Dupla dinamit: "detonációk" a bajnokoknál

Két bajnok, egy (bal)eset, mondhatnák. Valóban volt több hasonló jelenség, párhuzam a két bajnokverésben, abban, ahogy a körmendi urak s a diósgyőri hölgyek "bevették" a bajnok várát - de azért különbségek, eltérések is akadtak. Vesézzük ki kicsit, mi minden vezetett a bajnokoknak fájó, amúgy pedig jókora, hogy azt ne mondjuk, bombameglepetéseket hozó eredményekhez, a körmendi és a diósgyőri bravúrhoz.

HASONLÓSÁGOK

Egy hosszabb bajnoki szünet megtörheti egy-egy csapat lendületét, ugyanakkor össze is rázhat társaságokat. A bajnok otthonában játszani pedig jelen esetekben egyrészt az esélytelenek nyugalmával felszabadult, veszítenivaló nélküli játékot jelent, vélhetően azért fokozott bizonyítási vággyal - mert a mindenki elsősorban a bajnokot szeretné legyőzni. Veszítenivaló nélkül, mégis bizonyítási vággyal tele pályára lépni, amint a mellékelt ábra, azaz a kettős bajnokverés mutatja: veszélyes kombináció a bajnokokra nézve.

A gátlástalanságot, felszabadultságot jól jelzi: mindkét udvariatlan vendégcsapat, mind a diósgyőri lányok, mind pedig a körmendi férfiak jó triplamutatókkal operáltak, alaposan megszórták hármasokkal a bajnokokat. Az elmúlt hét végének két bravúrcsapata pontjai csaknem felét érte el távolról. A DVTK 12/19-es, szédületes, közel 70%-os találati aránnyal 76 pontból 36-ot, a Körmend pedig szintén - főleg idegenben - igen jónak mondható, 14/29-es, 47%-os triplamutatóval pedig 93-ból 42-t szerzett a hárompontos köríven kívülről.

Ez közös a két bravúrban. Akadt mind a Diósgyőrnél, mind pedig a Körmendben olyan játékos, akiknek a ponterősségére nem igazán lehetett számítani, s akik bizonyították edzőiknek, igenis építhetnek rájuk. Érdekes ellenpólusként egy nagyon tapasztalt s egy fiatal kosarast emelnénk ki  A DVTK csapatkapitánya, Bukovszki Mónika 2,86 pontos átlagára dobott egy tízest, a Körmendben pedig a gyakran pályára sem kerülő Sömenek Martin - neki ez volt csupán a 6. "bevetése" - 5,4-es átlagra 12-t. Voltak még olyan tényezők, amely a két összecsapás előtt egyértelműen a bajnokverők malmára hajtották a vizet, ám ezek már egymástól eltérőek voltak.

ELTÉRÉSEK

Diósgyőrben, mint ismeretes, edzőváltás volt a közelmúltban, az idei évtől a spanyol Mikael Lopez irányításával készülnek a miskolci lányok. Nem valószínű, hogy 2-3 nap alatt új stílust alakított volna ki, s új figurák tömkelegét gyakoroltatta be s sajátíttatta el tökéletesen tanítványaival. Diósgyőrben adott egy igen jó képességű játékosokból álló keret. Jansone és Sverisdottir személyében két, az Euroligában edződött, európai szinten is jegyzett külföldi, s Raven, valamint Tobin személyében pedig két jó képességű amerikai légiós, valamint több magyar válogatott és a diósgyőri ikon, a már említett Bukovszki Mónika áll a spanyol szakember rendelkezésére.

Sopronban ezek a játékosok most azt csinálták, amit eddig ritkábban: tapasztalatukat, átlagon felüli egyéni kvalitásaikat a csapat sikerének rendelték alá. A bizonyítási vágy, ha szabad így fogalmazni, fokozottan fokozott lehetett. Nem csak mert a bajnokcsapat otthonában léptek pályára, hanem azért is, mert új edző irányította az együttest. Nos, a bizonyítás - csapatként - tökéletesen sikerült. Korábban több olyan meccse is akadt a DVTK-nak, hogy egy-egy játékos extrán teljesített, a többiek visszafogottabbak voltak - ezeket a meccseket többnyire el is bukta a Diósgyőr. Sopronban senki nem jutott 20 pont fölé, de a kezdő ötös minden tagja elérte a 10-et.

És persze kellett a sikerhez egy, a szezon eddig részében jól teljesítő, s önmagától - talán tudat alatt - biztos győzelmet váró Sopron is, amelyet elbizonytalanított, görcsössé tett ellenfele jó játéka s dobóformája, valamint az, amihez nincsenek igazán hozzászokva Igor Polenek tanítványai, hogy az MKB Arénában végig futni kell az eredmény s az ellenfél után...

Más volt a helyzet a Fehérvár-Körmend meccsen. Itt a felújított csarnok avató ünnepsége több okból is a vasiakat segítette. Egyrészt egy ilyen "hepaj", azaz egy átadó ünnepséggel egybekötött mérkőzés azzal jár, hogy a hazai csapatnak minimum illik, de inkább kötelező győzelemmel birtokba venni a létesítményt. Ez már önmagában nem csekély plusz lelki terhet tesz a vendéglátó vállára. Másrészt pedig, mivel az Alba kerete szinte teljesen kicserélődött, a most felújítva átadott létesítményt az első összecsapáson a fehérváriak szemszögéből finoman fogalmazva sem lehet igazán hazai pályának minősíteni - csupán a tavalyi bajnokcsapatból hírmondónak maradó Juhos Levente és Supola Zoltán számára.

A felújított csarnok a két csapat légiósai közül sokkal inkább volt ismerős a karrierje során korábban, két éve Székesfehérváron is kosarazó, most a nyerő kosarat bevágó Muhammad El-Amin, mint mondjuk Braydon Hobbs számára. A meghatározó magyar játékosok közül pedig mondjuk a hét tripláig jutó Ferencz Csabának nagyjából ugyanannyira volt idegen a pálya, mint Tóth Norbertnek, és "hazaibb", mint Somogyi Gergelynek.

A körmendi siker értékét növelő tényezőként említhetnék Zsarko Rakocsevics, a kitűnő center hiányát, ám ne felejtsük el, az Alba Fehérvárból hetek óta hiányzik egy alapember, Maurice Kemp. Tény: többek között a korábban már említett Sömenek jó játékával a "hiánypótlás" a vasiaknak sikerült jobban.

Úgy gondolom, e tényezők  - amelyek csöppet sem csökkentik a Diósgyőr és a Körmend sikerének értékét - is hozzájárultak ahhoz, hogy vasárnap mindkét bajnok csarnokában "robbant a bomba", azaz bombameglepetés született.