Egy cél, 8 csapat: playoff-üzemmódban a Szolnok

Átalakulóban az Olaj, talál ellenszert Bencze Tamás? - hiába keverte a kártyákat Szekulovics - Hendlein volt a Kaposvár vezére - a Kecskemét tempója, az Alba győzelme. 

Talál ellenszert Bencze Tamás?

A középszakaszban kapott száz pontok után erre a párharcra nagyon felszívta magát a Szolnok, és nagyon jól működik a védekezése a liga egyik, ha nem a leghatékonyabb támadójátéka ellen - Kmézics Zoránék zónája egyelőre komoly feladat elé állítja a ZTE-t. Ahogy az első, úgy a második meccsen is remekül vették el a zalaiak ritmusát, nem jöttek a megszokott hármasok, kevés volt az üres dobóhelyzet Norfleeték részéről, és bár az első negyedben még megbüntették az Olaj elnézett védekezéseit, a másodikban nagyon komoly gödörbe kerültek. Pavlicsevics és Popovics végig szívta Ubilla vérét, a palánk alatt Andric vagy Tóth Ádám hárította el remekül a betöréseket, és csak a fordulás után talált némi ellenszert a vendégcsapat.

Ennek kulcsa Szabó Zsolt volt, Ubilla vele játszott több kettő-kettőt, és őt találta meg jó párszor akár nagyjából öt méterre a gyűrűtől, akár a triplavonalon túl, és az erőcsatár hol maga oldotta meg a helyzeteket (19 pont, 8/14 mezőnyből), hol ki tudta lőni a labdát valamelyik csapattársának. A győzelemhez ez most nem volt elég, a Szolnoktól mindig érkezett válasz, két elképesztő bravúrtriplát is bevertek Vojvodáék, így kiegyenlítették a párharcot - a folytatás azonban nagyban függ attól, hogy a ZTE talál-e stabil megoldást a szolnoki zónára, mert az egyértelmű, hogy a bajnok tudja, hogy mit akar csinálni, és eddig többé-kevésbé végre is hajtotta azt.

Átalakulóban a Szolnok

Ugyan az első negyedben Eilingsfeld volt a címvédő egyik komoly fegyvere támadásban, Kmézics végül nem sokáig tartotta pályán a válogatott erőcsatárt - csak 12 percet játszott összesen, a helyén ezúttal Boriszov kapott inkább 27 minutumot. Utóbbi volt a szolnoki siker egyik kulcsfigurája a második találkozón és az is elképzelhető, hogy a folytatásban a kezdőben kap szerepet, de ezúttal a szurkolók részéről rengeteg kritikát kapó Popovics is megvillant - nagyon okosan játszott, folyamatosan jó döntéseket hozott, a védekezés egyik alapja volt és támadásban is komoly pluszt jelentett a betöréseivel.

Nem csak miattuk alakult át kicsit a Szolnok a korábbiakhoz képest, megemlíthetjük Vojvoda Dávidot is, aki az első félidőben még inkább osztogatott és magára húzta a védekezést, a kilőtt labdákkal pedig sorozatosan tiszta helyzeteket teremtett - más kérdés, hogy ezeket kintről Barnies, bentről pedig a centerek hibázták el rendszeresen. Később azért agresszívebb üzemmódba váltott és eljutott 18 pontig (7/13 mezőnyből), ezúttal is az Olaj egyik vezére volt, de méltathatjuk Pavlicsevicset (20 pont, 7/11 mezőnyből, 5/7 tripla, 7 gólpassz) és az ezúttal is remekül záró csapatvédekezést - a középszakaszhoz képest több szintet javult eddig a szolnoki alakulat. Kérdés persze, hogy ez a folytatásban is így marad-e, lesz-e még ilyen meccse Popovicsnak, megtartja-e ezt a hatékonyságot és tűzerőt Pavlicsevics, marad-e ilyen állapotban Andric (11 pont, 8 pattanó, 4 gólpassz 21 perc alatt), így működik-e továbbra is a zóna - ha ezekre a kérdésekre "igen" a válasz, akkor idegenben is nagyon komoly esélyei lesznek a címvédőnek.

Hiába keverte a kártyákat Szekulovics

Mindent megpróbált korábbi csapata otthonában a Falco trénere, a kezdeti támadásbeli nehézségek után csatába küldte és ráállította Malik Cooke-ra Kovács Pétert (aki az első meccsen nem lépett pályára), majd a fordulás után előhúzta Zsigeranovicsot is - az ő testi erejét próbálták meg kihasználni a Simms nélküli Kaposvár ellen. Ez azonban csak félmegoldást jelentett, a center dobott ugyan nyolc pontot, de Hendlein is hozta róla a kosarakat, nem sikerült megtörni vele a somogyiak lendületét, így Govens és Medford kipontozódása után új fegyverhez nyúlt: felküldte a Váradi-Kovács-Barham-Pustahvar-Tóth ötöst, amellyel felpörgette a tempót. Ezzel sikerült még egyszer ráijeszteniük a somogyiakra (három támadásból dobtak kilenc pontot), de a végjátékban nem sikerült felülkerekedniük, így hiába keverte a lapokat Szrecsko Szekulovics, csapata 1-1-es állással utazhatott haza.

Hendlein volt a Kaposvár vezére

Kenneth Simms nélkül elképesztő tűzzel, akarattal és koncentrációval lépett pályára a somogyi alakulat, ennek köszönhetően tudta kiegyenlíteni a Falco elleni párharcot. Simms hiányában gyakorlatilag végig alacsony szerkezettel játszott a gárda, a kényszerből centert játszó Hendlein Roland pedig csapatkapitányhoz méltó produkcióval húzta övéit: ha kellett, pozícióból, ha kellett, akkor kettő-kettők végén, ha pedig arra volt szükség, akkor támadópattanóból volt eredményes. Emellett védekezésben is a kaposváriak alapját adta a palánk alatt, végül 24 ponttal (7/14 mezőnyből, 10/10 büntető) és 8 lepattanóval zárt - akár Tóth, akár Zsigeranovics ellen kellett helytállnia, rendkívül fegyelmezetten oldotta meg a feladatát. Ugyan tőle kissé szokatlanul "csak" 31 percet játszott, de akkora energiára volt tőle szükség, hogy ennyit kellett fújnia - ráadásul a fent maradó időben Grebenár (6 pont, 4 pattanó szűk tíz percben) megbízhatóan dolgozott, ő is fontos szerepet vállalt a somogyi sikerből.

Playoff-védekezés

A nagyon agresszíven kezdő KKK csupán négy pontot engedélyezett a Falcónak az első öt percben, a harmadik negyedben kapták meg a somogyiak az első triplájukat és bár a záró etapban ezen a téren kicsit lazultak, a 71 kapott pont így is nagyszerűnek számít a Szombathely ellen - főleg ha azt nézzük, hogy három negyed után még csak 45-nél jártak Váradiék. Fekete Ádámék kijavították az első meccs első negyedében előforduló hibákat, levették a pályáról Barhamet és Pustahvart, egyedül Govens betöréseivel, kiharcolt faultjaival nem tudtak mit kezdeni - a bajnokság egyik legjobb pontszerzője rendre megtalálta a módját, hogy eljusson a gyűrűig. Az, hogy ennyire elvették a Falco megszokott játékait, az mindenképpen komoly fegyvertény, így az is belefért, hogy elöl ne nagyon találja magát a szintén kőkeményen védekező vendégek ellen Winsome Frazier - Hendleinről már szóltunk, de a Wisseh-Fodor páros 14 gólpasszát mindenképpen érdemes még megemlítenünk somogyi részről: végig kontrollálták a meccset, végig vezettek és nem engedték ki a kezükből a győzelmet.

Tegyük hozzá: a Falco részéről az nem hangzik rosszul, hogy ennyire "idegen" játékkal is csak hét ponttal kaptak ki idegenben, másrészt viszont legközelebb ismét játszhat már Simms...

A Kecskemét tempója, az Alba sikere

Az első találkozó után a második is abszolút a KTE szájíze szerint alakult, Forray Gábor csapata végig kontrollálta a tempót és sokszor vezetett is - az Ivosev-Karahodzsics páros (26 pont, 16 pattanó, 8 gólpassz, 10 kiharcolt fault) vezérletével ráerőltették akaratukat az Albára, amelyet Pongó Martin és Djeraszimovics tűzereje egészített ki. Azonban ahogy Székesfehérváron, úgy most sem tudtak átlépni azon a képzeletbeli küszöbön: az utolsó öt percben egyetlen pontot szereztek és néhány játék alatt felőrölte őket az Alba. Így hiába csináltak szinte mindent jól, a végét megint elrontották - kétszer is nagyon közel álltak a bravúrhoz, 0-2-ről azonban minimálisra csökkentek az esélyeik a továbbjutásra. 

Egyértelmű megoldás nincs, győzelem van

Dzunics Braniszlavnak nem igazán sikerült válaszolnia a Kecskemét által generált problémákra és öt perccel a vége előtt úgy tűnt, hogy 1-1-gyel utazhatnak vissza a felek Székesfehérvárra - aztán Farr, Lóránt és Taylor villanásai, valamint az összeálló védekezés meghozta a kulcsfontosságú sikert. A triplák terén ezúttal sem volt előrelépés (5/15 csapatszinten), védekezésben sem érkezett igazi megoldás az Ivosev-Karahodzsics párosra és a fizikális játékra, de az egyéni képességek ezúttal is eldöntötték a hajrát - innen már nagyon nagy blama lenne, ha nem az Alba jutna tovább.

Ilyen szinten kell pörögnie a Körmendnek

Ugyan nagyon fogadkoztak a vasiak, a pécsi mérkőzés első félidejében mégsem igazán működött a gépezet - továbbra is kapták a triplákat, a közelieket, nem tudtak mit kezdeni Nelsonnal, egyedül Sejfic dobásait tudták elvenni. Csorvási kidőlése után azonban bevált az alacsony szerkezet és a harmadik negyed közepétől kezdve átvette az irányítást Gasper Potocnik alakulata: Lenzelle Smith parádézott (23 pont, 7/10 mezőnyből, 3/5 tripla, 9 pattanó, 5 gólpassz), ezúttal Petty is sokkal hasznosabb volt, mint legutóbb (19 pont, 10 pattanó) és a gyengék kezdő Terry Allen is összekapta magát a végére - 3/13-mal kezdett mezőnyből, de az utolsó öt dobásából négyet elsüllyesztett. Kromah ugyan nem igazán találta a helyzeteit, de a Körmend légiósai másfél negyeden keresztül olyan teljesítményt nyújtottak elöl-hátul, amely alapján joggal számít bajnokesélyesnek a gárda és amelyet el is vár a vasi szurkolótábor - az viszont látszik, hogy ez a fordulatszám kell is Pettyéktől, mert ahogy lazábbra veszik akár a védekezést, akár a támadást, úgy rögtön minimum egálban van a PVSK. Kérdés, hogy a folytatásban mennyire lesz agresszív a Körmend és hogy ez az alacsonyabb szerkezet mennyire válik be hosszabb távon Sejficék ellen.
 

Fotó, slide: kosarsport.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus