A forduló válogatottja - 15.

Irányító:

Anthony Nelson (Pécs)

12 pont, 10 gólpassz, 29 VAL. Főleg büntetőkből talált be Nelson, a 12 pont ráadásul amúgy sem kimagasló, de a gólpasszok meghatározzák egy karmester játékát, s abból jó sokat adott Nelson - éppen egykori csapata, a Nyíregyháza ellen. Fontos, amolyan "hatpontos" meccs volt ez az utolsó és az utolsó előtti között, amelyen kiderült, a nyírségiek - a bajnokság elején igencsak gyengélkedő Falco talpra állása után - egyértelműen a jelenleg leggyengébb gárdának számítanak az élvonalban vagy a lassan összeálló centersor idővel megfelelő támogatást kaphat mezőnyből is, s akkor simán elképzelhető, hogy magára talál a korábban Ferenczi Tamás, aztán Horváth Imre, januártól pedig Sitku Ernő edzette alakulat. Azzal, hogy a Pécs idegenben is nagyon megverte az NYKK-t, úgy tűnik, hogy körvonalazódott, ezúttal melyik gárda lesz az, amelyik lefelé lóg ki a sorból. Korábban a ZTE, majd a Factum együttese birtokolta ezt a cseppet sem dicső titulust, most a jelek szerint a több poszton korábbi húzóemberek gyengélkedését is elviselni kényszerülő Nyííregyháza lehet az az alakulat, amelynek csakis a kiesés elkerülése lehet a célja ezután. Nelson pedig egykori együttese otthonában, de már a pécsi színeket képviselve mutatta meg, milyen az, ha egy irányító kellőképpen kiszolgálja társait.

Dobóhátvéd:

Nik Raivio (Jászberény)

Szeretjük az olyan sztorikat, amikor valaki megmutatja, kár őt leírni, mert van benne még kraft bőven. A korábban Kaposváron közönségkedvenc, csupaszív hátvéd, ebben a szezonban Jászberényben néha szenvedő, sőt, időnként a túl sok légiós miatt a keretből is kimaradó, máskor régebbi önmagát fel-felvillantó Raivio adott csattanós választ arra, hogy befér-e ő egy magyar élvonalbeli együttesbe: naná, hogy igen! Nyilván a kosárlabda nevű játék nem csak a dobott pontokról szól, de anélkül nehéz mérkőzést nyerni, tehát aki képes bármikor 30 pont közelében - vagy afelett - dobni, abban van lehetőség, fogalmazzunk így. Raivio korábban tett már ilyet, nem is egyszer, s most is megszórta magát. 27 pont, 3/4 hármas, 8 lepattanó, 40 VAL érték volt a statisztikája. A meccs elején már vezére volt csapatának, s bizony a JKSE ekkor korábbi önmagát idézte, hiszen sok esetben kiváló rajtja el is döntötte a meccseket - mint most is. Raivio pedig ellenállhatatlan támadójátékával - mit tesz, ha nem neki kell irányítani - sokat tett csapatáért.

Alacsonybedobó:

Ferencz Csaba (Körmend)

Mi történik a Körmenddel, ha Kusnyer nem dob egy rakás triplát - sőt, egyet sem? Semmi. A kissé túlzó megállapítás, miszerint az amerikai-magyar Kusnyer távoli dobásai sokszor győzelmeket jelentettek az MTE-nek, ezúttal megcáfoltatott, hiszen idegenben nyert a Körmend a bajnok Alba ellen, egy csarnokavatón, amikor szinte mindenki fehérvári sikert várt: kivéve a vasiakat. A Körmend nagy derbit játszva, kosarakban gazdag találkozón szűken győzött a szintén igen jól teljesítő Alba ellen, méghozzá többek között Ferencz Csaba 21/21-es mutatójának hála. Egy klasszikus bedobótól mi mást várunk, mint hogy annyi trojkát szerezzen, amennyit csak tud? Na, jó, a mai kosárlabdázásban már sok más feladata is van egy 3-asnak, de a 10-ből 7 bemenő hárompontos akkor is kimagasló produkció, lássuk be! Az pedig külön emeli a rutinos kosaras értékét ezen a mérkőzésen, hogy többször ő adott lendületet csapatának az újabb kis előny kiarcolásához, a legvégén pedig szinte kegyelemdöfésként hintette be hetedik hármasát, nem egészen fél perccel a lefújás előtt.

Magasbedobó:

Lekli József (Zalaegerszeg)

Inkább center ő, de ezúttal - lásd a center személyét lentebb - őt és az adott meccsen centerposzton lévő ellenfelét, Barovicsot gondoltam megfelelőnek a 4-es és az 5-ös "forduló legjobbja" titulusra. Olyan szépen elgyűrték egymást is olykor, meg másokat is a palánkok alatt, s váltakozó sikerrel, de összességében szép meccset játszva végezték dolgukat mindketten. Lekli a maga 15 pontjához gyűjtött 13 lepattanót is, és 24-es VAL értéke is remek. A hosszabbításos mérkőzésen kicsin múlt, hogy nem az ő csapata, vagyis a ZTE örülhetett a végén.

Center:

Filip Barovics (Sopron)

Ahogy az előbb leírtam már, ő Leklivel együtt komoly center produkciót mutatott fel ezen a derbin (ZTE - Sopron). Együttese végül győzött, ezért Barovics nem csak saját teljesítménye, hanem a csapat hosszabbításos sikere miatt is boldog lehet. Amúgy éppen a ZTE-s Safford is lehetett volna nyerőember - s akkor a forduló legjobb négyese (vagy ötöse), hiszen elképesztő triplazáport zúdított a Sopronra mintegy 5 perc alatt, már-már megnyerve ezzel a derbit a hazaiaknak -, de a slusszpoén Barovicsé volt, hiszen ő mentette hosszabbításra a mérkőzést az SKC-nak, majd az extra időben is sokat tett a siker eléréséért. Számszerűleg 20 pont, 10 lepattanó, 24 VAL a teljesítménye pozitív része. Pompás!

Legjobb hatodik ember:

Tóth Norbert (Alba)

Juhos Levente kezdett a helyén, csatárként az Albában a csarnokavatón, aki finoman szólva sem játszott rosszul (16 pont, 25 VAL), ám a később csereként beálló Tóth Norbert pompás, 27 pontos produkcióval örvendeztette meg a fehérvári szimpatizánsokat. Más kérdés, hogy a csapat végül kikapott három ponttal, de a meccsen több esetben is ő húzta csapatát. Ám az sem feledésbe merülő dolog, hogy a végén az ő hibája is kellett a vereséghez, ám csereként mégis komoly teljesítmény az övé, ezt nem vitathatjuk el tőle.

Fotó 1: pecsiujsag.hu

Fotó 2: ztekosar.hu