Báder Márton naplója - 15. rész

Sziasztok, köszöntöm a kezdo5.hu olvasóit. A mostani bejegyzésemet kicsit felemás érzésekkel írom meg, a Paks elleni hazai meccsünknek ugyanis most lett vége… Erre még visszatérek, ezért az addigi gondolataimat úgy olvassátok, hogy azokat a mérkőzés előtt írtam. Hát akkor lássuk!

Hétfőre hívtak vissza kontrollra. Igazából elkezdtem már konditermi edzéseket végezni, de a lábamat még nem terhelem, csak felsőtestre dolgozom. Érzem, ha van egy kis fizikai aktivitás, akkor néha-néha fáj a lábam sajnos és érzem a sérülés helyét. Remélem, hogy a hétfői vizsgálat már azt fogja mutatni, hogy elmúlt a sérülés, vagy már nincs ott. A Paks ellen biztosan nem játszom, a Körmend elleni játékra pedig kicsi esélyt látok, mert még ha azt is mondják, hogy egészséges vagyok, nem edzettem 3 hete. Valószínű, hogy így nem fogunk kockáztatni, mert 3 hét kihagyás után fokozatosan kell növelni az edzés intenzitást, mire megkaphatod a csúcsterhelést. Lehet, hogy én sem tudnék vigyázni magamra annyira. Engem most leginkább az foglalkoztat, hogy nyerjünk a Paks ellen és hétfőn jó legyen az eredményem. Erről tájékoztatni fogok mindenkit, amint megtörténik.

Nagy fegyvertény, hogy a Keravnos-tól elszenvedett hazai vereség után a csapat így fel tudott állni, és megnyerte mindhárom EuroChallenge-mérkőzését. Azon a találkozón kellett egy extra dobóforma a ciprusiak részéről és egy kicsit gyámoltalan, gyengébb játék a mi részünkről. Egy Szolnok - Keravnos összecsapást Szolnokon, tízből nyolcszor a mi csapatunk nyerne meg. Függetlenül attól, hogy milyen formában játszunk. Abból a kevesebb, két esetből jött akkor be egy, ami az ő győzelmükkel végződött. Utána két idegenbeli és egy hazai sikerrel bejutottunk a következő körbe, amire nagyon büszkék vagyunk és büszkék is lehetünk. Nekem egy kicsit felemás érzés, mert nem játszottam a Keravnos utáni meccseken a sérülésem miatt. De egy kivételével minden találkozón ott voltam, és ugyanúgy örültem, mint a fiúk, de jobban izgultam a győzelemért mindhárom mérkőzésen.

Tavaly elkezdődött egy sorozat az Olaj Eurochallenge részvételével. Legutóbb balszerencsén, és a pontkülönbségen múlott, hogy 3 győzelemmel, 3 vereséggel nem jutottunk tovább egy nagyon erős csoportból. Idén pedig talán gyengébb csoportból léptünk tovább, de nem lehet összehasonlítani a kettőt. Továbbjutottunk, erre joggal lehetünk büszkék. Meglehet, hogy az EC sorozat miatt a hazai mérkőzéseken gyengébben játszottunk, fásultak, fáradtabbak, dekoncentráltabbak voltunk… Az eredmény tudatában azonban bőven megérte! Az, hogy újabb 6 csoportmérkőzés jön, nagy fizikai megterhelés lesz számunkra. De nem erről az oldaláról közelítjük meg a dolgot, hanem arról, hogy újra kiváló európai, nemzetközi hírű csapatokkal játszhatunk. Francia listavezető, német topcsapat, belga élcsapat, nagyon kemény találkozók lesznek, de úgy érzem, lesznek továbbjutási reményeink, de nyilván az első kör után már jobban látszanak majd az erőviszonyok. Viszont ezek a gárdák nyilván valamiért első, vagy második helyen végeztek a csoportjukban. Majd meglátjuk, de győzzön a jobbik!

Régen jelentkeztem, azóta Hanga Ádit megválasztották a tavalyi évad legjobb játékosának! Ezen a fórumon is szeretnék neki gratulálni, bár ezt már személyesen is megtettem. Kiváló szezont futott tavaly, vezére volt egy olyan Albacompnak, amely minden hazai fronton aranyesélyes volt. Mindezt tette 21 évesen… Azért azt nem sajnálom, hogy tavaly mindenhol lemaradtak a dobogó legfelső fokáról! :-) Azóta is mindig szóba kerül a 4. meccs utolsó dobása, sőt, ha Ádi hív, az utolsó dobás képe jelenik meg a neve mellett a telefonomon! Fault volt, vagy nem… Szerintem nem, szerinte kérdéses, Báne szerint az volt… De ez már csak történelem… Szóval még egyszer gratulálok neki! Jó lenne, ha sok követőre lelne az ő pályája, nagy szükségünk lenne rá! Ahhoz, hogy egy fiatal egy ilyen teljesítménnyel rukkoljon elő rengeteg minden szükséges! Kemény munka, akarat, elszántság, hit, alázat, és nagyon sok szerencse. Sok tehetséges fiatal van, akik tehetségnek vannak kikiáltva, de elkallódnak az évek során. Nem túl szerencsés a magyar fiatalok szempontjából, hogy itthon 3 légiós foglalkoztatása megengedett. De sajnos kellenek a külföldiek, mert kevés az olyan kvalitású magyar játékos, aki hasonló színvonalon képes játszani! A legnehezebbnek része, hogy mikor kapsz főszerepet, mikor kezdenek rád is építeni, mikor alakulsz át jó utánpótlás játékosból jó felnőtté. Nekem szerencsém volt, amikor a Honvédban 19 évesen kezdő lettem, mert kicsi volt a költségvetés, és nem az én posztomra hoztak légióst. De olyan is volt külföldön, amikor egy szerencsétlen sérülés miatt negyedik centerből kezdő lettem, és utána három hónapon át engem választottak meg a hónap játékosának. Ezek mind lehetőségek, de élni is kell velük. Lehetőségek mindig jönnek, ha nem előbb, akkor később. Csak ne túl későn! Ádival kapcsolatban ott van Keller Ákos! Hála Istennek meghatározó játékossá nőtte ki magát, folyamatosan fejlődik, egyre tapasztaltabb, higgadtabb. Nagyon örülnék neki, ha ő is el tudna menni külföldre a szezon végén. Nagyon sok van benne!

És akkor itt jön a Paks-meccs… Nem is tudom honnan kezdjem, hogyan fogjak hozzá. 68-96. ??? Nem is értem. A félidőben 8 volt oda. Gratulálok a Paksnak, látványosan, önzetlenül játszottak, extrán dobtak. A védekezésüket nem dicsérném, ahhoz kellet a mi közreműködésünk is, hogy 68 pontot dobjunk. Utoljára hazai pályán szerintem a 90-es évek derekán éltem át ilyen verést… tizenéves kamaszként, műanyag borításon, fapalánkkal, 2 évvel idősebbek ellen… Ahogy én, úgy szerintem a csapattársak sem értik a mai meccset. Utaztunk sokat, de pihentünk is a ciprusi meccs után. A fáradtság úgy érzem inkább a fejekben jelentkezett. Felkészültünk a Paks játékából. Ekkora különbséget két meccs között 4 napon belül még nem láttam. Nyilván összeülünk majd, megbeszéljük majd a hibákat, és elmondja majd mindenki a véleményét! Nagyon elbaltáztuk az utolsó hazai mérkőzésünket, ezért elnézést kérünk a nézőktől. Ráadásul egész nap Kosárkarácsony volt a csarnokban, ami egy remek rendezvény (immár 8 éve), karitatív részekkel, fiatal játékosok, edzők díjazásával, szurkolók-volt játékosok mérkőzéssel… Sajnáljuk, hogy így történt, és tudjuk, hogy ezt a pályán, és nem szavakkal tudjuk majd kijavítani.

Az ünnepek előtt még jelentkezni fogok, addig pedig még hátravan a körmendi derbink, aminek a fontosságát azt hiszem senkinek nem kell ecsetelnem!

Sziasztok!


Fotó (1.) - szolnokiolaj.hu

Fotó (2.) - kosarinfo.com

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus