Báder Márton naplója - 21. rész

Köszöntöm a kezdő5.hu olvasóit, régen jelentkeztem. Egyrészt a nyári szünet, felkészülés miatt, másrészt tartottam egy kis szünetet, hogy ne legyek túl unalmas. Egy új szezon előtt állunk, azt hiszem, a tavalyi sikereket nem igazán kell magyaráznunk.

A Szolnok semmiféleképpen, de azt hiszem magyar csapat sem volt még ilyen eredményes, hogy ha belevesszük az EuroChallenge szereplésünket is. Nagyon büszkék lehetünk arra, amit tavaly elértünk. Ehhez szükségünk volt a profi körülményekre, a játékosok hasonlóan jó hozzáállására, arra, hogy a vezetőink ilyen körülményeket teremtettek, és a szurkolóinkra, akik mindenhova elkísértek bennünket. Minőségi kosárlabdát láthattunk a Szolnoktól tavaly. Nem verdestük az európai kosárlabda legfelsőbb szintjét, de az EuroChallenge Final Four már egy jegyzett szint. A magyar kosárlabda megítélésnek mindenképpen pozitív és hasznos, hogy egy klubcsapata ilyen messzire eljutott. Mi nem csak a Szolnok és a körülöttünk lévő emberek, hanem a magyar kosárlabda sikeréért is küzdhettünk.

Jön egy új szezon, ami az itt játszó játékosok - beleértve engem is - életének egyik legnagyobb kihívása lesz. Én személy szerint játszottam az Adria Ligában majdnem öt évet, pályára léptem az Euro Cup-ban, Euroligában, EuroChallengeben, nyilván olyan csapatokkal, akik ezen a szinten voltak. Az még számunkra is egy kicsit rejtély, hogy mire lehet képes a Szolnok idén az Adria Ligában. Azok a felállított célok, melyeket az Olaj megfogalmazott akkor, amikor én idejöttem még csak tervek voltak. Kilépni a nemzetközi porondra és ott folyamatosan fejlődni, magyar szinten meghatározó csapattá válni. Ebbe a koncepcióba abszolút beleillik, hogy a csapat most elindul az Adria Ligában. A mai magyar kosárlabdában, sőt a sportban elismerésre méltó az, hogy a klubvezetés és egy csapat olyan terveket szövöget, mint amilyeneket mi, és ezeket sikerült is megvalósítania. Nem csak a levegőbe beszéltünk, hanem ezekért tettünk is és hála Istennek jöttek az eredmények is. Az elmúlt két évben Magyarországon jóval több ellendrukkert szereztünk magunknak, mint új szurkolót. Bár én nagyon remélem, hogy sikerek következtében a Szolnok drukkerek száma folyamatosan növekszik majd. Aki egy kicsit reálisan gondolkozik és félre tudja tenni a klubellentéteket, vagy épp ellentétes érzelmeit a Szolnokkal kapcsolatban,  elismeri azt, amit véghezvittünk.  Az Adria Liga ennek a megkoronázása, végterméke, szeretnénk nagyon jól helytállni, ami nagyon-nagyon nehéz lesz. Azért edzettünk, készültünk, hogy ennek a kihívásnak megfeleljünk. Úgy gondolom, hogy a csapatunk nagyon jó. A csapat magja megmaradt, kisebb szerkezeti változások voltak csak. Távozott Trotter, Mills és Nikolov, helyettük más „formátumú” játékosok jöttek. Így nyilván az Olaj játéka is meg fog változni, de nem lehet összehasonlítani Trottert Simon Balázzsal, vagy Millst Watsonnal. Már most azt tudom mondani, hogy mindkét játékos profi szemléletű, biztos, hogy nagy hasznára lesznek a csapatnak.

A Simon Balázs „téma” egy külön blogbejegyzést megérne, de én most nem szeretnék sokat foglalkozni vele. Több helyen kinyilvánítottam már erről a véleményem. Igaz, hogy Balázs a rivális csapatban, az Albacompban játszott, igaz, hogy lehetett konfrontáció Balázs és a mi szurkolótáborunk között. Bár nem gondolom, hogy Balázs csontot tört volna mondjuk a Szolnok játékosok ellen, főbenjáró bűnt nem követett el. Ő egy nagyon jó játékos, aki mindig sok borsot tört az orrunk alá, nem volt kedvenc Szolnokon. De a játéktudása, a mentalitása, személyisége abszolút beleillik abba a profi Szolnokba, amit a klubunk kialakított ebben a három évben. Nagyon hasznos, jó játékosa lesz a gárdánknak, a szurkolók pedig remélem, hogy ugyanúgy fogják őt kezelni, mint mondjuk minket, gyorsan el fogják fogadni és félre tudják tenni azokat az érzéseiket, melyek esetleg ellene irányultak a múltban. Remélem, hogy ilyenek már egyáltalán nincsenek. :-)

Németh István megítélése más. Neki komolyabb konfliktusa nem volt a szurkolókkal, ezt ők is hangoztatták. A Szolnok és Körmend tábor – habár az utóbbi időben nincsenek túl jóban, ezt én csak hallomásból tudom – azért régen két testvér szurkolótábor volt. Nem hinném, hogy egy óriási szenzáció lenne az, hogy Németh Isti idejött, ellentétben Simon Balázs érkezésével. Nekem Isti gyerekkori jó barátom, rengeteget játszottunk egymás ellen, utánpótlás szinten is. Azt hiszem, hogy ő is nagyon-nagy hasznára lesz a csapatunknak azzal a rutinnal, amit a nemzetközi pályafutása során szerzett. Itt nem csak mérkőzésekre gondolok, hanem az, hogy az ember már ilyen játékosokkal edzhet az is mindenféleképpen növeli a teljesítményét. Nagyon örülök neki, hogy ez a két játékos hozzánk került. Egy kívülálló, szurkoló csak a mérkőzés teljesítményét látja, de az a tény, hogy ilyen játékosok kerülnek a csapatba, az mindenféleképpen az öltözői, pályán lévő hangulatot is pozitívan befolyásolja. Két nagyon értelmes, kiváló emberről van szó. Az előző két évben a Szolnok sikereinek kulcsa a játéktudás mellett az volt, hogy a pályán kívül rendkívül összetartó volt a csapat. Azt hiszem, hogy ez a tévéközvetítések alatt is látszott, hogy a padunk mennyire él a pályán lévő játékosokkal, vagy bármilyen műsorban ha bemutatták az öltözői életet, vagy a privát életünkből egy darabot, akkor ott is látszott, hogy itt a kohézióval, a csapatszellemmel semmi gond nincsen, kiváló. Simi, Isti és Szabó Miki érkezésével ez még javult is.

Szabó Miklóst én nem ismertem, nálam 6 évvel fiatalabb srác. Tavaly a Debrecenben játszott, ami azért nem egy világverő együttes. Sok játékpercet kapott, magabiztosan és jól játszott –ellenünk is-. Amikor idehoztuk, volt bennem egy kis kérdőjel emiatt, mert Debrecenben ugyan kitűnt, de mire lesz képes itt a Szolnokban. A válogatottban kiválóan szerepelt, most itt edz velünk, azóta látom, hogy beleillik a csapatunk szellemiségébe. Nagyon profi, jó hozzáállású játékos, fizikailag egészen kiváló, tipikus ötös center nálam. Jókat csatázunk edzésen, amiket én nagyon szeretek. Mindig is azt vallottam, hogy ahogy az ember edz, úgy fog a mérkőzésen játszani. Féltem akkor a szombati mérkőzéstől, amikor csütörtökön, pénteken rosszul edzett a csapat, vagy rosszabb hangulatban, mert sajnos van ilyen. Egy csapat edzésteljesítményének átlaga, komoly fedési átlagot mutat a mérkőzéseken. Miki nagyon jó srác, gyorsan sikerült beilleszkednie, nagy hasznára lesz a csapatnak. Igazából itt 12 játékost lehetne jellemezni, mert ennyi játékosunk van, akik közül bárki pályára küldhető. Az edzőnek ez egy kicsit jó, illetve rossz is, mert 12 ember játékidejét nehéz úgy elosztani, hogy mindenki teljesen elégedett legyen. Ezt szinte lehetetlen megoldani, de rengeteg variációs lehetősége van ezáltal, hogy miként tartsa frissen a társaságot heti két mérkőzés mellett, esetleg valakit kihagyjon a keretből. Ennél a tempónál nem árt majd, ha valaki egy-egy mérkőzést kiül, mert ez elég nagy segítséget, pihenést jelenthet.

Az építkezés, az Adria Ligára való felkészülés jól sikerült. Nyilván a klub addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért. Egy annyira mély csapatot sikerült összehozni, annyi minőségi játékossal, amire Magyarországon még nem volt példa. A gárda átlagéletkora elég maga, mivel ’79-81-es korosztály alkotja a fő magot. Ugyanakkor ez amennyire hátrány lehet, bár nem gondolom, hogy egy 31-32 éves sportoló idősnek számít, sőt ott már lehet, hogy fizikailag majdnem, de fejben, szellemileg, biztosan a csúcson van. Azt hiszem, hogy ideális korban vagyunk, ha sérülés történik – ilyen fokú terhelésnél előfordulhat, elkerülhetetlen -, akkor minőségi emberek tudják pótolni azt, aki esetleg kiesik egy-két hétre, napra. Tehát ebből a szempontból is szuperek a feltételek. Amióta az Adria Liga létezik talán ez lesz a legerősebb kiírás, jól tudom, hisz sok évet játszottam benne. Itt az a tendencia, hogy nagyon sok fiatal délszláv játékos szerepel ebben a sorozatban, ami a nyugat-európai kluboknak egy iszonyatosan nagy piac, ahonnan fiatal, vagy akár érett játékosokat szerződtethetnek. A tendencia nyilván az volt, hogy az ügyes fiatalok kifelé áramlottak nyugat, illetve az NBA felé. Ebben az évben a válság és több más dolog miatt is a spanyol, olasz bajnokság már nem olyan, mint 5 vagy 10 évvel ezelőtt. Jelenleg Európa két legerősebb bajnoksága az orosz és a török, vagy talán legerősebb, ha a többi csapatot tekintjük, financiálisan biztosan. Az olasz és a spanyol pontvadászat is olyan problémákkal küzd, melyek pár éve elképzelhetetlenek lettek volna. Itt anyagi gondokra, fizetésképtelenségre gondolok. Az Adria Ligában pedig egyes országok kirakatcsapatai, a Cibona, a Zvezda, a Partizan, nemzeti érdekszerűen hazahozta a legjobb játékosait, pont azokat a fiatalokat, akiket elvittek a nyugat-európai klubok előtte. Ezáltal főleg saját játékosaikból nagyon erős csapatokat alkotnak. Erre még nem igazán volt példa. Gondolok itt az Olimpiára, a Zvezdára, a Partizanra, a Buducsnosztra, tehát főleg a nagy csapatok azok, akik hazai játékosokkal próbáltok erősíteni. Iszonyatosan magas lesz a színvonal és elég nagy feladat előtt állunk, de megpróbálunk ennek megfelelni.

Nem játszottunk még ilyen ritmusban. Tavaly amikor heti két tétmérkőzésről beszéltünk, akkor egy EC meccs mellett, egy magyar bajnokit játszottunk. Ha az emberek visszaemlékeznek, akkor tudják, hogy volt olyan, hogy egy keményebb EC találkozó után nem tudtunk úgy felpörögni a bajnoki meccsre, ahogy kellett volna. Ehhez képest a mostani helyzet hasonló, de nem tehetjük meg azt, hogy nem pörgünk fel ezekre a hétvégi mérkőzésekre a Challenge sorozat mellett. Iszonyatosan nehéz lesz, és itt a fizikai és a pszichikai fáradtság 50-50%-os arányban lesz majd. Az ember a fizikai fáradtságot jobban érzi, hogy mennyit vett ki belőle egy-egy mérkőzés, de a szellemi fáradtság jöhet a fizikaival is, plusz jöhet úgy is, hogy az ember nem számít rá és a mérkőzésen derül ki, hogy a dekoncentráltság jelen van.

Mindent összevetve nehéz szezon előtt állunk, ami vasárnap kezdődik. Nagyon várjuk, akár a szurkolók. Ők erősen ki lettek éheztetve, mivel csak egy edzőmérkőzést játszottunk itthon, múlt héten szombaton. Nagy szükségünk lesz rájuk idén, ilyen ellenfelek ellen. Nyilván az idegenbeli találkozók többségére elkísérnek majd minket, ahogy hallottam jönnek Szlovéniába is. Nagyon jó szezon lesz, borzasztóan kemény mérkőzésekkel, ellenfelekkel, bizony hullámvölgyekkel is kell számolni, de a csapat hozzáállás profi, a munka, amit elvégeztünk bőséges, minőségi volt. Minden feltétel adott, hogy egy nagyon jó szezont fussunk, nagyon remélem, hogy ez így is lesz.

Szurkoljatok nekünk!

Hajrá Olajka! Hajrá magyar kosárlabda!


Fotó (1.) - szolnokiolaj.hu

Fotó (Slide) - origo.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus