Döntő előtt V. - Aranyvasárnap

A DÖNTŐ EDDIGI EREDMÉNYEI:
- 1. meccs: Alba-Olaj 79-70
- 2. meccs: Olaj-Alba 65-60
- 3. meccs: Alba-Olaj 85-73
- 4. meccs: Olaj-Alba 83-79

Aktuális (5. meccs): június 2. vasárnap, Bericap Alba Fehérvár - Szolnoki Olaj KK (19:00) Sport Klub TV ÉLŐ (18:45-től)

A legutóbbi, szolnoki találkozón (statisztika ITT) megmutatkozott az, hogy milyen, ha az Olaj gárdájában nem csak ketten-hárman, hanem jóval többen húzzák az igát közel egyformán. Nos, ez esetben kijelenthető, hogy még mindig nekik van a legütősebb keretük, pontosabban leghosszabb padjuk. A statisztika olykor becsapós, de amellett ne menjünk el szó nélkül, hogy a Szolnok gárdájában 8 (!) játékos is két számjegyű VAL értéket tudott felmutatni a lefújáskor (ez jelzi a kvázi hasznosságot). Az Albánál ugyanezt 4 kosaras mondhatta el magáról. A fehérváriak általában egyébként is kevesebb emberrel próbálják megoldani a megoldandókat, mint mostani vetélytársuk, ám a finálé párharca során talán most először tudott ennyi hasznos egyéni produkciót egybegyúrva játszani a Szolnok. Ez rengeteget érhet az ötödik, mindent eldöntő meccsen. S bizony, ha ismét jók lesznek a szolnokiak gyakorlatilag minden poszton, akkor az Albának még saját pályáján is bravúrra lesz szüksége a sikerhez.

Ugyanakkor azt se hanyagoljuk el, hogy a végeredményt látva kitűnik, ez a sok-sok lábon álló Olaj is végül csak 4 ponttal múlta felül otthon az Albát. Magyarán látható, a fehérváriaknál is vannak remek teljesítmények, ott is találunk erőt, tartást a csapatban. Más kérdés, hogy náluk kevesebben nyújtottak összességében ugyanannyit, mint a szolnokiak. A mai modern kosárlabdázásban viszont a kiemelkedő játékosok egyéni produkciója mellett egyre inkább fontos a csapat szintű hasznosság. Tehát ha ezt vesszük, akkor talán az Olaj tart előrébb, mert náluk pénteken tényleg szinte nem volt gyenge pont. Azt, hogy Báder vagy Florence hatékonyan teljesít támadásban, már megszokhattuk. Horváth Ákosról is tudjuk mit tud (ám sérülése után nyilván még nincs top formában)... Valahol Belltől is elvárható, hogy húzóember legyen, de Németh Isti bizony nem mindig hozza azt a játékát, mint amit legutóbb (illetve mostanában többször is). Pedig nem kell bemutatni őt sem, a kvalitásait ismerjük, de megfordul a fejemben, ha ő vagy Simon Balázs folyamatosan olyan hatékonyan játszott volna az idényben, mint sok esetben az utóbbi hetek alatt, akkor bizony az egyébként is meghatározó kosarasokkal kiegészülve ez az Olaj talán előrébb tartana. Igaz az is viszont, hogy esetükben felfedezhettünk (sőt, olykor ők maguk nyilatkozták, hogy erről van szó) némi bizonytalanságot, önbizalom hiányt. Nem ritkán a játéklehetőség is kevesebb volt, mint amihez hozzászoktak nem rövid pályafutásuk alatt. Mindezt feldolgozni a jelek szerint időbe került nekik. Viszont most már zakatolnak ők is.

Ez a Szolnok tehát véleményem szerint egálban van a mostani Albával. Fehérváron is akár. Nyerhet az Olaj és az Alba is a vasárnapi ötödik meccsen. S ezt nem csak azért írom, mert ilyenkor ezt szokás, hanem mert így gondolom.

Az Olaj azt is megmutatta legutóbb, hogy ha nem lassítja annyira a játékot, akkor is versenyben tud lenni az Albával, sőt, le is tudja győzni viszonylag több pont mellett is. Ám lássuk be, a fekete-pirosak sikeréhez kellett az is, hogy a meccs közepén megrekedt az Alba támadójátéka (ill. a Szolnok védekezett jól), ekkor összesen 25 pontra futotta húsz perc alatt a Dzunics-legényektől. A végén azonban nagyon közelített a fehérvári egylet, s bár Németh István azt nyilatkozta nem forgott veszélyben a hazai siker, azért nem hiszem, hogy ne ment volna fel a pulzusa a szolnokiaknak akkor, amikor két esetben is az Alba kosarasok ügyetlenkedése vagy koncentrációs hiánya kellett ahhoz, hogy ne legyen nagyobb a veszély.

Az Albában egyre jobban kijön Jones palánk alatti teljesítménye. Amennyiben Keller és Szabó is a szintjén vagy ahhoz közel játszik, akkor ellensúlyozhatják a szolnoki centereket, csatárokat, sőt, feléjük is kerekedhetnek. A mezőnysorban a frissesség és a lendület is a fehérváriak mellett szól, s ha Moore a zseniális passzai mellett a pontokat is termeli, Wood meg mondhatni hozza a szokásosat, akkor még nagyobb sansza lesz az Albának. Ám ne feledjük, az egyik legfontosabb ember támadásban az a Damian Hollis, aki egyfelől már magyar (is), másfelől rá nagyon igaz az a tétel, hogy ha van kedve játszani, és el is kapja a fonalat, akkor félig-meddig egymaga nyer meccseket. 

Mindenesetre az Alba játszik otthon ma, ezt azért szögezzük le. A csarnok java a kék-fehérekkel lesz, a játékvezetők meg remélhetőleg a szabályokkal. Biztos hogy délszláv származású tréner fog örülni a legvégén, de hogy Dzunics vagy Asceric lesz sokkal-sokkal mosolygósabb, arra várni kell még néhány órácskát.

Aranyvasárnap következik - bár a karácsony még messze van...

Fotók: Soós Attila és Bugány János képeiből készült montázs