Egy cél, 8 csapat: finomított és dominált a ZTE

Ültek Bencze Tamás változtatásai - Vojvoda és Pavlicsevics is teljesen eltűnt - Fraziert leveszi a Falco - elsiette a Kaposvár, nagyon figyelt a Szombathely - a Pécs megtette, amit lehetett - ezt kellett csinálnia a Körmendnek - most nem adott esélyt az Alba. 

Mindent megtett a Pécs

Nagyon nehéz helyzetben voltak a baranyaiak a Körmend elleni harmadik meccs előtt, hiszen Halász Ákos mellett az a Veljko Budimir is hiányzott a keretből, aki az első mérkőzésen még 18 pontot dobott, és aki a nehéz helyzetekben rendre fel tudott lépni egy-egy nagy kosárral vagy védelembontással. Talán még ennél is fontosabb lehetett volna azonban védekezésben, hiszen nélküle nem volt olyan ember, aki fizikai paraméterekben megfelelő lett volna Terry Allen őrzésére - Sejfic sokkal lassabb volt, és Harazin Tamás sem lehetett megoldás az amerikai légiósra. 

Ennek ellenére remek csapatvédekezést mutatott be a gárda, és Allent leszámítva azért megtette, amit lehetett, míg támadásban Nelson intelligenciája elég volt ahhoz, hogy a Sejfic jelenlétéből megnyíló területeket kihasználják. A center maga nem igazán villogott (4 pont, 2/7 mezőnyből, 5 eladott labda, 21 perc), de az általa generált besegítések miatt Supola (17 pont, 3/3 tripla), Smith (25 pont, 5/7 tripla) és az első félidőben Antóni Csanád is meg tudta szórni a vasiakat, pont annyira, hogy a fegyelmezett védekezéssel vezessenek vagy minimum partiban legyenek. Aztán ahogy fáradt a gárda a szűk rotációval, ahogy egyre inkább elkapta a fonalat támadásban Allen, úgy kezdett el kapkodni a PVSK, a 16 eladott labdából jó pár kosarat kaptak Nelsonék, ez pedig végül nem fért bele.

Kérdés, hogy Budimir és Halász játszhat-e a folytatásban, ha bevetheti őket Csirke Ferenc a negyedik meccsen, akkor ezzel a játékkal, a Budimirnek köszönhető mozgékonyabb, "Allen-kompatibilisebb" szerkezettel, illetve a mélyebb rotációval minden esélyük meg lehet ahhoz, hogy kiharcolják az ötödik találkozót.

Ezt kellett csinálnia a Körmendnek

Csorvási Milán és klasszikus center nélkül nem nagyon volt más út a vasiak előtt, mint a besegítéses, agresszív védekezés, illetve a minél gyorsabb támadójáték, de nem tudta tökéletesen végrehajtani ezt a gárda. Hátul egyrészt rendszeresen megvoltak a rések, amelyeket a Pécs kihasznált, a labda nélküli mozgásokat háromból harmadszor sem tudták megfelelően lereagálni, másrészt elöl Allent leszámítva nem igazán ültek a dobások - Petty 2/7-tel, Gibbs 4/12-vel zárt, és Kromah is csak a végén szórta meg magát. A PVSK ezúttal is igyekezett megtörni a Körmend ritmusát, ami nagyrészt sikerült is, az üres dobásoknál is megremegett Ferenczék keze, de Allen akkora mismatchet jelentett most, hogy ez, valamint a harmadik-negyedik negyedben bemutatott labdaszerzések elegendőnek bizonyultak a sikerhez.

Hozzá kell azért tenni, hogy a két körmendi győzelem eddig két "Forduló Legjobbja" egyéni teljesítménnyel (legutóbb Lenzelle Smith, most Terry Allen) érkezett, ami egyszerre örvendetes, de talán kicsit aggasztó is a vasi szurkolók számára - azt azért tegyük hozzá, hogy most a csapatjátékkal nem volt gond, harminc gólpasszt osztottak szét Pettyék, az a magyar bajnokságban óriási szám.

Elsiette a Kaposvár

Már a második mérkőzésen is szembetűnő volt, hogy a KKK erőlteti a minél gyorsabb támadásokat, szinte minden helyzetben próbál leindítani, de ebből már akkor is nagyon sok eladott labdát gyártott a gárda, a harmadik találkozón pedig még inkább kicsúcsosodott ez a probléma: az első félidőben 13 alkalommal szórták el a játékszert Fodorék. Becsületükre legyen mondva, hogy innentől egyszer sem (!) adták el, és végig partiban is voltak, de bő egy perccel a vége előtt Jaytornah Wisseh ismét kicsit elkapkodta a kulcsfontosságú (71-68-nál) támadást: már visszazárt a gyűrű alá a Falco, de ő megpróbált duplát dobni kiszorított helyzetből, és nem állította meg a rohanást, vagy nem lőtte ki a két, triplavonalon túl, jó helyzetben érkező társának. Ezen felül is nyilván volt még több lehetőségük a somogyiaknak, de ez mindenképpen kulcsmomentumnak bizonyult.

Ráadásul főleg úgy nagy a kontraszt, ha hozzátesszük, hogy a Falco elképesztő koncentrációval játszotta le a találkozót, hiszen összesen három (!) labdát adtak el Govensék - aki ennyire keveset hibázik, és mellé el is lopja tizenkétszer a játékszert, sőt, még húsz támadópattanót is megszerez, az egyrészt nagyon akar, nagyon fegyelmezett, másrészt gyengébb dobóformával (36,1%, hét elrontott büntető) is képes mérkőzést nyerni. 

Fraziert leveszi a Falco

A kaposvári alapszakasz-meccsen a korábbi szombathelyi légiós szórta meg leginkább Szrecsko Szekulovics csapatát, és Frazier a középszakaszban is kereken húsz pontot átlagolt, ő volt a fő dobógép a somogyiaknál. Ennek ellenére tökéletesen védekezik rajta a Falco, Szekulovics szépen megtalálta, hogy mit kell ellene csinálni - az első meccsen még dobott 14 pontot (de csak 14 mezőnykísérletből), a második találkozón összesen négy (!) dobása volt, és a harmadik derbin is csak az utolsó két percben talált be a gyűrűbe egy korábbi triplát leszámítva. A csapatvédekezés (ha kell, rögtön beduplázzák) mellett ez nagyrészt Andrew Barham érdeme, aki nagyon fizikálisan és pontosan fogja, nem hagyja élni - ha továbbjut a Falco, ő mindenképpen kulcsszereplő lesz, főleg hogy az első meccsen az ő 26 pontja is borzasztóan kellett csapata sikeréhez.

Variált Bencze Tamás

Az első két ZTE-Szolnok meccsen komoly fejtörést okozott a zalaiaknak a szolnoki zóna, most viszont a találkozó elején kicsit finomított a harcmodoron a hazai alakulat. Az eddigi játékstílus helyett most folyamatosan nyomták be a labdát a festékbe, hol betöréssel, hol passzal zilálták szét az Olaj védekezését, Ubilla, Norfleet és Benke sem dobálta el a hármasokat, hanem Drungilast, Szabót vagy éppen Wrightot keresték belül. Ennek az lett az eredménye, hogy az első negyedben összesen három triplakísérletük volt a zalaiaknak (mindhárom Norfleettől érkezett, de az első hat percben egyet sem emeltek rá), majd amikor a második játékrészben beljebb húzódott a Szolnok, villámgyorsan eldobtak öt hármast. Bencze Tamás ezúttal egy másodpercre sem nyúlt az egyébként rendszeresen használt extra alacsony (Mohácsi-Szabó magasember-sor) szerkezetéhez, egy center mindig fent volt a pályán, védekezésben is stabilnak bizonyultak, és gyakorlatilag az első negyed közepétől kezdve kézben is tartották a találkozót - végül 19 triplakísérlettel (a második meccsen harminc fölé mentek) zártak, egyáltalán nem ez került most náluk középpontba.

Vojvoda és Pavlicsevics is eltűnt

Amellett, hogy védekezésben kissé fegyvertelennek tűnt az Olaj ezúttal, támadásban is nagyon megtorpant az együttes, legalábbis ami az alapjátékot illeti. Vojvoda Dávid dobásait eddig is igyekezett limitálni a ZTE, de most teljesen levették őt a pályáról Norfleeték, a vendégek vezére 4/12-vel zárt mezőnyből úgy, hogy a hajrában, már eldőlt állásnál, minden mindegy alapon jó párszor próbálkozott - a másik playmaker, Pavlicsevics is elveszett, ő öszesen 3/7 mezőnykísérlettel, nyolc ponttal és egyetlen gólpasszal zárt. Amíg a két fő pontszerző és fő dobógép együtt 0/9 hármassal (és szinte jó dobóhelyzet nélkül) hoz le egy meccset, és ennyire nincs hatásuk a játékra, addig nem lehet sok reménye a címvédőnek, érdekes módon a már szinte "elfelejtett" Wittmann Krisztián beállása hozott némi pluszt a második negyedben, egyébként ez most nagyon vérszegényre sikerült Kmézicsék részéről.

Most nem adott esélyt az Alba

Az első kiemelt alaposan megszenvedett a Kecskemét elleni első és második mérkőzésen is, egyszer sem sikerült jól kezdeniük Lórántéknak, és borzasztóan szenvedtek a triplákkal: elsőre 2/16-tal, másodjára pedig 4/20-szal zártak távolról. Most elejét vették mindennek, és az első negyed első négy percében rögtön 4/4 triplát bombáztak a gyűrűbe, volt kosaruk leindításból, támadópattanóból is, így pillanatok alatt tíz pont feletti előnyt építettek ki, holott erre még egyszer sem (!) volt példa a párharc során. Az amúgy is 2-0-s hátrányban lévő, taktikailag túl nagy változtatásokra nem képes vendégek innen már nem tudtak visszajönni, a gyorsabb, felszabadultabb Alba érvényesítette a papírformát, és némi extra pihenőhöz jutott a második kör előtt, hiszen bárki is lesz az ellenfele, az még mindenképpen pályára lép, míg az Edwardsot továbbra is nélkülöző Dzunics-legénységnek van ideje regenerálódni.

fotó, slide: kosarsport.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus