Itáliai panoráma III/I
A kulisszák mögé pillantás mindig érdekes és izgalmas kaland, de legalább ilyen érdekes lehet, ha magukat a kulisszákat járjuk körül. Lassan 2 hónapja csak számokkal, játékosokkal, eredményekkel és olyan csapatnevekkel „bombázzuk” az olasz kosárlabda iránt fogékony olvasóinkat, amelyek talán néhányuknak nem sokat mondanak. Ideje színesíteni képet, három részes sorozatunk célja, hogy a „szakmát” kicsit hanyagolva, más aspektusból vizsgálva is közelebb hozzuk Európa egyik legerősebb és legszínesebb bajnokságát a honi érdeklődők számára.
Kezdjük a liga abszolút újoncával, a Novipiu Casale Monferrato-val, itt a Novipiu, pontosabban a Novi a névadó szponzor, egy olasz csokoládémárka. Casale Monferrato városa ad otthont a klubnak, a 36 ezres csendes piemonti városka mintegy 50-60 km-re keletre Torinótól, a Pó folyó partján terül el.
A kisváros sportéletét a jelenleg a negyed osztályban (az 1910-es évek közepén még bajnoki címet nyertek az első osztályban) játszó helyi futballcsapat mellett az idén, történelme során először a Serie A-ba jutó kosarasok határozzák meg. A csapat az első osztályra felújított és mintegy ezer férőhellyel megnagyobbított (3500 hely az első osztály minimális követelményszintje) és jelenleg maximálisan 3510 nézőt befogadó PalaFerraris-ban játszik:
Velence, azaz Venezia szorul talán legkevésbé bemutatásra hazánkban, a majd 300 ezres város, Veneto tartomány székhelye, a világ minden részéről érkező turisták millióinak közkedvelt úti célja. A lagúnák városa egy kosárlabdabarátnak azonban nemcsak évezredes történelméről, egyedülálló műemlékeiről és karneváljáról nevezetes, hanem arról is, hogy itt székel az Umana Reyer Venezia kosárcsapata, amely, és ezt a kezdő5.hu kitartó olvasói már biztosan kívülről fújják, hosszas huzavona után, idén nyáron, 17 év után jutott vissza az élvonalba.
Velence sportéletét dominánsan befolyásolja a kosárlabda, a helyi futballcsapat bár még 2002-ben is Serie A-s alakulat volt, jelenleg csak az 5. ligában vegetál. A város női kosarasai még 2-3 éve is kellemetlen ellenfelei voltak az Euroligában a magyar csapatoknak, manapság már csak az olasz másodosztályban rettegett ellenfelek, a nyáron anyagilag teljesen ellehetetlenülő klub amatőr alapokon működik. Nincsenek ilyen gondjai az egyik legnagyobb, és nem mellékesen velencei székhelyű olasz munkaerő közvetítő cég, az Umana által szponzorált férficsapatnak. Ők is, ahogy az említett női csapat, a Palasport Taliercio-ban játsszák a mérkőzéseiket, a férfiak várhatóan csak az év végétől veszik majd újra birtokba a Serie A követelményszintjére megnagyobbított létesítményt (a jelenlegi 3200-as befogadóképességet 4000-re bővítik), addig Trevisoban, a PalaVerde-ben játszanak. A velencei Taliercio jó néhány pécsi és soproni szurkolónak is ismerős lehet, az elmúlt években női Euroliga derbiken megfordulhattak itt:
Ha már említettük, ne is menjünk messzebb Velencétől, mint a tőle 40 km-re északra fekvő Treviso. Egy 80 ezres kisváros amely elsősorban arról híres, hogy itt, pontosabban a város észak-nyugati részében, Ponzano Veneto-ban található a világ egyik legismertebb divatcégének, a Benettonnak a székhelye. A Benetton Group alapítói a trevisoi Benetton család, akik a tekintélyes Forbes magazin szerint 10 milliárd dolláros vagyon felett diszponálnak. Sajnos már tény, hiába a mesés vagyon, a Benetton család több, mint 20 év után, a rögbi kivételével, kiszáll a trevisoi profi csapatsportok mecenatúrája mögül. Viszont dicséretes módon ott maradnak az utánpótlás, és a világhírű trevisoi edző és utánpótlásközpont, a La Ghirada mögött is.
Treviso igazi sportváros, rögbi, kosár és röplabdacsapata is Európa hírű, igaz utóbbiak, megelőzve a Benetton szponzorfolyamának jövő nyári elapadását, már idén elköltöztek a közeli Belluno városába, hogy ott kezdjenek új életet. A kosarasok minden valószínűség szerint maradnak továbbra is az 1983-ban átadott, 5344 férőhelyes PalaVerde-ben. A "zöld csarnok" az utóbbi 20-25 évben Európa egyik legnagyobb tradíciókkal bíró kosaraslétesítménye lett. Falai között olyan játékosok kupálódtak ki és lettek világhírűek a Benetton zöld mezében, mint többek közt Toni Kukoc, Vinny Del Negro, Andrea Bargnani, Jorge Garbajosa, Zeljko Rebraca, Raimundas Siskauskas, vagy Trajan Langdon. A PalaVerde 2011 tavaszán, Európa második számú kupájának, az EuroCup Final Four-jának is otthont adott. Jelenleg, ahogy ezt fentebb említettük is, nemcsak a Benetton Treviso, hanem átmenetileg (előreláthatólag december végéig) az Umana Venezia (ideiglenes) otthona is.
Ha Trevisoból az Adriai-tenger partján indulunk el dél felé, olyan, a honfitársaink által is közkedvelt strand és turistaparadicsomokat elhagyva, mint Rimini vagy Riccione, az olasz csizma száránál érkezünk meg következő Serie A-s helyszínünkre, Pesaróba. Az Adriai-tenger partján fekvő 90 ezres város sokáig csak mint a népszerű operaszerző, Rossini szülővárosa volt ismert. A múlt század 80-as éveitől viszont rohamos fejlődésnek indult egy helyi cég, a Scavolini, amely konyhabútorok gyártásával és forgalmazásával lett világhírű.
A Scavolini, mint szinte mindegyik lokálpatrióta olasz cég, fontos, kiemelt szerepet szán a helyi sport támogatásának, az olasz mértékkel kisvárosnak számító Pesaroban nemcsak olasz bajnoki címet, európai kupát nyerő kontinens-szerte híres férfi kosárlabdacsapatot patronál, hanem egy klasszisokkal teletűzdelt profi női röplabdacsapatot is, amely már nemcsak a világ legerősebb női bajnokságának is számító olasz első osztály bajnoki címét szerezte meg, hanem a férfi kosarasokhoz hasonlóan európai kupát is nyert már. Visszatérve a férfi kosarasokra, a Scavolini Siviglia Pesaro, az 1996-ban átadott, 10 323 nézőt befogadó Adriatic Arena-ban játssza bajnoki meccseit:
Az impozáns Adriatic Arénát és Pesarot elhagyva az olasz csizma szárán vegyük az utunkat dél felé, maradva az Adriai tenger partján. Következő (Serie A-s) állomásunkig nem kell sokat utaznunk, Montegranaro 13 ezres városkája a Fabi Shoes Montegranaro csapatának névleges otthona. Az aprócska város, a legkisebb Olaszországban, amely valaha az olasz első osztályba csapatot prezentált. Ezen okból a Sutor Basket Montegranaro immáron 10 éve, amióta 2001-ben feljutottak a másodosztályba, nem játszik a nevét adó kisvárosban, mivel annak picinyke, de annál hangulatosabb csarnoka (már a neve is beszédes: La Bonbonera..) a maga 800-1000 férőhelyével még a másodosztályra is nagyon kicsi. Mivel új, jóval nagyobb csarnokot nem tudtak építeni, nem volt mese, a bajnokikra "hurcolkodniuk" kellett, 10 éve a közeli (25-30 km) Porto San Giorgio 3900-as sportcsarnoka, a PalaSavelli adta magát és majd 10 évig szinte folyamatos telt házakkal üzemelve, remekül kiszolgálta a kis montegranaroi klubot, amely klubnak hivatalos székhelye és klubirodái Montegranaróban, a Magyar Mártírok - utalva az 56-os áldozatokra - útján található.
Idén nyáron az egyik legnagyobb divatcipőket gyártó európai cég, a kisvárosban megszülető (mindenütt, így természetesen itt is tettenérhető az erős lokálpatriotizmus) Fabi Shoes bőkező mecenatúrájának köszönhetően nemcsak a játékoskeretet erősítették, hanem új, jóval nagyobb otthonba költöztek, igaz már kicsit távolabb, a Montegranarotól több mint 50 km-re északra található Ancona városába. A 100 ezres kikötőváros arénája, a 6500 férőhelyes PalaRossini. A montegranaróiak számítása eddig nagyon bejött, és ezt nemcsak az eladott 2600 szezonbérlet bizonyítja, hanem az is, hogy első két hazai meccsükön majdnem 5000-es (nézőszám)átlagot értek el.
Virtuális olaszországi körutazásunk első része itt véget ér, de hamarosan újra "nyakunkba vesszük az olasz csizmát" és körülnézünk, hol pattog még a kosárlabda a legmagasabb szinten taljánföldön. Szóval nagyon ne csomagoljunk ki, hamarosan újra nekivágunk....
Folyt. köv.