A kapitány jelenti: Ivkovics válaszol

- Elég kacifántos, kalandos előzmények után neveztek ki magyar szövetségi kapitánynak. Te hogyan élted meg az egész huzavonát?

- A sajnálatos kudarccal végződő tavaly őszi sorozat után nem sokkal az elnök úr érdeklődött, elvállalnám-e újra a magyar férfi válogatott vezetését. Mivel megtisztelőnek éreztem a felkérést a munkát pedig nagy kihívásnak, annak ellenére, hogy Montenegró csapatánál mint első számú edző dolgoztam, azt mondtam, igen, érdekelne. Az elnökség megbízta Sterbenz Tamás volt főtitkárt, hogy egyeztessen velem. Mi másban láttuk a magyar kosárlabda felemelkedésének zálogát. Ő saját elképzeléseit próbálta keresztülvinni a szakmát velem szembe állítva. Előbb magyar szakembereket próbált megnyerni kapitánynak, majd miután ők nem vállalták, külföldi edzők nevét bedobva a köztudatba. Tudomásom szerint egyikük nem is tudta, hogy jelölt, sőt abban az országban, ahol dolgozik, klubedzőt nem is engednek válogatott csapatnál dolgozni. A másik jelölt pedig a szavazás előtt visszalépett.

- Nem lett volna neked jobb a montenegrói csapat mellett maradva a szlovéniai Eb-n értékes szakmai tapasztalatokat szerezni?

- Ez az ajtó azért még teljesen nem zárult be, tehát akár ott is lehetek az Eb-n valamilyen formában a montenegrói küldöttségben. Amit egyébként az ottani szövetséggel is kapcsolatban állva szeretnék elérni az egy a két ország közötti szakmai együttműködés. Montenegró ott lesz az Eb-n, veretlenül túljutva egy borzasztó erős selejtezőcsoporton, NBA-játékosai vannak, s az utánpótlás válogatottjai közül az U20-as és az U16-os is A-divíziós. Kis, hatszázezer lakosú ország, mégis rengeteget lehetne tanulni tőle.

- Mint nemrég kinevezett kapitány, hogyan értékeled a Szolnoki Olaj nemzetközi szereplését?

- Húsz éve vagyok Magyarországon, s ezalatt mindig akadt egy-egy klub amely egy időre mind szakmai mind gazdasági tekintetben kiemelkedett. Amikor idejöttem a Honvéd volt ez a klub, aztán volt egy időszak amikor a Körmend volt a csúcson, majd az Albacomp aztán a Paks. Az utóbbi években a Szolnok hazai sikerei mellett - és ezért különbözik a többi korábban a csúcson lévő együttestől - kihasználva lehetőségeit a nemzetközi porondon is figyelemre méltó eredményeket ért el. A magyar kosárlabdának szüksége van - ahogy kézilabdában a Veszprém vagy a nőknél  Győr,  jégkorongban a Volán, fociban a Videoton, korábban a Debrecen, pólóban pedig több csapat is - nemzetközi szinten is sikeres amolyan kirakatcsapatokra. E kluboknál az eredményesség az elsődleges, így az Olajnál is, amelyről egyre több helyen beszélnek elismerőleg Európában. Egyértelmű, hogy a sportágakba áramló TAO pénzek miatt is szükség van arra,hogy látni lehessen, nemzetközi klubszinten hová lehet eljutni, hogy legyen példa a fiatalok előtt: érdemes dolgozni, áldozatot vállalni.

- Újabban felerősödtek azok a hangok, amelyek szeretnék visszaállítani azt, hogy négy légiós játszhasson egy csapatban a férfi bajnokságban. Pár éve egyik élharcosa voltál annak, hogy csökkenjen az egy csapatban szerepeltethető külföldi kosarasok száma, s ez eddig így is ment. Mit szólnál ha újra emelnék a légiósok számát?

- Jelen helyzetben egyet kell értsek vele. Sajnos az elmúlt években nem hozta meg a várt eredményt, hogy két magyarnak kellett a pályán lenni, nem sok tehetséges fiatal jött föl, egy-két kivételtől eltekintve. Azt is reméltem: e lehetőség az edzők terén is hoz némi megújulást, fiatal szakemberek robbannak be. Ez sem történt meg. Az idősebb magyarok játszottak főleg, a színvonal pedig sajnos évről évre esett. Ennek emelkedéséhez most szerintem is hasznos átmenetileg több külföldi játékát engedélyezni. Két-három évig, amíg reményeim szerint a mostanában induló akadémiák - amelyeknek talán addigra NB I B-s csapatai lesznek -  el nem kezdenek "termelni". Amíg azokból már több, tényleg akár nemzetközi szinten is minőséginek mondható játékos nem kerül ki.

- A közelmúltban volt a szövetségben egy elnökségi ülés, amelyen a válogatottakról is szó volt. Milyen eredménnyel végződött, milyen benyomásokat szereztél?

- Nyilván már a háttérben elkezdted a stáboddal a válogatott kapcsán a szervezőmunkát, egyeztettél játékosokkal. Milyenek az első benyomásaid?

- Jelen pillanatban van egy lassan kimenő generáció, és akad néhány tehetséges fiatal, de még nem kész játékos. Nem lesz egyszerű összeszedni egy tizenöt-húsz fős keretet. Tény, már egyeztettem több játékossal. Az a benyomás alakult ki bennem, hogy sajnos jó néhány kosarasnak szinte csömöre van a válogatottságtól. Pedig abban biztos vagyok, hogy ha megvannak a megfelelő feltételek, akkor a magyar játékosok jó hazafik. Célunk, hogy a játékosoknak tudjunk adni egy szerény napidíjat. Nem motiválni akarjuk őket ezzel, remélem azt senkit nem kell, hanem gesztust szeretnénk gyakorolni irányukba. Furcsa volt eddig, hogy csak a szakmai stáb tagjai kaptak juttatásokat a válogatottban végzett munkájukért, a játékosok pedig semmit. Ezt szeretnénk egészségesebb alapokra helyezni, hogy a játékosok is lássák, tényleg egy hajóban evezünk.  A bővebb keretbe tervezzük még igen-igen fiatal, az inkább a közeljövő mint a jelen válogatott játékosainak, valamint több ambiciózus, az iskolapadból most, vagy nemrég kikerülő edzőnek a meghívását.

Fotó: kesport.hu