Mi vezetett ahhoz, hogy Stephon Marbury Kínában vált legendává?
A kétszeres All-Star Stephon Marbury 32 évesen egyszerűen kikopott az NBA-ből, de nem esett kétségbe, Kínában vált ikonná - milyen út vezetett Ázsiába?
Stephon Marbury a brutálisan erős 1996-os drafton a 4. helyen került kiválasztásra, és soha nem volt kérdés, hogy minden tehetsége megvan ahhoz, hogy szupersztár karriert fusson be a Brooklynból induló hátvéd. Bár rögtön a draft után elcserélte a Milwaukee és a Minnesota (Ray Allen állt a trade túloldalán!), a Wolvesnál hamar összeállhatott a Garnett-Marbury duó, első évükben a franchise története során először bejutottak a rájátszásba, az újonc 15.8 pontot és 7.8 gólpasszt átlagolt. A következő évben megismételték ugyanezt, ám nem sokáig tartott az északi kaland: 1999 márciusában elcserélték a Netsbe.
Bár akkor még New Jerseyben játszott a csapat, Marbury elégedett lehetett, hiszen közel volt New Yorkhoz - két és fél szezonja alatt végig 22-23 pontot és 7-8 gólpasszt hozott, 2001-ben pedig meghívták az All-Star Gálára is. Mindössze egy probléma akadt, a New Jerseynek köze sem volt a playoffhoz, így 2001 nyarán elcserélték Phoenixbe Jason Kiddért, akivel aztán azonnal kétszer is nagydöntőig menetelt a Nets. Marbury Phoenixben is remek számokat szállított, 2003-ban ismét All-Star lett, bekerült az Év Harmadik Csapatába, és a Suns is bejutott a playoffba - igaz, nem élte túl az első kört. Marburyt 2004 februárjában cserélték el, és imét a talpára esett, hiszen a Knickshez postázták a játékjogát.
A gondok New Yorkban kezdődtek - ez az időszak Isiah Thomas GM-elnökként végrehajtott ámokfutásáról emlékezetes, maradjunk annyiban, hogy Marburyvel is elszaladt kissé a ló, de nem az irányító volt a leggyengébb láncszem abban a Knicksben. A vezetőség hiába költött csillagászati összegeket, a csapat össze-vissza bukdácsolt, 2004-05-ben 33, a következő évben 23 győzelmet szerzett, utóbbit Larry Brown irányításával, akivel nyilvánosan gyalázták egymást az egyetlen közös szezonjukban. Ez a szembenállás aztán a pályán is megmutatkozott, Marbury ahol tudta, bojkottálta a csapatjátékot, és a szurkolókkal is szembekerült. 2006 nyarán aztán Isiah Thomas lett a vezetőedző, és a következő két szezon hozta csak az igazi mélyrepülést, amiben vastagon benne volt Marbury elképesztően önzővé váló játéka is. Thomasszal 2007 őszén kerültek igazán fasírtba, onnantól kezdve a sztár csak névleg volt tagja a keretnek, februárban pedig meg is műttette a bokáját, hogy ne kelljen játszania (a vezetőség szerint teljesen szükségtelen volt a beavatkozás). 2009 februárjában vásárolták ki a szerződéséből, innen került el Bostonba, ahol hasznos tagj volt a sok sérüléssel bajlódó címvédőnek, de ezt követően már egyetlen NBA-csapat sem akarta alkalmazni.
Pedig Marbury a pályán kívül egy kifejezetten rendes ember, a Sporting News háromszor is beválasztotta a sport "jó emberei" közé, 2006-ban piacra dobta a nagyon olcsó, kis haszonkulcsú Starbury cipőket, hogy a szegényebb gyerekeknek ne kelljen drág cipőt vennie, 2007-ben négymillió dollárt adományozott New York City négy városi szervezetének, támogatta a Katrina Hurrikán áldozatait is.
2010-ben, amikor kvázi levezetésként elfogadott egy kínai ajánlatot, talán ő sem gondolta, hogy 2018-ban kínai szinten is tömegek búcsúztatják visszavonulása alkalmából, 2015-ben pedig megkapja a kínai "zöld kártyát", a letelepedési engedélyt, amit arrafelé nem osztogatnak akárkinek. Az idáig vezető út kezdeti lépéseit dolgozza fel az Andy Hoops YouTube-csatorna videója:
