Kupagyőztes a megtörhetetlen Siena!
A gyökeres és forradalmi átalakulásokat hozó 2012-es nyár óta számtalanszor leírtuk már a Montepaschi Sienát, mondván ilyen drámai átalakulást, ilyen mértékű gyengülést (ma már ebben is erős kétségeink vannak ) nincs csapat amely büntetlenül átvészelne és ne hatna ki jelentősen az eredményeire hatékonységára. Nos, be kell látnunk (igaz nemcsak nekünk..) alaposan mellélőttünk a zöldeket illető prognózisainkkal. Ez a Siena egyszerűen elnyűhetetlen! A klubvezetés, az igazolási stratégia, de az alkalmazott játékszisztéma olyan szinten, olyan hatékonysággal tud évről évre megújulni, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni, hogy az már nemcsak Itáliában hanem Európában is egyedülállónak számít. 2013 februárjában is úgy vágtunk neki az Olasz kupa nyolcas döntőjének, hogy itt bizony minden lehet, az uralkodó meggyengülését(?) látva úgy véltük szabad a trón. De ez király nem adja olcsón a trónját, sőt, mint később kiderült, egyáltalán nem szándékozik megválni uralkodásától.
A negyeddöntő talán még kissé nyögvenyelősre sikeredett a Trenkwalder Reggio Emilia ellen, majd 3 negyeden keresztül vezetett az újonc, de egy huszáros hajrá és a Bobby Brown, Matt Janning David Moss amcsi trió az elődöntőbe „lökte” Luca Banchi alakulatát. Az elődöntő már jóval keményebb csatát ígért a ragyogó Dinamo Sassari elleni, a szárdok „őrült rohanására” kellett ellenszert találnia a Pianigiani nyomdokaiba lépő Banchinak. Ez is sikerült! Hiába vezetett már 13 ponttal is a 3. negyedben a Dinamo, hiába szórta meg régi kenyéradóját 29 ponttal az ex sienai Bootsy Thornton, a „zöld hajrá” most is kíméletlen volt, ezúttal ez egész tornán fantasztikusan játszó Daniel Hackett volt a roham fő vezére, és a Montepaschi újra, immáron zsinórban hatodszor ott volt a Coppa Italia, azaz az olasz kupa nagydöntőjében! A döntőben a házigazda Olimpia Milanón, és bánatunkra Lóránt Péter Rómáján átgázoló, és amúgy nem mellékesen bajnoki listavezető Cimberio Varese volt Mossék ellenfele. Örömteli volt látni, hogy a korán kieső hazaiak hiányéban a nyolcas döntőn általában csak fél- negyed házzal üzemelő grandiózus 12 ezres milánói sportaréna a döntőre szinte megtelt, majd 10 ezer néző várta a finálét a helyszínen.
A szép számú néz
ősereg pedig megdöbbenve konstatálhatta, hogy a kaméleon taktika fő stratégája Luca Banchi ismét színt váltott, a korábban óvatosan kezdő Siena egyből a kezdő sípszó után oroszlánként ugrott a Varese „torkának”, leírni is elképesztő: nem egész 5 perc alatt 18-0-s rohamot repesztettek Sanikidzéék! Kis túlzással a lombard piros fehérek csak akkor ocsúdtak fel, amikor már szinte el is úszott a meccs. Becsületükre legyen mondva, nem adták fel, és a bajnok nyomába eredtek. Az üldözés kis híján eredményre is vezetett, az első negyed végén már csak 9 pont volt, a több ezer Milánóba átruccanó (a divat fővárosától alig 50 km-re található Varese városkája) szurkolója révén szinte hazai pályán játszó Vitucci legénység hátránya, sőt a második negyedben már csak 5 egység volt a két döntős közt. Ekkor azonban az ihletett formában játszó Daniel Hackett (a döntő MVP-jének választották! ) újabb rohamot vezényelt és néhány perc alatt ismét 16 pontra (29-45) nőtt a címvédő előnye. Innentől kezdve pedig már nem volt visszaút a az aktuális listavezetőnek, a Bo McCallebbet már nemcsak pótolni tudó, de olykor bizony felül is múló (ki gondolta volna ezt szeptemberben?) Bobby Brown (25 ponttal zárt az amerikai klasszis) is elkapta a fonalat és a 3. negyed végére már 21 ponttal vezetett a Montepaschi! A Cimberio hihetetlen tartását dicséri, hogy még ekkor sem adta fel, de Mike Green (29 pontos saját szezoncsúcsot ért el)nagyon egyedül maradt a Vareseben, a piros fehérek dobógépei (Ebi Ere és Adrian Banks) csak vergődtek a sienaiak kőkemény védekezésében (Banchi újra leporolta és ezúttal olykor elővette a korábbi évek Pianigiani féle agresszív pressingjét is), így hiába esett be a fiatal Andrea De Nicolao triplája az utolsó másodpercekben, ezzel csak 3 pontra csökkentve a két csapat közti különbséget, a Montepaschi Siena összeségében nagyon magabiztosan és teljesen megérdemelten lett a Coppa Italia 2012/2013-mas szezonjának győztese! A zöld-fehérek a sienai klub történetének 7. kupagyőzelmét szerezték, és egészen egyedülálló módon az idei milánói diadal volt egymás utáni sorozatban a 6. kupaserlegük!
Cimberio Varese - Montepaschi Siena 74 – 77 (14-23, 29 -43, 49-66)
Milánó, Mediolanum Forum 8418 néző
Cimberio Varese : Green 29 (6/11, 3/5),Banks (0/4, 0/1), Ere 7 (1/3, 1/5), Polonara 5(2/5), Dunston 14 (6/8); Sakota 3 (0/1, 1/4),Rush 4 (2/3, 0/2), Talts 4 (2/4, 0/1), De Nicolao 8 (0/2, 2/4)
Montepaschi Siena : Brown 25 (2/7, 5/7) Janning 10 (3/3, 1/2), Moss 8 (4/4, 0/4), Kangur 2 (1/2, 0/1), Eze 2 (1/1); Rasic 2 (0/1 da 3), Sanikidze 5 (1/2, 0/2), Ortner 6 (2/3), Hackett 17 (2/9, 2/2), Lechthaler
A Coppa Italia Final Eight legjobb játékosa (MVP) : Daniel Hackett ( Montepaschi Siena)
A döntő videó összefoglalója ezen a linken megtekinthető
A milánói kupahét kellemes és számunkra kedves színfoltja volt a Virtus Acea Roma és Lóránt Péter szereplése, bár válogatottunk ezúttal a korábbiaknál valamivel kevesebb lehetőséget kapott, de így is sport(ág) történelmi tettet hajtott azzal végre hogy személyében először lépett parkettra, és először dobott pontokat magyar játékos egy férfi olasz kupa végső fázisában, elődöntőjében. Ez mindenképp nagy szó, ahogy az is hogy a Roma Milánóban is bebizonyította, ott lehet a helye a legjobb 4 olasz csapat között, ez pedig akár Euroligát is érhet ősztől.
