Báder Márton naplója - 1.rész

Sziasztok, Báder Márton vagyok, a Szolnoki Olaj KK és a Magyar Válogatott centere. A mai naptól kezdve hétről – hétre fogok jelentkezni naplómmal, melyből megtudhatjátok, hogy miként alakultak a napjaim, hogy szerepeltem csapatommal, milyen aktuális dolgok érintenek. A kezdő epizódban beszélek magamról, a válogatott programjáról, előttünk álló selejtezőkről, valamint arról, hogy miért is örülök, hogy elindult a naplóm. Viszonylag új dolog nekem ez a blog, mert Magyarországon még nem volt ilyenben részem. Amikor Ukrajnában és Görögországban játszottam, akkor az ottani klubcsapatomnál volt hasonló. A csapat honlapján vezették és havonta más játékosnak volt blogja. Nyolc évet játszottam külföldön és másfél éve tértem haza, Szolnokra, nagyon jól érzem magam a csapatnál. Az, hogy hazajöttem, a magyarországi karrierem egy új lökést adott. Teljesen más itthon játszani, mint zsoldosként külföldön. Ebben az évben csapatommal mindent megnyertünk, bajnokságot, kupát és a EuroChallenge-ben is nagyon jól szerepeltünk. Ez a sorozat rengeteg új élményt adott és meghatározó emlékekkel gazdagodtam.Azt követően, hogy ilyen szép sikereket értem el a klubommal, az már hab lenne a tortán, ha a nemzeti együttessel kijutnánk az Európa-bajnokságra. A célunk nem lehet más, minthogy ezt véghezvigyük.

Jelen pillanatban a válogatottal való edzések kötik le az időmet. Négy héten át Bükön készültünk, ami nagyon nehéz volt. Ez a szakasza a kosárlabdázásnak talán nem a legkellemesebb emlékeket adja, de szükség van rá, főleg a fizikai felkészülés miatt. Ezt követően áttettük a székhelyünket Szolnokra és augusztus 2-tól már itt készülünk. Most már abba a stádiumba értünk, hogy nemsokára jönnek az éles meccsek. Csak finomítjuk a dolgokat, támadójátékot, védekezést, visszavettünk az edzéstempóból. Inkább a rövidebb, de dinamikusabb tréningeket végzünk. A válogatottbeli szerepemet nem részletezem, az edzők eldöntik, nekem mennyi szerepem lesz, mi jut majd rám. Egy jó játékost az eredményei minősítenek és az, hogy ha sikeres a csapata, akkor csak a győzelem számít, nem pedig a számok. A nemzeti együttes mérkőzései hatványozottan erről szólnak. A válogatott azért válogatott, mert 12 meghatározott játékos szerepel benne, akik mindig tudnak lendíteni egy kicsit a csapat szekerén.

Két évig nem voltam válogatott a derekam miatt. Voltak és vannak is problémáim, van egy kis porckorong-sérvem, kezdődő porckorong kitüremkedés a gerincemben. Ezt megtanultam kezelni, mit kell tennem ahhoz, hogy ezzel rendesen tudjak kosárlabdázni. Ehhez idő kellett, az előző két nyarat végigszenvedtem vele, ezért nem voltam a nemzeti csapatnál. Voltak, akik ezért támadtak, szerintem jogtalanul. Persze nem a szemembe, hanem a hátam mögött, hogy „miért nem vállaltam a válogatottat?”. Aki így gondolja, annak csak azt tudom mondani, hogy 19 éves korom óta válogatott vagyok. Amikor külföldön játszottam, akkor minden egyes szerződésem megkötésekor az volt az elsődleges szempont, amit kikötöttem, hogy én mindenképpen szeretnék a válogatottban játszani. Hallottunk már olyanról, hogy játékosokat nem engedtek el a klubjaik külföldről. Nekem ez a dolog nagyon fontos, mindig szerettem a válogatottban játszani, ahogy most is. Nagyon jó a hangulat, jó érzés ilyen közösségben lenni. Remélem, hogy ezt a siker megkoronázza majd.

Két mérkőzésen vagyunk túl a selejtezőben. Mindkettőt szerettük volna megnyerni, sajnos egyiket sem sikerült. Sosem könnyű a vereséget feldolgozni. Különösen akkor nem, amikor egy ilyen lehetőség előtt állunk, hogy a magyar válogatott kijuthat az Európa-bajnokságra és erre reális esélye van. Nagyon régen voltam ennyire csalódott, de még nincs vége a sorozatnak. Csütörtökön meg kell vernünk a portugálokat. Utána Finnországban is szeretnénk nyerni, ami talán a legnehezebb feladat a négy mérkőzés közül. Nem szabad azzal foglalkozni ami volt, persze 100%-osan senki nem tudja kitörölni a gondolataiból ezeket az eseményeket. Nekünk is, az edzőknek is segíteni kell egymást, jó hangulatot kell csinálnunk. A portugálok elleni találkozótól annyira nem tartok. A kinti találkozón érezhető volt, hogy ez a csapat jóval gyengébb, mint a finn és a magyar. Itthon magabiztos győzelmet várok, nem lebecsülve az ellenfelet, mert egy rutinos csapatról van szó. Az idegenbeli meccs videóját már tudjuk elemezni, megnézzük a figuráikat, felkészülünk belőlük. Csütörtökön nekikmegyünk és utána majd gondolkozunk a többi dolgon.

Szolnokon tapasztaltam, hogy a szurkolók mennyire odavannak a kosárlabdáért, nagyon szeretik, mondhatni az életük. Nagy áldozatokat vállalnak a csapatért, elkísérnek minket külföldre, idegenbe, bárhova. Megérdemlik azt, hogy a játékosokkal kapcsolatban legyenek. Erre jó ez a napló, a blogok, az ankétok, hasonló kezdeményezések. Örülök, hogy itt naplózhatok, nagyon jó ötletnek tartom. Vannak fiatal kosárlabdázók, akiket érdekel, kíváncsiak arra, hogy azok a kosarasok, akik már letettek valamit az asztalra, bizonyítottak, elértek valamit az életben, ők miként végzik a dolgukat, hogy készülnek a mérkőzésekre, milyen az életvitelük. Ami a kosárlabdával kapcsolatos, legyen az közeli, távoli dolog, arról szívesen beszélgetek bárkivel, megosztom a tapasztalataimat. Nagyon jó dolognak tartom, hogy a játékosok megszólalnak különböző fórumokon, mert vannak, akikre fel lehet nézni, példát lehet róluk venni.


Fotó (1.) - mkosz.hu

Fotó (2.) - vk.sportklub.hu

Fotó (3.) - hatharom.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus