2012/2013 Erősorrend 1.hét

30. Detroit Pistons (0-6, -9)

Brutálisan gyengén kezdték a szezont, ezt a mérlegük sem nagyon titkolja. Három negyedig nyerő helyzetben voltak a Houston ellen az első meccsen, aztán mintha James Harden óriási bemutatkozása elvágta volna a fonalat náluk. Greg Monroe-t leszámítva nem sok folyamatosan értékelhető teljesítményt érkezik a játékosoktól. Rodney Stuckey konkrétan a liga legrosszabb kosarasa jelenleg, mert nemcsak nem megy neki a játék, de vállal is bőséggel (az utóbbi két meccsen kezdett el visszább venni). Lawrence Franket egyszer már menesztették egy ilyen kezdet után, akkor a New Jersey Nets-cel 0-16-ig jutott, mielőtt kitették volna. Most is jó úton halad efelé.

29. Washington Wizards (0-4, -6)

John Wall és Nené nélkül teljesen súlytalan a fővárosi gárda. Bár Bostonban kétszer is szoros meccset játszottak az egyelőre csak szenvedő Celticsszel, de ez inkább a másik oldal kritikája, mint az ő dicséretük. Sem Bradley Beal, sem a többi fiatal nem képes jó teljesítményt nyújtani, kis túlzással még egyetlen egy Wizards meccsen nem lehetett kiemelni washingtoni játékost. A két idősebb, Emeka Okafor és Trevor Ariza nem vezér, de ezt eddig is tudtuk, úgyhogy egyelőre csak lézengenek a pályán. Nagyon hiányzik tőlük egy ember, aki összefogja a pályán a gárdát, és talán egy olyan is, aki a pályán kívül is (hacsak nem mennek már most a minél jobb draftcetlire, de ha valahol szükségtelen még egy fiatal, akkor az Washington).

28. Charlotte Bobcats (1-3, +1)

Egy - akkor még meglepőnek számító - győzelemmel indították a szezont, hiszen a Pacerst legyűrték hazai pályán. Azon a meccsen olyat villantottak, amit évek óta nem láthatott a charlotte-i közönség: csapatként küzdve, jól védekezve játszott a Bobcats, néha-néha már úgy is néztek ki, mint egy komoly NBA csapat. A kezdeti lelkesedést aztán a többi meccsen ugyanaz a teljesítmény váltotta, amit tavaly is megszokhattunk tőlük. Hosszú az út Mike Dunlapék előtt, de összességében azért jobban mutat még így is ez a Chalotte, mint az elmúlt pár esztendőben. A fiatalok közül Michael Kidd-Gilchrist jelenléte védekezésben már most érezhető, a nagyobbik gond az, hogy igazán se támadásban, és legtöbbször védekezésben sem látszik rajtuk sok koncepció.

27. Toronto Raptors (1-4, -9)

Nagy csalódás eddig a Raptors szezonja, amiben nagy szerepe van az egyébként sokra tartott Dwayne Casey-nek is. Az első meccset saját hibájukból bukták az Indiana ellen, ami egy jó rajt lehetőségét vette el a fiatal gárdától, ez pedig láthatóan megfogta őket. Az újak közül Kyle Lowry nagyon bevált, de lesérült a harmadik meccsen, Jonas Valanciunasban pedig már most látszik az óriási potenciál, de még nagyon tapasztalatlan, és a kilók is hiányoznak róla. Aliga másik legrosszabb játékosa itt játszik, Landry Fields valami egészen elképesztően el van veszve, ziccereket is képtelen értékesíteni, de a labdavezetés is sokszor nehezére esik. Akivel szintén gond van, az Andrea Bargnani, aki Lowry és Valanciunas érkezésével már nem az az alpha dog, mint tavaly, ez pedig hozzáállásán jócskán meglátszik, újra csak azt a "nem érdekel" játékot mutatja, amit korábban oly sokszor. Van bennük lehetőség, de Casey mesternek most okosan meg kell forgatni a csapatot, mert nem haladnak túl jó irányba.

26. Orlando Magic (2-3, +1)

2-0-lal indultak, aztán 1-2 sérülés után máris óriási zakókba futnak bele, kezd kijönni a keret gyengesége. Az év elején mutatott produkcióért minden elismerést megérdemelnek, de ahogy kezdik őket komolyabban venni, kijön a keret reális tudása, az utóbbi három meccs már közelebb állt az igazsághoz, mint az első kettő. Mindenesetre ha idén nem szeretnének tankolni a Magicnél, akkor Jameer Nelsont egészségesen kell tartaniuk, az ő távollétében semmilyen szervezettség nem fedezhető fel az Orlando játékában, enélkül pedig inkább hasonlítanak egy D-ligás csapatra, mint egy NBA-sre.

25. Phoenix Suns (3-3, -5)

A világ legrosszabb 3-3-as mérlegét tudhatják magukénak, miután legyőzték a Detroitot, a Charlotte-ot és most Clevelandet. Ez utóbbi győzelem lehet a legértékesebb, mivel egyrészt a Cavs jóval jobb erőket képvisel, mint a másik két együttes, másrészt -21-ről sikerült fordítaniuk. Ettől függetlenül nagyon rosszul játszanak általában, ráadásul a sok kérdőjeles játékosuk közül mindenki alulteljesít. A Gortat-Scola páros nagyon rendben van a palánk alatt, PJ Tucker személyében egy egészen hasznos kiegészítőjük van, ahogy a padról Shannon Brown is élete formáját mutatja, de itt ki is merültek a pozitívumok. Michael Beasley akkor is haszontalan, mikor sok pontot dob, Wesley Johnson ugyanolyan kuka, mint Minnesotában volt, Jared Dudley pedig melléjük gyengült. A 3-3-as mérleg üdvözítő, de túl sok jelet nem adtak arra, hogy ők ebből a játékból bárhogyan is feljebb tudnának lépni, ezt pedig egy komolyabb sorsolás azonnal meg fogja büntetni.

24. Sacramento Kings (2-4, 0)

Továbbra is ugyanaz a nóta, ami mindig: jók, jók, de mégsem. Idén valamit javultak, játékban talán összeszedettebbek, mint korábban, de a végjátékokat megint nem sikerült sikeresen lejátszaniuk, már többször is kikaptak nyerő helyzetből vagy egálról az utolsó pár percben. Thomas Robinson nem tűnik egyelőre óriási fogásnak, a keret többi része pedig nagyjából az maradt, ami tavaly volt. Aki mindenképpen pozitív meglepetés, az Jimmer Fredette, de az ő jobb játéka nem fog változtatni a franchise szekerén. Evans továbbra is ugyanúgy nem tud dobni, de kicsit többet tör be idén, Cousins pedig hamar elkedvetlenedett, a legutóbbi meccsen már mutatkoztak rajta az elégedetlenség jelei, ami semmiképp nem jó jel a továbbiakra.

23. Houston Rockets (2-3, +3)

Harden megszerzésével az előző erősorrendhez képest alapvetően feljöttek, de úgy néz ki, rájátszásról egyelőre továbbra is fölösleges álmodozni, egy kiváló és két jó játékossal ez nyugaton elérhetetlen cél. Amíg az Oklahomából megszerzett sztár kezdeti lendülete tartott, addig a csapat minden hibáját képes volt kijavítani, ám amióta jobban odafigyelnek rá, plusz ki is fáradt attól, hogy McHale mester állandó bevetésre küldte, nagyon megakadt a Rockets. Jeremy Lin még csak éppen formában lendül, bár nem nyújt rossz játékot, de lesz ő még ennél jobb is, Omer Asik pedig pont azt csinálja, amire szerződtették, ez a váz azonban nem bírja ki azt, hogy a többiek a teljesen üres helyzeteiket folyamatosan mellédobálják. Stabilizálható a játékuk, de akkor is kevéskének tűnnek még ezzel a kerettel.

22. Portland TrailBlazers (2-3, +3)

Az Orlandóhoz hasonlóan itt is volt egy nagy kezdeti lendület, de cserék hiányában kezd kipukkadni a lufi is meg a kezdő ötös is. Damian Lillard még az egyébként igen magas várakozásokat is felülmúlta, ám az utóbbi találkozókon már rá is jobban odafigyelnek, plusz ahogy folyamatosan kell 40 perceznie a húzóembereknek, úgy lesz valószínűleg sokkal gyengébb hatásfokú a Blazers játéka. Fel voltak erre készülve a drukkerek is, nincs is rossz játékuk, meg is lephetnek nagyon sok csapatot, de egyelőre a pad majdnem teljes hiánya ennyire elég, nem többre, ők valószínűleg ennél lejjebb kerülnek még.

21. Indiana Pacers (2-4, -11)

Az egyik keleti csapat, amely minden várakozást alulmúl. Nem túl nehéz sorsolásuk ellenére sikerült nekik 2-4-es mérleget felmutatni, egy otthoni, két hosszabbításos, Sacramento elleni sikerrel, illetve egy Torontóból ellopott győzelemmel, amelyet a hazaiak ajándékoztak oda nekik. Danny Granger még idén nem lépett pályára, de nem is fog egy darabig, hiányában pedig csak a magasemberek erőltetése ment eddig (kivéve ma hajnalban, ahol George Hill is végre életjeleket mutatott, de így is kikaptak). Darren Collison gyorsasága nagyon hiányzik az irányító pozícióból, és Paul George sem volt képes egyelőre feljebb lépni Granger hiányában. Van még bennük jócskán, de ez a helyezés is leginkább csak ennek szól, mert jelenlegi játékuk abszolút kiábrándító egy olyan csapattól, amely elég komolyan szorongatta tavaly a Miamit a rájátszás második körében.

20. Boston Celtics (2-3, -16)

A kilátástalan játékról persze tudnának beszélgetni a Bostonnal, amely szinte ugyanabban a cipőben jár. 2-3-as mérlegük nem annyira borzasztó, de azt a két sikert otthon, a Washington Wizards ellen sikerült aratni, ráadásul egyik sem volt éppen sima meccs. Hátul mintha egy teljesen új csapatot kellene összeraknia Doc Riversnek, ami részben igaz is, viszont olyan, mintha az eddig együtt játszók is most látnák egymást először. Támadásban szintén borzasztóan dadog a labda, hiába néz úgy ki a statisztikákból, hogy Rajon Rondo elit szinten irányít, a meccsek nagy részében csak szenvednek az ellenfelek ellen. Szintén annak köszönhető viszonylag magas helyezésük, hogy lehet ebből robbantás, de túl sok minden nem utal arra, hogy ezt mostanában tennék meg, jottányit nem fejlődtek az öt meccs alatt.

19. Utah Jazz (2-4, -6)

A Jazz-zel is komoly bajok vannak, ezt valószínűleg Corbin mester is pontosan látja. Az előszezonban (is) remeklő magasember rotáció egyáltalán nem uralja olyan szinten a festéket, ahogyan ezt papíron meg kellene tenniük a meccsek 95%-ában, a külső sor pedig ugyanolyan tanácstalan, ad hoc, mint volt egy évvel korábban, hiába jött két erősítés is. Az ellenfelek kezdenek ráérezni a Utah belső emberei elleni védekezésre, kívülről pedig konzisztens játék addig nem várható, amíg ők csak általában a C vagy D terv, minden ugyanis a palánk alatti játékosokkal kezdődik és fejeződik be. Otthon továbbra is jók, ám idegenben nagyon gyengén játszottak eddig, ellenféltől függetlenül.

18. Golden State Warriors (3-3, -1)

A Warriors jóval jobb összképet mutat, mint a korábbi években, valami viszont így sem kerek velük kapcsolatban. Tudtak már szoros meccseket nyerni, sikerült már nagyon jó produkciót nyújtaniuk elit csapat ellen (Clippers), ám érthetetlen formaingadozásokra képesek, egyik estéről a másikra, és ez hosszútávon nem fog beleférni nyugaton. Most az edzőt cserélő Lakers otthonában égtek le, amire még az sem lehet mentség, hogy Andrew Bogut kihagyta a mérkőzést. Amennyiben nem tudnak egy konstans teljesítményt hozni, úgy kevés lesz az, hogy minden második meccsen kiválóan, keretüknek megfelelően pattogtatnak.

17. Cleveland Cavaliers (2-4, +13)

A Cleveland játékosállományához képest masszívan felülteljesít eddig. Két meghatározó játékosuk, Kyrie Irving és Anderson Varejao is bombaformában kezdte a szezont, és ez tartást adott a csapat többi részének is. Az igazi meglepetés Dion Waiters teljesítménye, aki az előszezonban mutatott silány játékát követően most több jó meccset tudott felvonultatni, mint rosszat, kétszer is kiválóan dobott, és egyelőre kintről és bentről is nagyon érzi. Ha ő is képes kiegyensúlyozott játékot hozni, akkor Irvinggel együtt az egyik legveszélyesebb hátvédpár lehetnek, egészen rövid időn belül is. Kétszer is minimális különbséggel kaptak ki, egyszer Jennings (talán időn túli) kosarával, egyszer pedig +21-ről engedték ki a meccset Phoenix-ben, ezek a győzelmek nagyon hiányozhatnak az egyébként halvány PO álmokat dédelgető Cavsnek a végelszámolásnál. Ettől függetlenül játékuk jóval pofásabb, mint arra lehetett számítani, vagy mint 1-2 nagyobb nevű ellenfelüknek.

16. Atlanta Hawks (2-2, 0)

Az egyik leghullámzóbb csapat az NBA-ben. Képesek voltak kikapni otthon a Houston ellen, de valami elképesztően buta, ráadásul enervált játékkal, majd nyertek Oklahomában és megszorongatták a Heatet is. Nagyjából erre lehet számítani tőlük egész évben, sportfogadóknak tilos játszani az Atlantát. Az látszik, hogy Joe Johnson elvesztése azért olyan nagyon nem hatotta meg őket. Nyilvánvalóan gyengébb játékerőt képviselnek, mint tavaly vagy a korábbi években, ám egészen jól átálltak az új szerepekre. Josh Smith egyértelműen vezér lett, ami néha nagyon jó dolgokat hoz ki belőle, néha pedig miatta fogják elbukni a meccset, de Johnson távozásának legnagyobb nyertese Jeff Teague, aki tőle NBA-ben korábban nem látott formában játszik jelenleg, és vele megvan a külső sor azon játékosa is, aki képes betörésekből játékot szervezni, helyzeteket teremteni mások számára is.

15. Brooklyn Nets (2-2, -3)

Nagyon könnyen lehetne ez akár 3-1-es, amennyiben nem adnak le 20 pontos előnyt nagyjából egy negyed alatt a Minnesota ellen. Ettől függetlenül az Atlantához hasonlóan össze-vissza teljesítenek. Vannak nagyon jó periódusaik, ma is kiütötték - igaz, csak a - Magicet, de például a Heat ellen szinte feltartott kezekkel mentek ki a pályára, és át is gázoltak rajtuk LeBronék. Támadásban és védekezésben is nagyon sokat kell még dolgozni a Nets-cel ahhoz, hogy komolyan vehető csapat legyenek, mert így csak egyszer-egyszer kijön nekik a lépés, de egyébként a jobb együttesek kihasználják pár perces/negyedes megingásaikat.

14. Los Angeles Lakers (2-4, -9)

Egy nappal ezelőtt még simán a 25. helyre tettem volna őket, de Mike Brown kirúgása azonnal megért annyit, hogy bizalmat lehessen szavazni nekik, ennél ugyanis csak jobb lehet a következőekben, mint amit eddig láttunk tőlük. Még támadásban csak-csak elkaristoltak a Princetonnal, de a védekezésük egészen gyenge volt, a pad pedig még ahhoz képest sem nyújtott semmit, amennyit elvártak tőlük, pedig a várakozások sem voltak már túl komolyak. Brown menesztése után az első meccsen aztán rögtön meg is mutatták a cserejátékosok, hogy képesek ők segíteni a gárdát, csak időt kell nekik adni. Bárki is lesz az edző, nagyon sok munkája lesz még a kerettel, hiszen a védekezést össze kell rakni, valamint a relatíve gyenge pad miatt olyan rotációt kell találni, amellyel nem nagyon esnek vissza teljesítményben, és mégis pihenhetnek a kulcsjátékosok. A Golden State ellen mutattak valamit, de hogy ér-e ez bármi is, az csak hetek múlva derül ki.

13. New Orleans Hornets (3-2, +15)

Akik elé már nem lehetett betenni a Los Angeles-ieket, azok Monty Williams fiai. Bár a szezon előtti erősorrendben ennél jóval hátrébb kerültek, el kell ismerni, komoly játékerőt képviselnek már most is, köszönhetően trénerüknek, akinek a védekezés központú kosárlabdájával - a Philly elleni borzalmat leszámítva - mindenkivel pariban voltak vagy nyertek. Anthony Davis azonnali impact, alapjaiban változtatja meg a Hornets játékának kinézetét, ha ő a pályán van, mellette még Robin Lopez is messze felülteljesít. A fiatalok közül Vasqueznek többnyire sikerült állandósítani jó formáját, Aminu pedig a szezon eddigi meglepetése. Neki sosem volt erőssége, hogy folyamatosan küzdött minden labdáért (sőt, kifejezetten ez volt az egyik gyengesége), de idén elit pattanózó lett a posztján, és ennek köszönhetően támadásban is hasznosabb. Jócskán van még mit javítani, hiszen a sérült Gordon mellett eddig Rivers óriási bustnak tűnik, és több pozícióban továbbra is nagyon vékonyak, viszont 1-1 leolvadást leszámítva masszív csapat lehetnek egész évben.

12. Denver Nuggets (3-3, -4)

Nagyot mentett az utolsó három meccsen a Denver, hogy megkapják ezt a pozíciót, ami még így is lehet, hogy kicsit magas nekik. 0-3-mal, és keretükhöz képest hihetetlen gyenge játékkal kezdték a szezont, gyakorlatilag nem is játszottak semmit, támadásban teljesen grund jelleggel pattogtattak. A mély keret és a játékosok mentalitása (valamint a könnyebb sorsolás) után lett ez a mérleg 3-3, ugyanis az utóbbi három meccsen már legalább elkezdtek kaparni, és még ha továbbra sem mutatnak semmit abból, amire lehet tőlük számítani, sokat erőlködnek még mindig, de brusztolással is le tudják nyomni ellenfeleiket. Erre építkezhetnek a továbbiakban is, mert a keretben még rettenetesen sok van, csak ebből vajmi keveset láthattunk eddig, gyakorlatilag mindenki keresi még a helyét a pályán.

11. Philadelphia Sixers (3-2, -2)

Szinte ugyanez igaz a Philly-re is, akiktől sokkal jobb, látványosabb játékra lehetett számítani, mégsem jött ez ki belőlük eddig. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Knicksszel kétszer is megmérkőztek, mindkét vereségük onnan van, ráadásul Jason Richardson le is sérült, de az első három összecsapáson mindentől függetlenül is gyenge produkciót tettek le a parkettre. A különedzés megtette viszont a hatását, New Orleansban 62 pontot kaptak összesen, míg ma hajnalban a Bostont verték, úgyhogy ha nem is lehet azonnal hurráhangulat Philadelphiában, az biztos, hogy rendezni tudták a sorokat. Evan Turner is kezd egyre jobb formába lendülni, ami nagyon fontos lenne Jrue Holiday-nek, hogy ne egyedül kelljen a hátán cipelni a csapatot. Andrew Bynum visszatérése egyelőre nem téma, úgyhogy ebből kell főznie Collins mesternek, ami most van, viszont egyelőre úgy tűnik, jól kevergeti a kártyákat az öreg.

10. Milwaukee Bucks (3-1, +9)

A Bucksot egyelőre nagyon nehéz megítélni, de az biztos, hogy sokkal jobb formában kosaraznak annál, mint amit mutattak az előszezon vége felé. Nem jelent ez sokat, hiszen eddigi győzelmeiket gyenge vagy gyenge formában lévő csapatok ellen aratták, azonban annyit legalább biztos, hogy ezeket a lehetőségeket sikerült kihasználniuk, ez pedig borzasztóan fontos egy olyan együttes számára, aki a keleti PO-ért kapaszkodik. A Jennings - Ellis párosból legalább az egyik mindig jól játszik, Larry Sanders egyelőre az év egyik csendes, de kellemes meglepetése, és egészen csapatként funkcionálnak az esetek többségében. Amennyiben Ersan Ilyasovát is sikerül rávenni, hogy kezdje el a szezont, még komolyabb erő lehet ez a Bucks keleten, az Indiana pocsék szezonkezdetével pedig lehetőség is nyílik számukra a Central csoportban.

9. Chicago Bulls (3-2, +5)

Mondanánk, hogy a konzisztencia csapata, de ez sem teljesen igaz, hiszen a Davis nélküli Hornets elleni vereségüket azért nem nagyon lehet hova tenni. Egyszer-egyszer el fog szállni a kezük, mint a Cleveland ellen, de nagy többségében szoros meccseket fognak játszani, ahol az elittől kikapnak (Thunder), a gyengébbeket pedig megverik a végjátékban (Magic, Kings). Kellemetlen ellenfelek lesznek mindenki számára, de ez fordítva is igaz lesz. Nagyon kijön, hogy Tom Thibodeau óriási tanár a kispadon, viszont az is, hogy Derrick Rose személyében legjobb játékosuk nélkül kénytelenek tevékenykedni még hónapokig. Masszív gárda a Bulls, szinte teljesen azt hozzák, amit év elején lehetett tőlük várni, pár keleti csapat meglepő gyengélkedése miatt top10-esek egyelőre.

8. Minnesota Timberwolves (4-1, +7)

Nagyon nagy gond lesz mindenkinek, ha Rick Adelman miatt nyerő típusú csapat lesz a Minnesotából (két éve hasonló mondatért mindenkinek járt volna a nap vicce rovat). A Timberwolves ugyanis vesztett helyzetből is, szoros meccseket is képes hozni, ez pedig rájuk lassan tizenéve volt igaz utoljára. Teszik ezt úgy, hogy Brandon Roy semmi különöset nem csinál (már meg is sérült), Kevin Love és Ricky Rubio pedig még pályán sincs. Adelman mesterre sokan mondták, hogy talán a legjobb abban a tekintetben, hogy a maximumot hozza ki minden egyes játékosából, de ez most hatványozottan igaz, még Derrick Williamst is sikerült életre hívnia, de több kiegészítő ember is nagyon-nagyon jól játszott egyes meccseken. A két nagy hiányzó elvileg december elején és közepén térhet vissza. Nem akarjuk elkiabálni, de nyugat egyik powerhouse-a lehet belőlük heteken, hónapokon belül.

7. Dallas Mavericks (4-2, +15)

Nem jött be a szezon eleji jóslás, mondjuk ehhez a viszonylag könnyű sorsolás is hozzájárult, de egyelőre a Mavericks nagyon szépen játszik, többnyire látványosan, és ami a legfontosabb, eredményesen is. OJ Mayo élete formájában kosarazik, ha így folytatja, biztosan kilép 4 milliós opciójából a nyáron. Továbbra is sok labdát használ, de a triplavonalon túlról egészen félelmetes százalékkal operál, és meglepően sokoldalú játékot mutat be, a pattanózásból is kiveszi a részét és önzetlenül kiszolgálja a társakat is. Rick Carlisle megint varázsolt egyet, mert a csapat többi részét is sikerült összeraknia úgy, hogy legjobb játékosa még nem is bevethező, ráadásul Elton Brand és Shawn Marion is hagyott már ki meccseket. Jó stílusban játszik a Mavs, sikerült összerakniuk a fiatalokat és az öregeket, ráadásul továbbra is kellemes lesz a sorsolásuk, úgyhogy Nowitzki visszatéréséig is nagyon jó mérleggel állhatnak.

6. Los Angeles Clippers (4-2, 0)

Már túl van egy komoly hullámzáson a Clippers, ettől függetlenül kezd kirajzolódni erejük. Két kiváló meccset követően két egészen gyenge produkciót sikerült nyújtaniuk, majd jött két megint pazar meccsük, nagyjából azt hozzák, amit a szezon elején várni lehetett tőlük. Lamar Odom eddig pocsék, de Jamal Crawford jelenlegi teljesítményével simán pályázik az Év Legjobb Hatodik Embere díjra. A kezdőötös rendben van, de a palánk alatt Griffin és Jordan még nem elég stabilak. Ne lepődjünk meg, ha az alapszakasz leginkább az ő fejlesztésükről, illetve tapasztalatszerzésükről fog szólni. Hullámhegyek-völgyek benne vannak a játékukban, de pár, szintén komoly játékerőt képviselő ellenfelükkel ellentétben ők többnyire képesek pályára tenni tudásukat, még edző nélkül is. Az viszont az első hat meccs után is kiderült, hogy a magasember-részleg vékony, nagy szükségük lenne egy harmadik olyan emberre, aki a két fiatal titán mögött nyugodt szívvel beküldhető, és nem csak bábnak van jelen (ilyen ugyanis nincs a keretben, tehát ez a probléma idővel sem fog megoldódni magától).

5. Oklahoma City Thunder (4-2, -3)

Nagyon komoly játékerejüket mutatja, hogy jelenleg 4-2-vel állnak, mert a Harden-cserét követően rendezni kellett a sorokat Scott Brooks mesternek (sőt, még most is kell). Nem is az érkező Kevin Martinnal van a baj, aki Harden számait pontokban bőven hozza, Kevin Durant viszont más szerepet tanul (játékszervezést), ezért egyelőre sokkal kevésbé hatékony, mint korábban, Russell Westbrookot pedig vagy ennyire megviselte egyik barátjának elcserélése, vagy csak simán a butábbik énjét hozza, két meccs is elment azon, hogy beleszerelmesedett saját magába. Brooksnak inkább a fejekben kell rendet tenni, hiszen a Thundernek van egy használható játéka, ami a Harden-Martin csere miatt sem borult fel, viszont a tranzakció miatt láthatóan meg vannak kicsit zavarodva többen is.

4. Memphis Grizzlies (4-1, +3)

Ugyan Mayo megtalálta magát Dallasban, a Memphis mégsem sírja őt vissza, mert a Grizzlies is szépen csendben, de gyűjtögeti a győzelmeket. Az érkező Bayless eddig sikeresen pótolja Mayo-t, a többiek szerepe nem változott, viszont mivel a társaság fontosabbik része egészséges, így ez bőven elég is arra, hogy behúzzák a meccseket. A védekezés már most elit, és még lehet ennél sokkal jobb is, támadásban azért még sokszor akadozik a labda. Most van talán először lehetősége Hollins mesternek, hogy kikísérletezze, hogyan lehetne három nagyágyúját egyszerre, hatékonyan használni a pályán. Addig is, amíg ezt a taktikát megkeresi, a Mike Conley - Tony Allen kettős gyilkolja az ellenfelek hátvédsorát, úgyhogy kapkodni nem nagyon kell, ez a Grizzlies most az a Grizzlies, akiket évek óta várnak már az alapszakaszban is.

3. San Antonio Spurs (5-1, 0)

Nincs túl nagy meglepetés, talán csak annyi, hogy Tim Duncan mintha 4-5 évet fiatalodott volna. Nem mondhatni, hogy ugyanaz a robbanékonyság jellemzi, mint régebben, de az évek során megtanult egyre hatékonyabban kosárlabdázni, most pedig, hogy egészsége kicsit jobban szolgál, azonnal meg is látszik rajta a rutin-tudás kombó. A Spurs szinte megerőltetés nélkül hozza le valószínűleg az alapszakaszt, jó játékuk mellé elképesztően magabiztosak is, és azt a pár rangadót leszámítva nem nagyon fognak megszakadni a győzelmekért (ami nem azt jelenti, hogy nem fognak jönni, hanem azt, hogy komolyabb erőkifejtés nélkül zsebelik be ezeket).

2. Miami Heat (4-1, -1)

Egyelőre csak másodikak, de borzasztóan erősek, ez már most meglátszik. Szinte pillanatok alatt beépítették a Ray Allen - Rashard Lewis kettőst, akik szépen aládolgoznak a nagy hármasnak, Allen ráadásul új erőre is kapott, nem csak a triplákat dobálja (be). LeBron James 30 perceket sem játszik és sorozatban hozza a majdnem tripla-dupla statisztikákat, Dwyane Wade is régen látott jó formában kezdte a szezont, Chris Bosh pedig mostanra megtalálta helyét a támadásoknál. Ami kicsit gyengébb, mint korábban, az a védekezés, de ennek összerakására van még ideje Erik Spoelstrának, és ehhez is ért a legjobban. Toronymagas bajnokesélyesek, első héten mutatott formájuk alapján is.

1. New York Knicks (4-0, +10)

Az első viszont nem más, mint a New York Knicks, akik még a Heatet is két vállra tudták fektetni, emiatt előzik meg őket az eheti erősorrendben. Túlteljesítésük miértje egyszerű: nem játszik Amare Stoudemire, játszik viszont Jason Kidd. Minden idők egyik legjobb irányítójának sebessége hiába van már a ligaátlag alatt, még mindig tanárian osztogat, és szó szerint irányítja csapatát, ami nagyon fontos egy olyan keretnél, ahol korábban mindig a megfelelően elosztott játékszerrel volt a legnagyobb probléma. Carmelo Anthony is jó formában kezdte mellette a szezont, de igaz ez szinte a teljes Knicksre. Ahogy a Minnesota esetében a "nyerő" jelzőt, úgy a New Yorknál a "jó nézni őket" kitételt sem mostanában mondhattuk el. Jól is dobnak persze, talán túl jól is, de nem kell egyik kulcsemberüket sem a kelleténél többet játszatniuk, úgyhogy még ezzel a nyugdíjas kerettel is simán tarthatnak ehhez hasonló színvonalat hosszabb távon is.