Báder Márton naplója - 18. rész

Egy nagy arányú győzelem után mindig nehéz ugyanúgy felpörögni mondjuk egy bajnoki mérkőzésre. Úgy mentünk Kaposvárra, hogy mindenképpen győznünk kell. Távozott tőlük egyik kulcsjátékosuk, Josh Wilson, de ennek ellenére a hétközi kupafordulóban jól játszottak, megverték a Pécset, ez mutatta, hogy nélküle is jól funkcionálnak. Otthon mindig veszélyesek, ránk pedig mindenki feni a fogát, hisz mi vagyunk a bajnokok, kupagyőztesek, legyen az hazai, vagy idegenbeli találkozó. Ez most sem volt másként. Csordogált a meccs, mindkét csapatnak voltak jó periódusai. A végén csináltunk egy jó szériát, már 8 ponttal vezettünk másfél perccel a vége előtt. Aztán „sikerült” két buta hibát elkövetnünk, amivel felhoztuk őket, de aztán végül behúztuk a győzelmet. Papíron az ilyen győzelem mindegy, hogy 1, vagy épp 20 pontos, de folyamatos jó teljesítményt kell mutatnunk, hogy játékban maradjunk, legyen önbizalmunk. Azon a mérkőzésen voltak hibáink védekezésben, támadásban, voltak periódusok amikor egyénieskedtünk. A meccs után ezzel már nem foglalkoztunk, megvolt a győzelem, és már a németekre készültünk.

Szinte az egész keddet végigutaztuk. Münchenben vihar volt, ezért késett a Budapest–München járat, majd sikerült elcsípnünk a München–Bonnt. Reggel fél 10-kor indultunk Szolnokról és este fél 8-ra estünk be az edzésre. Ez nem volt ideálisnak mondható. Korábban már beszéltem arról, hogy a legjobban az utazás az, ami fárasztja a csapatot, ez most sem volt másként. Az esti edzést megcsináltuk, 9 egészséges játékosunk volt, így a tréning egy kicsit más típusú volt. De muszáj ilyenkor is edzeni és olyan dolgokat csinálni, amelyekkel játékban maradunk, a hosszú utazás ellenére is. Másnap délelőtt még dobtunk egyet. A mérkőzésen volt egy rossz második negyedünk, ahol a mérkőzést elbuktuk, utána már csak futottunk az eredmény után. A végén sikerült egy kicsit kozmetikáznunk, így lett 14 pont. Egy ilyen vereségre az EuroChallengeben nem mondom azt, hogy tragédia, de többet vártam magunktól.

Csütörtökön jöttünk haza, és várt ránk egy újabb mérkőzés a Szeged ellen. Nagyon fontos, hogy az ember minden meccsbe ugyanolyan elánnal menjen bele, mint egy EC találkozóba. Amikor még a Cibonaban voltam és az Euroligában játszottunk, akkor is mindig nehezebb volt, egy euroligás teljesítményhez hasonlót produkálni a hétvégén. Ez most sincs másképp, ami kívülről is látszik és mi is érezzük, hogy a hétvégi bajnokikon nem mindig úgy játszunk, ahogy mondjuk hét közben az EuroChallenge meccsen. Szándékosan nem erőbedobást írok, mert nem hinném, hogy a hozzáállással bárkinél is baj lenne. Mindenki odateszi magát 100%-osan, de nagyon nehéz háromnaponta ugyanarra a szintre felpörögni. A szegediek ellen ismét szenvedtünk, én a legnagyobb hibát ott látom, hogy amikor elhúzunk 15 ponttal, nem tudunk még egy lapáttal rátenni, és tovább darálni… A végén kiszenvedtük, nagyon nem voltunk elégedettek... Nem keresek okokat, jogos a minket illető kritika ilyen meccsek után! A „gyilkos ösztön” hiányzik sokszor belőlünk, magunknak tesszük nehézzé ezeket a meccseket, és egy szoros győzelem sajnos többet kivesz a csapatból, mint egy magabiztos siker. De egy ilyen fontos meccs előtt, mint a Chalon elleni, inkább a franciákkal, mint a szegedi „erőlködéssel” kell foglalkoznunk.

A Bonn mérkőzés óta már hála Istennek Brandon Gay és Trepák Zoli is játékra jelentkezett. Örülünk, hogy már tudnak edzeni, játszani és velünk vannak. Skip Mills kihagyta a Szeged elleni bajnokit, a térde rakoncátlankodott, de azóta már ő is harcra kész. Mindenkire szükség van, 10 játékost forgat az edzőnk folyamatosan szombat–szerda ritmusban, nagyon fontos, hogy ki mennyit játszik, és pihen. Ha valaki annyira nem ért a kosárlabdához, akkor azt gondolja, hogy nincs sok különbség 22 és 28 perc játék között, de azt a sportoló iszonyatosan megérzi, hogy három nappal előtte mennyit játszott. Amíg 20-22 perc alatt az ember folyamatosan maximumot tud teljesíteni, 30-35 perc alatt már teljesen ki tud égni. Ezután regenerálódni nagyon nehéz a következő, három nappal későbbi mérkőzésre. Kevesen játszottunk Bonnban, de úgy, hogy a fent említett két játékos visszatért már más a helyzet. Ezért indultunk az EuroChallengeben, hogy ennyi tétmérkőzést játszunk. Lefáraszt minket fizikálisan, szellemileg, de azért vagyunk profik, mert ezt kezelnünk kell. Nincs sok időnk unatkozni, mert tényleg rengeteg a mérkőzés a következő hetekben. A Magyar Kupa mérkőzéseket az EuroChallenge miatt nem tudjuk úgy lejátszani, mint a többi csapat. Mi február 3-án és 4-én(péntek-szombat) fogunk játszani a Debrecennel. 5-én All-Star meccs lesz, másnap pedig már utazunk ki Belgiumba a 7-i találkozóra. Talán még nem is volt ilyen a karrieremben, hogy 5 nap alatt játszunk 4 mérkőzést.  Nagyon nagy szerepe lesz a rotációnak és a pihenésnek.

Kíváncsian várom, hogy azokon a mérkőzéseken hogy fogunk megfelelni. Abszolút pozitív vagyok ezzel kapcsolatban. A Debrecen ellen kötelező a továbbjutás számunkra, az EuroChallengeben pedig a kör még teljesen nyitott. Eddig mondhatni, hogy papírforma szerint alakultak a mérkőzések. Bonnban nem, de Chalonban talán győzelmi esélyünk is lehetett volna. Franciaországban 35 percig kiválóan játszottunk és volt egy 5 perces rövidzárlatunk. Ugyan ez volt Bonnban is a 2. negyedben, amikor lerohantak minket. Ez nem tudom minek a számlájára írható, mindkét esetben volt egy kis koncentrációs, pszichés rövidzárlatunk. Ugyanúgy meg kell tanulni, hogy az ember 40 percig koncentráljon, mint mondjuk a kosárlabda fizikai, technikai részét. Ezt az ember úgy tanulja meg, hogy minél több ilyen nemzetközi mérkőzést játszik. Az ellenfeleink abszolút előttünk vannak, de az, hogy a Szolnok évről–évre indul az EuroChallengeben és jól szerepel, az az edzőknek, játékosoknak rutint ad. Ha nem is mérkőzésről–mérkőzésre, de ez egy olyan fejlődés, ami már ebben a bajnokságban kijöhet. A tavalyi bajnokságban az EC rengeteget segített nekünk, persze lehet, hogy egy-két meccsen gyengébben szerepeltünk, mint például decemberben a Paks ellen. Megérdemelt vereség volt, de mindenki láthatta, hogy a csapat elfáradt fizikálisan és szellemileg is. Ez a fáradtság idén is kijöhet valamikor, de nagyon bízom benne, hogy nem így lesz. Emiatt kell minden mérkőzésen minden egyes pontot, percet megbecsülni, emiatt kell 100%-osan koncentrálni minden pillanatban, percben. Ezt mindenki átérzi, ezzel mindenki tisztában van, és eszerint játszunk. A kellős közepén vagyunk a bajnokságnak, kupának, EuroChallenge sorozatnak, mindenhol jó szereplést várunk magunktól és várnak tőlünk a szurkolók. Ennek igyekszünk megfelelni és úgy gondolom, hogy meg is fogunk.

A Chalon elleni meccs tétjét nem hiszem, hogy ecsetelnem kéne… Fizikálisan és taktikailag nagyon erős csapat, Európa egyik legerősebb bajnokságát vezetik, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanak a szezon eleje óta. Győzni akarunk, és úgy gondolom, hogy a szurkolóink segítségével meg is tudjuk verni őket. Már nagyon várjuk, hogy dobják a labdát!!! Győzzön a jobb csapat, és az az Olaj legyen!!!

Hajrá OLAJKA!

Hamarosan újra jelentkezem, sziasztok!

Fotó (1.) - olajkk.hu

Fotó (Slide) - origo.hu