A hét csapata - 6-7. (középszakasz)

Bő két bajnoki hét egy cikkben került górcső alá, de külön szedve kétfelé. Akadtak kosárlabdázók, akik egy hét alatt három meccset is játszottak, mégis, legalább két alkalommal átlagon felül tettek le az asztalra. Ami csapatként érdekes, a Pécs egyre nagyobb menetelésben van, míg a ZTE teljesen leült a középszakasz második felére.

Április 7-13.

Irányító:

Louis Hinnant (Kaposvár)/William Walker (Nyíregyháza)

Talán nem véletlen, hogy több ember is bekerült az április 7. és 13. közötti hét együttesébe kaposvári oldalról. Egyfelől nagy veréssel küldte ugyanis haza a Hinnant által vezetett gárda a Szolnokot, másfelől három nappal később a szintén nem apróhalnak számító Sopront is legyűrte. A Szolnok elleni sikerhez bizony kellettek az extra egyéni teljesítmények is, amik a jó csapatmunka alapját szolgáltatták. Az amerikai karmester eleinte remekül dobált kintről, majd átmeneti visszaesést követően egy markáns, 32 VAL-os, 7 gólpasszos, s nem utolsó sorban 21/9 pontos produkcióval segítette övéit a sima, egyúttal meglepő győzelemhez. Az, hogy Walker meccseken át javítja statisztikáját még nem lenne baj. Az, hogy a nyírségiek számára ez nem mindig jelent győzelmet, már inkább; mármint nekik. Ám nem lehet azt mondani, hogy annyira öncélú lenne a kosárlabdája, hogy klasszikus „stat-gyártónak” nevezzük Walkert. Ő megtesz sok mindent a pályán, csak ez elég sok esetben nem ér annyit, mint talán szeretné. Mindenesetre a jászberényiek ellen idegenben elvesztett találkozó során is megmutatta mire képes: 28/12 pont, 6 lepattanó, 8 szerzett (!) labda, ami mellett a 2 elvesztett szinte bagatell… Aztán 4 kiharcolt fault és 8 gólpassz (!) van még a neve mellett, a 47-es VAL értéke pedig kolosszális.

Dobóhátvéd:

Csabay Ádám (Pécs)


Csabaynak (19/15 pont, 22 VAL) nagy szerep jutott a fergeteges (20-5) pécsi kezdésben az egyértelműen mélyrepülést folytató ZTE ellen. A baranyaiak rohanása 33-9-ig tartott ki, azzal gyakorlatilag el is dőlt a meccs. Amikor aztán picit felemelte volna a fejét a ZTE, jött – többek között – Csabay, és ismét megforgatta a kést a zalaiakban. Nagyon összeszedett volt a rutinos hátvéd, s egyúttal az egész PVSK ezen a derbin. Ugyanez nem mondható el a vendégekről. Érdekes, hogy a ZTE nem túl régen még a felsőházra is reálisan kacsingathatott volna, ma meg már oly messziről nézi, hogy megfordul az ember fejében, netán a játékosok egy része már nem talál motivációt magának ebben a bajnokságban. Ez persze azért sántít egy „cseppet”, mivel a kiesés elleni párharcban már biztosan résztvevő NYKK mellett immár három alakulat, a JKSE, a Falco és a ZTE vív közelharcot azért, hogy ne ő legyen a másik szereplője ennek a rövid lefolyású drámának majd a bajnokság végén. Ám, ha így folytatják a zalaiak, simán „elnyerhetik” ezt a nem túl örömteli szerepet.

Alacsonybedobó:

Hrvoje Puljko (Kaposvár)/Milos Boriszov (Sopron)/Ferencz Csaba (Körmend)


32/18 pont, 8 lepattanó, 3 szerzett és 1 eladott labda, illetve 37 VAL Puljko mérlege az Olaj ellen. Az egész kaposvári csapat eufóriában száguldva tömte meg majdnem száz ponttal a bajnokság legnagyobb esélyesét, a Szolnokot. Szinte minden apró fogaskerék a helyén volt ezen a derbin somogyi oldalon, ám ebből a zsírozottan működő gépezetből is kiemelkedett a hatalmas dobóformát mutató Puljko, aki a meccsen akkor is hasznot hajtott, amikor még csak meg kellett fékezni az Olaj rohamait, s akkor is, amikor a végén egyszerűen ellépett vetélytársától a KKK. Akár a csatár szekcióba is kerülhetett volna Boriszov, ám hol ő, hol Dénes a csatár a Sopronnál. 30/12 pont, 9 lepattanó, 6 kierőszakolt fault, 2 szerzett és 0 eladott labda, valamint 43 VAL a mérlege. A montenegrói bedobó (olykor csatár) szerepe elvitathatatlan abban, hogy a Sopron továbbra is mumusa maradt az Albának. Amikor a második félidő elején egy ideig beragadtak a hazaiak, szintén ő lendítette át csapatát a holtponton, s egyébként meg olyan módon kosarazott, ami még az ő kiváló szezonján belül is kiemelkedőnek számít. Mondhatni alig volt hibája, amihez nyúlt ezen a mérkőzésen, az arannyá lett. Ferencz 18/12-es dobóteljesítménye is kellett a Körmendnek ahhoz, hogy megzabolázza a szegedieket április második hetében. Ráadásul Fepu produkciója igen összetett volt ezen a napon, hiszen 6 lepattanót is szedett, emellett nem adott el labdát, viszont szerzett 5-öt (!), sőt, kiharcolt 2 faultot is. VAL értéke 26 volt. Igazán kiváló embere volt a vasiaknak ezúttal (is) a rutinos bedobó.

Magasbedobó:

Hendlein Roland (Kaposvár)/ /Milos Markovics (JKSE)


Hendlein mindkét e heti (április 7-13.) meccsen jól kosarazott, ám a Sopron ellenin volt igazán elemében. Az előtte három nappal megvívott, Szolnok elleni győzelem mintha nyomot sem hagyott volna a kaposváriak csatárában, olyan ellenállhatatlanul tépte a lepattanókat és dobta a kosarakat az SKC ellen. Igaz a másik oldalon Barovics is brutálisan játszott, ám mivel itt és most a KKK tette volt nagyobb (csapatként, a szolnoki derbit követően), Hendleint kell kiemelnünk, aki 19 ponttal, 8 lepattanóval és 8 kiharcolt faulttal, na, meg 3 gólpasszal és a teljes mutatványáért járó 34 VAL értékkel homorított. Markovics régen szerepelt már nálunk, ám most megérdemli. Még, ha szükségszerűen „feljebb” is vittem a posztját, hiszen egy rakás jó, kihagyhatatlan bedobót taglalunk most ama rovatban, ám tudjuk, ő gyakorlatilag bármely poszton elvan, mint a befőtt. Szóval Markovics 18 ponttal és 13 lepattanóval egyengette a berényiek útját a győzelem felé a vendég Nyíregyháza ellen. Az ő komoly palánk alatti teljesítménye kellett ahhoz, hogy igencsak megzabolázzák ellenfelüket a gyűrűk árnyékában. Nyerőembernek bizonyult.

Center:

Jarrod Jones (Paks)/Marino Sarlija (Pécs)


19 pont, 11 lepattanó, 34 VAL a remek statisztikája Jones-nak a KTE ellen, s bár 3 labdát eladott, de 5-öt szerzett is. A meccs embere volt, hiszen pontokban, lepattanókban nem volt nála jobb. Nem mellesleg a Kecskemét ismét hozta ezen a kora áprilisi meccsen a rá elég gyakran jellemző vérszegény anti-kosárlabdáját, amivel amúgy sok esetben eredményt ér el, de a Pakssal és Jones-szal szemben ez arra volt csak elég, hogy a negyedik negyedig nyílttá tegye a találkozót. Marino Sarlija, a pécsiek horvát centere nagy munkát végzett azon a Falco elleni meccsen, amelyen sorban hetedik sikerét gyűjtötte be a PVSK, s ezzel megalapozta az utána bekövetkező helycserét a Körmenddel a 7. helyen – egyúttal még nyomatékosabbá téve majdani felsőházi tagságát. Azért is neves lehet ez a meccs, mert utána a Falco vezetőedzőt váltott (immár másodjára a szezonban), hiszen Andrics tréner úgy érezte nem képes többet kihozni a társaságból, s inkább lelép Vas megyéből. Sarlija sokat tett ezért a pécsi győzelemért – s áttételesen az edző távozásáért. 19 pontja, 7 lepattanója és 28 VAL értékű kosárlabdázása (28 perc alatt) azért is volt hasznos, mert eközben az ellenfél magasemberei közül, bár Mitchell 14 pontig eljutott, de Szabó 4, Zagorac, pedig 10 ponton rekedt.

Legjobb csere (hatodik ember):

Tóth Péter és Kyle Barone (Alba)/Sonyák Béla (Körmend)


Sem Somogyi, sem Hobbs nem remekelt – sőt, az egész Alba haloványabb volt – a Sopron ellen idegenben április 9-én. Igaz, voltak hiányzói a fehérvári csapatnak, de talán ezért is kellett nagyon a padról beszálló Tóth hatékony irányító tevékenysége és Barone a palánkok alá. Mindketten egyértelműen húzták-vonták csapatukat előre, és igen jó statisztikát hoztak össze (Tóth 13/3, 4 lepattanó, 5 gólpassz, 22 VAL, Barone 12 pont, 10 lepattanó, s 4 eladott labdája ellenére is hasznos játék: 20 VAL). Más kérdés, hogy ez sem vezetett csapatsikerre. Sonyák Béla maga számára is emlékezetessé tette a Körmend első bajnoki címének 27. évfordulóját, hiszen 18 perc alatt 18 VAL értékben játszott a Szeged ellen – ráadásul ezzel bizonyosodott be, hogy rájátszásba kerül csapata. 14/6 pontja remek, ahogyan az is, hogy mezőnyből 80%-kal dobott.

Április 14-22.

Irányító:

William Walker (Nyíregyháza)/Jaytornah Wisseh (Körmend)/Anthony Nelson (Pécs)


Három extra statisztika három irányítótól, ám nem mind jelentett győzelmet csapatának. Walker a ZTE ellen (21/6 pont, 9 gólpassz, 5 lepattanó, 32 VAL) például éppen nyertes meccsen bravúroskodott. Egyébként nem csak ő hanem két légióstársa is (lásd lejjebb őket is). Mindenesetre a karmester sokat tett a sikerért, és minden tekintetben felülmúlta a másik gárda irányítóját, Bostont. Wisseh, a körmendi egyes még nála is erősebb statisztikát produkált. Igaz, ő viszont nem örülhetett a végén, hiszen a vasi derbin, Kálmán László edzői antréja során a hazai Falco, ha csak nagy küzdelem árán is, de diadalt aratott. Wisseh ugyanakkor nagyot alkotott: 27/6 pont, 6 lepattanó, 10 kiharcolt fault; s ezek mellé kiosztott 5 gólpasszt. 42-es VAL értéke pompás. A harmadik kiemelkedő produkció a pécsi Nelson nevéhez fűződik április harmadik hetében. A Szeged elleni derbin a Pécs 17 pontos hátrányból kapaszkodott fel, s ezt a felzárkózást nem tudta volna véghez vinni az egykori nyíregyházi, ám ebben az idényben már pécsi karmester nélkül. 24/3 pontot termelt Nelson, 6 lepattanót, 8 kierőszakolt faultot jegyzett, ám 5 eladott labdája is volt a 3 szerzett mellé. Ezzel együtt is remekelt, 6 gólpasszt adott és 37 VAL értéke mutatja, nem a levegőbe beszélünk. A meccsen Nelson volt az egyik vezér, amikor a nagy hátrányból a PVSK felállt, majd a lefagyó szegediek orra elől elhalászta a sikert.

Dobóhátvéd:

Rubin Doyne (Nyíregyháza)/Perl Zoltán (Falco)


Doyne kiváló hetet produkált az előző bő hét napban. A ZTE ellen társaival egyetemben lelépték a zalaiakat. Doyne sokszor tört be, és ezek hatásosak voltak, mert vagy kosár vagy büntető lett belőlük. Rengeteg kísérlete volt a pálya minden pontjáról (19-szer dobott rá), s 4 alkalommal a triplavonal mögül is betalált. Statjának pozitív része: 25/12, 7 lepattanó, 5 szerzett labda, 32 VAL. Emellett Doyne az amúgy vesztes Falco elleni  meccsen is belehúzott (21/12 pont), vagyis hozta agilis támadójátékát. Más kérdés, hogy a védekezés is hozzá tartozik (tartozna) egy kiváló produkcióhoz. Perl a Körmend ellen elemében volt - talán azért is, mivel előtte kapta meg a Horváth Zoltán-emlékdíjat. Dobott 16 pontot, kierőszakolt 8 személyit, s 11 büntetőjéből 10-et bevágott. 4 gólpassza is szép, 30 VAL értéke pedig kiváló.

Alacsonybedobó:

Justin Holiday (Szolnok)


Először is kezdjük azzal, hogy a Szolnok április 16-22. között 3 (!) nagyon kemény ellenféllel találkozott. Az Olaj bedobója két nagy rangadón volt kulcsembere csapatának az elmúlt héten, míg a harmadikon (a középső derbin az Alba otthonában) "csak" átlagosan teljesített. A Paks elleni, végül nagyon sima szolnoki siker során Holiday jól dobott közelről, s messziről egyaránt (15/9 pont, 60%-os triplamutató, 5 lepattanó, 3 szerzett és 0 eladott labda, 21 VAL 24 perc alatt). Igaz, ezen a derbin csere volt, tehát elvileg nem ebbe a rovatba kéne őt írni, ám van most elég sok remek cserejátékosunk, így - figyelembe véve a Kaposvár elleni, kezdőként történő pályára lépését is - övé a hét bedobója cím. A Kaposvár ellen tehát 17/9-et dobott, szerzett 4 labdát, s 23 VAL-t ért el mindössze 20 perc alatt, s nagy része volt abban, hogy szinte kiütötte az Olaj a somogyi gárdát, visszaadva azt a kölcsönt, amikor előtte a kaposváriak mosták le a Szolnokot a pályáról egy számukra brilliáns találkozón.

Magasbedobó:

Szabó Zsolt (Paks)/Zeljko Zagorac (Falco)

Az Alba és a Sopron ellen is elképesztően hasznosan játszott Szabó Zsolt. Előbbi derbin 14/12-t dobott, és bár a statisztikája nem éppen extra (3 eladott labda, csak 3 lepattanó, s összesen csak 12 VAL is szerepel benne), sokat tett azért, hogy a végén egyértelműen a vendégek akarata érvényesüljön. A hajrában ugyanis fontos pontokat szerzett, az ASE pedig magabiztos sikert aratott a címvédő otthonában. Másik meccsén aztán már a lepattanók sem hiányoztak, hiszen dupla-duplával tolta előre a Paks szekerét a Sopron ellen Szabó. 18 pont, 11 lepattanó, 2 tripla, és csak 22 perc alatt 30 VAL érték. Na, ez már valóban komoly volt! Egyébként a Paks is nagy menetelésben volt az elmúlt bő héten, hiszen 14-22. között ők is 3-szor léptek pályára. Szabó a Szolnok ellen kevesebb pontot ért el (7), de 8 lepattanót itt is lekapott azért. Zagorac a Körmend ellen brutálisan támadott. 25 pont, 5/5 tripla (!!!), emellé 7 lepattanó, s 34 VAL. Kálmán László első olyan meccsén, amikor ő dirigálta a vonal mellől a szombathelyieket, Zagorac is kitett tehát magáért rendesen.

Center:

Kyle Barone (Alba)/Matija Poscic (Nyíregyháza)


Barone Paks elleni dupla-duplája is kevés volt a fehérváriak győzelméhez. 24 pontja, 11 lepattanója, az, hogy 11-ből 9 mezőnykísérlete sikeres volt, mind átlagon messze felül van, akárcsak 40-es VAL értéke. A Szolnok ellen is dupla-duplázott az Alba centere, igaz, ez soványabb volt valamivel: 11 pont, 11 lepattanó. Poscic a ZTE ellen (írtuk már fentebb) a nyíregyháziak szuper légióstriójának tagja volt. Nem volt semmi esélye a zalaiaknak, hiszen a már megdicsért Walker és Doyne mezőnyjátékát kiválóan egészítette ki a horvát kosaras centerjátéka. Poscic 20 pontot és 17 (!) lepattanót ért el. 40 VAL értéke is jófajta. Poscic egyébként a Falco otthonában is húzóembernek bizonyult a maga 17 pontjával, 8 lepattanójával, 26 VAL értékével.

Legjobb csere (hatodik ember):

Supola Zoltán (Alba)/Tóth Ádám és Eilingsfeld János (Paks)/Váradi Benedek (Falco)


Supolát, ha nyer az Alba a Szolnok ellen, most nem csak megdicsérnénk, hanem akár az adott hét hőse is lehetne, hiszen nagyot alkotott a hátvéd. Többször is az ő vezetésével ment el az Alba az Olajtól (akár tíz pontra is), s az utolsó negyedben is tartotta övéit. A végjáték azonban a nagy erőket mozgósító vendégeknek jött össze jobban, s egy ponttal győztek. Supola Zoltán ettől még remekelt: 27 perc alatt 28 VAL van a neve mellett, ami többek között 23/12 pontból, 7/7 büntetőből, 4 kiharcolt személyiből jött össze. Nem mellékesen Supola a Paks ellen kezdőként is jól szerepelt (17/9 pont, 19 VAL). Tóth (11 pont, 7 lepattanó 17 VAL 14 perc alatt) és Eilingsfeld (15/3 pont, 5 lepattanó és 18 perc alatt 14 VAL) stabilabbá tették a Jones miatt egyébként is erősnek számító palánk alatti paksi játékot, emellett fontos szerepük volt a lepattanók szedésében, na, meg 11, illetve 15 pontjukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy idegenben vágjon vissza a Paks az Albának addigi egyetlen középszakaszi vereségéért. Váradi a Falco a Körmend ellen aratott nagy győzelmének alkalmából a csapat nagy beugrója volt. Egyértelmű, az, hogy Kálmán László debütált a kispadon, még ha nem is érdemes csodát várni tőle, azt a célt elérte, hogy felturbózta a gárda motivációját, és ennek megfelelően nem csak a kezdők, de a cseresor is szépen teljesített. Köztük Váradi 12/6 pontot termelt, s nem megszokott módon 7 lepattanót is jegyzett. Hasznossági mutatója 22 VAL volt. Igaz, 27 percet kapott, ami csereként több mint általában szokott lenni ilyen helyzetben. Ám ő még erre is rátett egy lapáttal a Nyíregyháza ellen, amikor ismét győzött a Falco (Kálmán edző 2/2). Ezen a hazai derbin Váradi 21/6 ponttal, 7 kierőszakolt faulttal, 5 gólpasszal és 29 perc alatt 28 VAL értékkel jelentkezett.

Fotó 1: kapos.hu (Hinnant)

Fotó 2: pvsk-panthers.hu (Sarlija)

Fotó 3: szekesfehervar.hu (Tóth Péter)

Fotó 4: pvsk-panthers.hu (Nelson)

Fotó 5: szegedma.hu (Szabó Zsolt)

Fotó 6: vaol.hu Unger Tamás (Váradi)

Fotó slide: szon.hu Pusztai Sándor (Doyne)

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus