A forduló válogatottja - 19.

Irányító:

Wittmann Krisztián (Kecskemét)

Kicsit bajban voltam, mert lehetett válogatni a karmesterek között - értsd jól, egyik sem nyújtott extrát ebben a fordulóban - legalábbis a kezdők közül. Az elég sokat hibázó, ám a kecskemétiek első félidei előretörésében mégis nagy szerepet játszó, jókor hármasokat szóró Wittmann lett a befutó végül, akinek csapata szépen felőrölte, majd végül több mint húsz ponttal felülmúlta a nyírségieket, többek között Wittmann segedelmével. A dirigens 14 pontot szerzett (közte 4 hármassal), és 4 gólpasszt jegyzett 32 perce alatt (a többi statisztikai adata nem átlagon felüli, sőt...).

Dobóhátvéd:

Marko Djeraszimovics (Kecskemét)

A Nyíregyháza feltámadása látványos volt az elmúlt fordulókban. Otthon remekül szaladt a szekér, amióta Sitku Ernő lett a vezetőedző, ám idegenben még van mit javítani a játékon. Kecskeméten például a mostanában erényüknek számító lepattanózást és centerjátékot sem tudták igazán magas szinten művelni a vendégek, a hol bedobó, hol hátvéd Djeraszimoviccsal meg nem tudtak mit kezdeni. Hol van már az egykor Szolnokon sokat bírált jó "öreg" Marko akkor visszafogottabb játéka! Kecskeméten olyan szinten húzóember gyakorlatilag minden találkozón, hogy jobban se kell. Most is ellenállhatatlanul játszott, s vezére volt a végül nagyon magabiztosan győző KTE-nek. Dobott 28 pontot (3/3 tripla), nem mellékesen lekapott 8 lepattanót, kiválóan célzott (75% mezőnyből, 7/7, vagyis 100% büntetőből), emellett 7 kierőszakolt hiba, 5 gólpassz és 46 VAL érték áll még a neve mellett. Ráadásul 31 perc alatt, tehát még össze-vissza 9 percet pihentette is őt edzője a mérkőzésen.

Alacsonybedobó:

Veljko Budimir (Pécs)

Amikor a Jászberény megpróbált feljönni, ott volt a horvát bedobó és véget ért a vendégek attakja. 29 pontjából 9 hármasokból született (3/6), s bár 5 eladott labda rondítja összeteljesítményét, ám olyan pontosan dobott, hogy így is 25 VAL az értékmérő száma. Sokszor volt már Budimir jókor jó helyen, s ez most is így történt. Mindig akkor szerzett kosarakat, amikor kellett. Így az edzőt váltó JKSE ellen a vártnál simábban nyert a PVSK, s egyúttal meg is előzte riválisát, amelyet bizony a szezon előtt akár a legjobb négybe jutásra is komoly esélyesnek tartottak, ám egy ideje nem találja önmagát (nagyjából, mióta a nemzetközi porondon is helyt kellett állnia a berényieknek, s ez komoly kettős terheléssel járt számukra).

Magasbedobó:

Justin Safford (ZTE)

Nem volt kérdés ezúttal, hogy kik között dőljön el a forduló csatára cím birtoklása. Safford és a ZTE együtt dübörgött végig a kiváló sorozatban lévő, ám most 8 diadal után alulmaradó Körmenden. A 40 pontot dobó, 50 VAL-t összebumlizó, 4 távoli kísérletből 3-at bedobó amerikai erőcsatár minden szempontból "jelen" volt a rangadón. Ő volt az, aki a kezdeti körmendi vezetés (9-19) után a felzárkózásból magasan kivette a részét. Aztán amikor fordult a kocka, ismét az ő kosarai után lett egyre simább a hazai fór, s ekkor már az egerszegirek kórusa mondhatta, hogy közte 10-10-10... Safford volt a 100. ZTE-pont szerzője is, és úgy általában véve brillírozott ezen a mérkőzésen. Volt 7 lepattanója, a 2 eladott labdáját ellensúlyozandó 3 szerzett labdája, aztán 2 gólpassza, adott 1 blokkot, ja, és csekélység, de mezőnyből 70%-kal, a büntetővonalról pedig 90%-kal dobott (s nem 1-2 büntetőről volt szó, hanem 10-ről). Kierőszakolt 6 faultot is. Ami pedig elgondolkoztató, tette ezt mindössze 28 játékperc alatt, hiszen Raúl Jiménez tréner ígéretéhez híven a "falkában" látta a ZTE erejét, s így fordulhatott elő, hogy például az elsőszámú irányító Boston csak 23 percet játszott, az említett Safford 28-at, míg a legtöbbet foglalkoztatott Plumb is "csak" 31 percet nyargalászott a parketten (egyébként még Lekli 25 és Gáspár 24 perce volt sok viszonylag, ugyanakkor Kovács 18, Kertész 15, Kámán 14 percet játszott, s amúgy is mindenki pályára került a tizenkettes keretből). A pihent, a maguk játékidejében a pályát felszántó játékosok között több remek egyéni teljesítmény is volt, ám Safford volt ma az, aki a ZTE non plus ultrájának számított.

Center:

Csorvási Milán (Szeged)

A körmendi Rakocsevics teljesítménye pontokban mindenképpen felette állt minden más centerének, ám mivel végül így is egy híján harminccal kapott ki a Körmend a nyugati rangadón a ZTE otthonában, egy győztes centert választottam. Ráadásul a szegedieknél az idősebb Csorvási játékára nagy szükség volt, amikor az első félidőben (sőt, az első három negyedben) szinte lelépték a Falcót. Ezután ugyanis olyat hajráztak a szombathelyiek, hogy majdnem ráfagyott a hazaiak arcára az addigi mosoly. Így is szép győzelmet ért el a Szedeák. Csorvási Milán pedig egy szűk dupla-duplát szállított (17 pont, 10 lepattanó), ráadásul az egész mérkőzésen csak egyetlen dobást hibázott el, ami nagy szám. 25 VAL értéke is remek, s összességében nyerőembere volt csapatának.

Legjobb hatodik ember:

William Walker (Nyíregyháza)

Sok jelölt volt itt. Két soproni, Ruják és Tóth Gergely, vagy éppen a fehérvári Moore. Mégis egy vesztes csapat légiósára voksoltam, hiszen Walker olyan űrt töltött be csereként, amelyre szükség volt. Más kérdés, hogy sokat ezzel se ért az NYKK ezúttal. Az amerikai hátvéd-bedobó jól szórt messziről (csapata 5 triplájából hármat vállalt), ő lett a legeredményesebb is együttesében, és a VAL érték szerinti leghasznosabb játékos. A nyírségiek palánk alatti játéka ezúttal nem dominált, és így a kintieknek is nehezebb dolga volt. Ha több Walkerhez hasonló produkcióval rukkolnak elő, akkor viszont megnehezíthették volna az esélyesebb Kecskemét dolgát.

Fotó 1: ktekosar.com (Djeraszimovics)
Fotó 2: zaol.hu (Safford)