Mekkora az esélye Derrick Rose-nak, hogy Halhatatlanná váljon?
Az idei Hall of Fame-osztályba valószínűleg gond nélkül beférne, de korosztályában egyelőre sokan lehetnek előtte – rendelkezik viszont bónusszal.
Rose nemrég Stephen A. Smith beszélgetős műsorában szerepelt, ott merült fel a téma, amit ESPN-es szakértők is boncolgattak. A műsorban hangzott el, hogy eddig az NBA összes olyan alapszakasz-MVP-jét beválasztották, aki már jogosult rá (a visszavonult játékosok közül Duncan, Garnett, Nowitzki és Bryant még nem „töltötte le” a kötelező várakozási időt), ez lehet Rose nagy bónusza.
Ha kicsit szétnézünk az NBA történelmében, akkor találunk egy hasonló játékost, aki ragyogóan kezdte pályafutását, amit nagyon hamar derékba törtek a sérülések – hogy aztán pályafutása végén a liga legjobb csereemberének válasszák meg. Bill Walton az illető, aki – nem tévedés - az alapszakaszokban összesen 6 215 pontot és 4 923 lepattanót jegyez, ami 13.3 pontot és 10.5 lepattanót jelent, mindössze kétszer került be az All-Starra. Ha ránézünk ezekre az adatsorokra, nem a HoF az első, ami eszünkbe jut, mégis kérdés nélkül választották be 1993-ban Waltont. A Rose-esélylatolgatás szempontjából azért érdemes feljegyezni, hogy Walton bajnoki címet és Finals MVP címet is begyűjtött, illetve abban a korban megszokott módon négy évet húzott le a UCLA-n, ahol háromszor volt az Év Játékosa, kétszer bajnok és mindkétszer a négyes döntő legjobbja – ezek azért értékes segédpontok, amelyek Rose-nak nincsenek.
Ettől függetlenül bekerülhet a Hall of Fame-be, de jó eséllyel egy 2019-es osztályhoz hasonlóan nem azonnal („first ballot”), hanem kicsit később, egy „gyengébb” évfolyamban. Erre kiváló példa lehet Ralph Sampson. A kiváló center 1983-ban 1/1-esként érkezett Houstonba, ahol Év Újonca, négyszeres All-Star, All-Star MVP lett, de soha nem volt a liga legjobbja – az ő karrierjét is sorozatos sérülések törték ketté, mindössze 7 039 ponttal és 4 011 lepattanóval zárta NBA-karrierjét, amely fájdalmasan korán, 1991-ben lezárult. Ezt követően 21 évet kellett várnia arra, hogy bekerüljön a Halhatatlanok közé.
Sampson is elképesztő egyetemi karriert tudhat magáénak (szintén háromszor volt az Év Játékosa), ez Rose-nak az idők változása miatt nincs, egyetlen évet húzott le Memphisben – ugyanakkor neki is vannak NBA-n kívüli segédpontjai, amivel a fent nevezettek nem rendelkeznek: kétszeres világbajnok (2010, 2014). Emellett az is megkülönbözteti tőlük, hogy amikor egészséges volt, a clevelandi rövid időszakát leszámítva mindig igyekezett magas színvonalon játszani. A 2012-13-as teljes kihagyás utáni következő négy évadjában, amikor szintén rengeteg gondja volt, 15.9, 17.7, 16.4 és 18.0 pontot átlagolt – gyengébb hatékonysággal ugyan, de soha nem adta fel, hogy ereje teljében játszhasson. A 2018/19-es évére mindannyian emlékszünk, ekkor 18 pontot átlagolt 55.7-es TS%-gel.
Ha a következő pár évben ehhez hasonlót tud hozni a padról, akkor lehet, hogy nem kell majd 21 évet várnia a Hall of Fame-re (ami valószínűleg már most „megvan” az MVP-cím miatt), és azt se feledjük, hogy idén Rose azért szépen csendben már átlépte a 10 000 pontos határt.
Íme egy highlight a 2018/19-es nagy visszatérésről, mindenki döntse el, hogy Rose megérdemelné-e emiatt (is) a HoF-et?
