A hét csapata - 4. (középszakasz)

JKSE és kiállítások

Érdekesség – bár nem tartozik szigorúan a rovat témájához, csak annyiban, hogy olykor kiemelt kosarasok is kerülnek egy-egy pillanatra a "mélybe" –, hogy a Jászberény két -  elmúlt heti - meccse is kiállítással volt tarkított. Igen ám, de először ők jöttek ki jól a dologból, amikor Sundov vélhető provokációját „megette” Safford a ZTE-ből, és a sporik persze, hogy csak a retorziót értékelték (kiállítással, méghozzá a 4. percben). Aztán visszanyalt a fagyi, hiszen a hétvégén már a JKSE embere, Markovics került hasonló sorsra. Szintén érdekes körülmények között: addig lökdöste a pécsi Budimirt, amíg az visszacsapott (mégis a berényi légióst zavarták le a pályáról idő előtt). Safford végül nem kapott eltiltást, és a második meccsén remekelt, Markovics meg éppen fordítva, egy számára kiemelkedő mérkőzés után került bele az ominózus szituációba.

Maradva a tényeknél: a JKSE körül elég zavaros a helyzet ebben a szezonban. Más csapatnál 3-4 év alatt nincs annyi történés, mint náluk ősz óta: nagy elvárások az előző szezon kiemelkedő eredményei és a keret erősségének függvényében; jó rajt; látványos visszaesés, ami egybe esik nemzetközi kupás debütálásukkal, s a kettős megterheléssel; szükség szülte irányító keresés más poszton jobb játékosok között; légiósok keringője; honosítási dömping és megrekedés; edzőváltás; játékoskeret teljes felkavarása; egyes emberek egyértelmű mellőzése; s mi jön még…).

Nyilván nem szabad párhuzamot vonni bizonyos esetek kapcsán, szóval ez csak találgatás (és egy blogba belefér), de talán az indulatok nem véletlenül forrnak jobban az olyan gárdák meccsein, amelyeknél minden van csak nyugalom nem. Egyébként azóta kiderült, hogy Antics edző sem húzza sokáig a jászberényi kispadon, vagyis ebben az idényben – Földi Sándor után – már másodjára vált szakmai vezetőt a klub. Van egy mondás: ha a folyóban elkap az örvény, ne kapálózz, hanem hagyd, hogy levigyen az aljára, ahol szépen kidob és még épségben fel tudsz jönni a felszínre. Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, vállalom a véleményemet, hogy itt már a nyugodt, a hibákból, a tapasztaltakból tanultakat felhasznált munka többet érne bármiféle kevergetésnél és csereberénél. Aztán nyáron át lehet gondolni mindent, és ha kell, más irányban előre lépni. Persze ez nem a kibic – aki jelen esetben én vagyok – dolga. Csak jár a szám…

A Hét Csapata (március 24-30.)

Irányító:

Jermaine Thomas (Sopron)/Anthony Nelson (Pécs)/Gerald Boston (ZTE)

Thomas esetében remek pontmennyiséget regosztrálhattunk egy vesztes meccsen a Kecskemét otthonában, majd elsősorban sok gólpasszt a Kaposvár ellen (előtte pár nappal) otthon, amikor nyert is az SKC. Ezen a győztes derbin 12 pontja mellé kiosztott tehát 8 gólpasszt és 22 VAL-t hozott össze. A Kecskemét ellen pedig, bár próbálták védeni rendesen, összejött neki 25 pont, 5 gólpassz és 35 VAL. Nelson a Körmend ellen 21 pontot dobott, 7 lepattanót szedett karmesterként, 10 kierőszakolt faultja messze átlagon felüli agilitást mutat, s 6 gólpassza jelzi, hogy volt szíve olykor a társakat is helyzetbe hozni. A 37 VAL meg önmagáért beszél. Az egyébként hullámvölgyben lévő Körmend legyőzése, ráadásul a vasiak termében, hatalmas tett, ebből Nelson jócskán kivette a részét. Boston a Körmend ellen szinte csak jót csinált a pályán: 24/6 pont, 75% mezőnyből, 7 lepattanó, 3 szerzett labda (1 eladott), 6 kierőszakolt fault, 3 gólpassz (ez lehetne több, ha már hibát keresünk), 38 VAL. Érdekes, ismét a Körmend aktuális ellenfeléből emeltem ki egy irányítót - utólag vettem észre -, ami talán nem véletlen. Boston is sokat tett a ZTE sikeréért ezen a kiemelt presztízsű összecsapáson.

Dobóhátvéd:

Douglas Plumb (ZTE)

A JKSE ellen (21 pont, 2 tripla, 25 VAL, 6 lepattanó, 9 kierőszakolt fault) Plumb volt a zalaiak motorja, mégsem győztek idegenben a kék-fehérek. A hol kettes, hol hármas amerikai megtalálta párját a másik csapatban is (lásd lejjebb), s nem igazán rajta múlt, hogy végeredményben a JKSE igen simán hozta a számára létkérdés sikert a ZTE ellen. Szóval gyakorlatilag egyedül tartotta együttesét harcban Plumb, nagy terhet cipelt, s bár nem nyert a ZTE, de elbírta a rá eső igen nagy részt ebből a teherből.

Alacsonybedobó:

Milos Markovics (JKSE)

A ZTE ellen (17 pont, 2 lepattanó, 6 gólpassz, 6 eladott, 26 VAL) az eladott labdáit nem teszi irakatba, mégis, agresszív játéka sikert hozott együttesének. A találkozó elején bemutatott nagy nekidurálásban bőven benne volt Markovics, és abban is, hogy amikor pici fény gyúlt a ZTE előtt a sötétben, ő azt sikeresen kioltotta mindannyiszor egy-egy jól időzített triplával vagy közelebbi kosárral. Az ő erénye az, hogy két méteres magassága ellenére is jól bánik a labdával, szükség esetén akár fel is tudja hozni azt, ha levédik az irányítót. Ebből kifolyólag betörésekre is alkalmas alkatilag, emellett nagy küzdő - ha éppen olyan a kedve.

Magasbedobó:

Sztrahinja Milosevics (Szolnok)/Jerrell Williams (Szeged)

Kellerrel és Báderrel, meg olykor Ivosevvel egyetemben a kecskeméti magas szekciót nagyon komolyan féken tartotta a pontjai mellett Milosevics. Ráadásul Lóránt nélkül állt fel az Olaj, így rá is komolyabb feladat várt. Bár a magyar szinten bombaerős szolnoki keretet nem kell félteni egy-egy kulcsember távolléte esetén sem, de ez hozzátartozik a teljes képhez. 18 pontja, 10 lepattanója és 29 VAL értéke remek meccset mutat. Teljes mértékben nyerőembernek bizonyult a szerb kosaras, hiszen volt, amikor a Kecskemét átvette a vezetést, s ekkor is hozzá kellett fordulni gyógyírért, meg előtte és utána, a véghajrában is Milosevics volt az, aki hátára vette a kevés (összesen 110) pontot hozó derbin a hazaiakat. Mindez győzelmet ért. Williams a Falco ellen (17 pont, 14 lepattanó, 4 gólpassz, 33 VAL) kiválóan kosárlabdázott. Nagy szerepe volt abban, hogy a szombathelyiek magas szekciója nem vitézkedett sokat. Kihasználta, hogy Zagorac még csak nemrég tért vissza, s hogy a más poszton játszó, de sokszor a levegőben is pompásan röpködő Timberlake nem lépett pályára, így neki is több tere volt a palánkok körül. Williams egy nagyon "erős" győzelemhez segítette a Szedeákot - társaival egyetemben természetesen.

Center:

Filip Barovics (Sopron)

22 pont a Kecskemét ellen, s bár csak 3 lepattanót szedett a montenegrói, de kiharcolt 8 faultot, emellett 27 VAL-t ért a produkciója. Ezzel együtt is kikapott későn ébredő csapata idegenben, ám Barovicsra sok panasz nem lehet. A hét, számukra másik derbijén, a Kaposvár legyűréséből jelentősen kivette a részét viszont, hiszen 9 lepattanója mellé dobott 21 pontot, kiharcolt 7 személyit, na, meg 31 VAL a hasznossági mutatója. Barovics és az SKC együtt igazán ütős, ez többször bebizonyosodott már.

Legjobb cserejátékos (hatodik ember):

Supola Zoltán (Alba)/Halász Ákos (Pécs)

Supola a Paks ellen idegenben (22/12, 6 kierőszakolt, 25 VAL) olyan játékkal jött elő, ami szó szerint aranyat - de legalábbis diadalt - ért. Nagy szerepe volt Dzunics edző egy évvel ezelőtti bajnokcsapatának idegenbeli sikerében a tréner jelenlegi, bajnokaspiráns együttese otthonában. Supolán nem múlt az Alba kaposvári sikere sem (ami végül nem jött össze), hiszen itt is jól teljesített csereként (13/3 pont, 15 VAL). Halász idegenben a Körmend ellen (15/3 pont és 5 szerzett (emellett csak 1 eladott) labda, 4 gólpassz és 24 VAL) megint bizonyított. Edzője amúgy persze, hogy bízik benne, hiszen bár technikailag csere volt ismét, de 31 percen át pályán tartotta Halászt. A Jászberény termében is hasznosnak bizonyult a pécsi kosaras, mivel 6 gólpasszt kiosztva, 11 pontot termelve szállt be a – végül nyertes – ütközetbe csereként. A Pécs ismét nagyot villantott: 2/2 a heti mérlege és az alsóház legjobb formában lévő csapata, a felsőházi rájátszás pedig egyértelmű cél most már. Talán éppen az olyan extráknak is köszönhető mindez, amiket Halász vagy múltkor szintén ő és Nagy, meg a többi elvileg kiegészítő ember (Bíró is remekelt például ezen a héten) bemutatnak időnként.

Fotó 1: Gémesi Balázs (Markovics)

Fotó 2: Osztódy Gergely (Thomas)

Fotó 3: iszolnok.hu (Milosevics)

Fotó 4: feol.hu (Supola)