz bajnokságban is számíthat Daniel Hackett játékára. Az olasz válogatott edzőtáborát augusztusban öntörvényűen elhagyó Hackettet a szövetség március végéig eltiltotta, ezért nem szerepelhetett eddig a Serie A-ban, ám a napokban Gianni Petrucci a FIP (Olasz Kosárlabda Szövetség) elnöke amnesztiában részesítette, és Hackett akár már vasárnap újra parkettre léphet a ligában.

                                          az olasz kupadöntő párosítása, és ágai

A milánóiak nyomában három gárda készül a lehetetlenre, de minimum a bajnoki döntőre, ezek a Dinamo Sassari,  a Grissin Bon Reggio Emilia és az Umana Venezia. A szárdok a Diener-korszakot (az elmúlt nyáron a Sassari felemelkedésében kulcsszerepet vállaló Diener fiúk otthagyták Szardínia szigetét) követően bizonyosan többet vártak Euroliga-debütálásuktól (mindössze a Zalgiris Kaunast tudták legyőzni). A jelentősen átalakított keret hiába nyerte meg október elején az olasz szuperkupát, hiába kellemes meglepetés Shane Lawal vagy Jerome Dyson játéka, a Dinamo ennek ellenére sem tekinthető a Milano elsőszámú és legerősebb kihívójának.

Nagy dobásra készült és még készül is a Grissin Bon Reggio Emilia, az ősszel látványosan megerősödő klub (Drake Diener, Kristof és Darjus Lavrinovic, Polonara, Donnel Taylor érkezett az amúgy is erős kerethez) az őket ősszel sújtó rendkívüli sérüléshullám (Lavrinovic, Kaukenas, Silins, Diener is kidőlt inkább hosszabb, mint rövidebb időre) ellenére is a 3. helyen tanyázik, ám a EuroChallenge kupa címvédőjének legújabb nemzetközi szereplése a EuroCupban keserű pirula a klub szurkolóinak. Mindezek ellenére Reggio Emiliában nem titkolják, 2015 őszén már az Euroligában kívánnak indulni.

A közvetlen élmezőny meglepetés befutója az Umana Venezia. Az öreg mágus, Carlo „Charlie” Recalcati rendkívül stabil gárdát kovácsolt egy amúgy is izmos keretre építve, és egyáltalán nem lennék meglepve, ha a velenceiek a legvégsőkig harcban lennének a scudettóért. Az ex-sienai profikra (Ortner, Viggiano, Ress és Nelson), Lóránt Peti egykori vajkezű római csapattársára, Phil Goss-ra, a Denver Nuggets és a Toronto Raptors ex-irányítójára, Julyan Stone-ra, valamint egy horvát (Hrvoje Peric) és egy litván (Deividas Dulkys), nem első vonalas, válogatott játékosra épülő lagúnalakók számára a jelenlegi 4. hely inkább kiindulópont és ugródeszka, mintsem végállomás.

Akiket senki sem várt ide, 8 között az újonc Trento és a „lesajnált” Cremona

Ha valaki hozta a papírformát, az az 5. helyen telelő Enel Brindisi. A hatalmas olasz energiakonszern által bőkezűen támogatott  dél-itáliaiak  kőkemény és hatékony védekezésüknek köszönhetően is az élmezőnyben stabilizálták helyüket, és még annak ellenére is komoly reményekkel várhatják a folytatást, hogy az Olympiakosztól szerződtetett, és időközben súlyos sérülést elszenvedő centerük, Cedric Simmons jó esetben is csak a rájátszásra lesz bevethető.

Amilyen biztosra lehetett venni a Brindisi helyét a legjobb 8-ban, olyannyira nem várta senki a táblázat első felébe a tavaly még a másodosztályban brillírozó Dolomiti EnergiaTrentót. A dél-tiroli egylet gyakorlatilag mindenkit megtartott a másodosztályú keret olasz tagjai és kulcsemberei közül, és ragyogó érzékkel választott ki 4 külföldi amerikai kosarast. Sanders, Grant, Owens és Mitchell abszolút telitalálat volt, különösen utóbbi. A tavaly tavasszal még a Milwaukee Bucks-nál próbálkozó Tony Mitchell (fotónkon balra) nyújtott extraklasszis teljesítményt. Nem vállalunk azzal nagy kockázatot, ha kijelentjük: Tony Mitchell ősztől már egy európai nagycsapat húzóembere lesz!

Minden szeptemberben előszeretettel sopánkodnak azon talján kosaras „szakik”, hogy vajon a Vanoli Cremona miként fog  bent maradni a Serie A-ban? Nos, már nemcsak ott tartanak, hogy fikarcnyi veszély sem fenyegeti élvonalbeli tagságukat, hanem történetükben először az olasz kupa nyolcas döntőjébe is bemasíroztak! Hogy mi lenne a titkuk? Úgy véljük, kevés olasz gárda bír ilyen kiegyensúlyozott kerettel, az erős hazai „magot” remekül egészítik ki a hasznos légiósok, ennek eredménye egy aktív 10 fős rotáció.

A mi fiunk is a legjobbak között, nyolcban az Avellino!

Az elmúlt hónapokban kiemelten foglalkoztunk legmagasabban jegyzett kosarasunk, Hanga Ádám újdonsült klubjával, a Sidigas Avellinóval. A zöld-fehérek úgy vágtak neki a szezonnak,  az utóbbi 4-5 évben talán először, hogy a papírforma alapján nem biztos, hogy helyük lehet a táblázat első felében. Legnagyobb örömünkre a teljesen felépülő Hanga nagyon komoly  bizalmat és lehetőséget élvezett és kapott Vitucci mestertől, így nem túlzás az önbizalmát egyre inkább visszanyerve, páratlan sokoldalúságának kulcsszerepe volt abban, hogy a Scandone ott van a legjobb 8 között féltávnál. Az olasz kupadöntő három év után újra megvan, ám a hosszabb távú cél, a rájátszás már sokkal keményebb falat lesz Hangáéknak. Egyrészt saját keretük „egyenetlensége” (a kezdő ötös és a cseresor között nagy a differencia), másrészt a mögöttük sorakozó riválisok ereje és ambíciói miatt óriási teljesítmény lenne a (legalább) 8. hely megvédése. Ha már említettük a riválisokat, az Avellino mögött, mindössze egyetlen győzelemre, nem kevesebb mint 6 egyesület csoportosul ugyanannyi ponttal!

Nem akármilyen alakulatok szorultak a tabella második felébe, hogy mást ne mondjunk, említett hatosból 4 nyert már Euroligát vagy annak elődjét, BEK-et! A 14.(!) pozícióban szerénykedik a szezon eddigi legnagyobb csalódását okozó Acqua Vitasnella Cantú. Az amerikai-magyar Damian Hollis klubja ugyan menetel a EuroCupban, ám odahaza egymás után fut bele kínosabbnál kínosabb vereségekbe. Pedig a keret ennél jóval többre hivatott, és ha a csapatához hasonlóan szintén mérsékelten szereplő fehérvári kedvenc társaival együtt újra formájára talál, a Cantút sem írhatjuk le.

13. egy másik egykori európai nagycsapat, a Varese. Náluk sem a játékosanyag gyengeségében kell keresnünk a rosszabb szereplés okait, ráadásul néhány napja már az az Eric Maynor is őket erősíti, akinek közel 300 NBA mérkőzés van a háta mögött. A Varese előtt 12. a Virtus Bologna. A bolognaiak az olasz kosárlabdázás utolsó Euroliga győztesei és náluk is a playoff a cél. A 11. helyen is egy olyan klub áll, amely egykor Európa legjobbja volt, a Virtus Roma. Az a Roma, amely remekel a Eurocupban, de eurokupás teljesítményét az olasz bajnokságra egyelőre nem tudja átmenteni, de hogy a fővárosban sem adják még fel a rájátszás reményét, azt jól jelzi az ex-Minnesota Timberwolves center, Ndudi Ebi napokban megtörtént leigazolása.

Úgy néz ki, a másik újoncnak, a  Capo d’Orlandónak  sem  lesznek kiesési gondjai, a 10. helyen, jónéhány bravúr-győzelmet besöpörve menetelnek a Serie A egyetlen szicíliai alakulataként. Tavaly még bomba-meglepetés volt a Pistoia nyolcba kerülése, ebben az évadban, jelentősen átalakulva már senki nem kapja fel a fejét a 9. helyükön, de két kiváló középjátékos (Valerio Amoroso és Tony Easley) friss leigazolása azért jelezheti, a pistoiaiak ezúttal is igény tartanának a surranópályára…

De ki fog itt kiesni? Lóránt megmentő lehet

Nagyon úgy tűnik, idén kétszereplős lehet a Serie A egyetlen kieső helyének elkerüléséért vívott harc. Caserta vagy Pesaro. Két egykor szebb napokat megélt bajnokcsapat készül egy 15 menetes, maratoni élet-halál csatára. Jelenleg 15. a Consultinvest Pesaro (népszerű nevén Vuelle Pesaro), amely 4 ponttal, azaz 2 győzelemmel előzi meg az őszi szakaszban mindössze egyetlen győzelmet begyűjtő (a legutolsó fordulóban éppen a Pesarót múlták felül 80-73-ra), és ezzel 16. JuveCaserta együttesét. Az elmúlt hét szombatja óta már számunkra sem közömbös az Adriai-tenger partján fekvő Pesaro, a Szolnokot másfél év után elhagyó Lóránt Péter ugyanis a Pesaro játékosa lett, és visszatért Olaszországba, ahol két éve a Virtus Roma játékosaként komoly sikerekben volt tevékeny szereplő. Péterék lépéselőnyben vannak, de kellhet is ez a fór, ugyanis a sereghajtó casertaiak igencsak komoly „fegyverkezésbe” kezdtek élvonalbeli tagságuk megőrzése érdekében, az elmúlt hetekben szinte teljes légiós kontingensüket lecserélték. Két bolgár válogatott, Dejan Ivanov és Bozsidar Avramov megszerzése után a 2013-as Adria Liga MVP, a szlovén Aleksandar Capin volt a következő trófea, majd néhány napja az Henry Domercant is aláírt hozzájuk, aki az elmúlt évtizedben több európai sztárcsapatban is meghatározó játékos tudott lenni. Kisebb meglepetésre, az ex-fehérvári Ronald Moore is maradt még a csapat tagja, a 2013-as magyar bajnokcsapat oszlopos tagja Capin érkezése után sem került lapátra, a cserepadról beszállva segíti (még?) a Casertát.

A hétvégén elindul a „második félidő” immáron két (és fél) magyarral, Hanga Ádám és Damian Hollis után már Lóránt Péter is Itáliában építi tovább a karrierjét, és öregbíti a magyar kosárlabda jobb hírét.

fotók: victorialibertas.it/Luca Toni, Flick/Basketinside, aquilabasket.it