Egy cél, 8 csapat: ez nem az a Körmend

Büntetett a Falco

Nem nagyon tudta teljesíteni a tervet a Kaposvár a szombathelyi mérkőzés elején, pontosabban 9-8-ig még igen - addig Cooke és Simms is eredményes volt a fizikai fölény révén, a festékből. A túloldalon már akkor is könnyedén játszotta legegyszerűbb játékát a Falco, a Govens-Tóth kettő-kettőkből sorozatosan jöttek a kiosztások és a jó dobóhelyzetek, de főleg ekkor, 9-8 után vette át az irányítást a hazai alakulat. Ennek fő oka a Kaposvár támadójátéka volt: sorozatban öt támadást rontott el a társaság, melyek mindegyikénél volt még legalább tíz, de inkább tizenöt másodperc a támadóidőből, és az öt játékból egyszer eladták a labdát, háromszor pedig előkészítetlen, nehéz dobást vállaltak. A Falco ezeket kihasználva ellépett, és megbüntette ellenfele hibáit - ugyan még különösebben jól sem dobott (két üres hármast és két ziccert is hibáztak Tóthék), mégis hamar elkerülte a tíz pontot a különbség. Ezen aztán az időkérés sem segített, újabb két elkapkodott támadásból villámgyorsan kaptak még öt pontot a vendégek, a Falco köszönte szépen a lehetőségeket, és szétdobta ellenfelét - amíg ők ritmusba, lendületbe jöttek, addig a KKK teljesen szétesett, egyáltalán nem kerültek elő a meccs elején beváló játékok. A folytatásban ugyan sikerült rendezni a sorokat Cooke-éknak, nagyot javultak hátul, és egy extra periódussal visszajöttek a meccsbe, de az első félidő hibái túl sokba kerültek.

Papp Péternek helye van

Hiába Barham szórta a pontokat, a Falco támadójátékának motorja ezúttal is Darrin Govens volt, aki a kettő-kettők után rendszeresen megbontotta a védekezést, amelyből jöttek a kiosztások, az üres helyzetek, emiatt kapta el nagyon a ritmust a meccs elején a szombathelyi alakulat. Ezzel gyakorlatilag az egész meccs során nem tudott mit kezdeni a Kaposvár (bár a második félidőben azért sokat javult a helyzet), egészen addig, amíg a harmadik negyed végén Fekete Ádám rá nem küldte Govensre a fiatal Papp Pétert. A somogyiak saját nevelésű hátvédje remek munkát végzett a bajnokság egyik legjobb játékosán védekezésben, az ő szorításában Govens összesen négy pontot szerzett az utolsó negyedben (1/7 mezőnyből) és a többieket sem tudta igazán mozgatni (1-1 gólpassz és eladott labda). A párharc folytatásában alighanem többször nyúlhat majd Papp játékához Fekete, hiszen a védekezéssel azért sokáig komoly gondban volt a gárda.

Más lesz a kaposvári meccs

Mindenképpen változhat a Falco-Kaposvár párharc képe Somogyban, már csak azért is, mert Fekete Ádámék elveszítették Kenneth Simmst - a center két sportszerűtlen miatt fog hiányozni arról az összecsapásról. A Szombathelynél Zsigeranovics sérült meg, és lehet, hogy ő sem tud majd pályára lépni, így Szrecsko Szekulovicsnak centerposzton csak Tóth Norbert állna rendelkezésére, míg a KKK-nál Grebenár Péter kerülhet elő, aki ezúttal egy percet sem játszott. A matchupokat tekintve ez egyszerűsítheti a helyzetet, hiszen a Falco csak a most is látott gyors játékát tudja hozni Tóthtal, felső kettő-kettőket, kiosztásokat, míg a Kaposvárnak hármas-négyes-ötös poszton kellene benyomnia ellenfelét a palánk alá, főleg akkor, ha Tóthnak nem lesz cseréje (legalábbis egy az egyben, Bognár és Pustahvar azért más) ötös poszton. Ezt bizonyos periódusokban jól csinálták Cooke-ék Szombathelyen, de stabilan nem tudtak élni ezzel a fegyverrel, és Simms nélkül alighanem jóval nehezebb is lesz - a center 18 pontot szórt 9/10-es mezőnymutatóval, ő nagy erőssége volt a KKK-nak. Nélküle valószínűleg több small-ballt is fog játszatni Fekete Ádám, ahol Hendlein az ötös (őt mindenképpen jobban be kell vonniuk, most hat mezőnykísérlettel zárt), Cooke pedig a négyes - ez a szerkezet jobban feküdhet a Falcónak, kérdés, hogy ki tudja ráerőltetni akaratát ellenfelére. Az mindenesetre biztos, hogy a Kaposvár az életéért fog küzdeni, hiszen 0-2-ről az Arena Savariában gyakorlatilag kilátástalan lenne a helyzete.

Ilyen egy felkészült playoff-csapat

Mentálisan és taktikailag is remekül felkészítette a Pécset Csirke Ferenc, így a baranyai gárda elvette a bajnokesélyesnek tartott Körmend pályaelőnyét. Amellett, hogy végig koncentráltak tudtak maradni, és saját játékukat játszották, még extrákat is sikerült találniuk: a nem a vajkezéről híres Nelson beszórt 4/7 hármast és húsz pontot, Ismet Sejfic alig hibázott (10/14 mezőnyből, 15 lepattanó), de Supola (3/4 mezőnyből, 5-5 pattanó és gólpassz, eladott labda nélkül), Smith (7/11 mezőnyből, 3/5 tripla) és Budimir (8/13 mezőnyből, 4-4 pattanó és gólpassz) is nagyon fegyelmezetten, hatékonyan kosárlabdázott. A gárda minden körmendi hibát meg tudott büntetni, és az önzetlen csapatjátékot jelzi, hogy negyven mezőnykosárra 26 gólpassz (valamint csak 8 eladott labda!) jutott - egyedül a 14 engedett támadópattanó nem mutat jól, de ez most belefért.

Ennél sokkal több kell

Sem védekezésben, sem támadásban nem volt fegyelmezett a Körmend, ez pedig rögtön egy súlyos pofont eredményezett. Petty ugyan csak nyolc percet játszott, de Allen és Kromah már 28-30-at, így a sérülések nem jelentettek akadályt, ráadásul a nélkülük felálló kezdővel is volt probléma. Elöl egyrészt rengeteg volt az emberről eldobott hármas, és bár ezekből az elején beakadt egy-kettő (Smith villogott), ennél sokkal kontrolláltabb, tudatosabb játék szükséges a győzelemhez - ezen felül védekezésben is nagyon puha volt a gárda, Nelson például az első negyedben négy olyan hármast vállalhatott el, ahol három méteren belül nem volt védő. Az irányító később is teljesen szabadon alkothatott, bele sem állt több hasonlóan üres hármasba, inkább mozgatta csapatát, de többször eljutott a gyűrűig zavartalanul, amelyet befejezett vagy éppen kiosztott, a vasiak rendre lépéshátrányban voltak. Sem a labda nélküli mozgásokra nem figyeltek, sem a labdás emberen nem végeztek megfelelő munkát, így pedig nem kell csodálkozni a Pécs 60% feletti mezőnymutatóján - ráadásul hatékony támadójátékkal sem tudták megtörni Budimirék lendületét.

Elöl gyakorlatilag csak akkor volt játék, ha Kromah kezébe került a labda, ő volt az egyetlen, aki próbált (ha nem is fazont, de) ritmust adni a Körmendnek, egyébként folyamatos volt a passz és helyzet nélküli dobás, az elsietett támadás - ezt a második félidőre sem sikerült rendbe tenni, így pedig nem lehetett esélye a gárdának. A PVSK szépen hozta magát, rendre megtalálták Sejficet, és kihasználták a fizikai fölényét, a Körmend nem tudta elkerülni, hogy jó helyzetben kapja meg a labdát a center - hiába az atletikus légiós sor, ezúttal alulmaradt a gárda. A következő találkozóra nagyon sok dolga lesz Gasper Potocnik vezetőedzőnek, de elsősorban fejben kell helyretennie játékosait - ha nem tudja visszaszerezni a pályaelőnyt az MTE, akkor a szakadék szélére kerül. Smith játékában azért volt fantázia, vele nem nagyon tudott mit kezdeni a Pécs, de sokszor el sem jutott hozzá a labda, főleg a második félidőben, úgy pedig nehéz alkotni - őt érdemes jobban használni, de ennél mélyebb gondok mutatkoztak így elsőre. 

A Kecskemét akarata érvényesült

Bármilyen meglepő, a nyolcadik kiemelt ráerőltette stílusát a bajnokesélyesre, méghozzá Székesfehérváron - a találkozó pontosan abban a mederben zajlott, ahogy azt Forray Gáborék remélték. Az első perctől kezdve ment az izmozás, a sok labda nélküli mozgás, az egy támadáson belül adott rengeteg kemény elzárás, majd az ebből érkező dobások - kontrollálták a tempót a vendégek, elvették az Alba alapjátékait, és a faultokat is rendre beütötték. Ehhez azért hozzátettek néhány extra dobást, főleg kintről, hiszen elvállaltak 29 hármast, és 11-et be is dobtak, pedig alig több mint hatot átlagoltak a szezon eddigi részében - ez most pont elég volt ahhoz, hogy az utolsó percig nekik álljon a zászló. A végjáték azonban nem sikerült, a hosszabbításban pedig már föléjük kerekedett az Alba - bánhatják ezt Djeraszimovicsék, mert ennél jobban aligha tudnak rátelepedni a fehérváriakra. Hazai pályán azért lesz még egy lövésük mindenképpen, és ha ott nyerni tudnak, bármi elképzelhető - az jól látszik, hogy Tayloréknak sem fekszik a KTE stílusa, ahogy tulajdonképpen senkinek ebben a bajnokságban. 

Kell a spacing az Albának

Ugyan a Fehérvár egyáltalán nem olyan triplahajigáló csapat (közel hárommal átlagoltak kevesebbet meccsenként), mint a felsőházban a Falco, a Körmend, a ZTE vagy az Andric nélküli Szolnok, a kinti tűzerővel azért nem szokott gond lenni náluk sem - ők komplettebb támadójátékot játszanak az említetteknél, de ha kell, távolról is megbüntetik az ellenfeleket. Ezúttal viszont helyzetük is kevés volt, üres meg pláne, de a meglévő lehetőségeket sem tudták bedobálni - ez azért jelentősen ráerősített arra, hogy a Kecskemét szája íze szerint alakuljon a meccs. Ugyan Lóránt Péter jó tripladobó (46%, bár csak kétszer próbálkozik meccsenként), és Alhaji Mohammed (42%), valamint Brandon Taylor (43%) is remek ezen a téren, de akkor is érezhető volt az Edwards-Markovics duó hiánya. Lórántnak egyrészt nagyon komolyan kell bizkóznia elöl-hátul Ivosevvel, másrészt a Taylor-Mohammed páros közül valamelyik éppen szervez, egy agresszíven védekező periméter-játékossal az arcában. A következő találkozóra ezt kellene valahogy megoldania Dzunics Braniszlavnak, mert Shepard és Keller nem fogja megnyerni a meccset kintről, de Lórántnak és Mohammednek, sőt, a padról beszálló Farrnak sem ez a fő profilja - márpedig a festékben való izmozásban és a lassabb játékban fel tudja venni a kesztyűt a Kecskemét.

Ubillát limitálta az Olaj

A ZTE irányítója a liga talán legveszélyesebb (de a legjobb háromban biztosan ott van) támadójátékosa, így az ő kikapcsolása egyértelműen kulcsfaktor a Szolnok számára - ez eddig a bajnokság során nem nagyon sikerült egyik csapatnak sem. Kikapcsolásról most sem beszélhetünk, de a 4/13-as mezőnymutató és a négy gólpassz (négy eladott labdával, egyetlen lepattanóval) Ubillánál már mindenképpen limitálás, még akkor is, ha sokszor csak szabálytalanság árán tudták megállítani. Emellett nem engedték "megőrülni" Norfleetet (szintén 4/13 mezőnyből, 5 gólpassz, csak két büntető) sem, erre pedig nagy szükségük lesz a folytatásban is - igaz, triplalehetőségek így is adódtak szép számmal a hazaiaknál, de amíg a játék két motorját lassítani tudják, addig rossz munkát semmiképpen sem végeznek hátul, főleg a középszakaszban látottakhoz képest.

A playoffban egy pillanatnyi kihagyás is sokba kerül

Az már az alap- és középszakaszban is jól látszott, hogy a Szolnok annyira nem szeret a ZTE ellen játszani (az előző szezon emlékezetes „edzőmenesztős” meccseiről nem is beszélve), mivel a zalaiak kifejezetten jó tripladobókkal rendelkeznek, ráadásul a betörés-kiosztás játékban Ubilla révén olyan játékosuk is akad, akire nincs jó opciója hátul a Szolnoknak. Az alapjáték mellett az is gondot okozott eddig az Olajnak (és egyébként gyakorlatilag mindenkinek), hogy a ZTE képes más játékra is, mivel tele vannak amerikai kifejezéssel élve matchup-rémálmokkal. Benke és Mohácsi jó kinti dobó és leütésből, sőt bizonyos játékhelyzetekben pozícióból is tud játszani, Szabó Zsolt tud jó elzárásokat adni, így small-ball ötösként is használható – ez ellen a trió ellen, kiegészülve Ubillával, borzasztó nehéz védekezni. 

A Szolnok viszont most nagyon jól megoldotta a hárompontosok levédését, a hazaiak jellemzően nem „elizgulták” a töküres helyzeteiket, hanem folyamatosan a nyakukban lógtak a vendégjátékosok, Mohácsiék csak a végjátékban tudtak támaszkodni valamennyire erre a fegyverre. Popovics, Pavlicsevics és Barnies régen (vagy soha nem) látott erényeket csillogtattak hátul, ennek köszönhetően jóval kiegyensúlyozottabb volt a védekezésük, és inkább a túlzott akarat miatti túlsegítésekből kaptak könnyű kosarakat. A kiegyensúlyozott védekezés lehet az oka annak, hogy nagy hátrányból is vissza tudtak jönni – az viszont régi alapigazság, hogy a playoffban csinálhatsz mindent jól, elég, ha egyszer lankad a figyelmed. Az Olaj 75-71-ről fordított 75-76-ra az utolsó percben, abszolút náluk volt a lélektani előny – egészen addig, amíg egy pillanatra nem figyeltek Benkére, aki köszönte szépen, és simán meg tudta támadni a gyűrűt, amiből büntetőket harcolt ki és visszavette a vezetést a csapatának. 

Másodjára minden más lesz?

Hazai pályán valószínűleg nagyobb szerepet fog kapni Wittmann Krisztián és Milos Boriszov is, hiszen mindketten nagyon jó középtávoli dobók, és ebből nagyon keveset (1/6) láthattunk a Szolnoktól az egész meccsen. Mondhatjuk, hogy a ZTE szépen kiszorította a dobókat a periméterre (36 triplakísérlet!), de ez csak féligazság, a Szolnok nem is nagyon igyekezett középtávolról büntetni. A második meccsen benne van, hogy kicsit cizelláltabb támadójátékot próbál megvalósítani az Olaj, több labdajáratással, esetleg Andric révén több mélységi játékkal, utóbbira a horvát center faultgondjai miatt az első meccsen nem nagyon láthattunk példát. 

A zalaegerszegieknek is van még a tarsolyában fegyver, hiszen még egyszer ilyen rosszul nem fognak hármasokat dobálni, Ubilla másodjára már nem fog meglepődni a keményebb védekezésen, és Szabó sem fog két egységnél megállni. Náluk a nagy kérdés az, hogy mihez kezdenek akkor, ha a mélységi támadójátékuk megint a nullához konvergál majd – azt láthattuk, hogy a kicsit előkészítetlenebb kinti dobásoknál van gondjuk bőven. Az első meccsen gyakorlatilag egyéni játékokkal sikerült nyerniük, de ebben mindig komoly rizikófaktor van, mivel nagy hullámzásokra képes az a csapat, amelyik az egyéni képességekre jobban épít (lásd Körmend), ráadásul a Szolnok van annyira rutinos, hogy kicsit több teret hagyva egyes labdás játékosoknak lebontsa a csapat passzjátékát.
 

fotó: Egis Körmend Hivatalos oldala
slide: kosarsport.hu