Serie A 4. forduló: Otthon azért (még) a bajnok az úr!

Victoria Libertas Pesaro (1-3) - Montepaschi Siena (3-1)  69 - 94

Senki sem lehet próféta a saját hazájában - tartja a közmondás, erre cáfolt rá alaposan Daniel Hackett. A 2013-as bajnoki döntő MVP-jének nemcsak gyerekkori nevelőklubja volt a Scavolini Pesaro, hanem profi játékosként, 2010 és 2012 között, két emlékezetes szezont követően itt lett igazi nemzetközi klasszis. Hackett hétfő este nem volt tekintettel a szép  emlékekre, hidegvérű profihoz méltó módon, extra teljesítménnyel (20 pont, 5 lepattanó, 4 szerzett labda, 6 assziszt, 32-es VAL) vezette győzelemre a Montepaschi Sienát. A címvédő toszkánok ragyogó dobóteljesítményére (71% a mezőnyből) nem volt válasza a hazaiaknak. Ráadásul a vendégoldalon nemcsak Hackett villogott: a teljes ismeretlenségből előlépve az a David Reginald Cournooh is kiemelkedőt nyújtott, akit eleddig szinte csak a legszűkebb "szakma" ismert még Olaszországban is. A 23 éves színesbőrű, egzotikusnak ható neve ellenére is olasz (már Itáliában született) fiatalember, aki az előző szezont a másodosztályú Biancoblu Bolognánál töltötte kölcsönben, 21 perc alatt 16 pontot tett a közösbe. A támadásban és védekezésben is igencsak halovány Pesaro, hiába az első fordulóban szerzett avellinói bravúr-győzelme, szép lassan a "helyére kerül", és a kiesés elkerülése lehet csak a fő célja. A bajnok Siena pedig hiába csak vergődik az Euroligában, "otthon" még foggal-körömmel, és egyelőre eredményesen ragaszkodik a trónjához, és fölényes pesarói győzelmével újra a táblázat élére állt a Serie A-ban.

EA7 Emporio Armani Milano (3-1)  -  Giorgio Tesi Group Pistoia (0-4)    75 - 55

Az egyre inkább magára találó Olimpia Milano hiányzó magasemberei (Kangur és Gigli sérült, míg az újonnan igazolt Gani Lawal még nem volt bevethető) távollétében is különösebb megerőltetés nélkül verte az újonc Pistoiat. A milánói Mediolanum Forum foglaltsága miatt a Milánó külvárosának számító Desioban (ebben a csarnokban játszott anno a Cantu Euroliga-mérkőzéseket) megrendezett bajnokin a kezdetektől a jóval esélyesebb, és klasszisokkal erősebb milánóiak domináltak. Már nem újdonság, ebben a szezonban Keith Langford vette a vállára piros-fehéreket. A hétfői bajnokin újfent az amerikai volt a legeredményesebb milánói, de ezúttal Langfordnak sem kellett megszakadnia, Banchi mester pedig még hiányzói ellenére is bátran rotálhatta keretét, így a kulcsjátékosai sem fáradhattak el igazán a Milano fontos, németországi Euroliga-mérkőzése előtt. A PalaDesio 5 ezer nézőjének (köztük az Fc Internazionale több futballsztárja) ha sok izgalomra nem is volt oka, hazai győzelemnek örülhetett.

Virtus Acea Roma (2-2)  -  Pallacanestro Cantu (3-1)   80 - 82  hu.

Tavasszal, még Lóránt Péterrel a soraiban, bajnoki elődöntő mindent eldöntő 7. mérkőzésén fogadta utoljára a Virtus Roma a többszörös BEK (az Euroliga elődje) győztes Cantut. Drámai küzdelem után akkor Lóránt Petiék örülhettek, mára mindkét gárda, de különösen a Virtus Roma jelentősen átalakult - Péter mellett olyan meghatározó játékosok, mint Gigi Datome vagy Gani Lawal is otthagyták az örök város első számú kosaras klubját, így a két olasz EuroCup-reprezentáns csatájában, hazai pálya ide vagy oda, nem a Roma volt az esélyes. Ennek ellenére a dráma most sem maradt el, egy az utolsó pillanatáig kiélezett találkozón végig fej-fej mellett haladtak a felek. A hosszabbításban a jobban koncentráló vendégek elsősorban a tavaly még az olasz másodosztályban pattogtató Michael Jenkinsnek (22 pont) és az idősebbik Gentile fiú, Stefano (14 pont) remeklésének köszönhetik a győzelmet. A  veresége ellenére is jól teljesítő rómaiak oldalán a nagyszerű irányító Jordan Taylor (19 pont, 7 assziszt), a Datome posztjára szerződtetett Quinton Hosley (17 pont), és a Lawal-utód Trevor Mbakwe (14 pont, 10 lepattanó) kiemelkedő teljesítménye nem meglepetés, annál inkább az a csere hátvéd, Jimmy Baron 14 pontja ( 4 triplával). Rajtuk kívül azonban nem akadt senki a hazaiak oldalán, aki a döntő pillanatokban valamifajta pluszt tudott volna adni, így az 5 perces ráadás után, ha némi szerencsével is, de nem érdemtelen a csapatként valamivel egységesebb Cantu győzelme.

Umana Venezia (1-3)  -  Enel Brindisi (3-1)   82 - 87

Minden kétséget kizáróan a forduló legnagyobb meglepetése a Brindisi velencei győzelme. A dél-olasz egylet tavaly (újoncként) már mutogatta oroszlánkörmeit (épphogy lemaradtak a rájátszásról), ebben az évadban (még a rajt előtt) azonban, főleg amiatt, mert szinte teljesen lecserélték a keretüket, senki nem várt hasonló "csodát". Persze ezek a külső elvárások nem igazán érdekelték az ezen a nyáron is tudatosan építkező és igazoló Enel Brindisi klubvezetését, és már kijelenthetjük, újfent play-off esélyes a Brindisi! Bulleriék ezúttal, belerondítva a "Reyer Day"-be (a női és férfi csapatokat is működtető velencei klub épp a hétvégi bajnokija előtt ünnepelte legjobbjait), idegenben verték az olasz válogatottak és nagyon jó légiósok alkotta Umana Veneziát. A vendégeknél most is Jerome Dyson volt vezér, 24 pontjával a mezőny legjobbja volt az izraeli liga 2013-as pontkirálya. A velenceieknél Andre Smith dupla-duplája (21 pont, 10 lepattanó) kevés volt az üdvösséghez, mert a többiek, különösen az ex-olasz "gólkirály", Donnel Taylor látványosan alulteljesítettek saját képességeikhez képest.

Cimberio Varese (3-1)  -  Sidigas Avellino (2-2)   85 - 68

Rangadót, nagy küzdelmet vártunk, ennek ellenére elég sima mérkőzésen nyert a tavalyi alapszakasz győztes Varese. A jó nevekből álló Avellino egyelőre nem igazán képes csapatként funkcionálni, legjobbja ezúttal is az a Will Thomas volt (17 ponttal), aki a Spinelli és a fiatal Billigha mellett a 10-es rotáció egyetlen olyan játékosa, aki vagy nem aktív válogatott (mint Lakovic, Dragovics, Ivanov vagy Cavaliero), vagy nincs mögötte NBA-s múlt (ilyen Hayes, Dean vagy Richardson). A rangadót végig uraló Varesenél, a hazai szurkolók legnagyobb örömére, két fiatal talján talentum, Andrea De Nicolao, és Achille Polonara is a legjobbak között volt. Polonarát és De Nicolaót az olasz kosárlabdázás legígéretesebb reménységei közt tartják számon, előbbi 22, utóbbi 21 éves, és az Avellino ellen mindketten 15-15 ponttal és jónéhány látványos megoldással örvendeztették meg a hazai publikumot. A két olasz fiatal mellett az amerikai-bolgár karmester, Keydren Clark (20 pont) volt a mezőny legeredményesebbje.

Virtus Granarolo Bologna (3-1)  -  Sutor Montegranaro (1-3)   96 - 73

A  felsőházért küzdő Bologna és a táblázat végéről menekülő Montegranaro harcából a Virtus Bologna jött ki sokkal jobban: végig vezetve, 23 ponttal múlta felül a Sutort. A vendégeken az sem segített, hogy végre debütálhatott az olasz első osztályban a klub augusztusban szerződtetett NBA profija, Mardy Collins. Az ex-Clippers dobóhátvéd mindössze 4 pontig jutott, pedig majd 30 percig a parketten hagyta őt Carlo Recalcati. A Bolognánál hiába csereember, ismét a rutinos Matt Walsh volt a legjobb pontszerző (21 pont). A Virtus Bologna ezzel a szép győzelemmel tisztelgett legendája, Roberto Brunamonti előtt, akinek 4-es számú mezét a Sutor ellen bajnokin "vonultatták vissza", így 4-es mezben soha senki nem játszhat már a Virtus Bolognánál.

Vanoli Cremona (1-3)  -  Dinamo Sassari (2-2)   86 - 74

Kalveék végre nyertek és ezúttal már az egykori szolnoki légiós is a jobbak közt lehet említeni - a lett 11 pontja és 4 lepattanója ugyan kezdő játékosként nem kiemelkedő teljesítmény, de hogy fontos része volt Cremona meglepetés győzelmében, azt nem tagadhatjuk tőle. A  meccs embere azonban egyértelműen Jason Rich volt - a szárdok ellen 25 pontot szerző amerikai bedobó  jelenleg a liga 3. legponterősebb játékosa a maga imponáló 21.8-as átlagával. Az akár a bajnoki címre is esélyes Sassarinál Omar Thomas (22 pontig jutott) kivételével mindenki betlizett Cremonában, így teljesen megérdemelt a nyeretlenségi sorozatát ezzel a sikerrel megtörő Vanoli Cremona győzelme.

Grissin Bon Reggio Emilia (2-2)  -  Pasta Reggia Caserta (2-2)  76 - 59

A hazai drukkereknek Reggio Emiliában sem kellett tövig rágniuk a körmüket nagy izgalmukban, kedvenceik, főleg jó védekezésüknek köszönhetően, hozták a papírforma győzelmet. A JuveCaserta csak az első negyedben tudott igazán partiban lenni erősebb vendéglátójával. Az EuroChallenge-kupa olasz résztvevőjénél nem kevesebb mint 6 kosaras jutott el két számjegyű dobóteljesítményig, közülük az ex-New York Knicks profi, James "The Flight" White (17 pont) és honfitársa, a dupla-duplázó (11 pont, 11 lepattanó) Greg Brunner emelhető ki.

                           A BEKO Serie A tabellája a 4. fordulót követően:

                        A Serie A 4. fordulójának 10 legszebb jelenete:

               

               Az  5. forduló programja (2013 11. 09.- 11.-ig):

 Giorgio Tesi Group Pistoia  -   Vanoli Cremona     09/11 20:30          
 Enel Brindisi  -   Grissin Bon Reggio Emilia     10/11 17:30      
 Sutor Montegranaro  -   Victoria Libertas Pesaro     10/11 18:15      
 Pasta Reggia Caserta  -   Acea Roma     10/11 18:15        
 Granarolo Bologna  -   EA7 Emporio Armani Milano     10/11 18:15           
 Pallacanestro Cantù  -   Sidigas Avellino     10/11 18:15        
 Banco di Sardegna Sassari  -  Cimberio Varese   10/11 20:30  Rai Sport 1        
 Montepaschi Siena  -   Umana Venezia     11/11 20:30    gazzetta.it

 

fotó: victorialibertas.it, reyer.it