A csapat mindenek előtt! - Interjú Fodor Péterrel

A magyar kosárlabda egyik (talán) legnagyobb alkotóműhelyéből, Körmendről származó edző rengeteg dolgot megélt, pedig még fiatal és sok – sok év vár rá a pályák szélén. Volt magyar bajnok, de edzőként látta már az érem sötétebb oldalát is. A szegedi csapat felkészüléséről, idei szerepléséről, a magyar fiatalok helyzetéről, a válogatottról, családi eseményekről, beszélgettem Fodor Péterrel.

Jól sikerült a csapat felkészülése, megerősítése a szezon előtt. Drahos visszatért Jászberényből, három jó légióst (Djukic, McKenzie, Rubin) sikerült igazolni, a legnagyobb név azonban Kiss Zsolt volt. Milyen előjelekkel vágott neki a csapat az idénynek? Hogy értékeli a mutatott teljesítményt az alapszakaszban?

A csapat kialakítása bizonyos szempontból egyszerű volt. A magyar mag egy része már játszott együtt a „B”-csoportban, sőt, amikor korábban „A”-csoportos volt a csapat szintén szerepeltek együtt. Ezt egészítette ki a két visszatérő, Kiss Zsolt és Drahos Gabi. A magyar mag tulajdonképpen egy többségében rutinos játékosokból álló csapat volt, akikre lehetett számítani, hogy nem lesznek túlzottan lámpalázasak attól, hogy most újra az első osztályban vannak. Ami befolyásolta a külföldiek kiválasztását, azok az anyagiak. Mi mindenképpen azokra a posztokra, ahova igazoltunk csak az alacsony árkategóriába tartozó játékosokat tudtuk megfizetni. Az egy másik kérdés, hogy ettől függetlenül jól sikerültek a lehetőségeinkhez képest a választások, hisz elég, hogy ha azt mondjuk, hogy Janou Rubin egy meghatározó játékos volt, korát meghazudtolóan jól szerepelt és elég megbízható teljesítményt nyújtott Djukic is. Talán a centerposzton volt hullámzó a légiósunk teljesítménye, de ebben az árkategóriában várható volt, hogy nem lesz egy stabil játékos.

Jól alakult az év eleje, hazai pályán jól játszott a csapat, a decembert pedig egy Paks elleni otthoni diadallal sikerült lezárni. De jött a januártól márciusig terjedő időszak, ahol egy 7 mérkőzéses vereségsorozatba szaladtak bele. Benne volt a sorozatos kudarcodban McKenzie formahanyatlása, Kiss Zsolt sérülése, vagy az ellenfelek voltak felkészültebbek, jobbak?

Attól függetlenül, hogy volt ez a hetes vereségsorozat ugyan úgy megvolt a szezon elején is, csak akkor 1-8-as sorozatunk volt, az az egy siker a Pécs elleni meccs volt. Utána egy nagyon jó szériánk jött, ahol 6 mérkőzésből 5-öt sikerül hoznunk. Ez annak a következménye is, hogy ilyen volt a sorsolásunk, mert a nyerhető meccseink mindkét körnek a második felében sorakoztak egymás mögött. Úgy gondolom, hogy nagyjából a papírformát tudtuk hozni, és ami nekünk nagyon fontos volt, hogy - például a szezon elején, amikor a sok vereségünk volt -, el tudjuk hitetni a játékosainkkal, hogy lehet arra építeni, hogy komoly ellenfelek ellen tudtunk szoros meccseket játszani. Ilyen volt a Paks elleni derbi idegenben, de hasonló találkozót vívtunk Sopronban, ahol nyerhettünk volna. Igazán nem is szenvedtünk megalázó vereségeket, leszámítva azt a 2-3 alkalmat. Az volt a lényeg, hogy a fiúk ne csússzanak össze a kudarcoktól és látszott, hogy amikor eljöttek a nyerhető meccsek, akkor azokat szépen tudtuk hozni, megnőtt az önbizalmunk és akkor tudtuk megcsinálni azt a két extra győzelmünket, melyeket a Falco és a Paks felett arattunk otthon. Az ASE elleni azért különösen értékes, mert akkor ők álltak a táblázat első helyén. A 2011-es év kezdetén a rossz sorsolás okozta a rosszabb eredményeket, valamint az, hogy Zsolti kiesett, és jól látja, hogy McKenzie-nek is ingadozóbb lett a teljesítménye. Többféle összetevővel, reális ez a kép.

Kikerülhetetlen a téma az Ön körmendi kötődése miatt. Mind a szegedi, mind a körmendi mérkőzésen minimális különbségű vereséget szenvedtek. A játékosok átérezték, hogy az Ön számára presztízsértéke van a találkozóknak, ezért jobban odatették magukat, vagy épp akkor jött ki egy jobb forma, melynek köszönhetően partiban tudtak lenni egy jobb erőkből álló csapat ellen?

Sabáli Balázs a játékosom volt Körmenden, egy gyökérből valók vagyunk, hasonlóképpen gondolkodunk a játékról, így persze jobban fel lehet készülni egy találkozóra. A reális esélyünket próbáltuk kihasználni, mert amikor ősszel, Szegeden játszottunk, akkor nem volt igazán erős belső emberük, ezt próbáltuk meg kihasználni. Egy jó meccset tudtunk játszani, de sajnos győzni nem sikerült, pedig az esélyünk megvolt rá. Aki járt a körmendi csarnokban akár edzőként, vagy játékosként, azt kétféleképp inspirálhatja az a közeg. Az egyik az, hogy feldobja és kihozza magából a maximumot, a másik, hogy kétségbeesik. Azt hiszem nekünk az első jött össze, felszabadultan, jól játszottunk és igazából azért vesztettünk, mert Marcus Moore extra teljesítményt nyújtott és egyénileg vele nem tudtunk mit kezdeni. Egész végig 5-10 ponton belüli meccs volt, sőt az elején még volt, hogy vezettünk is.  Ez a lényeg és ebben látom a csapatom erejét, hogy ilyen mérkőzéseket játszottunk és erős gárdákat tudtunk szorongatni.  Mondhatnám az ősszel a Szolnok ellen lejátszott hazai meccsünket, ahol kétes bírói ítéletek miatt nem mi vezettünk a félidőben, az is szoros, jó meccs volt, csak a végjátékban mentünk 10 pont fölé. Ezek mögött azok a dolgok vannak, amit már említettem, hogy rutinos játékosok vannak, jó mentalitású légiósok és csapatmunka. Ha ez működött, akkor bárkit meg tudtunk szorongatni, sőt le is tudtunk győzni.

Sokat tettek hozzá a magyarok a csapata játékához a teljes idény folyamán. Miként járulhat hozzá a jelenlegi, légiósok számának meghatározására vonatkozó szabály ahhoz, hogy fiatal és idősebb magyar játékosok teljesítményének javulásához?

Ami rendkívül fontos és fontos és nagyon jól rávilágított, hogy amikor nyertük a meccseinket, akkor a magyarok közül is egy, vagy két ember – ha nem is mindig perdöntő – hozzátette a maga jó teljesítményét, ez alkalmanként jó védekezéssel párosult, vagy kizárólag a saját palánk alatti munka volt nagyszerű. Mindenképpen fontos volt, hogy így tudjunk nyerni, mert nem voltak kiemelkedő külföldijeink. A következő szezonban nekünk az is számítani fog, hogy mit hoznak majd a sérülések. Olyan játékosaink vannak (Nyilas, Tanács, Kiss), akiknél, mivel az idősebb generációhoz tartoznak, bármikor előjöhetnek sérülések. Ezért előre kell abban is lépnünk, hogy a középkorosztályt, fiatalabbakat kezdjük elővenni, mert lassan kell egy generációs csere, bármennyire jók a rutinos játékosaink. Bízunk benne, hogy a meglévő lehetőségeinkhez mérten hasonló légiósokat tudunk majd szerezni.

Hogy telik Önnek a nyár? Munkával, vagy inkább pihenéssel?

Ez egy fél aktív pihenés valójában. Minden csapattal egyetemben mi is arra várunk, hogy miként alakul az anyagi helyzetünk és akkor annak függvényében próbáljuk összerakni a jövő év csapatát. A magyarok vonatkozásában kevesebb változás várható, de abszolút nyitott a külföldi sor. Ha úgy alakulnak az anyagiak, mint az elmúlt szezonban, vagy kicsit jobban, akkor Djukic helyzete gyakorlatilag eldöntött, de erre a kérdésre sincs még pont helyezve. Csapatot építünk, reméljük, hogy hasonló erősséggel. Csináltunk egy több mérkőzésből álló tornát, melyen olyan külföldiek is szerepeltek, akik magyar állampolgárságot szerezhetnek és esetleg Magyarországon folytatnák a karrierjüket. Közülük is próbáltunk a lehetőségeinkhez mérten olyanokat kiszemelni, akiket meg tudnánk szerezni. Hozzá kell tennem köztük volt Mladenovic is, aki azóta már Körmenden van. Gondolom nagyobb anyagi lehetőségek és konkrét ajánlat révén. Mi nem vagyunk azon a szinten, hogy ajánlatokat tudjunk tenni.

A 2009/2010-es szezon előtérbe kerültek a magyar játékosok, különösen a fiatalok játéka. Így tudta megmutatni magát Ruják András, Keller Ákos. Hogy vélekedik a hazai játékosokról? A megnövekedett játékperceikből miként profitálhat a válogatott?

Az említett nevek és az előbb taglalt játékosok mellett fontos tény, hogy ahhoz, hogy bármilyen csapat győzelmet érjen el, szükség van 1-2 jó performanszra hazai játékostól. Megkapták a lehetőséget, és ez magában hordozta azt, hogy jól fognak szerepelni és előtérbe fognak kerülni bizonyos magyar játékosok. Örömteli, hogy fiatalok lettek meghatározók, bontogatják szárnyaikat, ebből természetesen csak profitálhat a válogatott. Hozzá kell tenni, hogy szükség van a rutinos, komoly meccseken edződött emberekre is.

4 mérkőzésből álló versenysorozat előtt áll a férfi válogatott. Mit gondol, képesek lehetnek kivívni az EB-n való indulás jogát és ha igen, akkor ott miként szerepelhetnek?


Képesek vagyunk arra, hogy kijussunk, ami szerintem meg is lesz, ha pedig már kint vagyunk, akkor az adhat egy olyan lendületet, hogy bármi előfordulhat. Túl nagy álmaink ne legyenek, mert az elit az elit, de már nincs olyan nagy különbség a csapatok között és akár 1-1 meccs is eldöntheti, hogy előrelép-e egy gárda, vagy marad a saját szintjén.

Sok örömteli esemény történt a családjában. Marci 2002. után újra magyar bajnok lett és Magyar Kupát nyert, Gerinél pedig gyermekáldás köszöntött be. Mi lehet az, ami Önöknek idén még pluszt adhat?

Gerinek azt kívánom, hogy térjen vissza és találja meg azt a formáját, amit az előző szezon végén mutatott, mert akkor extra, kiemelkedő volt a teljesítménye, nem üldözték sérülések és nem voltak problémái. Úgy gondolom, hogy mindenképpen van még benne néhány év és ismerve őt, jól fog ehhez hozzáállni. Marcinak jól sikerült a szezon eredményesség szempontjából. Itt vannak a válogatott mérkőzések, úgyhogy csapatkapitányként van bőven felelőssége. Azt kell megragadnia amit és ahogy a playoff végén tette. Mindegy, hogy kezdő, vagy sem, 1-es, vagy 2-es posztos játszik, de tegye hozzá bátran a magáét és a tőle megszokott alázatossággal szolgálja ki a csapatot. Épp most olvastam, hogy milyen előkelő helyezése van a beütött faultok terén, és ez az út a helyes, mert nem szabad mérlegelni, ha csapat érdeke azt kívánja meg, hogy megállítsa az ellenfél támadását, akkor meg kell lépni a személyik adta lehetőséget, nem szabad azon gondolkozni, hogy a saját sorsa mi lesz. Meg lehet kérdezni Meszlényi Robit, hogy mit érzett akkor, amikor a Falco ellen játszottak és Jarvis nem ütötte be a faultot, ezért lett hosszabbítás, majd utána kikaptak és ott bukták el a 8-ba jutást. Tehát nem lehet azon gondolkozni, hogy egy fault árán játszhatok-e még öt percet, vagy sem. Magamnak azt kívánom, hogy nyugodt évem legyen és próbáljunk meg előrelépni a lehetséges csapattal.

Köszönöm az interjút!

Forrás: Rázd meg a bikát blog

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus