A céltudatos zsebcirkáló

2009/2010-es szezon, JKSE-Szolnoki Főiskola, megyei derbi a B csoportban. Az ellenfélben egy csomó tehetséges, szépreményű fiatal kosaras palánta. Közülük is kitűnik azonban a 4-es számú srác. Szándékosan nem írtam a kimagaslik szót, mert hősünk „mindössze” 180 centiméterre nőtt…

Az egy dolog, hogy 9/9-es mezőnymutatóval, 8/8-es büntető százalékkal szerez 28 pontot, mellé kioszt 8 gólpassz és összekapirgál 42 VAL pontot. Ami számomra sokkal szembetűnőbb és fontosabb, az a mérhetetlen akarat és küzdőszellem, ami jellemzi őt. Ritka manapság az a fiatal játékos, aki maximális koncentrációval végzi a dolgát a parkettán. Szögi Ádám ilyen...

Beszélgettünk sokat a vezetőséggel, hogy meg kellene őt szereznünk a következő szezonra. Óriási értéke lehetne bajnoki címre törő csapatunknak egy villámgyors, megalkuvást nem tűrő „moszkitó”, aki szenvedélyes elkötelezettséget érez az ellenfél irányító vérének módszeres szívásában…

 

 

Bár még nagyon fiatal és végtelenül szerény (valószínűleg mikor ezt a részt olvassa, fülig elpirulva szisszen föl, hogy ez már túlzás…) fiatalemberről beszélünk, úgy gondolom, igazi példaképe lehet a fiatalabb generációk számára. Tananyag, a „Hogyan ne törődjünk a negatív véleményekkel, előítéletekkel és pikírt megjegyzésekkel a sikerhez vezető úton” című kurzus hallgatóinak, a Soha Ne Add Fel Egyetemen. Élő bizonyítékot szolgáltat arra nap, mint nap, hogy a magasság csak egy körülmény egy kosaras életében. Hányszor, de hányszor cikizték őt apróbb termete miatt, de ettől Ádám csak erősebb és erősebb lett.

Mikor először vittem a berényi pályaudvarra az éjszakai szolnoki szerelvényhez, sandán pillantottam rá, ahogy táskájában kutatott. Vajon mit kereshet?- gondoltam. Őszinte döbbenetemre egy könyv volt, ami nagy harcok árán előkerült. Nézd csak! Egy XXI. századi élsportoló fiatal, aki vonaton zötykölődik szépirodalmat olvasva? Ebből a srácból lesz valaki...

Sok utánpótlás sportoló vehet róla példát, meríthet erőt a történetéből. Abból, hogy kitartással, - jó értelembe vett- makacssággal, alázatos munkával meddig eljuthat az ember. Továbbmegyek. Bizony a felnőtt, rutinos profik is megszívlelhetik azokat a gondolatokat, vezérelveket, amelyek hajtják őt, nem csak a pályán, hanem az élet minden területén.

Nagyon ritka manapság, hogy valakinek határozott céljai legyenek, amikre folyamatosan emlékezteti magát és minden egyes lépését, döntését e szerint hozza az életben. Az emberek írd és mond 2(!!!)%-a rendelkezik saját, papírra vetett célokkal földi pályafutásának alakulásáról. Szögi Ádám ezen ritka kivételek közé tartozik. Alig 20 évesen határozott elképzelésekkel bír mind a kosárlabda, mind a pályán kívüli jövőjével kapcsolatban. A JKSE invitálását is azért fogadta boldogan, mert tökéletes lehetőséget látott abban, hogy a Szolnoki Olajnál napi 6-8 órában tanultakat élesben is gyakorolhassa. Ezáltal léphet egy szinttel feljebb.

Tisztában van vele, a sportkarrier véges. Büszke arra, hogy profi sportoló lehet, de folyamatosan képzi magát, felkészülve a minél zökkenő mentesebb váltásra, ha eljön az ideje. Még egy éve van hátra a Szolnoki Főiskolán és kezébe kapja a diplomáját. Nem akar abba a csapdába kerülni, mint oly sok élsportoló, akik teljesen beszűkülnek és mikor vége lesz a karrierüknek képtelenek pszichésen, egzisztenciálisan zöldágra vergődni. Csapattársunkkal – Magyarország legjobb csuklójú angoltanárával- Wehner Zoltánnal karöltve raktak össze egy speciális, személyre szabott nyelvtanulási metodikát.

Nem véletlen az újdonságokra való fogékonysága, hiszen előfordult szülővárosában, Hódmezővásárhelyen, hogy egy időben 4 sportágat (vízilabda, foci, jiu-jitsu és a kosárlabda) is versenyszerűen űzött. Ezt megelőzően hosszú évekig atletizált, ami szintén kiváló alapot és mozgáskoordinációt adott a későbbi versenysporthoz.

Azt a hétbetűs kifejezést, hogy „félelem” hírből sem ismeri. Szilárd meggyőződéssel állítja, hogy az nem más, mint az információ és a tapasztalat hiánya. Eszerint gondolkodik, cselekszik a hétköznapokban, a vonalak között. Nem rak gátakat a saját fejébe, mert tudja, azok rátelepedhetnek dinamikus énjére. A pozitív gondolkodás, a soha fel nem adás és a saját élményekből leszűrt következtetések híve.

A mai könyöklős világban azok a szavak, hogy „köszönöm” és „hála” kihalófélben lévő fogalmaknak számítanak. Ádám másképp vélekedik erről. Örökké hálás lesz szüleinek –kiváltképp Édesanyjának, Zsuzsának- a türelemért, lemondásért és áldozatvállalásért, amit érte tett. Nem győzi elégszer megköszönni azt a lelki támogatást, amit élete legnehezebb hónapjaiban tőle kapott, mikor egy kosármeccs közben spirális sípcsonttörést szenvedett. Ez a sérülés a legnehezebben gyógyulók közé tartozik. Az orvosok nem sok bíztatóval kecsegtették, 12-14 hónapról és esetleges pályafutás lezárásról beszéltek összehúzott szemöldökös fejcsóválás közben. Ezekben a fájdalmas napokban Zsuzsa anyu volt a legfőbb támasza és óriási szerepe volt abban, hogy fia, minden diagnózisra rácáfolva, fél évvel később már újra „pióca-üzemmódban” garázdálkodhatott a kosárpályákon.

Ádám az a fajta játékos, akit a betonpályás, élet-halál derbiken elsőnek választasz a csapatodba, még akkor is, ha lehetőséged lenne a világ legpontosabb dobóját vagy legképzettebb centerét megszerezned. Olyan szenvedéllyel és energiával teszi a dolgát, végzi el a piszkos munkát, hogy inkább vele vagy, mint esetleg rád találjon meccs közben ellenfélként…

Nem irigylem azokat, akiket ő fog. Rettenetesen idegesítő tud lenni, amikor végre túljutsz rajta valahogy, ám fél szekundummal később már újra ott zümmög körülötted. Valóságos kondicionáló programnak bizonyulnak azok az edzések, amikor ellene kell támadnom. Magamban átkozom azokat, akik 8 másodpercre csökkentették a támadó térfélre átérés maximális idejét. Ez az „alap üzemmód” nála…

Csapattársai között kivívott népszerűségét –a fentebb már részletezett tulajdonságok mellett- nyitottságának, kedves személyiségének és az idősebb játékosok irányába mutatott végtelen tiszteletnek köszönheti. Kikéri a véleményüket, meghallgatja a tanácsokat, okosan hasznosítja a „vének, általa hasznosnak tartott tapasztalatait. Így volt ez már „otthon”, mikor 15 évesen a felnőtt csapat irányítójával –Drahos Gáborral- járt hajnalonként egyéni képzésekre. Drahi a következő a sorban, akinek hálával tartozik. Amiért  bátorította, tanította és átadta tudása legjavát. Ez kiváló alapnak bizonyult a későbbiekre nézve.

„A terveket írhatod homokba, de a céljaidat vésd betonba!” Ez nem egy önfejlesztő előadás sorozatra írt beszéden egyik eltévedt mondata, hanem Ádám mottója. A minap szolnoki barátaim határozottan állították, hogy egy Olaj-melegítős, feltűnően gyorsmozgású srácot láttak a Tiszaliget egyik eldugott parkolójában kalapáccsal és vésővel a kezében…

Forrás: magyarkosar.blog.nepsport.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus