Aki szeret edző lenni
Alig másfél évvel ezelőtt még maga sem gondolta volna, hogy az A-csoportban vezetőedzőként dolgozik. Most pedig már nehezen tudná elképzelni a mindennapjait, ha nem állhatna munkába. Csirke Ferenc, a Pécsi VSK-Pannonpower vezetőedzője idén nyáron újabb kihívás elé néz, hiszen először vág neki vezetőedzőként egy teljes évadnak. Az egykori irányítóval az elmúlt szezon tapasztalatairól, az utánpótlásról, hitvallásról és persze a jövőről is beszélgettünk.
- Ahogy az már korábban eldőlt, maradt a csapat élén és jövőre is irányítja a pécsi együttest. Mikor dőlt el a közös folytatás?
- Magamban folyamatosan éreztem, hogy ahogy fokozatosan telt az idő, egyre inkább megtetszett ez a munka. A vezetőkkel rendszeresen beszélgettünk erről, igazából nem azon múlt a dolog, hogy olyan nagy igényeim volnának, hanem, hogy ők mennyire bíznak meg bennem. Végül is az ő térfelükön volt a labda, részemről adott volt, hogy szeretném folytatni.
- A tavalyi évet még másodedzőként kezdte, aztán november végén távozott Szrecsko Szekulovics.
- Igazából ez az egész azzal kezdődött, hogy nekem nagyon hirtelen jött az edzősködés. A sérülésem után jött a kozármislenyi lehetőség és amikor tavaly nyáron a PVSK-tól kerestek, akkor ez nagy hezitálás volt, hiszen Kozármislenyben már összeraktam a csapatot. Már akkor az is nagyon nehéz szituáció volt, hogy a másodedzőségre rábólintsak, de úgy éreztem, hogy meg kell próbálni. Holott hozzáteszem, hogy most itt erről beszélgetünk ez a legérdekesebb a dologban, hiszen másfél évvel előtte azt sem gondoltam, hogy én valaha edző leszek. Amikor Szrecsko elment gyorsan kellett döntenem. Lehet, hogy kicsit szerencsém is volt, abból a szempontból, hogy aznap - amikor bejelentette, hogy távozik - összetörtem a kocsimat. Lehet, hogy nem száz százalékig arra koncentráltam, hogy nekem most ezt el kell vállalnom, hanem kicsit zavart a kocsi összetörése és ezért könnyebb volt azt mondanom, hogy igen, vállalom. Akkor úgy gondoltam, hogy ez egy könnyű feladat lesz, vágjunk bele! Aztán persze kiderült, hogy az edzősködés iszonyat nagy meló.
- Ahogy a szavaiból hallom nagyon megszerette ezt a munkát.
- Persze! Amikor Szrecsko távozott valamennyire könnyebb volt úgy elvállalni, hogy előtte együtt voltam három hónapig a csapattal. És ő sem volt olyan vezetőedző, aki nagyon eljátszotta volna ezt a főnök, beosztott szerepet. Jó kapcsolat volt az edzők és a játékosok között. Ez egy olyan edzőváltás volt, ahol a csapat hatalmas mínuszba került. Nem az volt, hogy gyenge a csapat, váltani kell, teljesen mindegy, hogy ki lesz az edző, a csapat pedig majd megindul felfelé. Éppen ellenkezőleg. Azért sem gondolkodtam sokat azon, hogy el kell vállalnom, mert láttam a játékosokon, hogy nekik az lenne a legjobb, ha nem is száz százalékig, de vigyük tovább, amit elkezdtünk. Úgy éreztem, hogy egy csapat voltunk, a szakmai stáb is és a csapat is. Úgy éltem meg, hogy az elején kicsit megijedtem tőle, de utána már nem is értem rá ezen aggódni, mivel nehezebbnél nehezebb mérkőzések következtek.
- Mennyire voltak partnerek a játékosok a szezon során?
- Ugye mindig azt mondják, hogy a kosárlabda észjáték. Nagyon sok függ attól, hogy milyen emberek alkotnak egy csapatot. Itt nagyon fontos volt, hogy sokan úgy vélték, hogy ha a Szrecsko elment, akkor mekkora anyagi gondok lehetnek és szét lehet rabolni a csapatot. És pont ezt bizonyították a játékosok, hogy nem csak a pick and rollhoz, a labdavezetéshez meg a hárompontos dobáshoz értenek, hanem emberileg is nagyon rendben vannak. Úgy álltak a dologhoz, hogy ha már elkezdtünk valamit, akkor azt végigcsináljuk. Abból a szempontból könnyű dolgom volt, mert pont három olyan légiósunk volt, akik nagyon profik. Mindig úgy álltak edzéseken is a munkához, hogy egyáltalán nem kellett őket noszogatni. Nem volt nálunk az a bizonyos csütörtök meg péntek „doktor”, ami sok külföldire jellemző. Közben pedig meg is csinálhatták volna, hiszen jött egy ilyen nyikhaj gyerek, mint én és simán mondhatták volna azt szerdáig, hogy sérült vagyok, mert úgy is játszani fogok. Az első edzésen elmondtam, hogy nekik most el kell fogadniuk ezt a helyzetet, hogy én vagyok az edző, mert így döntött a vezetőség. Nekik el kell „viselniük”, hogy én vagyok az edző, de cserébe én megígértem nekik, hogy amit tudok, – ha nem is, amit az edzői pályán, hanem játékosként megszereztem – azt maximálisan nyújtani fogom. Hozzáteszem, hogy a játékos pályafutásom során kivételes helyzetem volt, mert kiváló edzőim voltak. A játékosok maximálisan partnerek voltak tehát.
- Mondhatni tökéletesre sikerült az antré: győzelem az Atomerőmű ellen, és végül újonc edzőként tulajdonképpen simán bejutottak a nyolc közé.
- Amikor átvettem a csapatot, rögvest jött a Paks meccs, ami nem feltétlenül a szakmáról szólt. Ott a játékosok pont azt bizonyították, hogy mekkora emberek. Aztán a két ünnep között jött egy Debrecen és Sopron elleni mérkőzés, amiket sikerült hoznunk. A szegedi győzelem is ekkor történt, ami szerintem nagy bravúr volt. A januári Falco elleni vereség – elismerem – az én hibám volt. Ha a nyolcba akartunk jutni, akkor az a meccs „be lett áldozva” – amiért elnézést kell kérni a szurkolóktól. Persze nem tudatosan lett beáldozva, de 28-án, egy szerdai napon játszottunk a Sopron ellen, és ezt követően pihenőt kellet adnom a srácoknak. Pszichésen borzasztóan le voltak terhelve a játékosok, ha akkor azt mondom nekik, hogy szilveszterkor és január elsején is edzeni kell a Falco meccs miatt, akkor úgy érzem nem jutottunk volna a nyolc közé. Az akkora törés lett volna a játékosoknál, ami könnyen egy lejtmenethez is vezethetett volna. De utólag visszagondolva pedig csak ott, abban a pár napban kellett foglalkoznunk a Falco elleni súlyos vereséggel. Nagyon hálásak vagyunk a szurkolóknak is, akik ekkor is és a későbbiekben is kitartottak mellettünk. Úgy vélem – és beleértve az Albacomp elleni play-offot is – maximálisan helyt állt a csapat. Amit még nagy bravúrnak tartok, hogy az utolsó öt csapat ellen mindenhol nyertünk idegenben. Mindenhol nehéz idegenben győzni, még egy Szolnok is megszenvedett több helyen is, a Körmend is kikapott Szegeden. Ezeknek a fényében nagy dolog, hogy hoztuk ezeket a meccseket. A másik fontos, hogy úgy lettünk hetedikek az alapszakaszban, hogy ilyen szerkezetű csapat szerintem évtizedek óta nem volt a magyar bajnokságban. Egy két méter feletti játékosunk volt a végén és közben igazi, kimondott irányító sem volt a csapatnál. Nekem az volt a legfontosabb feladatom, hogy ne zuhanjon össze a csapat. Aki nagyon fontos és szeretném kiemelni, ő Földi Sándor. Ő kifejezetten az én kérésemre került hozzánk decemberben. Nagyon jóban vagyok vele, szakmailag letett már rengeteget az asztalra, emberileg pedig szenzációs. Nagyon örültem, hogy Pécsre jött, sok mindenben segített, viszont az is nagy dolog volt, hogy hagyott dolgozni. Nagyon örülök, hogy barátja tudok lenni és már alig várom, hogy megverjük őket a jövő évi mérkőzésen :).
- Az U23-as csapatot is irányította, mindezeket mennyire volt nehéz – főleg miután vezetőedző lett – összeegyeztetni?
- Megmondom őszintén az egész edzősködében nagyon elfáradtam idén. Sokkal jobban lefáraszt, mint amikor játékos voltam. Ugyanakkor én a kosárlabdában nem tudok annyi mennyiségű munkát elképzelni, amit ne akarnék megcsinálni. Lehet, hogy egyszer kipukkadnék, vagy a családom már szólna, hogy most már elég… De ez az U23-as csapat is nagyon jó srácokból áll. Megkönnyítette a dolgomat, hogy három játékos a felnőtt csapattal edzett és össze tudtunk gyúrni egy kiváló gárdát. Hozzáteszem, hogy az U23-as csapat 4. helye ugyanakkora bravúr, mint a felnőttek 7. helyezése. Ott is center nélkül játszottunk, nem volt két méter feletti játékosom a nyolcas döntőben. Igazából, akkor közben, amikor megy a munka soha nem érzem, hogy mennyire fárasztó. Viszont érdekes, mert amikor lefújták az Albacomp elleni negyeddöntő utolsó meccsét, akkor úgy voltam vele, hogy végre egy kis pihenő… aztán másnap pedig felébredtem és szörnyülködtem, hogy nem tudok készülni senki ellen, nem jönnek a többiek edzésre és hirtelen nagyon furcsa volt, máris hiányzott a sok munka. Visszatérve az U23-as csapathoz, tavaly még bírtam, de a következő évben ezt így már nem lehet.
- Jövőre meddig juthat az a csapat és ki lehet a segítője, aki a fiatalokkal is dolgozik majd?
- Az az alap 7-8 játékos, aki viszi az U23-as csapatot, ők majdnem mindannyian a felnőtt csapattal fognak edzeni, tehát a hétvégén még összetettebb lesz az U23-as csapatunk. Elnézve ezt az együttest jövőre is nagy esélyünk van a nyolc közé jutásra. Az U23-as csapatot elvileg mindig a másodedző viszi, aki jövőre Czigler László lesz. Ő már eddig is a PVSK-nál dolgozott az utánpótlásban.
- Térjünk át a felnőtt együttesre, ha nem is kizárólag a csapattól, saját magától mit vár a jövő évtől?
- Aki ismeri a klubot, az tudja, hogy nem leszek olyan edző, mint aki egy gazdag klubnál azt vesz meg, akit akar. Azt szeretném, hogy ki tudjuk jól választani a három külföldit. A magyar mag nagyjából marad: Tóth Norbert, Kovács Péter és a fiatalok. Erősödünk Bödör Bencével, akiről eddig csak jót hallottam. A PEAC együttesétől érkeznek fiatalok; kiemelném Horváth Balázst, aki két éve a bajnok ZTE 12-es keretének is tagja volt. Próbálom magam úgy képezni, hogy volt edzőimtől is tanácsokat kérek, velük elég sokat beszélgetek. Járok edzőtanfolyamokra, rengeteg DVD-t beszerzek, folyamatosan próbálom kialakítani, hogy mit szeretnék a csapatomtól. Szeretnék egy stabil védekezést és abból egy gyors játékot. Jövőre azért annyiban mindenképpen más lesz, hogy most már az elejétől fogva az én feladatom lesz kialakítani a csapatot. Ebben segítségemre lesz egy erőnléti edző is, ugyanis úgy vallom, mindenki maradjon a saját területén. Mondhatnám én is a játékosoknak, hogy milyen súlyzókkal dolgozzanak, de ehhez nem is értek igazán és nem is szeretnék foglalkozni. Ha erre van egy megfelelő szakember, akkor 20-25%-kal jobb lehet a csapatunk.
- A tavalyi szezon során is sokat bajlódott sérüléssel Lepsényi Ádám, mi a helyzet most a fiatal centerrel?
- A nyár elején artroszkópos műtéttel belenéztek a térdébe, már jár edzeni. A folyamatos futás megy neki, apró lépésekkel halad előre. Elmondtam neki, hogy nagyjából ez az utolsó esélye. Nem itt Pécsen, meg ez nem fenyegetés, hanem saját magának ez az utolsó esélye, hogy legyen belőle kosárlabdázó. Úgy néz ki, hogy nagyon pozitívan áll ezekhez a dolgokhoz. Pont a napokban beszéltem a gyógytornászával, aki mondta, hogy nagyon lelkesen dolgozik. Én egyértelműen számítok rá, abban a center rotációban, amit elképzeltem neki is van szerepe jövőre. Ha a hozzáállása megfelelő, de sajnos a lába nem bírja, akkor viszont már nem tudunk mit tenni.
- Milyen külföldi játékosokkal szeretné elképzelni a jövőt, milyen posztokra érkezhet légiós?
- Érdekes, hogy a tavalyi csapatunkban nem volt center, alacsony szerkezettel játszottunk, mégsem voltunk gyors csapat. Valószínű, hogy az egyik külföldi center posztra érkezik. Viszont sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk az edzéseken is a védekezésre és az abból való gyorsabb támadójátékra. Két-három fiatal több lehetőséghez fog jutni és az ő fiatalos lendületükkel is gyorsulni fogunk. Ez a két külföldi mezőnyember kiválasztásánál is nagyon fontos lesz. Nagyon szerettem volna Csiricset megtartani, de fontos, hogy az egyes posztra egy sokkal jobban irányító játékost szeretnék, aki a gyorsindításokat is lényegesen hatékonyabban meg tudja szervezni. Nem biztos, hogy azért lehetünk tehát gyorsabb csapat, mert alacsony lesz a szerkezetünk, hanem mert a védekezésünk előnyére változik vagy például, hogy az erőnléti edzővel fizikailag is alkalmasabbak lesznek rá a játékosok.
- A jövő szezontól átszervezik a bajnokságot, visszatér a középszakasz, hogyan látja a változtatásokat?
- Én mindig azt mondtam, hogy kevés a meccs. Nagyon örülök, hogy több mérkőzés lesz. A középszakaszt 2002-ben a legtöbben azért vetették el, mert volt 14 meccs pluszban, – ami szerintem nagyon jó volt – de nem változott a sorrend. Persze ez véletlenül alakult így, de én például akkor az Albacompban játszottam és kikaptunk az utolsó fordulóban attól a Falcótól, akinek már mindegy volt a meccs. Ha azt megnyerjük, akkor nem a Szolnok a negyedik az alapszakaszban, hanem mi és már mondhattuk volna, hogy volt értelme a középszakasznak. Ugyanakkor közrejátszik a gazdasági rész is, hiszen több meccsnél többet kell költeni utazásra, rendezésre. De én örülök neki, kell a több meccs. Ettől az erőviszonyok szerintem nem változnak, de sok csapat nyúl így majd a fiatalokhoz, hiszen nem mindenhol bír a kezdő ötös végigjátszani heti két mérkőzést. Nem azt mondom, hogy erős a bajnokságunk, de kiegyensúlyozott, bárki bárhol nyerhet.
- Azért remélem egy kis pihenés is belefér a nyáron!
- Egyelőre még tartanak a fiataloknak az edzések, egyéni képzések minden nap. Aztán egy hétre elmegyünk a családdal Horvátországba és júliusban talán még egy hét balatoni pihenés is belefér. Augusztus 10-e környékén szeretnék kezdeni a felkészülést, addigra össze kell rakni a programokat, egyeztetni kell az erőnléti edzővel is. Most kicsit az utánpótlást is szeretnénk rendbe tenni, megígértem, hogy ott is segítek. Nálunk a PVSK-nál van 80-100 gyerek, szeretnénk, ha ők továbbra is normális szakmai feltételek mellett dolgozhatnának.
NÉVJEGY:
Csirke Ferenc
Született: 1976. május 5., Pécs
Játékosként: PVSK (-1995), Soproni Ászok (1995-1996), Matáv-Pécs (1996-2000), Albacomp (2000-2002), Soproni Ászok (2002-2003), PVSK (2003-2006), Kaposvári KK (2006-2009), Dombóvár (2009-2010), Fehérvár KC (2010)
Edzőként: Kozármisleny (2011), PVSK (másodedző 2011 decemberig, vezetőedző 2011 decembere óta)
Képek: pvsk-panthers.hu