Báder Márton naplója - 6. rész

10 nap telt el azóta, hogy utoljára olvashattatok bejegyzést tőlem, most azonban pótolom az elmaradást. Mesélek a cseh túráról, sérültjeink állapota mellett az enyémről is, arról, hogy végre találtunk légióst négyes posztra. Valamint szó lesz még a mai Albacomp elleni meccsről is. Lássuk…

Azért utaztunk ki Csehországba, hogy ott három mérkőzést játsszunk. Sajnos a sérülések és a velük járó balszerencse nem hagytak el bennünket. Horváth Ákos továbbra is harcképtelen a térde miatt, Ő el sem utazott velünk. Nagyon remélem, hogy minél előbb el tud kezdeni edzeni. „Csonka csapattal” mentünk ki, de én ezt nem érzem csonkának, mert így is bizonyítottuk már a romániai tornán, hogy így is magabiztosan és jól játszottunk. A cseh túrán lényegesen erősebb csapatokkal játszottunk. Az első meccsen a Prostejov csapatával játszottunk. Ők a jövő héten játszanak Európa Kupa selejtezőt. 2. helyen végeztek a legutóbbi bajnokságban, az Adria Ligában szereplő Nimburg verte őket színvonalas és nagy csatában 4-2-re. Hullámzó teljesítményt nyújtottunk a találkozón. Az elején vezettünk, aztán volt egy nagyobb rohanásuk a 3. negyedben, a végén pár ponttal kikaptunk, de úgy érzem jól játszottunk. A második meccsen a Pardubice ellen 5, a harmadikon 10 ponttal kaptunk ki. Három vereséggel zártunk, de úgy gondolom, hogy ez a három mérkőzés legalább annyira hasznos volt, mint a romániai három győzelem. Szükségünk van ilyen összecsapásokra, mert a finnek elleni EuroChallenge selejtező magas színvonalú lesz, jó csapattal találkozunk majd. Minél keményebb ellenfelekkel játszunk, eredménytől függetlenül, annál jobb. Ez a túra abszolút szolgálta és beleillett a felkészülésünkbe. Hosszú várakozás után végre megérkezett a négyes posztra várt játékosunk. Mujo Tuljkoviccsal egy évez szerződést kötöttünk, gyors, jó felépítésű, tapasztalt játékos.

Hazaérkeztünk, de sajnos én másnap belázasodtam, bedagadtak a nyirokcsomóim, a torkom. Ez az a dolog, amivel már több mint egy hónapja küszködök. Volt egy rossz fogam, amit ki kellett húzni, azóta valószínűleg nem tisztult ki a szervezetem, még mindig van valami gócpontom, ami miatt a nyirokcsomói szinte hetente bedagadnak. Igazából kétszer lázasodtam be egy hónap alatt, ami miatt 1-1 napot nem tudtam edzeni, úgy mint vasárnap sem. Mind a kosárlabdában, mind az életben zavar, de hála a jó Istennek olyan nagy kihagyásra nem kényszerített. Most megint antibiotikumot szedek, remélem, hogy most már meg fogok ettől szabadulni. Annál is inkább, mert ma jön az Albacomp elleni Szuper Kupa meccs, melynek a tétje nyilván kisebb, mint egy bajnoki, vagy kupadöntőnek, de az Albacomppal a Szolnok mindig jó hangulatú meccseket játszik. Nagy ellenfelünk, várjuk a meccset. Bízom benne, hogy addigra kigyógyulok és minden rendben lesz. Egy jó erőfelmérő lesz számunkra, de nekünk az az elsődleges, hogy a keddi, finnországi mérkőzésre a lehető legjobb formában legyünk. De ezt a mérkőzést ennek nem kell alárendelni, hat nappal a következő találkozó előtt ez pont beleillik a felkészülésünkbe. Az Albacomppal annyit nyilván nem foglalkoztunk és nem is fogunk a mérkőzésig, nekik is vannak új igazolásaik, játékosok jöttek, mentek. Én úgy gondolom, hogy mint minden évben, az Albacomp idén is erős lesz, szükség van a bajnokságban egy jó székesfehérvári csapatra. Szeretik a kosárlabdát az ottani emberek, sokan kijárnak a meccsekre, a csapat abszolút egyik meghatározója a magyar bajnokságnak. Kíváncsi vagyok, hogy hányan fognak kilátogatni a meccsre úgy, hogy Budapesten rendezik az összecsapást. Minket – ahogy mindenhova – nyilván elkísérnek a szurkolóink. Egy jó mérkőzésen Szolnok győzelmet várok. Utána pedig már csak a finnekre koncentrálunk.

Mára ennyit rólam…, az elutazásunk előtt még jelentkezem!

Sziasztok!

Fotó (1.) - nemzetisport.hu

Fotó (2.) - kosarinfo.com

Fotó (slide) - nemzetisport.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus