A csendes profi - David Toya
Legújabb rovatunkban a hazánkban megfordult légiósokat hozzuk közelebb Hozzád, Kedves Olvasó! Lesz olyan, aki már szögre akasztotta a dorgót, olyan, aki nálunk már nem, de máshol még osztja a zsugákat, és olyan, aki jelenleg is Magyarhon parkettáin koptatja térdízületeit. Felbukkan olyan, akiről külön rigmusok zengtek, olyan, akinek az életútja miatt kell –elsősorban- itt lennie. A lényeg, mindannyian különleges egyéniségek, akik így vagy úgy, de feltétlenül nyomot hagytak honi kosárlabdánk történetében.
Elsőként következzék – az egykori csapattárs Puskás Artúr személyes hangvételű portréjában - az a fiatalember, aki megfordult a Körmend, a Nyíregyháza, a Debrecen és az Albacomp csapataiban: David Toya!
A csendes profi
Emlékszem mikor először hallottam Makrai Lászlótól, hogy hozzánk igazol. Olyan lelkes voltam, mint Bendegúz fiam a legújabb LEGO dobozának kinyitásakor. David Toya a csapattársam lesz! Először a magyar-szlovák korosztályos válogatott meccsen figyeltem fel rá, mikor őt kellett fognom. Azzal a játékossal játszhatok egy csapatban, aki néhány évvel korábban a Körmend csapatával lett magyar bajnok! Aki a döntőben elementáris játékot bemutatva a későbbi MVP-vel Denis Toroman-el karöltve vezette aranyéremig a piros-feketéket...
…nem hiszem, hogy szükséges lenne rideg számok alapján bemutatnom Őt. Arra ott vannak az évkönyvek, a statisztikai rovatok. Úgy gondolom a szurkolókat az „ember” érdekli (természetesen helyenként kosaras érdekességekkel fűszerezve) igazán…
Mikor először felvetettem Davidnek, hogy írnék róla egy röpke szösszenetet, azt válaszolta, keressek valaki olyat, akire emlékeznek a drukkerek. Ez tipikus „toya-i” hozzáállás. Szerénység, visszafogottság. Egy olyan játékos szájából, aki – szilárd meggyőződésem- a valaha Magyarországon megfordult légiósok közötti rangsorban a legjobb 10-be tartozik…
…igazi gourmand. Mint életének minden területén, az étkezésében is a minőséget preferálja. Kiegyensúlyozott és mértéktartó. Kivéve egy valamit: én még embert nem láttam úgy (és annyi) mákos gubát enni, mint Őt. A nyíregyházi étterem pincérei szájtátva figyelték hová fér be az az 5-6 adag, amit komótos mozdulatokkal el tudott fogyasztani egy-egy esti edzés után vacsorára…
Olyan könnyedén bánt a labdával, hajtotta végre a legkülönbözőbb technikai elemeket, hogy néha még én is elhittem, ez nekem is menne. Előtte és utána sem láttam játékost, aki ennyire magabiztosan tudta a betömörülő védelem ellenére a lepörgést és a hát mögött átütött labdát…
…azt hiszem a harmadik hétvége után szoktam le arról, hogy megkérdezzem, haza megy-e Pozsonyba a hétvégére és mehetek-e vele Pestig. Ment. Mindig. Ha jó idő volt, hegyi kerékpározni, ha hidegebbre fordult, hódeszkázni. Urbánus legendák keringenek arról a történetről, amikor fanatikus kosár őrültek hétfő délelőtt még látták őt a szlovákiai hegyoldalakon repeszteni, majd délután a Bujtosiban pattogtatni…
2004 december, ULEB Kupa, Németország. 8.000 fanatikus, magabiztosan kolbászt majszoló német szurkoló a lelátón. Lézer-show, kabala állat, táncos lányok, konfetti, minden, mint a búcsúban. Az Alba Berlin - a csoport esélyeséhez méltó arcmérettel - fogadja a már előre lesajnált Debreceni Vadkakasokat. A végén közte tíz, ide. David 29 pontot hintett, tripla nélkül!!! A legjobb helyre volt jegyem, ugyanis a kispadról csodálhattam végig, ahogy szlovák-ugandai barátom olyan oktatófilmet „fűzött be” a dölyfös germánoknak, amit bánhat mindenki, aki lemaradt róla…
…a változatosság kedvéért az M3-as autópályán száguldottunk Szlovákia fővárosa felé. Nem volt könnyű szóra bírni, mert ritka zárkózott srác. Épp azt fejtegettem neki, hogy micsoda ajánlattal fogja meglepni őt a fél Európa ezután a teljesítmény után, mikor szkeptikus arckifejezéssel rám nézett és így szólt: „Ugyan már, én szlovák vagyok, nincs esélyem a mi kosárlabda diplomáciánkkal.” Mondta ezt halálos komolysággal egy 2 méteres, ultra atletikus, mindhárom külső poszton gond nélkül bevethető, jóval átlag feletti technikai képzettséggel bíró, extra kosár IQ-val megáldott, az ULEB Kupában brillírozó kosárlabda játékos. Nem tudom sírjak vagy nevessek, de ez inkább szomorú. David Toyának simán helye lett volna bármelyik európai él bajnokságban, vagy akár messzebb is…
Sokan megkérdőjelezték elhivatottságát. Tipikusan az a fajta kosárlabdázó, aki „33-as” pulzussal, rezzenéstelen arccal nyomja le a 40 percet. Nem szorul a védelmemre, ám ki kell emelnem azt a fajta profizmust, amivel minden egyes mérkőzésre készült. A laikus azt gondolná, ez a fiú nem sokat törődik a nézőkkel. Ehhez képest a leghosszabban a magyar drukkerek által a csarnokokba varázsolt hangulatról mesélt. Szívében különleges helyet foglal el a vasi szurkolótábor, amelyhez foghatót hosszú és kalandos pályafutása során sehol sem látott…
…szerintem bármely sportágat választja gyerekként, hasonló sikereket ért volna el abban is. Lábbal sem tereli rosszul a labdát, de a valódi meglepetés egy tavaszi, debreceni napon ért. Sosem felejtem el Trummer Rudi arcát, mikor – egy szokványos öltözői „tesztoszteron fitogtató” adok-kapok során- David megemlítette neki, hogy szlovák ifjúsági bajnoki címet szerzett asztaliteniszben. Körmendi cimborám, aki meglehetősen makacs és büszke férfiú, kibrusztolt egy komoly tétre menő összecsapást. Az végeredményt – a köztünk lévő barátságokra való tekintettel- fedje jótékony homály…
…végtelen nyugalom önti el az embert, mikor David Toya a beszélgető partnere. Van valami megfoghatatlan – jó értelemben vett- arisztokratikus a fellépésében. Az utóbbi időben sokat golfozik és ragad teniszütőt. Nem kimondottan az a – rossz sztereotípiával értett- sportoló típus. Nyugodt, intelligens, elmélkedő, visszafogott. Sokan ezek miatt is tartották őt, helytelenül, kissé nagyképűnek. Pedig nem az, sőt. Ebben a rohanó, embertelen, törtető világban ritka az a kiegyensúlyozottság, ami belőle árad. Egyszerűen szereti az életet, a jó (magyar) konyhát és a szabadságot. Életfilozófiája mindannyiunk számára megszívlelendő: „Vigyázz az egészségedre, ne csinálj nagy butaságokat, éld az életed és légy hű önmagadhoz!”
Fotó(1.): Albakosar.hu
Fotó(2.): Nemzetisport.hu
Fotó(3.): Meggyesi Bálint - MTE.Blog.hu
Forrás: magyarkosar.blog.nepsport.hu