Árpád fiai az Euroligában avagy Ádám menni Amerika!

"Lássuk csak..."- estem töprengőbe. "Hedo öreg és mezőny, Ilyasova sem fiatal, Erden már hazajött, Okur darabokban, Ömer Asik pedig nem ügyes."

"A betyárját, itt van a nyelvemen, de nem ugrik be!"- puffogott Sabi. "A Sunsban vagy a Pelicansban tolja, talán."

Tovább mélyítettem tar búrámon a barázdákat. "Biztos? Ezeknél szerintem nincs török. Á, megvan! Kanter! Enes Kanter, aki kedvéért elengedi a Jazz a kezdő magasait, Milsap-et és Jefferson-t."

"Ja, hogy a mormonoknál tolja?!"- csodálkozott Balázs. "Nem tudtam, csak azt, hogy kint pattogtat. Nem követem az NBA-t, már nem az én világom. Milyen érdekes, kamaszként rongyosra néztem a videókazettákat Jordanékkel. Mára azonban csak az Euroliga hoz lázba..."

Szívemből szólt. Az utóbbi hónapokban egyre többet tűnődtem ezen a témán. Szülőházam padlásán 253 VHS-en 1188 NBA derbi porosodik, dacolva az enyészettel és a műértő egerekkel. Az utóbbi néhány évben, betyárbecsületből a döntőket megnéztem, de ennyi. A minap adrenalinpumpáló eszmecserét fojtattam kosárlabda fanatikusokkal az európai és az amerikai versenysorozatot összevetve. Ezek a morzsák és Hanga Ádám fantasztikus klubváltása elegendő muníciót adott egy komolyabb fejtegetésre a témában.

Autentikusabb kezdősorokat elképzelni sem tudok Dávid Kornél szavainál, amiket egy újságírói kérdésre adott nemrég, mikor pályafutása teljességéről faggatták:"Csodálatos kaland volt az NBA-s, de hiányérzetet van bennem az európai, főképp az Euroligás sikereim kapcsán. Gyakorlatilag alig voltak olyanok a közvélemény-média területén, akik követték az akkori eseményeket és tudták mennyire kiváló versenysorozatról van szó."

Ha valakinek elhisszük, amit összehasonlításként tesz a kontinensek kosárlabdája kapcsán, az ő. 109 NBA összecsapással a háta mögött eleget tapasztalt a reális elemzéshez. Három Euroliga szezonját két csapatnál töltötte. A Zalgiris Kaunas-szal debütált, káprázatos, 16,9 pont-8,3 lepattanós produkcióval. Ugródeszkát jelentett a litván kaland a nagyratörő Tau Ceramica-hoz. A 2003/2004-es évadban 12,2-5,2-t, a rákövetkezőben 10,9-5,3-as átlagokat hozott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a klub első és egyetlen döntőbe kerülésében. A TOP16 során 14,5-re tornázta fel a pontátlagát, a moszkvai F4 elődöntőjében pedig csapata második legmagasabb indexmutatóját (22) hozta a favoritként kikiáltott hazaiak elleni siker alkalmával. Összességében 81 meccs, 941 pont, 445 lepattanó, 52,6%-os mezőny és 82%-os büntetőmutató fűződik a nevéhez.

Másik három Euroliga játékosunknak sem kell szégyenkeznie mutatott teljesítménye okán. Egy időben, a 2002/2003-as szezonban debütált Gulyás Róbert és Németh István. Előbbi a francia ASVEL-nél, míg utóbbi a Benetton Basket kötelékében. A paksi óriás húzóemberként 10,5 pontot hozott a gall konyhára, sok emlékezetes derbivel, köztük a 29 indexes CSZKA veréssel. Gatling-Songaila és Hjapa valószínűleg örökre megjegyezte Robi nevét. Csicsának hányattatottabb bemutatkozás jutott. Ettore Messina szupergroupjában Edney, Langdon és Bulleri osztozott a hátvéd játékperceken. Körmend Fiának 8:30 átlagperc jutott az alapszakaszban, a TOP16-ban pedig már annyi sem...

Gulyás maradt, kilenc derbin 15,6 pont és 6 lepattanót nyújtva. Mindössze az Olimpiakosz ellen nem érte el a kétszámjegyű pontértéket. A hetedik fordulóban a magyar Euroliga sporttörténeti eseményeként- 2003 december 17-én-, a Tau Ceramica-Asvel Basket mérkőzésen két honfitársunk feszült egymásnak a Fernando Buesa aréna parkettáján. A baszkok tükörsimán diadalmaskodtak 92-76 arányban, de ez legkevésbé múlt Robin, aki 20p.-7lp.-20VAL-os teljesítményt hozott. Dávid Kornéltól elég volt a visszafogottabb (6 pont) produktum. (A magyar kosárünnepet egy litván pontgyáros, Arvydas Macijauskas tette örökké feledhetetlenné a maga 40 dobott pontjával és 50 indexével, ami minden idők nyolcadik legmagasabb értéke.)

Eközben Németh feltöltődve, erőtől duzzadva várta a visszatérés lehetőségét. A lengyel Prokom Trefl Sopot volt, mely ezt biztosította számára. Két, sikerekben gazdag, egyénileg is eredményes szezont húzott le náluk. Dörzsölt, rafkós, nemzetközileg jegyzett csapattársak (Wojcik, Jagodnik, Maciulis) és kiváló idénykezdet a félelmetes Pionírban (Partizan Belgrád) és a Béke és Barátságban (Olimpiakosz) aratott sikerekkel  2004/05-ben. Az alapszakaszt 7-7-tel zárták, kvalifikálva magukat a TOP16 mezőnyébe. Isti stabil számokat szállított (9,1 pont, 58% mezőny, 77% büntető), vezérként játszott. Az "A" jelű csoport valóságos kánaánnak bizonyult honi rajongóként. Németh a Prokom, Gulyás (az utolsó öt fordulóban) az Olimpiakosz, míg Báder Márton a Cibona Zagreb színeiért brusztolt akkoriban.

Apropó, Báder. A quartettünk egyetlen még aktív tagja a szlovén Krka Novo Mestonál szagolhatott bele először az Euroliga mézesbödönébe 2003-ban. Bemutatkozásként alaposan odapirított a későbbi bajnok Maccabi orra alá. 30 percet játszva, 10p.-7lp.-2bl., mindezt a legjobb centerpáros, Baston és Vujcic kárára. Bár a Krka mindösszesen két győzelemre volt jó, Marci 9,2 pontot és fantasztikus, 7,6 lepattanót (8. legjobb a mezőnyben) szorgoskodott majd 30 perces meccsátlag alatt. Akadt olyan három meccses széria (Pana, Zalgiris, Skipper), mikor 42 pontot, 27 lepattanót és 65 VAL-t gyűjtött!

Számosítva a következő került az Euroliga kalendáriumába Vazul leszármazottjaitól: Gulyás (Asvel, Olimpiakosz, Malaga): 43 meccs, 56,5-45,5-75,4%, 4,7lp. és 11,2p. Németh (Benetton, Prokom): 42 meccs, 52-34,6-72,8%, 1,8gp és 7p. Báder (Krka, Cibona): 44 meccs, 53,5-32-70%, 5,7lp. és 7,5p. 

Ősztől pedig kezdődik a Hanga-korszak! Az immár Laboral Kutxa néven futó baszk csapat játékosaként olyan legendás csarnokokban csillogtathatja kivételes tehetségét, mint az OAKA vagy a Nokia Aréna. A "D" jelű csoportból minimális elvárás a továbblépés, nem lebecsülve az újonc Kazan és Zvezda gárdáját. A vezetőség nem lacafacázott, kitakarították a férgesét rendesen. Jelen állás szerint a Bjelica nemtestvérpár, Lampe, Cook, de még a baltaarcú gyilkos, San Emeterio is útilaput lóbál lóhalálában. Húzóemberek tekintetében maradt az imádnivalóan sültbolond Nocioni, a sajnos-a-németek Tibikéje, Pleiss és a két gall géppuskaláb, Huertel és Causeur. Sergio Scariolo leigazolásával névileg bombaerősnek tűnhet a szakmai munka, nagy kérdés azonban, hogy a pöpec frizurás talján mester melyik arcát hozza Vítoriában? A győzedelmest, mint anno Malagában és a spanyol válogatott élén vagy a milliók és tehetség-eltapsolósat, mint a Himki Moszkva és az Olimpia Milánó esetében? Ajánlom neki, hogy a korábbit, és akkor Európa félni fogja Ádám nevét hamarosan!

Ahhoz pedig nem kell egyetemi vizsga, hogy elhitessem, Gregg Popovich árgus szemekkel böngészi majd kiválasztottjának mutatóit. A legjobb NBA edző már évekkel ezelőtt is megelőzte saját korát. Kissé arrogáns és túlságosan amerikai soviniszta kollégáival ellentétben maximálisan kihasználja az öreg kontinens lehetőségeit. Bajnoki nagydöntőjét az érthetetlen áramkimaradás miatt elveszített Spurs keretében hat európai spíler pengetett. (Tudom, most sokan ráncolnak, de számomra az egykori Euroliga menőként berobbant Ginobili-Splitter páros tiszteletbeli európai). Ez a szám az olasz nehéztüzér, Belinelli érkeztével tovább nőtt, igazolva véleményét, miszerint eljött az ideje a nagyobb tisztelet mutatásának az öreg kontinens irányába. Polgárpukkasztó nyilatkozatában rámutatott az amerikai kosárlabda elmaradásaira, mind technikai, mind taktikai vonatkozásban. Pops szerint elérkezett az ideje az edző állomány belterjes vérvonalának frissítésére. Európából, természetesen.. 

Darázsfészekbe nyúlok, de ezek édes fullánkok. Néhány évvel előttig kényszerzubbonyt és tejbemártogatott babapiskotát javasoltak volna, ha egyáltalán felvetem a "Melyik a jobb?" kérdést. Mára pedig eljutottunk odáig, hogy létjogosultsága van ennek a vitának. A hőskor McDonalds szponzorálta minitornáin, ahol a Dino Radja-Reggie (R.I.P) Lewis Celtics feltörölte a padlót Európa legjobbjaival. (A Dream Team-et szándékosan nem veszem ide, mert az..az A Dream Team és kész..) Szépen csendben pedig eljutottunk a Kobe-Pau-Derek fémjelezte Lakers Navarro-Mickael-Barcelona általi elpáholásához. Akkor most mi van? Ki, mi, melyik a "jobb"?

Azt gondolom, egyértelmű válasz nincs. Egész egyszerűen más a két sportág. Közegileg, csomagolásilag, szabályrendszerileg. Persze, kosárlabda mindkettő, de akkor is. Az NBA show műsor. Szórakoztatás, cirkusz, mégpedig a legprofibb fajtából. Egyéniségek köré felépített, olajozottan működő gépezet, ahol javarészt a játékosok diktálnak. Zárt liga révén egymásra utaltak a csapatok, akik között patikamérlegen mérik a legfőbb árucikket, magát, a játékost. Egy-egy mérkőzés több, mint sportesemény. Családi kikapcsolódás tömérdek kiegészítő programmal, szolgáltatással, helyszínnel, ahol a derék fogyasztó elköltheti ropogós dollárjait.

Ebben hatalmas a lemaradás, bár szűkül a szakadék. Az Euroliga vezetői óriási erőfeszítéseket tesznek a külcsín javítása érdekében. Legfrissebb példaként a londoni Final Four rendezvény-sorozata mutatta, jó irányt céloztak meg a fejesek. Valódi kosárlabda ünnepre került sor, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kevély britek annyi érdeklődést mutattak, mint hóember a polárpulcsi boltban...

Pedig bedobtak focista királyokat, Christian Karembeu és Robert Pires személyében. Igaz, az óceán túlpartján David Beckham is csak egy volt a hírességek tengerében. Arrafelé sikk NBA meccsre járni. Kivagyiság, hierarchia rangsoroló tényező. Idénybérlet? Státuszszimbólum! Ja, hogy hazamész mikor ég az "imádott" csapat néggyel a vége előtt, aztán agonizálva csörömpölsz a fityiszt mutató az ajtónállóknak mikor pánikszerűen mennél vissza "szurkolni"?! Sebaj, arrafelé az dívik. (Persze vannak kivételek, ugye Sárga-kék Hívő Harcostársaim?). "Idehaza" még annak a rozoga Besiktasnak is ezrek énekeltek felállva két órán keresztül, XXXL-es zakóval díszített estéken! Horto Magico zöld-fehérben, vagy a Grobari "Volim te.." himnusza...? Szívdobogás, lúdbőr...

Az Euroliga hangulatához több kell, mint a játék szeretete. Érteni az összefüggéseket, az egyes csapatok történetét. Ismerni a kosárlabdát, meglátni a stratégiát. A védekezések miértjeit, a támadások hogyanjait. Az alázatot, a precizitást és a géniuszok villanásait. Kicsit olyan, mint "fodballon" szocializálódott sovinisztaként amcsi focit nézni. Elvonatkoztatsz, előítéletet félreteszel, őszintén figyelsz, rászánsz néhány meccset. Garantálom, ezután ökrös szekérrel sem lehet elvonszolni a képernyő elöl.

NBA-t nézni más. Mint egy 3-D-s akciófilm szuperhősökkel. Fogod a popcornt, a mártogatóst, csúszik a bubis szirup, azt hadd szóljon. Értened nem kell, elég, hogy hangos, színes, szagos. Előadás, egyéni performansz, világsztárokkal, karakteres statisztákkal és csörgősipkás bohócokkal. Alapszakasz mérkőzést -tisztelet a ritka kivételnek- semmi értelme végigszenvedni. Nekik is nyűg, neked is az. A rájátszásra éled meg a buli. Ott már előkerülnek az érzelmek, a szenvedély. Villannak a bicskák, szikrázik a levegő. A személyi kultusz értelmes formát önt a sérthetetlen csapatérdek halmazában. Az már sport.

Novembertől Hanga Ádi teszi tiszteletét Európa nagyszínpadán. Kérdés nem fér hozzá, odapirít a Panatinaikosznak, a Maccabinak. És, ha ez így lesz, akkor a 2014-2015-ös idénytől újra felkelek éjnek évadján Sarkantyús meccset nézni...

Slide: nemzetisport.hu