Serie A - Milano: alapszakasz-elsőség 23 év után!

Éljen az új király?

"Le Scarpette Rosse sono tornate!" - ez most a régi-új szlogen Milánóban, azaz a vörös cipő(sök) - ez a klub beceneve - visszatértek! A Milano pedig nemcsak visszatért, hanem 23 év után újra alapszakasz elsőséget ünnepelhetett. Az olasz rekord-bajnok 1991-ben olyan vetélytársak előtt lett első, mint a Dino Radja nevével fémjelzett Virtus Roma, vagy a Vinny Del Negro vezette Benetton Treviso, a címvédő Scavolini Pesarót már nem is említve. 1991-ben a csapat mai sztárjai közül Alessandro Gentile még meg sem született, de Melli is épphogy pár hónapos csecsemő volt, ma azonban már mindketten kulcs szereplők voltak abban, hogy a Milano, rekordot rekordra halmozva, utolsó 19 bajnoki mérkőzését zsinórban megnyerték (utoljára még tavaly december 23-án kaptak ki Cantuban), hazai pályán pedig eddig az egész bajnokság folyamán veretlenek.

Hogy minek, s főképp kinek köszönhető ez a komoly fordulat? hiszen a 25-szeres bajnok milánóiak az elmúlt évtizedekben is, szinte minden szezonnak a liga egyik legerősebb játékosanyagával vágnak neki, mégis mindig lecsúsztak a sikerről, és sokan már egyfajta átkot emlegettek a klubbal kapcsolatban. Ha egy nevet kéne kiemelnünk, az mindenképpen Luca Banchi. A 48 éves mester 2006 óta a Montepaschi Sienánál volt a nagyszerű Simone Pianigiani legfőbb fegyverhordozója, így a siker minden titkát és receptjét elleshette a szinte mindent megnyerő és a Serie A felett 7 éven keresztül uralkodó Pianigianitól. Banchi tavaly már vezetőedzőként is megmutatta., kiváló tanuló volt: 10 hónap alatt csapatot épített az akkor már "omladozó" Sienából, és éppen Lóránt Péterék Virtus Romájának rovására bajnoki címet szerzett.

Talán már Banchi miatt is, de 2013 nyarán, feledve az elmúlt évek gyakorlatát, amikor általában csak a "nevekre utaztak", igencsak tudatosan igazoltak, és a keret ugyan jelentősen átalakult, de a korábbi időszakokkal ellentétben hamar csapattá kovácsolódott. Erről az új milánói szemléletről, és a "Banchi éra" kezdő lépéseiról 2013 augusztusában  már publikáltunk egy kisebb elemzést. Persze október-november tájékán még voltak apróbb döccenők, a tökéletes és olajozott működéshez még hiányzott egy fogaskerék. Ezt a fogaskereket pedig az évad közben (decemberben) leigazolt Daniel Hackett személyében  megtalálta a Milano. A tavalyi bajnoki döntő MVP-je nem pusztán egy újabb európa klasszis hátvédet jelentett egy amúgy is brilliáns keretben, hanem érdekes módon Hackett Milánóban az addigi első számú játékmesternek Curtis Jerrelsnek is szárnyakat adott, így az (akkor még) raszta-hajú olasz válogatott érkeztével szinte egycsapásra, már nemhogy neuralgikus pont nem volt az "1-es" Milánóban (hosszú időn, éveken keresztül kereste itt hiába a megoldást az Olimpia), hanem a Jerrels-Hackett duó az olaszok rotációjának egyik legerősebb fegyvere lett. A Milano pedig nemcsak Olaszország trónjára tört, az Euroligában tavaszra kontinensünk egyik legütőképesebb alakulata állt össze Banchi kezei alatt, egy olyan gárda amelyik tükör simán jutott túl a Top 16-os csoportkörön és teljesen megérdemelten volt ott Európa 8 legjobb csapat közt. Sőt, a vágyak, az álmok, és talán már a realitások is, ennél is többet ígértek, a Maccabi ellen, pályaelőnyt élvezve, a milánói rendezésű Euroliga Final Four is elérhető közelségbe került Langfordék számára. Azonban már rögtön első, szinte már megnyert hazai találkozót banális módon bukta el az Armani-banda, így a nagy álom odalett, de különösebb elkeseredésre nincs ok Milánóban, minden feltétel és anyagi háttér adott ahhoz, hogy jövőre újra a csúcsokra törjenek immáron Európában is. 

Hackették lendülete az Euroliga kiesés után sem tört meg a Serie A-ban, és a sérülését feledve az egész szezonban zseniális Keith Langford vezetésével sorban behúzta a  bajnoki találkozókat (talán csak Avellinóban izzadt meg egy hosszabbításos ütközetben), és mintegy stílszerűen az alapszakaszt a címvédő és eddigi uralkodó Montepaschi Siena otthonában magabiztos győzelemmel zárva, saját történelmének legjobb bajnoki mutatóját (25 győzelem és 5 vereség) hozva, 10 pont előnnyel nyerte meg az itáliai pontvadászat első szakaszát.

Mindenképpen említésre méltó, hogy az Olimpia Milano idei feltámadása együtt járt azzal, hogy elképesztő ütemben és méretben nőtt meg az EA7 Milano hazai mérkőzéseinek látogatottsága, az egy évvel korábbi állapotokhoz képest megduplázódott (!!) a 12 ezres Mediolanum Forum látogatottsága, és manapság már nemcsak a Euroliga csúcsrangadókon, hanem már az olasz bajnoki rangadóikon is táblás ház előtt játszanak Melliék, mi több, a  8-10 ezer néző már szinte mindennapos egy átlagos hazai milánói bajnokin is. A Milano erejét és lehetőségeit jól mutatja, hogy az amúgy is bombaerős keretüket a héten tovább erősítették: az a Willie Deane érkezett, csak amolyan vésztartaléknak, aki 18.7 pontot átlagolt Európa egyik legerősebb bajnokságában a VTB ligában, a Krasznij Oktyabr profijaként... A playoff első (negyeddöntő) körében az újonc és óriási meglepetésre a 8 közé jutó Giorgio Tesi Group Pistoia lesz a milánóiak ellenfele, és meglepetéscsapat ide vagy oda, komoly meglepetés lenne már az is, ha nem 3-0-val abszolválná a Milano a párharcot.

Siena: ez a harc lesz a végső?

A pályán elért második hely még valamennyire és valameddig feledteti a bajokat, de attól tartunk, végnapjait éli egy korszakos sikercsapat. A baj ugyanis nem kicsi, már nemcsak a több millió euróra (5.4 millió volt a 2012/2013-as szezon hiánya) a duzzadó adóssághalom az, ami maga alá temetheti a sienai kosárlabdát, időközben nagyon súlyos törvénytelenségekre is fény derült a klub háza tájáról (legalább másfél tucat játékosról - többségük jelenleg is aktív profi - derült ki, hogy törvénytelen módon, ne szépítsük, "feketén" fizették őket, és ezzel évek alatt több mint 10 millió euróval károsították meg az olasz adóhatóságokat), így fordulhatott elő, hogy a korábban tisztelt, és sokáig a legjobb olasz klubvezetőnek tartott Ferdinando Minuccit (aki egyben az olasz liga elnöke is volt)  pár hete már bilincsben vitte el és tartóztatta le az olasz adó-rendőrség.

A klubot jelenleg csődbiztos irányítja, de a jövő sajnos a Banca Monte dei Pasci kivonulásával teljesen bizonytalan, sőt, már-már reménytelen a Mens Sana Siena számára. Mi sem jellemzi ezt jobban, hogy bár még él a klub, a jelenleg is zajló milánói Euroliga Final Four alatt, a színfalak mögött már a Siena Euroliga A licence-ről tárgyalnak hivatalosan is az érdeklődők, eddig a török Galatasaray, és nem kis meglepetésre az olasz élvonalban épphogy bent maradó (azonban veretes európai kupamúlttal bíró) Virtus Bologna a legaktívabb az "előrehozott hullarablásban".

                      Ferdinando Minuccit bilincsben vezeti elő az itáliai pénzügyőrség

A súlyos gondok ellenére a parketten jól teljesít a címvédő: bár előkelő alapszakaszhelyezése jelentős részben közvetlen vetélytársai bukdácsolásának is köszönhető, mégis a Montepaschi Siena amolyan utolsó fellángolásként újra, sorozatban nyolcadszor, odaérhet az idei bajnoki döntőbe. Ehhez első lépésként a friss EuroChallenge kupa győztes Grissin Bon Reggio Emiliát kell búcsúztatniuk. Az pedig  még a jövő titka, hogy az előttünk álló rájátszás egy nagyszerű csapat és klub utolsó nagy tetteként kerül a sport és a kosárlabda historiás könyveibe, vagy a történet tovább folytatódik.

Cantu, Sassari, Brindisi - az új kihívók lehetnek

Alcímünkben említett trióból kerülhet(nek) ki az itáliai új hullám és új korszak trónkövetelői, utóbbi kettő balszerencséjére, előbb egymással, majd a szinte legyőzhetetlen Milanóval kerül szembe az idei rájátszásban, így bukásuk a döntő előtt szinte már borítékolható. Ez különösen az utóbbi években igen komoly terveket szövögető szárdoknak lehet fájdalmas, hiszen erős keretük bárki ellen esélyessé tenné őket, kivéve Luca Banchi lombard sztáregyletét, így a Dinamo Sassari számára komoly eséllyel már az elődöntő végállomás lehet, persze előbb még túl kell jutniuk azon a Brindisin, amely a szezon egyik kellemes meglepetéseként nagyon sokáig tapadt az Olimpia Milanóra, ám a hajrára jelentősen "kipukkadva" kicsúszott a legjobb 4 közül.

Talán a Cantu lehet az, amely akár a címvédő Siena számára is kemény, megrághatatlan falat lehet, és amely azt követően, a  majdani döntőben, a milánóiak örök és évtizedek óta gyűlölt riválisaként megpróbálhat borsot törni az óriás favorit orra alá. Hogy miben bízhat a Cantu, és miért gondoljuk hogyha valakinek, talán nekik lehet még esélyük némi izgalmat csempészni a bajnoki címért folyó harcba? Nos, elsősorban a Joe Ragland, Pietro Aradori duó miatt, ők ketten azok, akik játék-gyorsaságban, ponterősségben felvehetik a versenyt a Langford-Gentile-Hackett tengellyel, másodsorban, a Milano-Cantu derbiknek olyan hagyományai vannak, olyan erős a rivalizálás, hogy sokszor nem érvényesül a papírforma, harmadszor, ők büszkélkedhetnek azzal az olasz csapatok közül, hogy utolsóként megverték a Milanót. A Cantu első ellenfele a playoffban a Virtus Acea Roma lesz. A rómaiak ugyan nem tudták már megismételni tavalyi bravúros szereplésüket, ám Datome, Lawal, Czyz és Lóránt távozása után az idei 6. hely is ragyogó teljesítménynek számít, a negyeddöntőben, még pályahátrányból is alaposan megnehezíthetik a Cantu dolgát. Megérdemli az említést az újonc Giorgio Tesi Group Pistoia is, amely ragyogó amerikai ötös-fogatának köszönhetően, egy őrült szezonhajrát követően nem kis szerencsével, de nagyszerű hazai mérlegének köszönhetően nem érdemtelenül, a "surranópályán" odaért a 8. helyre. Érdekesség, hogy Pistoia az évad folyamán egyszer volt a legjobb 8 között: az utolsó, a 30. fordulót követően...

A május 19-én kezdődő rájátszás párosítása és ágai:

A negyeddöntők 3, míg az elődöntők és a döntő 4 nyert mérkőzésig zajlanak.

Avellino, Venezia - nagy pénz, kis kosárlabda

Érdemes néhány mondatot szentelnünk a bajnokság csalódott és főleg a komoly csalódást okozó gárdáiról. Közülük is kiemelkedik két egyesület, a Sidigas Avellino és az Umana Venezia. Minkét klub komoly erősítésekkel, sztárokkal, nagy reményekkel, és nem mellékesen közel 10 millió eurós büdzsével vágott neki a szezonnak, és mindkettőnél csúfos bukás lett a vége. Avellinóban többek mellett Jaka Lakovic, Daniele Cavaliero, Jarvis Hayes, Nikola Dragovics, Jeremy Richardson, Kalojan Ivanov, Taquan Dean és a tavaly még a Vareset az alapszakaszban az első helyig  vezető tréner, Francesco Vitucci is kevés volt ahhoz, hogy az Avellinónak akár csak kicsit is komolyabb sansza legyen bejutni a playoffba. Nem kevésbé csalódás az Umana Venezia szereplése, a velenceiek számára szinte végig, gyakorlatban az utolsó előtti fordulóig élt a remény a legjobb 8-ra, ám hiába igazoltak extraklasszist a szlovén ex-Lakers sztár, Sasha Vujacic személyében a hajrára, ezúttal ha nem is sokkal, de lemaradtak a rájátszásról.

Két nagymúltú egyesület, a Cimberio Varese és a Virtus Bologna sem lehet igazán büszke a szereplésére, előbbi a tavalyi szenzációs szereplése (első hely az alapszakaszban és 3. hely a bajnokságban) után több kulcsjátékosát is elveszítette, ám mégis óriási zuhanás az idei 10. hely. A Virtus Bologna még az ex-szolnoki Willie Warren márciusi leigazolásakor is hitt a playoff elérésében, azonban csodát már Warren sem tudott tenni, a jó erőkből álló Bologna tovább süllyedt, és végül a kiesőzóna szélére sodródva fejezte be a bajnokságot.  A gyatra szereplés ellenére komoly ambíciókkal tervezi a jövőt a bolognai klubvezetés, a hétvégén zajló milánói Euroliga Final Four alatt a Virtus Bologna elnöke, Renato Villalta Jordi Bertomeu-val, az ULEB első emberével már egy esetleges bolognai Euroliga licence-ről tárgyalt.

Egy másik egykori légiósunk, az Alba Fehérvárral bajnoki címet és kupagyőzelmet is ünneplő Ronald Moore-nak már jobban ment, és ha újdonsült olasz csapata, a JuveCaserta a szerencsével sem áll ilyen hadilábon, pozitív szenzációként az előzetesen nem sokra taksált casertaiak is ott lehettek volna a folytatásban. A casertai klubvezetés néhány napja az elsők közt hosszabbította meg az ex-fehérvári karmester szerződését, így Moore ősztől is az olasz bajnokság első osztályában fog szerepelni. Sokan egy lyukas garast sem adatak volna a bennmaradásukra, mégis egy őrült hajrával megmenekült a Victoria Libertas Pesaro (egykori Scavolini), és végül az ezer sebből vérző, komoly anyagi gondokkal küzdő, és emiatt tavaszra az összes amerikai légiósát elvesztő Sutor Montegranaro búcsúzott az első osztálytól.

                     A Serie A 2013/2014-es alapszakaszának végeredménye:

                   

A kezdő5.hu olasz bajnoki (alapszakasz) MVP-je : Keith Langford (EA7 Emporio Armani Milano)

A kezdő5.hu  olasz (alapszakasz) bajnoki "ötöse" : Andrea Cinciarini (Grissin Bon Reggio Emilia) - Drake Diener (Dinamo Sassari) - Keith Langford (EA7 Emporio Armani Milano) - Delroy James (Enel Brindisi) - JaJuan Johnson (Giorgio Tesi Group Pistoia)

A kezdő5.hu további "díjazottjai" :

A legjobb 6. ember: Stefano Gentile (Acqua Vitasnella Cantu)

A szezon edzője: Stefano Sacripanti (Acqua Vitasnella Cantu)

A szezon felfedezettje: Reginald Cournooh (Montepaschi Siena)

A szezon olasz játékosa : Pietro Aradori (Acqua Vitasnella Cantu)

A Serie A 2013/2014-es alapszakaszának 10 legszebb jelenete a legabasket.it videóján:

 

fotók: legabasket.it, flick/basketinside.com,