Serie A : 18 év után bajnok a Milano!

Út a döntőig
Miután a milánói piros fehérek az alapszakaszt imponáló fölénnyel nyerték, úgy hogy közben majd fél éven keresztül nem találtak legyőzőre az olasz ligában, és az Euroligában is bizonyították, erejük és egységük  okán már a kontinens legszűkebb elitjéhez is visszazárkóztak, kevesen gondolták hogy az olasz bajnokság rájátszása ilyen rendkívüli nehézségek elé állítja majd Langfordékat. Mert bizony már az újonc, és tabella 8. helyén végző Giorgio Tesi Group Pistoia elleni negyeddöntő sem volt sétagalopp a számukra. Hiába nyerték a listavezető milánóiak a párharc első két összecsapását, a JaJuan Johnson ( a 2011/2012-es szezonban a Boston Celtics gárdáját erősítette 36 NBAmérkőzés erejéig) , Deron Washington, Kyle Gibson trió által húzott Pistoia hazai környezetben, elérte azt amit több mint 6 hónapja egyetlen olasz csapatnak sem sikerült a bajnokságban, megverte az Oimpia Milanót! Ráadásul az esélytelen toszkán kiscsapat a párharc  második pistoiai mérkőzésen is  megismételte ezt a bravúrt, így döntő, 5. mérkőzésre kényszerítették a top favorit lombardokat. Az alapszakaszban megsérülő Gentilét ekkor még pihentető Milanónak a Mediolanum Forumban is meggyűlt a baja a Pistioa-val, az újonc két negyeden keresztül vezetve haladt a  csoda felé. A hihetetlen bravúr azonban elmaradt, az ütközet hajráját meghúzó Hackett és Langford vezetésével végül különösebb izgalmak nélkül nyert a top favorit, és jutott ezzel az elődöntőbe, ahol már várta Szardínia zászlóshajója, a Dinamo Sassari.

Az a Sassari amely a negyeddöntőben a vártnál is magabiztosabban jutott túl az alapszakasz egyik meglepetés csapatán, az Enel Brindisin. A tavaszra kissé leeresztő Brindisin a Sassari „söpréssel” (3-0) jutott túl, így egy kipihent szárd alakulat utazhatott a bajnoki elődöntő első mérkőzésére Milánóba. Úgy tűnt, ez az öt nap plusz (ennyivel többet pihenhettetek a szárdok a hazaiakhoz képest), meghozza azt amiért Meo Sachetti mester fiai az észak olasz metropoliszba utaztak, és  már az első meccsen elveszik ellenfelük pályaelőnyét. Egy dologgal nem számoltak a Sassarinál, az Olimpiának is volt pihent embere: a sérüléséből visszatérő ifjú zseni Alessandro Gentile, 25 perc alatt szerzett 23 ponttal, az utolsó negyedben fordítva, végül megnyerte az övéinek a párharc első meccsét. A második milánói felvonáson azonban már egyedül kevés volt az újfent parádézó Gentile,  Dienerék, talán épp’ a kipihentségük okán, teljesen megérdemelten verték az ezúttal az épp’ a hajrára összeroppanó Milánót. Banchi bandája ekkor nagy bajban volt, ha nem húzza be legalább az egyik szardíniai fellépését, „nyakára kerül a kés”, és már az életéért kell hogy játsszon. A hatalmas tét azonban nem roppantotta össze őket, sőt, „ijedtében” mind a összecsapást megnyerték Sassari oroszlánbarlangjában 5 ezer őrjöngő  szardíniai előtt! Meccslabda, hazai pálya, 12 ezer néző, kell ennél több a diadalhoz és a döntőbe jutáshoz? Nos, úgy tűnik igen, elmúlt a baj, a milánói koncentráció visszaesett, és a Dinamo újra nyert a Mediolanum Forumban, így megint a szigeten folytatódhatott a küzdelem.  Ekkor már nem volt kegyelem, a fantasztikusan kosarazó Keith Langford (az euroliga pontkirálya 24 pontot szerzett)  vezetésével hengerelt a bajnoki cím első számú esélyese.  Jöhetett a bajnoki döntő, a 2006 óta az olasz bajnokságot elképesztő fölénnyel uraló, de napjainkra csődeljárás alatt álló, és a végelszámolástól már csak hetekre, napokra  lévő Montepaschi Siena ellen.

A bajnoki címvédő,a  döntőig vezető útján  csak a negyeddöntőben izzadt  meg valamelyest , ahol az EuroChallenge kupa győztese, a Grissin Bon Reggio Emilia állta útját. A Reggiana főleg a nagyszerű James White-nak köszönhetően már a párharc első felvonásában Sienában „odacsapott” a bajnoknak, és  akkor sokan gondolták azt, már a legjobb 8 között véget érhet Siena 7 éves uralma. Hogy nem így lett, az elsősorban az elsősorban két amerikai légiós Josh Carter és Erick Green érdeme, mindketten döntő érdemeket vállaltak abban, hogy bár Reggio Emilia  a 4. mérkőzésen már elérhető közelségbe került a legjobb négybe jutáshoz, mégis fordítani tudott a Siena. A 3-2-re megnyert párharc után az a Virtus Acea Roma várt Viggianoékra az elődöntőben, amely az idei play off legnagyobb meglepetésé szolgáltatta azzal hogy azt a Cantut búcsúztatta, ráadásul 3-0-lal, amely Cantut sokan a Milano legfőbb kihívójának tartottak. A Siena Roma elődöntő nem mellesleg a tavalyi bajnoki finálé visszavágójának is számított. A visszavágás azonban elmaradt, Lóránt Péter egykori egyesülete nem igazán tudta megnehezíteni a bajnok dolgát, ráadásul a rómaiak azzal is a Siena kezére játszottak hogy a play off párharc két római mérkőzését is abban a 13 ezres római PalaLottomatica-ba vitték ahol már lassan fél évtizede nem játszott és edzett a Virtus Roma, így hiába a majd 7 ezer néző , iithon Rómában sem voltak igazán otthon, nem véletlen hogy a Montepaschi ezt kihasználva nagyon simán vitte el az első római ütközetet, és mivel otthon ennél is magabiztosabb volt, az összesítésben a fővárosiak felett aratott 4-1-es sikerük teljesen megérdemelt volt! Jöhetett az álom döntő!

A döntő
Az Olimpia Milano a 35.  míg a Montepaschi Siena a 9. bajnoki döntőjére készülődhetett, és hiába a sienai zöldek páratlan döntős mérlege (addigi 8 fináléjukat mind sikerrel abszolválták), 2014-ben  már csodaszámba ment volna ha a Mens Sana megőrzi makulátlan döntős mérlegét. Nem túlzás, a döntőre már valóságos kosárláz tört ki Milánóban, az első két hazai mérkőzésre órák alatt eladták  az összes, közel 25 ezer jegyet, a televíziós nézettség mérkőzésről mérkőzésre döntött rekordot. A milánói sztár alakulat pedig úgy nyerte az első két derbit, ahogy azt mindenki elvárta tőle: erőt mutatva, magabiztosan, olykor már látványosan. Sandro Gentile, Curtis Jerrels, de különösen Samardo Samuels volt ekkor elemében, és Mossék nemcsak a 2-0-lás előny, hanem több mint biztató formájuk  tudatában utazhattak Sienába a finálé 3. és 4. összecsapására. A túlzott magabiztosság azonban újra csúnyán megbosszulta magát, a Milanótól a Hackett deal részeként kiebrudalt ,és még mindig az Armani által fizetett, Marquez Haynes nemes bosszút állt ex klubján, a címvédő pedig kiegyenlítette a párharcot. Utólag már tudjuk, ez csak szolid előjáték volt ahhoz ami a 2013/2014-es olasz bajnoki döntő utolsó 3 mérkőzésén történt...

Az 5.(milánói) ütközetben robbant az első igazi (meglepetés) bomba, a Milano mindössze 25 másodpercig vezetett, aztán jött Othello Hunter és Josh Carter, a zöldek pedig átrobogtak a házigazdán, 12 300 néző döbbenten figyelte amint a vendég csapat elveszi  kedvenceik pályaelőnyét, és ezzel bajnoki meccslabdához jut, ráadásul Sienában készülhetett a 4. győzelem besöprésére, ez pedig sok jót nem ígért Luca Banchi fiainak, hiszen a Montepaschi Siena eddig lejátszott 9 bajnoki fináléjában mind a 22 sienai meccsét megnyerte! A döntő 6. mérkőzése mind színvonalában, mind fordulataiban és izgalmaiban is felülmúlt minden várakozást. A sienaiak részéről megintcsak Haynes, míg a vendégeknél Gentile villogott újra, fej fej mellet haladtak a felek, 70-70-nél érkeztünk meg az utolsó 90 másodpercre: előbb az addig 0 pontot szerző Jerrels duplájával jutott előnyhöz a Milano, ezt Haynes egy közeli tempóval kiegyenlítette, 72-72 és már csak kevesebb mint egy perc volt hátra, az indiszponált Langford dobást hibáz, és így 35 másodperccel a vége előtt a 9. (sorozatban a 8.) bajnoki címéért támadhatott a Siena, de innentől nézzük a népszerű videómegosztó egyik felvételén a 6. mérkőzés  drámai utolsó fél percét:

Jöhetett a 7. mindent eldöntő ütközet, újra a milánói Mediolanum Forumban. A piros fehér szurkolók már meccs előtt megdöntöttek egy rekordot: a legnagyobb milánói sportcsarnok 12 331 jegyét 21 (!!!) perc alatt vásárolták fel a jegyértékesítő online rendszerén keresztül! A szuperdöntő mindent eldöntő ütközete RAI közvetítésében is korábban soha nem látott csúcsokat döntött meg: több mint 1 millió néző kapcsolt közvetítésre, és ilyenre még soha nem volt példa bajnoki kosárlabda-mérkőzés televíziós közvetítése kapcsán Itáliában. A mindent eldöntő csörte, hektikus fordulatos, sok hibával tarkított igazi csata volt. Hiába vezettek a milánóiak már 12 ponttal (41-29) a 3. negyed elején, fordítani tudtak az ezúttal a  palánk alatt uralkodó vendégek és már 8 egység (50-58) volt az előnyük az utolsó negyed elején, de  a milánói mérkőzés előestéjén, a Houston Rockets által draftolt, és a döntőn ihletett formában kosarazó Alessandro Gentile ( a 22 éves olasz klasszis lett a bajnoki döntő MVP-je ) által vezetett Milano nem adta fel, egy utolsó elképesztő 20-4-es "rohanással" megfordította a találkozót, és azzal megnyerte az Olimpia Milano 26. bajnoki címét!  A Milano sikere megérdemelt, mert már nemcsak klasszis kosarasok egyveleg volt, mint a korábbi években, hanem CSAPAT,  egy olyan csapat amelyik tudott küzdeni, és mindig akkor volt képes a legjobban teljesíteni, amikor látszólag a legnagyobb bajban volt. Zárszóként pedig óriási elismerés illeti az ezüstérmest: a feltehetőleg az utolsó napjait élő Mens Sana Siena utolsó véréig küzdve, emelt fővel léphet le az európai kosárlabda nagy színpadáról.

Az utolsó másodpercek és az ünneplés:

A 2013/2014-es olasz bajnoki döntő 10 legszebb jelenete:

(Egy darabig) Utoljára szólt első osztályú bajnokin az Inno della Verbena, a sienaiak himnusza a PalaEstra-ban:

fotók: Olimpia Milano.com /Flick, Basketinside.com/Flick