A forduló válogatottja - 6.

A 6. bajnoki forduló sok jó centerteljesítményt, ám kevesebb kimagasló karmester-játékot hozott. A hét legjobb ötösébe csak győztes együttesekből kerültek be kosarasok (egy-egy szegedi, soproni és kaposvári mellett ketten Jászberényből), ám a legjobb hatodik a sorozatban hatodszor csatát veszítő Falcóból került ki – nem szépségtapaszként, hanem mert megérdemelte az illető. Ami még ritkaságszámba megy: Wayne Chism egy speciális tripla-duplát ért el.

Irányító:

Branko Jereminov (Szeged)

Őszintén megmondom, egyetlen igazi karmester sem került volna be ide, ha szigorúan vesszük a dolgokat, ám nem szeretem azt, ha hátvéddel pótolnak egy ilyen rovatban egy irányítót, ezért bár a legtöbb kimagasló produkció ebben a fordulóban a belső és néhány dobó pozícióban volt tetten érhető, a Szeged dirigense mégis megérdemli hogy megemlítsük. Elsősorban azért, mert csapata, a Szedeák nem kis meglepetésre idegenben győzött Körmenden, s az összeszedett, sok pontot hozó támadójátékukban fontos tényező volt a többieket irányító Jeriminov. 12 pontját két hármasból és hat büntetőből szerezte, s volt 5 gólpassza (egy irányítónál az nem hátrány), 3 lepattanója, de ki is erőszakolt 5 faultot. A 4 eladott labdája rontja az összképet, míg 16-os VAL-értéke hasznos produkcióra utal.

Dobóhátvéd:

Nik Raivio (Jászberény)

Ő volt az, aki Dramicsanyin mellett „megverte” a ZTE-t. Nyilván csapatmunkáról van szó, ám a nagy egyéniségek nagy tettei mellett nemhogy nem szabad elmenni, de ki kell emelni azokat, ha a csapat érdekeit is szolgálják. Raivio atletikusságával a magyar bajnokságban kevesen versenyeznek – hallottam már olyan játékost, aki őt fogta és meccs után azt mondta, egyszerűen hihetetlen honnan van ennyi ereje, hogy bír szinte úgy attakolni a mérkőzések végén is, mint az elején, miközben a védő már minden részén veszi a levegőt, ám Raivio még mindig alig lihegett. Szóval ezen képességeit most is rendesen kihasználta, amikor kellett magára vállalta a rá rótt feladatokat, emellett dobott 23 pontot (2 triplával), és mezőnyemberként is szedett 11 (!) lepattanót – ami egyébként nem meglepetés, az ő játékában az is benne van, hogy elmegy minden megszerezhető reboundért. Adott 4 gólpasszt is még, teljesítmény-indexe pedig kerek 30.

Alacsonybedobó:
Dénes Gábor (Sopron)

A Sopron már az első félidőben eldöntötte szinte a meccset a vendég Nyíregyháza ellen, s ebben nagy része volt Dénesnek, aki igen összetett produkciót nyújtott. A hazaiak lepattanókban és távoli dobásokban egyértelműen jobbak voltak, s ezekhez is volt „némi” köze a rutinos kosarasnak, aki 2 triplát süllyesztett el (az egyikkel lett közte húsz az SKC javára) és 8 lepattanót is begyűjtött. 11 dobott pontja nem feltétlenül kiemelkedő, ám 7 gólpasszt jegyzett, és egészében véve 29-es VAL értéket szorgoskodott össze, ami pompás. Keveset hibázott, ami fontos, összesen 1 labdát adott el, de hármat szerzett. Bár négyen is több pontot dobtak nála csapatában, de neki is elévülhetetlen érdemei voltak a sikerben.

Magasbedobó:

Rasztko Dramicsanyin (Jászberény)

Itt, a négyes-ötös poszton bezzeg tobzódás volt, akár a szegedi Williams vagy Csorvási, akár a zalaegerszegi Lekli is bekerülhetett volna a legjobbak közé, sőt, mások is. Dramicsanyin azonban talán annyival tűnt jobbnak  náluk, hogy ő sérült volt pár hete még, ezért kevésbé van benne a ritmusban, mégis, amikor kellett – és a ZTE ellen kellett – vezéregyéniséggé lépett elő úgy, ahogyan azt az elmúlt két szezonban is megszokhatták már a berényiek. Nem túlzás kijelenteni, hogy ha végignéznénk a JKSE igazán rosszul sikerült találkozóit ebből a két esztendőből, minden bizonnyal összeköthetők lennének azzal is, amikor Dramicsanyin nem játszott vagy valami miatt rosszul teljesített. Ezen a fontos derbin is ontotta a pontokat és szedte a lepattanókat. Ráadásul régi fegyverével, a kiváló távoli dobásokkal is őrületbe kergette ellenfelüket. Teljesítménye 27 dobott pont, amiben 6 (!) tripla található. Szedett 10 lepattanót, adott 3 gólpasszt, és összességében 35-ös a VAL értéke.

Center:

Wayne Chism (Kaposvár)

Az, hogy nagy nehézségek árán végül nyerni tudott hazai pályán játszó csapata, nagy részben neki volt köszönhető. Ott folytatta, ahol az Alba ellen abbahagyta, s eleinte nem volt párja a lepattanók szerzésében (az első negyedben már 6-nál járt), majd a pontokat is elkezdte bőszen termelni, és a hajrában, amikor még a Pécsnek állt a zászló, mások mellett szintén ő volt az, aki tett róla, hogy forduljon a kocka. Magyarán a mérkőzés egészében lehetett számítani klasszikus centerjátékára. Teljesítménye is önmagáért beszél, 25 dobott pont, 12 lepattanó, 10 kiharcolt fault, 41 VAL érték.

Legjobb hatodik ember:

Perl Zoltán (Falco)

Többen esélyesek voltak erre a címre, akár a pécsi Halász Ákos vagy az Albából Kemp, ám amiatt, hogy igen hamar beállva már a meccs elején kiválóan teljesített, Perlre esett a választás. A szombathelyi vereség ellenére ő volt az, aki ezen a héten olyan produkcióval rukkolt ki a cserepadról beszállva, amire sok kezdőember is irigykedhetne – amennyiben ő kezd, s nem Tomic, vélhetően ő szerepelne fentebb Jeriminov helyén, így azonban „csak” a legjobb hatodik lett belőle. A 27 játékperce alatt dobott 22 pont (közte 3 tripla), s a 7 kiharcolt fault, valamint a 18 VAL érték még úgy is remek a Falco 18 éves irányítójától, hogy kipontozódott, emellett volt 4 eladott labdája, gólpasszból meg a statisztika szerint csak egyet osztott ki. Magyarán elsősorban pontjaival igyekezett segíteni gödörben lévő csapatán, ami a találkozó első negyedében leginkább a sorozatban kierőszakolt személyikben, s a megítélt büntetők értékesítésében teljesedett ki. Volt egy olyan ötperces időszaka Perlnek, amikor 12 pontot ért el. Ekkor még simán vezetett is csapata…

Fotó: Tóth Zsombor

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus