Báder Márton naplója - 20. rész

Mióta nem írtam Nektek, azóta volt egy EuroChallenge F4, befejeződött a magyar bajnokságban az alapszakasz és elkezdtük a rájátszást. Az EC-ről egy kicsit később, ha addig nem, akkor a bajnokság után mindenképpen részletesen beszélek majd. Most szeretnék az alapszakasz végéről és az azóta zajló rájátszásról beszélni.

Nagy harc volt a reguláris szezonban a nagyobb csapatok között, hogy mindenki, minél jobb pozíciót szerezzen meg. Az első helyre az az öt csapat pályázott, akik kiemelkedtek a mezőnyből. A Szolnoki Olaj, a Körmend, a Falco, az Albacomp, és a Paks. Vegyük is sorra a csapatokat.

Az 5. helyezett Paks azzal a formájával, ahogy befejezte az alapszakaszt nem ott végzett volna, ha végig úgy teljesítenek. Gyengén kezdték a szezont és az edzőváltás után szemmel láthatóan megtáltosodtak. Sajnálom, hogy Völgyi Péternek nem sikerült az ASE-val sikereket elérnie, vagy úgy szerepelnie, ahogy azt tőle elvárta a csapat szakvezetése. Van olyan, hogy egy bizonyos játékosmag és egy edző elképzelései nem találkoznak. Profi játékosok vagyunk, az élet néha úgy hozza, hogy fel kell állni, és tovább kell lépni… Az ASE ötödik lett, viszont a Magyar Kupában döntőt játszott velünk. Ott és a bajnokságban is verte az Albacompot, nehéz mérkőzéseket játszottak és komoly csapatokat győztek le. Nagyon nehéz ellenfél lett belőlük a bajnokság végére.

A 4. helyre a Körmend futott be, így ők az ASE-val kerültek párba a negyeddöntőben. Nagyon izgalmas végjáték után lett 3-2 a Körmend javára, megérdemelten nyertek. Tudtak élni a hazai pálya előnyével, hisz mindenki tudja, hogy náluk nagyon nehéz nyerni, a Paksnak ez nem is sikerült végül. Az MTE az év eleji formájához képest kicsivel gyengébben teljesített az év végén. A negyeddöntőn túljutva várták a következő ellenfelet, aki a Falco és a Sopron párharcából került ki.

Papíron ez a legegyértelműbb továbbjutás, hisz az első játszik a nyolcadikkal. De a Falconál becsúsztak olyan sérülések, melyek egész évben elkerülték őket. Egyik blogomban már beszéltem arról, hogy az erőviszonyok adottak, a csapatok formája változó, de a sérülések eléggé befolyásolják a gárdák huzamosabb jó teljesítményét. Szinte minden élcsapatot elkerültek a sérülések a bajnokság folyamán, viszont a Falconál jött egy példátlan sérüléshullám. Amikor a Sopron 2-1-re vezetett és otthon játszhatott, akkor már inkább ők voltak az esélyesek. A Falco azonban összeszedte magát és megmutatta, hogy nem volt véletlen, hogy elsők lettek az alapszakaszban, és továbbjutottak.

Az utolsó fordulóban Albacomp–Szolnok meccs volt az alapszakaszban. Tudtuk azt, hogy ha ott nyerünk akkor másodikak vagyunk és nálunk a pályaelőny, de ha kikapunk, akkor ugyanúgy nyernünk kell majd a rájátszásban Fehérváron, ha összekerülünk. Sajnos vereséget szenvedtünk, így a harmadik helyen fejeztük be az első kört. A Kecskemét ellen kezdtük a rájátszást, mi náluk jóval komolyabb játékerőt képviselünk, ennek ellenére három nem túl sima mérkőzésen jutottunk rajtuk túl. Nem igazán szeretnék sokat foglalkozni ezzel a három találkozóval, magunknak tettük nehézzé ezeket a meccseket. Abban a periódusban volt egy kis dekoncentráltság, fizikai fáradtság és ennek az eredménye volt az, hogy ezeket a mérkőzéseket nehézkesen tudtuk behúzni.

Az Albacomp a Pécsen 3-0-val lépett tovább, igazából a PVSK-nak csak a hazai meccsén volt esélye a győzelemre, de az Albacomp azt is behúzta, így kialakultak a párok és jöhettek az elődöntők.

Falco – Körmend és Albacomp – Szolnok párosítások voltak. Mindkét párharc nagy rangadó, a vasi El Clásico riválisai, valamint az Alba és a Szolnok között is van egy olyan múlt, ami eléggé pikánssá teszi a két csapat találkozóját. A tavalyi döntőben 3-2-re vertük őket, drámai csatában. Előtte is sok nagy csatát megvívtak a felek és nem lehet azt mondani, hogy a szurkolók összejárnának egy-egy délutáni sörözésre... Az első mérkőzés mindig kulcsfontosságú egy három győzelemig tartó párharcban. Az Alba ellen a vége 3-0 lett. Beszélgettünk erről a srácokkal, hogy leszámítva a hazai, közel 30 pontos győzelmünket, ami sima volt, a két székesfehérvári találkozón keményen meg kellett küzdenünk, szenvednünk a győzelemért, annak ellenére, hogy nem egylabdás meccsek voltak. A fehérváriak jól felkészültek a játékunkból, de az a támadás, amit ellenük játszottunk nagyon eredményes volt. Az Alba nagyon betömörül, így nálunk a kiosztásokon volt a hangsúly. A dobóink nagyon jó formában voltak és vannak is, és mindhárom mérkőzésen szétlőtték a fehérváriak védekezését. Ami még feltűnő és érdekes, hogy nem rotáltunk sokkal többet, mint ők, mégis mi tudtunk frissebbek maradni a végjátékokra velük szemben. Fizikailag felőröltük őket, ezt nagy dolognak tartom, pláne úgy, hogy az ő játékosaik magja 23-25 éves, míg nálunk ezen játékosok átlagéletkora  5 évvel idősebb, mint az Albacompé, mégis mi bírtuk jobban. Ennek sok oka lehet. Amit a játékosok magukkal hoznak, a jó felkészülés, a sok tétmérkőzés, ami mögöttünk áll. Közel 20 meccsel játszottunk többet ebben az idényben, mint a hazai bajnokságban lévő ellenfeleink. A rájátszás ezen szakaszában, amikor a csapatot kondicionális problémákkal, sérülésekkel bajlódnak, akkor a mi csapatunkon látszik, hogy erőtől duzzad és ezt azt jelenti, hogy jól sikerült a formaidőzítésünk. Nagyon sok fórumon és újságban foglalkoztak vele, hogy amióta nekünk véget ért az EuroChallenge-sorozat, azóta van csapatunkban egy olyan magabiztosság, összetartás, energia, küzdőszellem, amivel sem az Albacomp, sem a Falco nem tudott eddig mit kezdeni…

A másik elődöntőben Falco – Körmend párosítás volt. Itt 3-2-es eredményt sejtettem, nem igazán tudtam volna megmondani, hogy melyik csapat fog továbbjutni. A Falco azzal, hogy Körmenden nyerni tudott – ami nekik mindig nagy dolog – megérdemelten jutott tovább. A sérültjeik, a Kálmán Lacikán kívül nagyjából rendbe jöttek. Egy szó, mint száz, aki Körmenden a rájátszásban, idegenben tud nyerni, megérdemli a dicséretet, és a továbbjutást, ha szombathelyiként teszi ezt, akkor pláne.

Kialakult a döntő, Falco–Szolnok párosítása. Lehet azon vitatkozni, hogy kinek, melyik két csapatnak kellett idejutnia. Jelen pillanatban azt gondolom, hogy a magyar bajnokságban a Szolnok a legerősebb csapat, az pedig, hogy mellénk melyik csapat jutott az a szerencsén és a pillanatnyi formán múlt. Mivel a Falco lett az első az alapszakaszban, ezért az ő pályaelőnyükkel kezdődött a párharc. A döntőnek nekifutva mindig elemzik az emberek, hogy melyik csapat miért nyerhet. Én úgy gondolom, hogy a szombathelyiek mellett egyedül a hazai pálya szólt. Remélem ezért nem haragszik meg rám senki, ha ilyen magabiztosan nyilatkozom. Ez nem nagyképűség, ezek a tények, én hiszek abban a munkában, amit elvégeztünk és látom, hogy a csapatunk milyen egységes és erős. Ezzel a jelenlegi magyar bajnokság nem igazán tud akárki is versenyezni. Jött az első mérkőzés Szombathelyen, ahol idén egyszer már kikaptunk. Én akkor nem voltam ott a csapattal egy sérülés miatt. A Falco akkor nagyon jól támadott, játszott, sok pontot kaptunk, ami meg is pecsételte a sorsunkat. A védekezésen kellett főként javítanunk és az a taktika, amit kitaláltak az edzőink, maximálisan működött. Nem tudom mikor volt utoljára olyan, hogy a Falco hazai pályán 70 pont alatt maradt volna. Jól védekeztünk, jó ritmusban támadtunk, amikor feljött az ellenfél, akkor is volt erőnk, energiánk és megléptünk egy 13-0-ás rohammal (58:58-nál). Nehéz arról beszélni, hogy a játék mely elemében múltuk felül a Falcot, jól dobtunk kintről, jól lepattanóztunk, védekeztünk. Azt hiszem, ha ezek közül mindhárom téren dominál egy csapat, nincs esélye az ellenfélnek. 1-0 ide, hétfőn újra játszunk Szolnokon, a párharc abszolút nem lefutott. Mi tavaly 0-2-ről nyertünk az Albacomp ellen, nem szeretném, ha ez idén megismétlődne. Amíg meg nem nyer egy csapat három mérkőzést, addig nem lehet arról beszélni, hogy eldőlt a bajnokság. Rengeteg variáció létezik, bárki kifoghat extra napot jó, vagy rossz értelemben. Azzal, hogy megnyertünk az első találkozót mi lettünk a döntő esélyesei. Profi játékosok alkotják a keretünket, akik nem lesznek ettől elbizakodottak. Az benne van a fejünkben, hogy 1-0 ide, de az még erősebben ott van, hogy 2-0-nak kell lennie és ezért hétfőn mindent meg fogunk tenni. Alig várjuk, hogy feldobják a labdát és mindenki 100%-ot hozhasson ki magából, mint tettük azt pénteken, Szombathelyen.

Szurkoljatok nekünk!

HAJRÁ OLAJ! HAJRÁ MAGYAR KOSÁRLABDA!

Fotó (4.) - westindex.hu

Fotó (Slide) - origo.hu