Triumph - Jenyiszej beharangozó

A hétvégén három összecsapással folytatódik az orosz elitliga, a PBL. Az egyik találkozót ezúttal is nyomon követhetitek a Sportklub segítségével, ez pedig a három közül az első, pénteki mérkőzés lesz, amelyen két olyan együttes lép pályára, akik a Szolnoki Olaj KK csapatával egy nemzetközi sorozatban, a EuroChallenge-ben (voltak) érdekeltek: az orosz első osztályban utolsó előtti Jenyiszej Krasznojarszk látogat az utolsó Triumph Lyubertsy gárdájához.

Triumph Lyubertsy - Jenyiszej Krasznojarszk  -  péntek, 16:30 (Sportklub - élő)

Érdekes összecsapás lesz a mostani, hiszen papíron a liga két leggyengébb együttese találkozik, mégis jó meccsre lehet számítani. A hazaiak egy elég nagy sikeren vannak túl, hiszen 4-2-es mérleggel a EuroChallenge F csoportjának élén végeztek (így többek között az Artland Dragonst kapták a következő körben), biztos, hogy nagyon jó a hangulat annak ellenére is, hogy az utolsó két körben kikaptak, legutóbb idegenben 89-82-re a török Olin Edirne ellen. A PBL-ben tavaly is az utolsó, 10. helyen végeztek, így nem jutottak be a rájátszásba, ám ebből sok mindent nem szabad leszűrni, idei keretük sokkal erősebb. Jelenleg 1-3-mal állnak az utolsó pozícióban, ám eddigi sorsolásuk finoman szólva sem volt barátságos, három vereségüket a CSZKA, a Khimki és a Szpartak Szentpétervár ellen gyűjtötték be, legutóbb viszont múlt pénteken hosszabbításban legyűrték a Lokomotiv Kubany együttesét. Egyetlen orosz csapatként indulnak a Balti Ligában, ahol mindössze 7 mérkőzést játszottak le (mások már 10-et is), így csak a 8. helyen állnak, ám 5-2-es mutatójuk a harmadik legjobb, ha a százalékot vizsgáljuk.

A játékukról alapvetően a három észak-amerikai játékos teljesítményére alapul. Legértékesebb játékosuk az amerikai Davon Jefferson, aki a gárda mindenese (jobb napjain szinte mindent ő csinál), de egyértelműen a csapat legjobb pontszerzője. A palánk alatt is faktor (a Balti Ligában 6.33, a EuroChallenge-ben 7.6 a meccsenkénti pattanó átlaga) és jobb napjain a gólpasszokból is kiveszi a részét (a EuroChallenge-ben 3.6-tal a legtöbb gólpassz ő jegyezte az együttesen belül). Mögötte a két szárnysegédje a kanadai center, Kyle Landry, aki a pattanózásból és a pontszerzésből is aktívan kiveszi a szerepét és nagyon hasznos játékot hoz általában, valamint az amerikai hátvéd, Tywain McKee, aki az irányítói szerepkör mellett szintén sok pontot tesz a zsákba, igaz, ehhez kicsit sok eladott labda is párosul, de irányítóhoz képest elég jól kapkodja a pattanókat is.

Rajtuk kívül négy orosz játékos van, akik említést érdemelnek, akik közül kettő kiemelkedik. Szergej Karaszev 18, míg Dmitrij Kulagin 19 éves, óriási tehetségek mindketten (a draftexpress.com-on számon tartják őket, NBA draft esélyesek), körülöttük a legnagyobb a felhajtás ebben a gárdában, rájuk otthon és külföldön is mindenki kíváncsi. Kettejük közül egyértelműen a fiatalabb Karaszevnek megy jobban, ő gyakorlatilag a csapat negyedik számú játékosává nőtte ki magát és mindenben benne van a keze. 202 centije ellenére hátvédet játszik, jól passzol, viszonylag jól dob (bár ebben még fejlődhet bőven), pattanózik, magyarul abszolút univerzális játékos lehet belőle. Kulaginban egyelőre nagyon sok a hullámzás, óriási meccsek után terített betlik és eltűnések jellemzik, neki ebben kell nagyot javulnia, mert amikor formában van, elképesztő dolgokra képes, de ha nem tud kiegyensúlyozottságán javítani, abból gondja lehet még a későbbiekben is. A két név, akik mindenképpen említést érdemelnek még, az Victor Zvarikin és Artem Kuzjakin, ők a csapat kiegészítő emberei, ennek megfelelően tőlük túl nagy dolgot várni nem lehet, utóbbinak pedig egészen pocsékul megy eddig az orosz bajnokságban.

A Jenyiszej is a EuroChallenge-ben indult, de ők nem jutottak tovább az E csoportból. A francia Elan Chalon és a belga Antwerp Giants mögött csak harmadik helyen végeztek 2-4-gyel (a román CSU Mobilteco-t megelőzve), így számukra ez a sorozat véget ért. A VTB Ligában a B csoport 7. helyén állnak 2-4-es mérleggel. Ott selejtezőt kellett játszaniuk, amit sikerrel vettek a Krasznye Krilija mögött, ám a csoportkörből sok esélyük már nincs továbbjutni. Az orosz bajnokságban lényegében ugyanolyan mérleggel állnak, mint a Triumph, 1-3-mal, úgyhogy aki itt most kikap, az lesz az utolsó. Egyetlen meccsüket a Nyizsnyij Novgorod ellen hozták, még a második találkozójukat, otthon, ám mindhárom idegenbeli megmérettetésüket elbukták, nem túl jó előjel ez, tekintve hogy most sem ők lesznek hazai pályán.

Elég jól elosztják a pontokat, de legjobb játékosuk azért kiemelkedik: a korábban 2002-ben NCAA bajnok, az NBA-ben hat különböző együttesben, Európában pedig sztárklubokban szereplő Lonny Baxter a legnagyobb név és a legjobb pontszerző is, emellett a gárda legjobb lepattanózója. Az ő játéka abszolút meghatározó. A legnagyobb baj, hogy mellé képtelen felnőni bárki is. Nagyon sokan teljesítenek egy szinten mögötte, de nem elég magas szinten. Az egyik legnagyobb segítség az izraeli irányító, Afik Nissim, aki a pontszerzés mellett a szervezésből is kiveszi a részét (az orosz bajnokságban és az EC-ben is ő a gólpassz király a gárdán belül), ráadásul a másik irányító, Marko Marinovics is a húzóemberek közé tartozik általában, igaz, ő az orosz bajnokságban kevesebbet játszik, így átlagai is alacsonyabbak. Meg kell említeni Andrej Komarovszkijt, aki Nissim hátvédtársa és egy mindenes, gyakorlatilag mindent csinál, de ebből nem csak jó, hanem rossz dolgok is kisülhetnek (sok labdaeladás a VTB ligában, gyenge külső dobószázalék a hazai bajnokságban). A magasemberek közül Jasmin Hukic-nak egyértelműen a nemzetközi porondon megy jobban, ő nagyon visszafogott a hazai pontvadászatban, a bosnyák válogatott center, Elmedin Kikanovic pedig pont fordítva, ő szinte csak a PBL-ben nyújt elfogadhatót, igaz, ott többet is játszik, mint tette azt az EC-ben vagy eddig a VTB-ben. Andrej Truskin és Szergej Toporov ugyanaz a két rotációjátékos, mint a túloldalon Zvarikin és Kuzjakin.

Ami az esélyeket illeti, igazából jósolni most sem igazán lehet. Talán a hazai pálya miatt a Triumph némileg esélyesebb, de csak hajszállal, abszolút kétesélyes a találkozó. Ha a végelszámolásnál nem is nagyon vehetjük figyelembe majd egyik gárdát sem, az egyik oldalon az öreg róka Baxter, a másik oldalon pedig Karaszev és Kulagin azok, akikért mindenképpen érdemes megnézni a találkozót.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus