Döntő előtt I. - Fehérváron kezdődik a tánc

A 2012/2013-as bajnoki döntő első meccse szerdán (MA) 19:00-kor, az ehhez kapcsolódó élő Sport Klubos közvetítés pedig 18:45-kor kezdődik. A pihentebb (a Kaposvárt 3-1-es párharcban felülmúló) és idén eddig mindent nyerő, emellett pályaelőnnyel induló, a minap új névszponzort is kapó Bericap Alba Fehérvár vagy a címvédő, két éven át mindent vivő, de a Paks csapatán az elődöntőben csak nagy nehézségek mellett átvergődő Szolnoki Olaj KK viheti haza a bajnoki aranyat idén? Az első mérkőzés Székesfehérváron lesz. A hazaiaknál Keller Ákos arcsérülése miatt már legutóbb is csoda, hogy játszott (védőmaszkban), de gyanítjuk, hogy most sem marad ki a keretből. A vendégeknél elsősorban Horváth Ákos szereplése véleményes, aki az elődöntőket kihagyta, de már akkor jelezte, ha bejut oda az Olaj, szeretne csapata segítségére lenni a fináléban. Kérdés, hogy hányadik összecsapásra térhet vissza. Abban vélhetően mindenki egyetért: a két, teljes fegyverzettel felvonuló gárda sportszerű, többszöri összecsapása lehetne a szezon csúcspontja. Legelőször ma, szerdán, hat-ötvenötkor...

A mai BERICAP ALBA FEHÉRVÁR - SZOLNOKI OLAJ KK meccset a Sport Klub TV ÉLŐ adásban adja 18:45-ös közvetítés kezdéssel. (Játékvezetők: Cziffra, Papp P., Győrfy - Hartyáni.)


További döntő meccsek:
- május 25. szombat: Olaj - Alba (19:00)
- május 28. kedd: Alba - Olaj (19:00)
- május 31. péntek: Olaj - Alba (19:00) - ha szükséges
- június 2. vasárnap: Alba - Olaj (19:00) - ha szükséges

A párharc 3 nyert mérkőzésig tart.


A két csapat elődöntős menetelése:

BERICAP ALBA FEHÉRVÁR
(Első meccs: Alba-KKK 68-56)
(Második meccs: KKK-Alba 78-75)
(Harmadik meccs: Alba-KKK 92-83)
(Negyedik meccs: KKK-Alba 76-93)


SZOLNOKI OLAJ KK
(Első meccs: Olaj-ASE 84-72)
(Második meccs: ASE-Olaj 72-63)
(Harmadik meccs: Olaj-ASE 87-76)
(Negyedik meccs: ASE-Olaj 95-82)

(Ötödik meccs: Olaj-ASE 102-98 hosszabbítás után)

Az Alba csapatában legutóbb az arctörés után pár nappal parkettre lépő Keller Ákos olyan hasznosan és összeszedetten kosarazott, hogy Jones, a légiós center csak 13 percet kapott Dzunics mestertől. A többi légiós azonban bőven kapott lehetőséget, és élt is vele, sőt, Juhos is, így a Kaposvár hazai pályán sem bírt a már a találkozó első negyedében erőt demonstráló Albával. Ezzel a sikerrel idegenben harcolta ki a finálét a Fehérvár, és a maximális öt meccsnél eggyel kevesebbel, néggyel tudta le ezt a párviadalt. Ez azt jelenti, hogy egy körrel többet pihenhettek Szabó Zsolték a döntő előtt. Ez van, hogy bejön, máskor pont megtorpantja a játékban, lendületben lévő gárdát. Meglátjuk, hogy az Albánál ez most miként sül el, de az elég valószínű, hogy a kisebb-nagyobb sérülések miatt nem jött rosszul egy kis pihenő, illetve közös gyakorlás még egy komoly tétmeccs helyett.

A fehérváriaknál talán azt az egyik legnehezebb megoldani, hogy lassan átkerült az ő vállukra a teher. A Szolnok (tudatosan vagy sem, nem tudni) ugyanis okosan használja ki kommunikációjában azt, hogy ebben a szezonban a hazai porondon egyelőre jobban megy a nagy rivális Albának. Maguk a szolnokiak is azt hangsúlyozzák, hogy nagyon nehéz lesz nyerni ellenük, hogy milyen komoly vetélytárs ez a mostani Alba, meg hogy remélik (tehát nem tutifix, csak remélik) a végső sikert, a címvédést. Ezzel a hozzáállással lekerül játékosai válláról az a teher, amit egyfelől az elmúlt két szezon rakhatott rájuk (mindent bezsebeltek a szolnokiak Magyarországon), valamint a nemzetközi porondon való szereplés, pontosabban az ezzel járó plusz elvárások. Tehát jelenleg ott tartunk, hogy uram bocsá' megszólhatják az Alba Fehérvárt azért, ha netán nem nyeri meg a 2012/2013-as bajnokságot. Részben igaza is van azoknak, akik ezt várják ettől az Albától, hiszen tényleg meg van benne a potenciál ahhoz, hogy tökéletes idényt hozzon össze, aminek az alapszakasz, majd a középszakasz, illetve közben a Magyar Kupa megnyerése után betetőzése lenne a bajnoki elsőség. Másfelől viszont ez a Szolnoki Olaj van olyan erős még, hogy akár pályahátrányból is nagyjából fifti-fifti esélyekkel indul ebben a párharcban, az a magánvéleményem. Minden tiszteletem a jó szurkolásé, vagyis a hazai pálya rengeteget ér (idén ez be is bizonyosodott többször - erről egy másik írásban még lesz szó), de itt már inkább dönthet a pillanatnyi forma, a jobb taktika, az, hogy aznap melyik gárda akar és kapar többet...

Szolnokon egyébként örülhet mindenki, hogy egyáltalán bejutott a fináléba az Olaj. Nincs mese, a Szolnok az öt elődöntő mérkőzés alatt bebizonyította, hogy képes a fordulatszám növelésre és a küzdésre is, ha kell, ami nyilván szimpátiát ébreszt egyébként elég kritikus szellemű szurkolóiban. Ám nem lehet elmenni amellett, hogy a Paks is jócskán tett arról, hogy az Olaj legyen finalista, s ne ők, hiszen úgymond több meccslabdájuk is volt, de nem "csapták le" azokat. Gyakorlatilag mind az öt összecsapáson volt győzelmi esélye az ASE együttesének, és ezek közül "csak" a két hazaival éltek a Schmidt-fiúk. Nézzük csak! Az első, szolnoki derbin a véghajráig remekeltek a paksiak, akkor fordított és lépett el végleg az Olaj. A második, paksi meccsen lelépték a kék-pirosak a vendégeket, a találkozó végén a "tarcsi" ellen repesztett egy 17-0-át a Szolnok, s így tudott egyáltalán tízen belül kikapni. Érdekes módon talán ez húzódott át a következő, harmadik mérkőzésre is, mert ott meg a Szolnok nyitott jól (majdnem ahogy befejezte az előző derbit), és bár eleinte pár ponttal vezetett az ASE, de hamarosan magához ragadta a kezdeményezést az Olaj, aminek 17 pontos vezetés lett a vége. Innen állt fel aztán a Paks, s bár kijelenthető, hogy egészében véve uralta a találkozót a hazai Szolnok, de még ezen az összecsapáson is volt végül keresnivalója a Paksnak (70-67-nél például). A negyedik, ismét paksi meccsen kiélezett küzdelmet láthattunk, de kézben tartották a hazaiak a "távirányítót", vagyis bár a Szolnok állandóan ott volt, hogy ha nagyobbat hibázik az ASE, akkor reagálni tudjon erre, a tolnaiak nem tették meg ezt a szívességet, így a mindent eldöntő ötödik meccsre került sor. Ezen sokáig emlékezetes csatában kerekedett felül saját közönsége által is támogatva a Szolnoki Olaj. Igaz, a Paks szinte már megnyerte a találkozót, de a hazaiak nem adták fel, és James Florence, valamint a másik "kisember", az egyébként az amerikaihoz hasonlóan idén többször is kritizált Simon Balázs, no meg Báder Márton vezetésével nagy-nagy fordítást vittek véghez.

Az ASE bánkódhat, hiszen nehéz elmondani, mennyire közel álltak Vojvodáék a döntőhöz (mondjuk 2 másodpercnyire - bár az 1mp, ahogyan írták máshol, jobban hangzik, de mi maradjunk csak a tényeknél, kettő volt az az egy... ez is icipici idő, ez egyértelmű). A Szolnok viszont vélhetően többet nyert egy ilyen szenvedős, netán a csapatot is jobban összehozó, a közönséget a korábbi nagy brusztolós szolnoki sikerekre emlékeztető diadallal, mintha simán nyert volna az Olaj. Ráadásul Horváth Ákos, vagyis egyik kulcsembere nélkül, aki visszatérhet a döntőben, ezt ne felejtsük.

Ma kezdődik a bajnoki finálé, amelyben a két vetélytárs alapvető tudása mellett sok apró dolog dönthet majd. Mi, semleges szurkolók izgatottan várjuk, hogy mi lesz ennek a vége. Reméljük, hogy emlékezetes mérkőzéseket láthatunk majd.

Fotó: albakosar.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus