Egy cél, 2 csapat: a Falco a szoros végjátékok mestere

Gibbs kiteljesedett

A szezon végére remek formába lendült a Körmend légiósa, aki januárban érkezett a vasiakhoz, és eleinte nem nagyon találta a helyét - az alapszakaszban 11 pontot átlagolt mindössze 40%-os mezőnymutatóval, 28 gólpasszára pedig 27 eladott labda is jutott. A középszakaszban már rengeteget emelt a szinten (17,1 pont, 6 gólpassz, 2 eladott labda, 44% mezőnyből), és neki kifejezetten jól jöttek a körmendi sérülések, mert egyre inkább előtérbe került - a playoffban már a visszatérő Petty elé került a rotációban, és egyértelműen feljebb lépett a rangsorban, megőrizte középszakaszbeli szerepét. Többször is ő volt a gárda egyik vagy "a" legjobbja támadásban, 16,6 pontját 51,1%-os mezőnymutatóval, 40,7%-os triplázással hozta, már csak egy labdát adott el meccsenként - azért írunk múlt időt, ugyanis jó eséllyel a következő találkozón véget ér a Körmend szezonja, Gibbsé pedig talán már véget is ért...

Innen már a ZTE kezében van

Elrontotta a hazai meccsét a Körmend, ez pedig megadta a választ arra a kérdésre, hogy milyen állapotban van a csapat, és hogy mennyi van még benne. Smith nem lépett pályára, Gibbs térde már az első félidőben megsérült, pedig ő volt addig a vasiak legjobbja, ráadásul két sportszerűtlennel kiütötte magát a következő találkozóról Petty is - igazából most is hat emberrel (plusz szűk kilenc perc Németh Ákostól) játszották végig az összecsapást, ezt követően már-már esélytelenek lesznek Egerszegen. Bencze Tamáséknál úgy fest, hogy mindenki rendben van, és hazai pályán megszerezheti a gárda a bronzérmet.

Drungilas szezoncsúcsig, a ZTE ligarekordig ment

A palánk alatti játékot erőltette ezúttal a ZTE, a centerposzton vékonyabb Körmend ellen rendre igyekeztek megtalálni Drungilasékat a hátvédek. Ennek eredményeként a litván center 26 pontjával szezoncsúcsot szórt (sem az alapszakaszban, sem a középszakaszban, sem a playoffban nem dobott ennyit), ráadásul úgy, hogy az első kilenc mezőnykísérletét kivétel nélkül értékesítette - a végére már hibázott néhányat, de így is 11/14-gyel zárt. 

Mellette Wright is rendszeresen helyzetbe került (12 perc alatt 9 pont, 2 támadópattanó), a megnyíló területeket pedig tökéletesen használták ki a dobógépek - Szabó Zsolt 5/5, Norfleet 5/7, Ubilla 5/10 triplát vert be, ízekre szedték a körmendi védekezést. Az egészen elképesztő dobóteljesítmény végül 17/29 (58,6%) hármast jelentett, ami egyben az idei rájátszás összesített rekordja is: senki nem dobott még ilyen sok triplát ebben a playoffban, főleg nem ilyen elképesztő hatékonysággal - érdekesség, hogy az eddigi csúcsot is a zalaiak tartották, az Alba elleni első meccsen 14/30-at hajítottak.

Még egy adalék: a palánk alatti ZTE-fölényt a 32-20-as lepattanózás is jól jelzi...

Govensre továbbra is nehéz szavakat találni

Ezúttal is óriási terhet cipelt a Falco klasszisa, hiszen szinte végig rajta múlt a szombathelyiek játéka - ezt jól jelzi, hogy csapata első 22 pontjából 20-at Govens dobott vagy készített elő. Ez a szám később is végig irtózatosan magas volt, félidőben 28/43-nál, a meccs végén pedig 53/77-nél állt meg. 

A hátvéd hivatalosan két másodperc híján végigjátszotta a teljes összecsapást, és voltak is olyan időszakai, amikor nem ment neki (ilyenkor egy idő után jött Medford, és levett róla némi terhet), ilyenkor fújt egyet, majd "visszatért" - a második negyedben például sorozatban nyolc pontot szerzett, majd a nagyszünetet követően is rögtön generált tízet. 

A negyedik negyedre kicsit megint elfáradt, rendre rossz döntéseket hozott, két dobása is millimétereken múlt, sorra jöttek az eladott labdái, de a legfontosabb pillanatban mégis összekapta magát - megverte Edwardsot, és beverte a clutch középtávolit. Jellemző, hogy az egész negyedik negyedben ezek voltak az egyetlen (!) pontjai, és nem sokkal korábban védekezésben is kiosztott egy blokkot rendkívül fontos helyzetben - ott is Edwards volt a szenvedő alany. Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy az utolsó dobást is az Alba hátvédje rontotta el, neki nem igazán jött össze a végjáték...

Lóránt Péter eltűnt

Az első percekben úgy tűnt, hogy az Alba magasemberéről szólhat a döntő, pillanatok alatt beszórt hat pontot, több parádés megoldást is bemutatott Pustahvar ellen. Ezt követően visszavett, nem is erőltették őt a fehérváriak, de félidőben így is tíz pontnál és nyolc lepattanónál járt - csak hogy a mérkőzés végén tíz pont és kilenc lepattanó állt a neve mellett. A fordulást követően alig jutott el hozzá a labda, ami egyrészt a Falco védekezésének dicsérete, másrészt főleg az Alba támadójátékának kritikája, hiszen még szorult helyzetben sem használták legveszélyesebb fegyverüket a hazaiak - emiatt a liga egyik legjobb játékosának gyakorlatilag nem volt hatása a mérkőzésre.

A szoros végjáték a Falco terepe

Újfent iszonyatos tartását bizonyította a Szombathely, ebben a rájátszásban ez már az ötödik szoros végjáték volt, amit megnyert a gárda - plusz a Kaposvár ellen az első meccsen is nehéz helyzetből rendezték soraikat a negyedik negyedben. Pedig ezúttal az első három negyed remeklése után azért komoly gödörbe kerültek a záró etapban, leadták az előnyüket, az Alba produkált egy 11-0-s futást, meglépett hat ponttal, és úgy tűnt, hogy eldőlhet a derbi. Az öt perc alatt kapott három pontot azonban megtörte egy Barham-tripla, és felállt a Falco: jöttek a büntetők, Medford labdaszerzése, Govens blokkja, majd az utolsó percben az ő kosara egy támadópattanó után. Ez az az akarat és mentalitás, amely miatt ott tart Szekulovics csapata, ahol tart, a felsorolást még kiegészíthetjük Medford labdára vetődésével, Barham zsákolásával - az Alba is kellett ehhez az óriási győzelemhez, de tagadhatatlan, hogy jó pár clutch játékot mutatott be a vendégcsapat. Ez pedig nem véletlen, mert ez a rájátszás erről szól a Falco számára...

Szorult helyzetben az Alba

A negyedik negyed közepén ez a meccs már a fehérváriak kezében volt, ám 70-64 után, az utolsó öt és fél percben 2/8-as mezőnymutatót és három eladott labdát produkált az együttes, rengeteg hibát elkövetett, és végül kikapott. Innentől a második meccsen viszont már az életéért játszik az Alba, méghozzá idegenben, abban a csarnokban, ahol vendégcsapat a szezon során még nem nyert - ráadásul a Falco felszabadultabban léphet pályára. Kérdés persze, hogy a Szombathely tud-e még egyszer úgy játszani, mint most az első három negyedben, illetve hogy képes-e minden kiélezett végjátékot behúzni, ahogy az is, hogy le lehet-e játszani egy teljes idényt hazai vereség nélkül, de a Fehérvánál okosabb, higgadtabb, mégis agresszívebb játékra lesz szükség, ha vissza akarják venni a pályaelőnyt Lóránték.

fotó, slide: Unger Tamás, vaol.hu