Az elkötelezett menedzser - Interjú Lóránt Andrással
A kosárlabdának vannak olyan területei, melyekről nem szólnak hírek, még a csarnokokban is ritkán hallunk felőlük. Ilyen többek között a játékosok menedzselésével foglalkozó emberek élete, munkája, mindennapjai. Segítségül hívtam Lóránt Andrást, hogy pár mondatban meséljen arról, hogy miként is végzik Ők a dolgukat, hogy át tudjuk érezni, mennyire komoly és összetett munka az övék...
Mikor és hogy jött az ötlet, hogy játékos-menedzserként próbáld ki magad?
Az aktív kosárlabdázással 2003-ban hagytam fel, felnőtt és junior bajnokként. Ráismertem arra, hogy Magyarországon nem juthatok el messzire a professzionális kosárlabda területén, habár néhány szakember azt mondta, hogy még válogatott szintig is eljuthatok, mindenféleképpen külföldön szerettem volna kipróbálni magam, viszont az adottságaimmal tisztában voltam. Utána külföldön voltam, ahol csak angolul beszéltem és ráismertem arra, hogy szükség van egy, de ha lehetséges, akkor kettő további nyelvismeretre és spanyolul, olaszul tanultam az elmúlt években az angol mellé. Szép, lassan történtek az események, igazából az utolsó 2 - 2,5 évben történtek nagyobb léptékű előrelépések. Petit végig követtem a pályáján, Trevisoba, onnan Belgiumba, majd Spanyolországba. Elsőkézből volt lehetőségem a nyugat-európai piacot tanulmányozni, nagy körvonalakban így kezdődött minden. Aztán 2009-ben úgy döntöttem, hogy Spanyolországot szeretném „belőni” magamnak, mert ha valaki sikert, részsikert szeretne elérni akkor ott kell lennie, más kérdés, ha ez nem megy.
Mit érzel a legnagyobb sikerednek, amit ezen a területen el tudtál érni?
Nagyon büszke vagyok arra, hogy Spanyolországban, direktben több első és második ligás csapattal állok kapcsolatban. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor az ember építkezik, van fővállalkozó és alvállalkozó. Én arra törekszem, - persze ez egy hosszú folyamat – hogy az alvállalkozókat kitoljam ebből a körből és bármi olyan dolog van, akkor közvetlenül tudok az adott csapattal dolgozni, illetve információt kapni. Ez azért is jó, mert első kézből hozzám jön minden, nem kell máson keresztülmennie a dolgoknak. Természetesen minket, menedzsereket csak akkor dicsérnek meg, ha valami történik, pontosabban, amikor valami rossz történik, akkor kerülünk előtérbe. Ennek így is kell maradni, ez a természetes, mégis úgy gondolom, hogy akkor tudok a munkámért 100%-os biztonsággal kiállni, ha én csinálok mindent a legelejétől kezdve. Itt gondolok egy tehetséges fiatalemberre, Hanga Ádámra, vagy a testvéremre. Az elejétől ott akarok lenni és mindent koordinálni.
Hogy képzeljük el egy napodat? Ebben a munkával teli időszakban miként él Lóránt András?
Az a jó, hogy minden napom más. Nincs egy megszokott ritmusa, persze ez lehet hátrány is, de nagyon élvezem. Sok helyen vagyok, mobil vagyok, ezt élvezem benne, hogy nem kell egy helyben ülni. Két kollégámmal Végvári Ákossal és Déri Tamással azon dolgozunk, hogy minél több minőségi magyar játékosunkat el tudjuk adni Magyarországon, illetve a külföldi játékosainkat, idehaza és a környező országokban.
Az a menedzsment amit alkottok ti hárman, mennyivel növelte meg a ti tiszteleteteket, és hogy segítette a sportágunk fejlődését?
Ez egy hosszú folyamat, ez nem fél éven belül fog megtérülni, elosztjuk a munkát hármunk között. Ákos egy rendkívül jó játékos-megfigyelő, remek amerikai kapcsolatai vannak. Tamásnak nagyszerű direkt kapcsolatai vannak Romániában és Szlovákiában, én pedig továbbra is viszem a spanyol vonalat. Ami valamelyikünkből hiányzik azt a másik kettő hozzá tudja adni. Bízunk benne, hogy ebből egy nagyon jó dolog sülhet ki az évek folyamán.
Véleményed szerint a Rázd meg a bikát blog mennyiben segítheti a kosárlabda népszerűségét, képes lehet-e arra, hogy laikusokat vonjon be sportágunkba?
Ami hiányzott az elmúlt években a magyar férfi kosárlabdából az az, hogy nem volt becsomagolva az egész sport. Magyarországon a 90’-s évektől a profi sportot magára hagyta az állam. Volt egy helyzet, mellyel nem sokat tudtak mit kezdeni. Volt a négy fő labdasport, voltak akik értek el nagyobb sikereket az elmúlt években és voltak akik kevesebb eredményt tudtak felmutatni, és így egyedül lettek hagyva. Az elmúlt időszakban a kosárlabdában megjelent on-line-ban és a nyomtatott sajtó is egyre jobban foglalkozik a naponta frissülő blogokkal. Amit csináltok, azt segíti, hogy az, aki a mai felgyorsult világban az internetes felületeken mozog, onnan szerzi az információt, egyre több magyar nyelvű cikkhez, bloghoz fér hozzá, ez megkönnyíti a kosárlabda népszerűsítését.
Arra szeretnék kitérni még, hogy Te mit olvasnál még szívesen nálunk?
Elsődlegesen azokat az írásokat szeretem, amiket máshol, ilyen formában nem kapok meg. Könnyű helyzetben vagyok, mivel spanyolul illetve angolul dolgozom nap, mint nap. Nagyon tetszettek azok az írások, melyekben pozíciókra voltak szedve a Draft-ra jelentkező játékosok, ami még tetszett amikor a fiatalokat összegeztétek egy TOP 10-es listában. Lehet érezni rajtatok, hogy azon a vonalon vagytok, hogy amit írtok az nagyon korrekt, és összegző legyen. Majdhogynem szakmailag is csillagos ötös. Például amit legutóbb olvastam Ádám kapcsán, hogy a mellette levő 5 játékost is elemeztétek, hogy mik az erősségei, gyengeségei, labdavezetés, pick and rollok. Ilyet nagyon keveset lehetett látni, tudom, hogy ez elhivatottság, de annak ellenére, hogy ti ezt társadalmi munkaként végzitek, ha ezt a minőséget meg tudjátok tartani, akkor az nagyon jó lehet a jövőben is.
Forrás: Rázd meg bikát blog