Bajnoki rajt (3): A favoritok

Szolnoki Olaj KK: 

Ez az a részleg, amit a magyar kosárlabda fanatikusai is biztosan ismernek, de ismétlés a tudás anyja, vegyük sorra, kik jöttek a Tisza-partiakhoz és kik mentek el Szolnokról. A két legérzékenyebb pont a magyar-amerikai kettős állampolgár, Obie Trotter és az amerikai Skip Mills távozása. Mindketten kulcsjátékosai voltak a tavalyi szezonban a csapatnak. Trotter az egész játék képét formálta (néhány alkalommal ebben nem volt köszönet, legtöbbször azon nagyon is sok), és nem egyszer, nem kétszer húzta ki az együttest a pácból egyéni villanásaival. A magyar bajnokság és a EuroChallenge egyik legkreatívabb játékosának számított (emlékeztetőül: a harmadik számú nemzetközi sorozat legjobb hátvédjének választotta a eurobasket.com). Mills átlagon felüli védekezése és lepattanózása elengedhetetlen volt abban, hogy az Olaj ne essen ki sokkal korábban a nemzetközi kupában, mondjuk rögtön az első csoportkörben a Keravnos elleni idegenbeli találkozón. Magyarországon ritkán látható stílusú amerikai volt, aki mindig a 100%-ot adta, és ha éppen nem ment neki a pontszerzés, a játék többi elemében akkor is olyat produkált, ami miatt összességében a keret kulcsemberének számított.

Hogy miért fontosak ezek a dolgok? Mert az érkezőknek - ha nem is egy személyben, de - ezeket az erényeket pótolniuk kell valamilyen szinten.

A harmadik nagyobb név a távozók listáján Hristo Nikolov, ő azért összetettebb kérdés, mint a két közönség kedvenc amerikai. A szurkolók őt is imádták, ám a bolgár Rambo szép pillanatait és a EuroChallenge-ben szerzett elévülhetetlen érdemeit (a Ventspils elleni harmadik meccs utolsó negyede) elég durván árnyalják azok a találkozók, amikor bizony minden megmozdulása káros volt saját csapata számára. Borzasztóan jó felépítése és agresszivitása nagyon sokszor csapott át meggondolatlan mozdulatokba, faultokba vagy éppen olyan dobásokba, amiket nem lett volna szabad elvállalnia.

Ha van hálás feladat ilyen helyzetben, akkor az inkább az ő pótlása, mint a két amerikaié. A helyére érkező lett Ernests Kalve talán valamivel kiegyensúlyozottabb, komplettebb kosaras is, mint bolgár elődje. Alapvetően kintről veszélyes, de ezt a fegyverét jól használja a betörésekhez (a hármasaitól - joggal - tartó védőket jó érzékkel veri meg), ami viszont feltűnő, az a pattanózása. Az amerikai rá mondja, hogy "willing rebounder", azaz nem csak álldogál, hogy a kezébe essen a labda, hanem tör-zúz, amennyire fizikai ereje megengedi, és nagyjából minden lepattanóért elmegy (ebben Millsre hasonlít). Fizikailag nem mondható kiemelkedő adottságú játékosnak, de hátul is jellemző rá az állandó mozgás, tettrekészség. Amennyiben stabilizálni tudja támadójátékát, Nikolovnál összességében hasznosabb kosaras lesz.

Mills helyére egy teljesen más profilú amerikai érkezett Calvin Watson személyében. Magasabb, nagyobb testű játékos, mint a távozó Skip, aki bár kiscsatárokat is fogott nem egyszer a EuroChallenge-ben, echte dobóhátvéd volt fizikai paraméterei alapján. A 2010-ben a zalaegerszegi kosárcsapattal magyar bajnoki- és kupaserleget is begyűjtő Watson kintről és bentről is stabilabb pontszerzőnek számít, mint Mills, és ami talán a legfontosabb, hogy jobbak az 1-1-ei. Mivel a jelenlegi keretben ő a legjobb periméter játékos ilyen szempontból, valószínűleg ő veszi át Trotter azon szerepét, amikor a támadóidők végén nagyon gyorsan kell majd csinálni valami nagyon jó dolgot.

A nagy kérdés az volt, hogyan pótolják majd a magyarként légióshelyet nem foglaló Trottert. A válasz egyszerű volt: lehetőségük lett volna külföldi irányítót hozni, vagy a másik opció szerint leigazolják Magyarország egyetlen nemzetközi szintű egyesét, Simon Balázst. Kisebb probléma volt, hogy egyrészt szerződés kötötte még az Albacomphoz, másrészt az is, hogy pont az Albacomphoz, nem igazán (volt) nevezhető Simon a szolnoki drukkerek kedvencének. A nagy vihart kavart ügy végére végül pont került, az Olaj kivásárolta őt az ősi ellenlábastól, a közönség pedig kezdhetett megbarátkozni a gondolattal, hogy ezentúl ő vezeti a csapatot.

Ugyanazt a játékot fölösleges tőle várni, mint amit Obie-tól kapott a csapat az utóbbi két évben, más stílusú irányító. Külső dobásokban papíron gyengébb, ám nagyon stabil középtávolival rendelkezik (főleg kettő-kettők után) és a felkészülési meccseken a hármasokkal sem volt problémája.Inkább tartja szem előtt a csapattársak kiszolgálását, mint tartotta Trotter, 2-2-kből pedig hasonlóan jól operál (akár dobással, akár passzal), mint "amerikai" elődje. Fizikai paraméterekben elmarad Obie-tól, ez támadásban, de főleg védekezésben lesz feltűnő, ám előbbit Watson, utóbbit pedig a jól megszervezett csapatvédekezés fedheti el.

Ami mindenképpen javult, az a pad. Fodor Márton, Brandon Gay, Trepák Zoltán és Grebenár Péter maradtak, Soós Gábor távozott, de érkezett az egyelőre még honosításra váró Luka Markovics, valamint Németh István és Szabó Miklós. Németh nagyon sokat jelenthet a külső sorban rutinjával és távoli dobásaival, nála egyértelműen az a kérdés, mennyire sikerül egészségesnek maradnia a szezon folyamán. Szabó Miki a válogatottnál is bizonyította: gyakorlatilag bármikor, bárki ellen képes hozni magát. Tanult centermozgásai vannak, amiket bátran használ is, nagyon jó testfelépítése van nemzetközi szinten is, a palánk alatt óriási segítség lesz ő Báder megfelelő helyettesítésére.

Valószínűleg a játékstílus nem sokat fog változni, de nagyon sok a kérdőjel, a Trotter - Mills kettős, és a játékuk pótlása kemény feladat lesz. Minden bizonnyal idén is az irányító-center 2-2-k túlnyomó többségére fog épülni a játék, erre az érkező Simon tökéletesen alkalmas, a betörések, védelemmegbontások után pedig el lehet kezdeni a labda periméteren való megjáratását az üres ember megtalálásáig. Tavaly ezt nagyon magas fokon űzte a magyar bajnok, a sok hármas elvállalása ellenére sem lehetett azt mondani, hogy ad hoc jelleggel támadtak volna, hiszen a legtöbb kísérletüket előtte üresre játszották. Idén is kulcsfontosságú lesz emiatt triplaspecialistáik, Horváth Ákos és Gay dobóformája. Melléjük érkezett most Németh, Watson, Simon és Kalve, mindannyian jó kezű kosarasok, de ezt adott pillanatban is realizálni kell majd a pályán.

Védekezésben papíron gyengült a Szolnok, a külső sorból sem Trotter, sem Mills helyére nem érkezett pótlás ebből a szempontból, még ha a palánk alatt Szabó (és talán Kalve) érkezésével jobb is a helyzet, ugyanakkor a felkészülési meccseken még egy Crvena Zvezda ellen sem volt ebből probléma, Pór Péter egyébként is jól megszervezett védekezéseiről híres (amennyiben erre a játékosai hajlandóak is). Ami még érdekes lesz, az a pattanózás. Míg nemzetközi szinten ezzel vannak gondjai az Olajnak, addig a hazai porondon abszolút domináns lehet ebben a kategóriában is a Báder, Szabó, Trepák, Grebenár négyesfogat, inkább az lehet a kérdés, hogy Brandon Gay-nek a minden bizonnyal nem kevés játéklehetősége alatt mennyire lehet kiküszöbölni eme hiányosságát. Amennyiben Kalve is a pályán lesz hármasként, akkor viszont akkora segítség jön lentebbről, hogy a riválisok ellen vélhetően nem lesznek nagy gondjai a szolnokiaknak a palánk alatti lecsorgó labdák megszerzését tekintve - legalábbis nem fognak olyan hátrányt szenvedni, amin meccsek mehetnek el. 

Ami sokakat izgat, hogy vajon a sok Adria Liga, illetve EuroChallenge meccs miatt inkább lestrapáltan, vagy pedig onnan agresszivitásban és keménységben megerősödve csatlakozik-e a címvédő a középszakasz felső házába jutó hat csapathoz. Amennyiben az előbbi lesz domináns (amire azért némi esélyt látunk, mivel nem fiatal a keret, benne több, relatíve sérülékenynek mondható ásszal), akkor nem lesz sétagalopp a bajnoki cím megszerzése Pór Péter tanítványainak még azzal együtt sem, hogy vitathatatlanul a legtapasztaltabb, legerősebb, legminőségibb kerete ma Magyarországon az Olaj csapatának van. A (mentális és fizikális) lestrapáltság már csak azért is lehet faktor, mert várakozásaink szerint az EuroChallenge sorozatban sokáig talpon marad idén is a Szolnok, mire pedig jön a középszakasz itthon, a nemzetközi sorozatokban is egyre komolyabb feladatok előtt fog állni a Pór-legénység, amennyiben bejönnek a számításaik.

Ki kell mondani, hogy egyértelmű bajnokesélyes idén a Szolnok csapata, de az egyéb tényezők és a három fronton történő terhelés miatt senkinek sem ajánlott, hogy veretlen diadalmenetet és/vagy 20-30-40 pontos győzelmek hadát vizionáljon Báderékkal kapcsolatban. Amennyiben meglesz a pályaelőnye az Olajnak a rájátszásra (amire azért a lebonyolítás miatt is igen nagy az esély), úgy nagyjából azt lehet mondani, hogy csak az Olaj veszítheti el a bajnoki elsőséget.  

Atomerőmű SE

A paksiaknál komoly várakozással tekintettek az elmúlt idény elé, hiszen megszerezték Kámán Tamást és Tóth Ádámot, valamint két hazánkban már bizonyított légiós, Lorenzo Williams és Donald Winson is őket választotta. Rajtuk kívül a korábbi NBA játékos, Lee Nailon költözött még Paksra, valamint a kispadra is sikerült leültetni a ZTE-vel bajnoki címet nyerő Völgyi Pétert. Ilyen igazolások után szinte mindenki azt várta, hogy a Szolnokkal fej-fej mellett haladva előzik majd a mezőnyt, és a döntőben összecsapva dől majd el, hogy melyikük a jobb.

Az élet azonban más forgatókönyvet írt, az elképzelthez képest elég sok változással. A sztárként beharangozott Nailon már a második bajnokin kidőlt, ezt követően pedig hónapokig kereste a csapat az utódját. Megfordult itt Donald Cole és Hernold Gardener is ideig-óráig, végül pedig a már öregedő, de kimondottan pozitív teljesítményt nyújtó Tim Frosttal fejezte be az idényt az ASE. Nem csak centerposzton történt változás, ugyanis a gyengén muzsikáló Donald Wilson talpára is útilapu került, helyettese a korábban egyszer már az atomvárosban játszó Nick Williams lett. A kispadot sem hagyta érintetlenül a változás szele, Völgyi Péter munkáját ugyanis a csapat gyengébb szereplésének hatására megköszönte a szakvezetés, és év végéig szerződtette a spanyol élvonalbeli tapasztalatokkal rendelkező Enrique Gutiérrez Garcia mestert.

A gárda az új edző kezei alatt szépen formálódott, láthatóan fejlődésnek indult. Bár egy-két vereség becsúszott a bajnokságban, végül elverekedték magukat a Magyar Kupa döntőjéig, ahol csak a hazai pályán játszó Szolnok tudta őket legyőzni. A rájátszásban a Körmend jutott ellenfélül, a pályahátrányt pedig nem tudták ledolgozni. mindkét csapat hozta az otthoni meccsit, ez pedig csak a tisztes búcsúra volt elég. A csapat végül az ötödik helyen zárt, de a második félév bíztató teljesítménye láttán a paksi hívek bizakodhattak a jövőt illetően.

A nyáron nem sok változást terveztek a keretben, ám egy sajnálatos, és a magyar kosárlabda számára tragikus esemény keresztülhúzta a számításaikat. Az egyik legtehetségesebbnek tartott magyar kosaras, az ALL-Star gálán már a válogatottban is bemutatkozott Morgen Ferdinándról kiderült, hogy egy veleszületett betegsége miatt nem folytathatja a pályafutását, és azonnali műtétre van szüksége. Ami a legfontosabb, hogy a műtéten már túl van Ferdi, és eddig minden jól alakult! Morgen pótlására az ASE leszerződtette Eilingsfeld Jánost, akit szintén nagy tehetségnek tartanak a szakemberek. Frost helyett egy újonc amerikai, Steven Idlet érkezett, és ezzel nagyjából véget is értek a változások a keretben. Távozott még Kovács Ádám és Bus Iván, de ők nem töltöttek be komoly szerepet a csapatnál. És ami talán a legnagyobb örömet okozta a paksi drukkereknek, az az volt, hogy az egyesület újabb egy évre szerződést kötött Garcia edzővel, aki így folytathatja a tavaly megkezdett munkát.

Az idei évben a gárda legnagyobb erénye az összeszokottság lehet. Gyakorlatilag két játékost kell beépíteniük a magas posztokra, és ezzel véget is érnek a spanyol edző ez irányú feladatai. Több idő jut a taktikai elemek gyakorlására, amelyeket tavaly az évközi beugrás miatt nem tudtak tökélyre fejleszteni. A fizikai felkészítés is rendben volt, a csapatnál idei évtől erőnléti edzőként dolgozó ifj. Morgen Frigyes jóvoltából. A felkészülési mérkőzések során kicsit visszafogottabban kezdett a csapat, Nagyváradon mindössze egy meccset tudtak megnyerni, majd hazai pályán is alulmaradtak a nagyváradiakkal szemben. A következő két hétvégén azonban előbb a Horváth Zoltán emléktornán, majd a Göcsej Kupán bizonyították, hogy a felkészülésnek megvolt az eredménye. Szombathelyen háromból két meccset megnyertek, Zalaegerszegen pedig egyszer sem találtak legyőzőre. Lorenzo Williams remekelt az előkészületi találkozókon, de Vojvoda, Idlet és Eilingsfeld teljesítményére sem lehetett panasz.

A csapat idén is komoly tényező lehet, és lesz is a magyar bajnokságban. A keretét egyben tartotta, és a fiatal keret miatt elmondható, hogy minden egyes évvel csak tapasztaltabbak lesznek a játékosok. Hogy mennyire fiatal a gárda, arról mindent elmond, hogy egyedül Kámán Tamás éri el a harminc éves kort, a második legöregebb pedig Körtélyesi Gergely a maga 28 évével. Üde színfoltja lehet a gárdának Kerpel-Fronius Balázs, aki a mindössze 20 éve ellenére igen megbízhatóan és éretten játszott az előszezon mérkőzésein. Az eddig látottak alapján ezt komoly játékpercekkel honorálja majd számára Garcia mester. Ami a játékoskeretet illeti, igen bő, és minőségi rotáció áll majd a vezetőedző rendelkezésére. Mezőny és centerposztokon egyaránt jó játékosok várnak bevetésre, és a padról is minőségi erősítés szólítható majd csatába. Elég csak abba belegondolni, hogy Nick Williams, Kámán Tamás és Tóth Ádám is csak a kispadon foglal majd helyet. Hasonló mélységű kispaddal a hazai mezőnyben jelenleg csak a Szolnok rendelkezik.

Összességében elmondható, hogy az ASE csak erősödött tavaly óta, ráadásul a csapatépítésre szánt, néhol hosszú hónapokig tartó időt megspórolták az idén. A céljuk csak az alapszakasz győzelem lehet, azt követően pedig a döntő. A kimondott cél természetesen a négy közé jutás, de ezzel a kerettel Pakson mindenki csalódásként élné meg, ha a finálé egyik résztvevője nem az atomváros csapata lenne.

SZOVA-Trend Optika KC Szombathely: 

Bencze Tamás az elmúlt idény meglepetéscsapatát építette fel Szombathelyen. Hatalmas sikerként könyvelhető el a magabiztos, klubrekordot jelentő mérleggel elért alapszakasz-győzelem, majd a menetelés a bajnoki döntőig. A rájátszásban szinte fél karral játszó Kálmán László felépült és elvállalt egy újabb idényt sárga-feketében, mely már a 21. NB I-es szezonja lesz az irányítónak. Furcsa is lenne azt látni, hogy a vasiak kezdőötöse nem Kálmán nevével kezdődik az idénynyitón.  Jó érzékkel választott légiósokat a sárga-feketék mestere az új szezonra, s eddig nagyon úgy fest, hogy egytől-egyig be fognak válni. Kezdjük ott, hogy a tavalyi évben egyre-másra sérüléssel bajlódó -akkori felkészülést kihagyó- Braniszlav Jancsikin végre egészséges, továbbá megkapta a magyar állampolgárságot, ezzel felszabadult egy légiósnak fenntartott hely.

Kik érkeztek? Egytől-egyig olyan kosarasok, akik tavaly bizonyítottak hazánkban. Michael Fey fél szezont húzott le Kaposváron, de venezuelai kitérője után ismét magyar földön fog játszani. Produktív, jól lepattanózó center. Ott van Jonathan Levy akire hasonló szerepkör vár, mint tavaly Chad Timberlakere, nem hinnénk, hogy problémát okoz majd neki. A legnagyobb igazolás minden bizonnyal Tomiszlav Ivosev, akit elsősorban az Albacomphoz távozó Szabó Zsolt pótlására szerződtettek a szombathelyiek. Ivosev fiatal kora ellenére elképesztően kiegyensúlyozott játékot nyújtott a legutóbbi szezonban Szegeden, s az sem elhanyagolható tény, hogy Levy csapattársaként játszott, ami hatalmas előny lehet a bajnokság folyamán. A Szombathely ereje idén elsődlegesen nem kizárólag a csapategységben rejlik majd, hanem a minőségi játékosok és a jó képességű kiegészítő-emberek megfelelő elegyében.

A nagy kérdés a szombathelyiekkel kapcsolatosan az, hogy míg tavaly "alulról jöttek" és igazi meglepetéscsapatként meneteltek végig a szezon során, addig mostanra elvárás lesz tőlük az, hogy az alapszakaszban a győzelemért menjenek a Pakssal és az esetlegesen addigra kiforró Alba Fehérvárral, mely alaposan lemaradt csapatépítésben a az ebben a bolyban ismertetett klubokhoz képest. Mindenki élcsapatnak várja a mostantól hivatalosan már nem Falco-nak hívott vasi alakulatot, mondhatni, a négybe jutás abszolút elvárás a végelszámolásnál is, de ahogy kimondta a plusz egy évet vállaló Kálmán László is, Szombathelyen oda biztosan vissza szeretnének jutni, ahol 2012-ben már jártak: a bajnoki döntőbe. Ha pedig addig eljutnak, egészen biztosan nem lesz számukra "kielégítő" az ezüstérem. Ugyanakkor rengeteg meccset le kell addig játszani, s bár nem "öreg" csapat a sárga-fekete had, de a legrutinosabb Kálmán könyökével tavaly is akkor volt probléma, amikor nagyon nem kellett volna, ezek a nüanszok pedig dönthetnek arról akár egy bajnoki elődöntőben is, hogy Bencze Tamás együttese menjen-e tovább vagy pedig a hasonló képességű rivális. 

Annyi biztos, hogy a felkészülési időszakban sokáig Kálmán nélkül játszó Szombathely most is bő kerettel megy neki a szezonnak, s a légiósok mozgása mellett is inkább a folytonosság a jellemző a társaságra, mint az öltözői "kilincsátadás", így az ország jelenlegi legmodernebb elveket követő kosárlabda edzője (kispadépítés, szerepjátékosok használata, megfelelő pszichológia alkalmazása), Bencze Tamás egy újabb szintre vezetheti legénységét, amihez elég, ha folytatja a megkezdett munkát a megszokott színvonalon.

A Göcsej Kupán végül szándéka ellenére nem tudott elindulni a Szombathely, ám remek felkészülési periódus áll Harazinék mögött. Csak a Komarno és a Vienna lepte meg idegenben Willéket, de mindkétszer voltak fontos hiányzói a gárdának, s mint tudjuk, nem is az eredmény számít elsősorban ezeken az összecsapásokon. A Fey - Levy - Ivosev - Jancsikin négyesfogat az ebben az időszakban mutatottak alapján sem tűnik összességében rosszabbnak, mint a távozó Pantelics - Szabó - Timberlake trió, támadásban pláne, védekezésben pedig a csapategység és Bencze mester szaktudása, illetve tekintélye sok olyan problémát is megoldhat, melyet az "ellentáborok" talán nem várnának. Véleményünk szerint a tavalyi szinten legalább képes lesz játszani a Bencze-legénység, de az nagy kérdés, hogy tudnak-e még egy érzékelhetőt lépni, s ez által tényleg ellenfelei lenni a mezőnyből picit kiemelkedő Szolnoknak, mely ellen tavaly pályelőnyből bukták el a bukták el a bajnoki döntőt. Amennyiben Jancsikin és Kálmán sérülékenysége felszínre kerül, valamint Fey korábban tapasztalt pályán kívüli problémái előjönnek, akkor erre gyakorlatilag esélytelen a Szombathely, ám amennyiben minden klappol, semmilyen érmes helyezésen sem szabad meglepődni a vasiak esetében!

Fotó(1,2,3): olajkk.hu 

Fotó(4,5): ase.hu

Fotó(6): westindex.hu