A forduló válogatottja - 18.

Irányító:

Louis Hinnant (Kaposvár)

Nem egy tipikus Stockton a somogyiak egykor Egerszegen is szeretett karmestere, de itt irányítóvá vált. Igaz, hosszabbítás kellett hozzá, de dupla-dupláját a kétszámjegyű dobott pontok mellett gólpasszokból érte el. A nagy meccs során több alkalommal ő fújt ébresztőt, s kosarakkal vagy gólpasszokkal hozta újra és újra vezető pozícióba a KKK-t a pompásan helytálló vendég Szeged ellen. 19 pont, 3 tripla, 10 gólpassz, 40 játékperc alatt 27 VAL volt a mérlege az amerikainak.

Dobóhátvéd:

Muhammad El-Amin (Körmend)

Ha nem nyer csapata, biztos, hogy a közelébe sem került volna ennek a rovatnak. Ám nincs mit szépíteni a dolgot, El-Amin az a játékos, aki sok esetben megnyeri a meccseket. Az ilyen emberre meg bizony szükség van mindenfelé. Most is ekként tett, hiszen bár voltak labdaeladásai (5), és a VAL mutatója sem extra, "csak" olyan elég jó (20), de 59-55 után szerzett 7 pontot zsinórban, ami végleg a győzelem útjára terelte a derbit 66-57-re hozó MTE-t. Mindezt a tabellla-második Kecskemét ellen. Ráadásul a - bárki játszik vele - szokásosan kevés pontot hozó Kecskemét elleni meccsen 25 pontot (közte 3 triplát) dobni remek egyéni teljesítmény, kiharcolt 8 faultja pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vendégek a végén gondban legyenek a személyi hibákkal is. Azt se feledjük, hogy a Körmend ezzel a diadallal immár 8 meccsesre nyújotta sikerszériáját a magyar NB I A-ban, a mostanában remeklő, ám sérülés miatt kieső Török Rolland nélkül!

Alacsonybedobó:

Horváth Ákos (Szeged)

A szegediek végleg totó-gyilkos csapat lettek a szememben. Az egy dolog, hogy a bajnokságban sokszor idegenben jobbak, mint otthon, de most már abból is nehéz kiindulni, hogy a keretük miként áll össze egy-egy meccs előtt. Ezúttal például Levy és Williams nélkül utaztak Kaposvárra, ahol a dobogóra hajtó hazaiak fogadták őket, ráadásul kiváló centerpárossal és a mezőnyposztokon is remek játékosokkal, na meg győzelemre éhesen. Nyert is végül a Kaposvár, ám az, hogy csak hosszabbításban érte el ezt a foghíjas Szedeák ellen, a vendégeket dicséri, illetve egyes átlagon messze felül teljesítő embereit a csapatból. Horváth Ákos volt az egyik ilyen, aki bár nem kimondottan hármas poszton játszott, de 3 triplájával bedobói erényeket is csillogtatott. Egyértelműen a kosárszerzés volt a feladata (lepattanót alig szedett például), de azért 3 gólpasszt is kiosztott. Nem kímélte magát a betöréseknél sem, bele is szaladt egy-két sapkába, de ment előre és bizony ha nyer csapata (simán benne lógott a levegőben a forduló bravúrja), jelentős részben neki lett volna köszönhető, még ha hibák is becsúsztak az összteljesítményébe. Ám agilis, bátor, s nem utolsó sorban eredményes kosárlabdázása mindenképpen példaértékű. 30 pontot dobott, 44 percet volt a pályán, tehát a hosszabbításos derbin mindössze 1 percet pihent, s összeszorgoskodott 28 VAL értéket.

Magasbedobó:

Hendlein Roland (Kaposvár)/Milos Boriszov (Sopron)

Nehéz döntés volt, ezért itt most két embert is megjelöltem. Hozza magát és húzza csapatát az egész bajnokság során Hendlein Roland. Miként Ruják Sopronban, ő Kaposváron érzi leginkább a játékot, az eredmények ezt mutatják az elmúlt idényeket alapul véve, s azt megnézve, hogy mikor, hol, mit produkált (produkál). A sérülések szerencsére a múlt ködébe vesznek Hendleinnél, s a játékra koncentrálva ismét vezére volt csapatának az egyébként brutálisan jól teljesítő Szeged ellen legutóbb. Statisztikája pozitívumai (18 pont, 10 lepattanó és 7 gólpassz, valamint 40 VAL érték). Főleg az asszisztok száma érdekes a posztját tekintve, bár a dupla-duplája is megsüvegelendő, hiszen nagy biztonságot ad egy csapatnak, ha ilyen csatára van, aki szinte minden fordulóban egy bizonyos magas átlagot hoz pontokból és lepattanókból. Sokszor leírtuk már, de Hendlein és társa, Wayne Chism (most is remekelt: 16 pont, 11 lepattanó, 5 gólpassz) pillanatnyilag nagyon komoly palánk alatti páros ebben a honi mezőnyben. Ráadásul Hendlein boltot nyithatna lassan kötött sapkákból, hiszen olyan szinten "árulja" azokat, hogy csuda (most a statisztika szerint 5 ilyet osztott ki - míg Chism 4-et). Boriszov, aki nem tipikus négyes, mégis, szépen elvan ebben a pozícióban is (Dénessel váltogathatják egymást 3-asban, 4-esben) lendületet adott a Sopronnak. A montenegrói palánk alatti páros újabbik tagja a Falco ellen 31 perc alatt 26 pontot (2 triplát közte), 6 lepattanót és 7 kierőszakolt faultot tett a közösbe, ami pompás, 34 VAL-t eredményezett. 4 gólpassz is "kicsúszott" a kezéből, így egészében véve nagyon hasznosnak mondhatjuk produkcióját új csapatánál. A cirka két méteres kosarasnak jelentős szerepe volt abban, hogy az SKC a mérkőzés derekán 15 ponttal is elmenjen a hazaiaktól, a végjátékban pedig büntetői is sokat számítottak, magyarán lehetett rá terhet rakni, hisz elbírta.

Center:

Csorvási Milán (Szeged)

Itt voltam a legnagyobb bajban, mert még legalább két kosaras ugyanúgy megérdemelte volna a forduló centere címet. Filip Barovics, a Sopront segítette hozzá ahhoz, hogy idegenben győzze le a mostanra ismét nagyon veszélyessé váló Falcót, ami a közelmúlt eredményei alapján (a szombathelyieknek 2 sikere, a soporniaknak 2 veresége volt legutóbb) akár meglepetés is lehet - igaz, az, hogy nem kellett sokat utazni, ilyen időjárási viszonyok között sokat ér. Barovics nagyot melózott, dupla-duplája (14 pont, 11 lepattanó), illetve 25 VAL értéke azért is értékes, mert a hazai centerek ezúttal nem muzsikáltak fényesen a montenegrói mellett (Szabó 5, Zagorac 13 pont). A másik esélyes a nyíregyházi Matija Poscic, aki 37 VAL-t ért el, 20 pontot dobott, 15 lepattanót szedett és ő is sikeresen állította meg az ellenfél "nagyjai" közül Lekli Józsefet, aki most csak 2 pontig jutott (igaz, Safford viszont 26 ponttal remekelt). A nyírségi játékos hatalmas szerepet játszott abban, hogy Sitku Ernő edzőt a hazai publikum percekig éltette a lefújás után, hiszen sorozatban harmadszorra nyert az NYKK, így a korábban már leírt csapat öles léptekkel megindult a bentmaradás felé. Ugyanakkor mégis Csorvási Milán lett a forduló centere (igazából lássuk be, aki itt megemlítést kap, az mind az valahol). Ő ugyanis Horváth Ákoshoz hasonlóan a nagy bravúr küszöbére juttatta a Szedeákot idegenben, Kaposváron. A hosszabbítással együtt 44 percet játszó center 47 VAL értékig jutott, ami már az átlagon felüli jelzőt is bőven kimeríti. 31 pont, 14 lepattanó, 77%-os mezőnymutató, 11/12 büntető, és bár eladott 4 labdát, illetve igen meglepő módon a hazai sapkázások jelentős része éppen a termetes idősebbik Csorvásit találta meg, de így is elképesztően kosarazott, s ezzel kiérdemelte, hogy ide kerüljön.

Legjobb hatodik ember:

Halász Ákos (Pécs)

Itt is a bőség zavara okozott kellemes gondokat. A pécsiek tehetsége, Halász mellett az Alba, ezúttal az újabb szerzemény Timkó kezdetése miatt cserévé váló embere, Somogyi Gergely vagy a Sopronban már nem először a padról beszállva brillírozó Ruják András is simán kiérdemelte volna a címet. Ruják például 29 játékperce alatt 5 gólpasszal és 18 ponttal (1 tripla közte), meg 4 kierőszakolt személyivel segítette idegenbeli sikerhez együttesét. Az SKC végső sikerét megalapozó második negyedben csapata vezére volt. A másik jelölt, Somogyi 23 perc alatt dupla-dupla közelébe jutott (16 pont, 8 lepattanó), 26 VAL értéke meg nagyon hasznos produkciót sejtet. Nélküle vélhetően húzós lett volna a fizikálisan erős, az edzőváltás közepén álló JKSE ellen sikert aratnia idegenben a fehérvári címvédőnek. Halász Ákos mégis most magát a PVSK-t képviseli ebben a rovatban, hiszen jó példája annak, ha nincs túl bő kereted, hogyan kell minden egyes láncszemnek illeszkednie a csapat egységébe (amit a tréner, itt most éppen Csirke Ferenc kitalál), ami akár azt is eredményezheti, hogy a utolsó előtti alakulat szépen elpáholja a bajnokság első helyezettjét, jelen esetben az ASE gárdáját. Halász 5 pontja nem kiemelkedő, de irányítóként 6 (!) labdát szerzett, ami bődületesen sokat ér egy olyan mérkőzésen, amikor csapata szinte ezzel nyert, vagyis a paksiak hibára késztetésével (a vendégek mérgesek is voltak a lefújás után saját 18 eladott labdájukra). Halásznak emellett volt 5 lepattanója, ami termetét tekintve ismét azt a tételt erősíti, hogy a lecsorgó lasztik megszerzése jó részben szándékon és ütemérzéken, meg odafigyelésen - meg persze némi mákon - múlik, s nem feltétlenül kizárólag a hórihorgas termeten. Plusz kiadott 4 gólpasszt is Halász, a 15 perc alatt begyűjtött 16 VAL értéke meg minimum remek. Ő egy igazi pompás cseréje volt a PVSK-nak ezen a derbin a bajnokság egyik esélyese ellen.

Fotó 1: shutterstock.com

Fotó 2: szte-szedeak.hu

Fotó 3: pvsk-panthers.hu

Fotó slide: delmagyar.hu