A hét csapata - 5. (középszakasz)

Irányító:

Jaytornah Wisseh (Körmend)

Az NYKK ellen maga az egész körmendi csapat remekelt. Ennek fényében dicsérhető a hazai alakulat is, hiszen csak 11 ponttal kapott ki, ráadásul simán partiban volt a vasiakkal Sitku Ernő csapata, de nem tudott mit kezdeni azzal a távoli harcmodorral, amiben évtizedes hagyományai vannak az MTE-nek (többször kifejtettem már fantazmagóriámat, ha ülnek a hármasok jó a Körmend, ha nem… nos, akkor nem sokszor). Most helyére hullott 14 tripla is körmendi oldalról, ám Wisseh nem ezért került a hét csapatába, hanem kiváló karmesteri produkciója miatt, ami alapot teremtett a társak helyzeteihez, s remek dobásaihoz. 19/3 pont, 7 lepattanó, 7 kierőszakolt fault, s bár 3 eladott labdája is volt (2 szerzett mellett), 6 gólpassza és a 29 VAL értéke dicséretes Wissehnek.

Dobóhátvéd:

Muhammad El-Amin (Körmend)/Ramone Moore (Alba)/Rodney Mcgruder (Paks)

Tele lesz a hét csapata körmendivel. Igaz, nyer is a gárda ismét (erősen hullámzó az MTE teljesítménye, maradjunk annyiban), ám ettől függetlenül is az utóbbi meccseken mindig voltak egyértelmű extra produkciók a náluk (több is). A JKSE ellen például El-Amin varázsolt. Ismerjük, tudjuk, mire képes, de néha ez nem a csapat érdekeit szolgálja. Most azonban egy a vártnál sokkal simább sikerrel „hopponált” elő a gyengébb időszak után a Körmend, s ebben jelentős munkája volt El-Aminnak is. 25/6 pont, 8 kierőszakolt fault és ami nagyon lényeges, 9 gólpassz (összesen pedig 37 VAL) áll a neve mellett a statisztikában. Ramon Moore a Szolnok ellen remekelt az Alba színeiben. Az esélyesebb Olaj ellen végig partiban maradt a fehérvári gárda, ráadásul idegenben. Moore pedig vitte hátán csapatát, hiszen megannyiszor ő egyenlített vagy az elszakadni igyekvő Szolnokot állította meg akciókosaraival. A legvégén is egalizált, sőt, pillanatokkal a lefújás előtt két pontra hozta vissza együttesét, ám ez is kevés volt a csapat szinten valamivel hatékonyabb Szolnok ellen. Moore 31/12 pontja, 7 lepattanója, 5 kierőszakolt faultja pompás. 29 VAL értéke – ami amúgy kiváló így is – vélhetően azért nem jóval magasabb, mert játéka teljes mértékben csak a saját kosarai megszerzésére irányult (0 gólpassz), s eladott 3 labdát is, emellett jó sok távolit vállalt, s bár 40%-a bement hármasainak, azért néhány célt tévesztett. Magyarán ő volt a pontgép ezen a találkozón, s feladatát teljesítette is, ami azonban nem eredményezett győzelmet a csapatként jobban funkcionáló Olajjal szemben. Mcgruder a Paksot olyan nagy sikerre vezette a Kaposvár ellen, hogy csak na! Nem csak ő volt a győzelem letéteményese, ám tény, hogy az ő hatékony támadásaira nem volt mit lépnie a vendégeknek, s egy jókora fiaskót szedtek össze Pakson (90-66). Az amerikai hátvéd pompás sorozatokat produkált a meccs során, s bár távolról nem volt veszélyes, az nem is az ő műfaja volt ezen a derbin, hiszen csak egyszer próbálkozott. 22 pontot így is dobott, leszedett 6 lepattanót, kierőszakolt 4 faultot és 2 gólpassza mellett az összhatást egy 26-os VAL mutató tette még vonzóbbá. A Chism utáni időszakban még olykor régebbi önmagát kereső, időnként káprázatosan játszó, majd a hullámvölgy alját is rövid időre megszemlélő Kaposvár pedig ezen a meccsen kevés volt a Mcgruder vezette Paks otthonában.

Alacsonybedobó:

Marko Djeraszimovics (Kecskemét)

A KKK ellen úgy nyert a Kecskemét, hogy Djeraszimovics messze átlagon felül kosárlabdázott. A találkozó eleji rohanás vezére volt, majd, amikor már a Kaposvár erősen fenyegetett, mindannyiszor az ő pontjai verték vissza a támadást. Nagy nyitánnyal élve 13 pontot szórt már az első játékrészben, s bár ezt nem tudta tartani a későbbiekben, nélküle szinte biztos, hogy nem győzött volna a KTE a nagyon akaró és kaparó KKK ellen. 24/9 pont, 4 szerzett és csak 1 eladott labda, 7 kierőszakolt fault és 33 VAL a statisztikája erről a derbiről Markónak. Egyébként Ferencz Csabát a Nyíregyháza elleni extra produkciója is ide röpíthette volna (19/12, 5 lepattanó, 5 szerzett labda, 30 VAL). Vagy Horváth Ákos (20/9) a JKSE ellen bemutatott, eredményes, egyúttal együttese számára hosszabbításos győzelmet hozó kosarazása is kiemelést érdemelhetne ezen a poszton, de most Djeraszimovicsra esett a választásom mindent egybe véve.

Magasbedobó:

Justin Safford (ZTE)

Safford tipikus példája most annak, hogy azért egy fecske nem csinál nyarat. A Falco ellen volt egy 26 pontos, 35 VAL-os, 5 lepattanós, 8 hibát kierőszakolós meccse, míg előtte Szegeden is elérte a 20 pontot (ráadásul 3 triplát is elsüllyesztett), ahogyan a VAL-ja is kereken 20 lett, plusz leszedett 6 lepattanót. Mégis, egyik bajnokit sem nyerte meg a ZTE. Szegeden nagyon simán kapott ki a zalai gárda, otthon pedig a második félidőben taktikusabban kosárlabdázó Falco lopta el a győzelmet Saffordék orra elől egy izgalmas alsóházi rangadón. Safford ezzel együtt is nagyot alakított az elmúlt héten. Más kérdés, hogy mind légiós társai, mind a ZTE magyar alapemberei meglehetősen hektikusan teljesítenek az utóbbi hetekben (ha Plumb remekel, akkor Boston nem, vagy egyik sem, vagy fordítva, de ugyanez vonatkozik Gáspárra és Leklire is), így a trénerváltás utáni nagy belelendülés most – talán csak átmenetileg – megtorpanni látszik, holott egy brutális középszakaszbeli hajrával akár még a felsőházi rájátszás is elérhető lett volna a Zalaegerszeg számára.

Center:

Jarrod Jones (Paks)/Szabó Miklós (Falco) 

Jones két meccs alapján is idekerülhet. Nincs mese, ő egyszerűen kiváló formában van. Az előző kiírásban is remekelt a bajnokság hajrájában, s úgy fest, hogy ez most is így lesz. Akkor az bajnoki címben csúcsosodott ki az Alba számára (Dzunics edzővel), most azonban a Paks sorait erősíti az amerikai csatár (egyébként ismét a vele együtt ide igazoló Dzunics edző útmutatásait követve), ám szintén egy aranyra esélyes csapatban pattogtat. Semmiféle jövendölés nincs ebben persze, csak tényt rögzítek. Ahogyan tény az is, hogy Jones jó játéka elképesztően sokat ér aktuális csapatának – most éppen az ASE-nak. Ha neki megy a kosarazás, komoly sansza van gárdájának is a sikerre. Az elmúlt héten a KKK ellen 17 pont és 7 lepattanó, valamint 24 VAL került a neve mellé (nagy sikert ért el a Paks ezen a derbin – persze nem csupán Jones miatt), ráadásul csupán 27 percig volt a parketten. Sopronban aztán egy kiélezett derbin három ponttal nyert nagy nehezen az ASE, itt Jones 22 pontja mellé 8 lepattanót és 37 VAL-t jegyzett (mezőnydobásainak 90%-a célba ért). Szabó Miklós hasznos center, ám majdnem mindig voltak kiemelkedőbb produkciók az övénél hétről hétre. Most a Falco ZTE elleni nyögvenyelős, ám a rangadó presztízse mellett a győzelem fontossága miatt is kiemelkedő sikere alkalmával Szabó szerepe elvitathatatlan a vasi győzelemben. Miklósunk 13 pontja mellé szedett 9 lepattanót, és összességében 33 VAL a hasznosságát mutató adat. Ez utóbbi azért is ilyen szép magas, mert több mutatóban hasznosnak bizonyult. Csapata például akkor remekelt, amikor ő vette át úgymond az irányítók szerepkörét, hiszen tömte társait ütős gólpasszokkal (6-ot adott a derbin), emellett 9 személyit kierőszakolt és Zagoraccal párban valamelyest ellensúlyozta a zalai oldalon remeklő Safford ponterős játékát. Ez pedig nagyon fontos sikerhez vezette a Falcót, ráadásul vendégként.

Legjobb csere (hatodik játékos):

Eilingsfeld János és Tóth Ádám (Paks)/Zsarko Rakocsevics (Körmend)/Keller Ákos és Justin Holiday (Szolnok)/Kyle Barone (Alba)/Rasztko Dramicsanyin (JKSE)/E.J. Kusnyer (Körmend)

Az egyik produkció ezért, a másik azért volt csúcs azok közül, amelyek sanszosak voltak arra, hogy tulajdonosát ide juttassák az elmúlt hét legjobb cseréje pozícióba. Eilingsfeld János "Jonesy" (10 pont és 8 lepattanó, illetve 18 perc alatt 15 VAL) és Tóth Ádám (10 pont és 4 lepattanó, illetve 13 VAL 13 perc alatt) paksi oldalról a Kaposvár ellen adott kiváló plusz töltést a tolnaiaknak. Konkrétan remek cseréknek bizonyultak mindketten, s a rájuk szabott játékidőben hatékonyan, hasznosan kosaraztak. Aztán tipikus – már elnézést a kifejezésért – pofára esés volt, hogy sokan azt sejtették Jászberényben, hogy Zsarko Rakocsevics (19 pont, 8 lepattanó, 22 perc alatt 22 VAL) pályára sem lép ellenük, ehhez képet csereként szétvarázsolta őket, s így nyert otthon a Körmend – igen simán. Ám említhetném Keller Ákos (18 pont, 6 lepattanó, 26 VAL csupán 20 perc alatt) és Justin Holiday (25/9 pont, 29 VAL) pazar meccsét Sopronban, ahol a káprázatosan kezdő hazaiak ellen nagyon kellett a két ekkor csereként bevetett kosaras ellenállhatatlan játéka ahhoz, hogy ne égjen oda az Olaj (bocs, muszáj kiszólnom: ilyen „cserékkel” könnyű). Tovább sorolva a pompás produkciókat, amelyek a padról érkeztek, Kyle Barone (22 pont, 5 lepattanó 26 VAL) az Albát vezette sikerre a Kecskemét ellen csereként (meglepő volt, mennyire egyértelmű a hazai diadal). Keletebbre nézve Rasztko Dramicsanyin is jelezte Jászberényben, hogy nem feltétlenül kispados játékos ő (hosszabbításban kikapott csapata, de az ő 27 perc alatti 28 VAL-os (és 16 pontos, 6 lepattanós) mutatványa üzenet értékű volt). Végül ki ne hagyjuk a körmendi amerikai-magyart, Ernest J. Kusnyert (22/21), aki van, hogy meccseken át alig tesz hozzá valamit a csapat játékához (időnként erre sok lehetősége nincs is), de ha elkapja a fonalat, akkor szétdobja az ellenfeleket távolról. Most is ezt tette, hiszen Ferencz és az ő ipari termelésben legyártott triplái (Kusnyer 9-ből 7-szer talált be messziről!!!) alapozták meg a Körmend diadalát idegenben az NYKK ellen.

Megjegyzés: a Sopron együtteséből senki sem került most a hét (az elmúlt hét) csapatába, ám amellett ne menjünk el, hogy az SKC nagy menetelésben van, hiszen egymás után fogadta a Szolnokot, a Paksot és az Albát, s előbbi kettővel szoros, nyerhető meccset játszott, utóbbit pedig szépen meg is verte – ez a harmadik mérkőzés (esetleg) azonban a következő „hét csapata” esetében lesz érdekes…

Vagyis csapatként nagyon komoly az SKC, de az egyéni produkciók terén ezúttal nem került kiemelésre senki se (ám tudjuk, a csapat az, ami főként számít).

Egy másik észrevétel: volt pár nagy kezdés, őrületes első negyed is (33-9 a PVSK – ZTE vagy 28-8 a Sopron – Olaj meccsen). Érdekes, hogy előbbi győzelmet, utóbbi azonban csak egy szoros vereséget eredményezett végül a briliáns rajtot bemutató együttes számára.

Fotó 1: vaol.hu (El-Amin)

Fotó 2: vaol.hu (Szabó)

Fotó 3: szolnokiolaj.hu (Holiday)