Egy cél, négy csapat: Darrin Govens végképp elszabadult

Hogy mi történt az elődöntök első meccsein? Ide kattintva olvasható!

Govens elképesztő

A Falco vezére egyértelműen a játéknap legjobb játékát hozta és nem csak a bődületes (33 pont, 13/19 mezőnyből, 8 pattanó, 9 gólpassz, 8 kiharcolt fault) statisztikái miatt. A mérkőzés elején kicsit még kereste a körmendi védekezés réseit (Lasan Kromah-t kapta meg a nyakába), de csak ritkán találta meg (12 pont, 5/10 mezőnyből), a fordulás után viszont "elszabadult": sorra hozta a nehezebbnél nehezebb dobásokat, amikor duplázták, akkor megtalálta a társait és amikor gödörben volt a Szombathely, mindig lehetett rá számítani. Olyan szinten kontrollálta csapata játékát, amilyenre a magyar bajnokságban nagyon ritkán van példa, nagyon keveset rontott (a mezőnymutató mellett nem hibázott büntetőt és csak két labdát adott el) és a piszkos munkát (négy támadópattanó) is elvégezte.

Kérdés persze, hogy ilyen hőfokon meddig bírja, mert az látszott, hogy az ő iszonyatos extrája nélkül kevés a Falco, éppen ezért összesen tíz másodpercet pihent a meccs folyamán - hozzá van szokva a vezérszerephez és a brutális terheléshez (nem csak a játékperc, hanem hogy minden támadás rajta múlik, ő dönt, ő fejez be), de a Körmend atlétái ellen nagyon kemény párharcra készülhet. 

Csak a gyors szerkezet működött

Ugyan megszokott kezdőcsapatát küldte fel a pályára Szrecsko Szekulovics, de még négy perc sem telt el, amikor belenyúlt és Barham helyére beküldte Medfordot. Ennek hozadéka természetesen a sebesség és az atletikusság volt, amire elöl-hátul nagy szüksége volt a Falcónak és ezt a szerkezetet a folytatásban nem is nagyon törte már meg - Zsigeranoviccsal megpróbálkozott szűk tíz percig, de a magas, viszont lassabb centert nem nagyon lehetett pályán tartani a Körmend szerkezete ellen. Barham végül a pihentetések miatt előkerült még és kapott 12 percet, de a második félidőt Medford kezdte és nem lepődnénk meg, ha a második mérkőzésen már ebben (Govens-Medford-Váradi-Pustahvar-Tóth) a felállásban kezdene a Szombathely.

Tudatosabb, nyugodtabb játék kell a Körmendtől

Addig működött igazán a körmendi támadójáték, amíg megtalálták a legkedvezőbb mismatchet és az egy-egyben szinte foghatatlan légiósok megoldották a helyzetet - ehhez jöttek Gibbs extra dobásai is, de az első félidőben az adta a vendégek játékának alapját, hogy valamely poszton rendre előnybe kerültek. Azonban a második félidőben egyre több volt az olyan időszak, amikor ezeket kis túlzással elfelejtették használni, egy rövid periódust leszámítva nem adták oda a labdát a Tóth-ot (vagy bárkit) rendszeresen megverő Allennek, Kromah is teljesen elveszett (a nagyszünet után nem dobott pontot), majd jött Smith sérülése +9-nél, ami hozott még egy utolsó fordulatot. Itt pillanatok alatt elveszett a körmendi előny, a végjátékban pedig a borzasztóan szűk rotációval (Németh és a válogatott Ferencz szerepe is kimerült annyiban, hogy addig pihenjen az egyik légiós) dolgozó vendégek nem tudtak már megújulni, így hatalmas esélyt szalasztottak el - és ha már Govensnél megemlítettük a fáradtságot, itt is meg kell: ezt az iramot ilyen terheléssel nehezen fogja bírni öt játékos. 

A folytatásban mindenképpen pontosabb, türelmesebb játékra lesz szükség a Körmendtől, az említett mismatcheket folyamatosan keresni kell és többet kell használni Allent - benne sokkal több van hét mezőnykísérletnél, akár Tóth, akár Pustahvar, akár Zsigeranovics fogja. A második félidőben talán lassítani (az első félidőben 14 pontot szereztek még rohanásból) kellett volna a játékot a körmendieknek, mert egyrészt ez is fárasztotta őket, másrészt a kicsit hosszabb, mélyebb rotációval dolgozó hazaiak húzóemberei magukra találtak és lubickoltak a gyors tempónál - ráadásul több esetben is előfordult, hogy a Körmend csinált lerohanást, a kimaradt dobás után pedig a túloldalon a Falco "emberelőnyben" támadhatott rendezetlen védelem ellen. Ez azért már luxus egy bajnoki elődöntőben. 

A lepattanózás óriási erőssége a Falcónak

Mi is írtunk már arról korábban, hogy a szombathelyi alakulat milyen erős ebben a szegmensben, hiszen a Kaposvárt is itt verték meg leginkább, főleg az utolsó meccsen - ez a Körmend ellen is maximálisan látszott. Igaz, hogy a vendégeknél nincs center és egyedül Allen számít egyáltalán magasembernek, de a Falco sem használta Zsigeranovicsot, a Tóth-Pustahvar magasember-páros pedig nem éppen az atletikusságról, vagy a rengeteg lepattanóról híres - ketten együtt 8,6 lecsorgót átlagoltak az alapszakaszban. Ennek ellenére 40-28-ra nyert erről a területről Szrecsko Szekulovics csapata, 18-5 (!) lett a támadópattanók aránya, az említett Pustahvar öt, Govens négy ilyenbe kapaszkodott bele - ezzel mindenképpen kell valamit kezdenie Gasper Potocniknak, mert hiába dobtak sokkal jobban, hiába volt több büntetőjük és csak kettővel több eladott labdájuk, rengeteg második esélyt adtak a Falcónak. Ez pedig egyrészt lélekölő, másrészt a rövid rotációnak sem tesz jót, ha ennyivel többször kell védekezni - főleg ha a túloldalon Govens pattogtat...

Más fokozat kell az Albától

Vagy a hosszabb pihenő miatti rozsda, vagy a Kecskeméthez képest több kategóriával gyorsabb egerszegi játék okolható azért, hogy ennyire lassan, figyelmetlenül kezdett az első kiemelt a ZTE ellen, mindenesetre ilyenekre már nincs idő és lehetőség az elődöntőben. A ZTE az első hét támadását hét kosárral és 19 ponttal zárta, Norfleet és Szabó Zsolt két-két triplát süllyesztett már el és a hét dobásból hat üres helyzetből érkezett - ez aztán a nagszünetig nem nagyon javult fehérvári részről, csak a zalai dobóforma hagyott alább, legalábbis bizonyos időszakokban. A fordulás után azért rendezte sorait az Alba, addigra sikerült felvenni a ritmust és tartani a lépést a vendégek játékosaival labda nélkül, a felzárkózás azonban lehet, hogy sokat vett ki a társaságból - a hajrában nem tudtak felülkerekedni Lóránték, így elvesztették a pályaelőnyt. Amit a Kecskemét ellen még megúszott Dzunics Braniszlav csapata, azt a gyorsabb, támadásban sokkal veszélyesebb ZTE ellen nem - innentől a falhoz van szorítva a gárda, mert Egerszegen már kis túlzással az életéért játszik.

Edwards kulcsfigura lehet

Hogy visszavegye a pályaelőnyt és innen fordítva eljusson a döntőig az Alba, abban döntő szerepe lehet az első meccsen visszatérő légiósnak. A dobásait kicsit még kereste az első félidőben, de védekezésben azonnal érződött a jelenléte, hol Ubillát, hol Norfleetet lassította, nagyon sokat tett azért, hogy megtörjön a ZTE ritmusa és visszajöjjön a meccsbe a fehérvári alakulat. A harmadik negyedben aztán elöl is villant, három támadásból kilenc pontot szerzett és bár egyelőre csak 25 percet játszott, így is ő lett csapata legeredményesebb játékosa. Szinte biztos, hogy ha az állapota engedi, akkör következőleg már sokkal nagyobb szerepet kell neki adni és a kissé "hatástalanul" játszó Mohammed-Shepard páros egyikét a padra kell tenni. Az biztos, hogy tud javulni az Alba, Edwards mellett számíthatunk többre Lóránt Pétertől is, de még egy ilyen "bealvás" nem fog beleférni védekezésben, főleg idegenben.

Mindenki teszi a dolgát

Azt már többször láthattuk ebben a szezonban, hogy csapatjátékból és akaratból is képes bemutatót tartani a ZTE a magyar bajnokságban és most újabb remek példával szolgált erre Bencze Tamás csapata. A meccs elején tökéletesen használták ki az Alba hibáit, Ubilla villámgyorsan bevonta a társakat, Norfleet és Szabó megszórta magát, majd megérkezett Drungilas is - a második félidőben, nehéz helyzetben aztán Ubilla egymaga vette kézbe a dolgokat és szerzett kulcsfontosságú kosarakat egymás után. Az amerikai irányító és Norfleet végül 37 ponttal és 14 gólpasszal zárt, támadták a gyűrűt és mozgatták a többieket, Benke Szilárd is hozzászólt, amikor kellett (a végén bevert egy nagyon fontos hármast), Szabó Zsolt kintről büntetett és széthúzta a pályát (17 pont, 5/8 tripla, 10 pattanó), Drungilas pedig a megszokott dolgain túl még extrát is hozott - 2/2 triplája mellett öt gólpasszt is kiosztott. Ezt tetézte a padról nyolc ponttal beszálló Wright, valamint a végjátékban egy "gyilkos", nyolcméteres hármast elsüllyesztő Mohácsi - mindenki pontosan azt csinálta, amit kellett, ezzel pedig elvették az első kiemelt pályaelőnyét. Elképesztő szezont fut a Zalaegerszeg és ha a most látottnál nincs is több bennük (náluk ilyet nem lehet kijelenteni...), a zalai közönség támogatása innentől akár elég is lehet a döntőre.

fotó: Unger Tamás, vaol.hu