Egy cél, két csapat: a történelem az Alba mellett szól

Nem villogtak az Alba kulcsemberei

Amellett, hogy csapatjátékban sem tudtak mit kezdeni a fehérváriak a Falcóval, ezúttal az egyéni extrák is sem jöttek: Taylor (2 pont, 1/5 mezőnyből), Edwards (10 pont, 3/12 mezőnyből). Mohammed (6 pont, hat dobás) és Lóránt (9 pont, nyolc dobás) is elmaradt a várttól.

Taylor egyébként utoljára a középszakaszban maradt tíz pont alatt, de ezzel a két egységgel beállította negatív szezoncsúcsát és érdekesség, hogy utoljára a középszakasz első meccsén, szintén a Falco ellen (18 mérkőzéssel ezelőtt) fordult elő vele az, hogy nem talált be kintről. Lóránt Pétertől lassan megszokhatjuk, hogy nem szórja a pontokat (a döntőben eddig egyszer ment tíz fölé, de a ZTE elleni utolsó meccsen is csak négyig jutott), Edwards is eddigi leggyengébbjét hozta a döntőben és Mohammed is sorozatban harmadszor maradt nyolc (!) pont alatt - nem volt senki, aki fellépett volna az Albánál, amikor a csapatjáték csődöt mondott.

Nem jöttek a fehérvári triplák

Az Alba egyébként is sokkal kevésbé hagyatkozott az alapszakaszban és a középszakaszban a hárompontos dobásokra, mint a felsőházból bárki, de a döntőben eddig különösen szenvednek ezzel Shepardék: az első meccsen 4/16, utána 4/14, majd 4/17, most pedig 4/16 hármassal zártak. Tény, hogy ebből két mérkőzést megnyertek, de szorult helyzetben most nagyon jól jött volna, ha ennél komolyabb potenciál van bennük távolról

Az első negyedben egyetlen kísérletük volt csak kintről, félidőben 1/5-tel álltak úgy, hogy azt az egyet Keller Iván süllyesztette el - a fordulás után aztán már többet próbálkoztak, betalált Lóránt, Shepard és Farr is. Ők azonban mind a frontcourt tagjai, miközben a Taylor-Mohammed-Edwards-Markovics periméter 0/10-zel zárt a vonalon túlról, egyáltalán nem jelentettek veszélyt a Falco gyűrűjére - ezért akkor sem tudtak igazán zárkózni, amikor ment a szekér.

Edwards formája egyébként aggasztó lehet a fehérvári szurkolók számára, hiszen a döntőben még nem dobott (!) hármast, 0/10-nél jár, sőt, a ZTE elleni utolsó találkozón is 0/4-et hajított - a playoffban eddig összesen 22%-kal céloz kintről, ami finoman szólva sem elfogadható.

Kivették a labdát Govens kezéből

Nem az Alba védekezése, hanem Szrecsko Szekulovics szabott gátat a Falco sztárjának, hiszen a tréner úgy döntött, hogy elég abból, amit eddig csinált csapata támadásban - magyar szinten elképesztő mennyiségű labdát használt el Govens, ami sorozatban kétszer bizonyult vesztes stratégiának. Ezúttal már az első perctől kezdve szabadult a labdától a hátvéd, mindenkit bevontak a játékba, ebből adódott jó pár helyzete Váradinak (18 pont, 6/11 mezőnyből), Barhamnek (17 pont, 5/9 mezőnyből), majd a második félidőben Tóth Norbertnek is - Govensszel és az ismét nagy energiát hozó Medforddal kiegészülve öten is átlépték a tízpontos határt.

Govens eközben az első félidőt négy ponttal, négy mezőnykísérlettel és két gólpasszal zárta, de a találkozó végén is csak tíz dobás állt a neve mellett - hiába figyelt rá nagyon az Alba védekezése, ezúttal sokkal több teret engedett a társaknak, akik éltek is a lehetőséggel.

Zsigeranovics eltűnt

A center harminc, huszonhárom és huszonhét percet játszott eddig a döntő első három meccsén, volt egy nyolc pont-nyolc lepattanós, egy tizennégy pont-nyolc lepattanós és legutóbb egy kezdőként lejátszott összecsapása is - akkor nem ment neki a dobás, de a tíz mezőnykísérlete így is megvolt. Most azonban ezen is változtatott Szekulovics, az óriás összesen tíz percet játszott, a fordulás után már csak "mutatóban", három percre került pályára és mindössze két mezőnykísérlettel, három ponttal, illetve három lepattanóval zárt - kérdés, hogy ez marad-e a rendszer a mindent eldöntő ötödik meccsre is.

A történelem az Alba mellett szól

Két vereség után meggyőző játékkal egyenlített a Falco, Szekulovics meglépte a szükséges taktikai változtatásokat, fejben nagyon összekapta csapatát - ez biztos, hogy komoly lökést adhat nekik mentálisan az utolsó találkozó előtt. Az Alba viszont saját közönsége előtt ünnepelhet, őket segíti a hazai pálya és ez az ilyen kiélezett derbiken mindig döntő faktor lehet.

Utoljára 2012-2013-ban ment el egy magyar bajnoki döntő öt meccsig, azt akkor éppen az Alba nyerte meg hazai pályán a Szolnok ellen Dzunics irányításával, míg két évvel korábban fordított volt a szereposztás: az Olaj nyert ötödik meccset otthon a Fehérvár ellen. Ezt megelőzően sokáig kell visszamennünk, ha ötmeccses döntőt keresünk, 2004-2005-ben a Paks verte 3-2-re a Debrecent szintén hazai pályán, 2001-2002-ben megint az otthon játszó Paks nyomta le a Körmendet, azelőtt 1996-1997-ben pedig a Honvéd bizonyult jobbnak a vasiaknál ilyen helyzetben - tehát az elmúlt húsz évben, ahányszor csak mindent eldöntő meccsre került sor a fináléban, azt a hazai alakulat húzta be.

fotó, slide: kosarsport.hu