Egy cél, négy csapat: harmadszor is Falco

Mitől ilyen jó ez a Falco?

Hogy Szrecsko Szekulovics tökéletesen használja ki a keret erősségeit. Nyilván egy hajszálon múlt mindhárom találkozó, de azt nem lehet elvitatni, hogy mindhármat megnyerte a Szombathely, az első két alkalommal komoly hátrányból állt fel a gárda, a harmadikon viszont nagyrészt már a sárga-feketék vezettek. Magyarországon ritkán látni ilyen rendszert, ahol ennyire egy ember köré épül minden, és nem is úgy indult a szezon, hogy ez lesz a felállás, de az idény közben szépen alakult át a rotáció és a szereposztás is.

A szombathelyi kezdőötös Barhammel és Tóth Norberttel tökéletesen szolgálja ki Darrin Govenst és teljesíti azt a feladatot, hogy az amerikai képességeit a lehető legjobban aknázza ki a csapat. Govens a bajnokság három (öt?) legjobb játékosa között van, de egyik másik csapatban sem használják ki ennyire az aktuális vezér játékát - pl. Körmenden sem úgy alakították ki a rendszert, hogy mondjuk Kromah kiteljesedhessen, inkább elosztják a dobásokat, a szerepeket, és így van ez az Albánál, két emberre jut ez a ZTE-nél, szintén kettőre a Szolnoknál, és még sorolhatnánk.

Tehát a kezdőcsapat: a cél az, hogy minél több helye legyen Govensnek, négy remek kinti dobóval veszik körbe, akik közül igazából senkinek nem kell a kezébe a labda, megelégszik a kiosztásokkal, második szándékból megkapott lehetőségekkel. Govens bontja a védekezést, a megnyíló területekben pedig vagy befejezi, vagy kiosztja a remek dobóknak, akik mind átlátják a pályát, és megtalálják a jó megoldást. Ha ez nem működik (mert az ellenfél védekezése odaér a dobókra, nem ülnek a hármasok, Govens nem dönt jól, vagy éppen védekezésben gyengék így), akkor van két olyan opció, akik alapvetően kezdő szintűek, de éppen azért vannak a padon, mert változást tudnak hozni.

Zsigeranovics egyrészt rendbe tudja tenni a palánk alatti védekezést (cserébe a kettő-kettőknél lassabb persze), komoly faktor lepattanózásban, és oda lehet neki adni a labdát a festékben akár leválások után, akár pozícióban, ezzel más kihívás elé állítja az ellenfelet, és levesz némi terhet Govens válláról. Szintén érkezik a sokáig kezdő Medford, aki sebességet, dinamikát hoz támadásban és védekezésben is, sokkal gyorsabb Barhamnél, ráadásul ő labdával a kezében is képes alkotni, betörni, védelmet bontani, ezzel lesz még egy opció Govens mellett - ráadásul ha utóbbi ül, akkor Váradival ketten képesek elirányítani az együttest. Ehhez csatlakozik még szükség (fáradtság, faultok, sérülés) esetén Kovács (ha arra van szükség, bárkire rá lehet küldeni, megfogja), Bognár vagy éppen Simon Kristóf.

Ez a letisztult szereposztás és rotáció nem megszokott ebben a bajnokságban, pedig a modern kosárlabda mindenképpen efelé halad - érdekes látni itthon is egy ilyen csapatot, ahol ennyire egy játékos képességeinek maximalizásán alapul a játék.

Villogott a szombathelyi kispad

Zsigeranovics az első két meccsen azért kevesebbet tett hozzá, ezúttal viszont nagyon sokat lendítette csapatán: pillanatok alatt beszórt hét pontot, a végjátékban is hozzászólt, végül tizenöt perc alatt tizennégy egységet szórt be. Medford 18 ponttal a gárda második legeredményesebb játékosa lett, Simon a beütött faultjai mellett bevert egy nagyon fontos hármast, és még Bognárnak is volt egy támadópattanója, meg egy duplája. 

Ezzel szemben a körmendi padról csak ketten érkeztek, Ferencz 28 perc alatt 0/4-es triplamutatóval, két ponttal zárt, Csorvási pedig 11 perc alatt ugyan beszórt nyolc pontot, de kipontozódott. Ő -13-as, Ferencz -15-ös +/- mutatóval fejezte be a találkozót úgy, hogy rajtuk kívül -1 volt a legrosszabb a csapatban, ellenben a Szombathelynél Zsigeranovics és Medford volt a legjobb ezen a téren - persze ezt a statisztikát érdemes fenntartásokkal kezelni, de mindenképpen érdekes adat.

Elfogyott a Körmend

Szó szerint. Horti Bálint kidőlése már alapvetően is meghatározta a csapat szerkezetét és rotációját, majd a PVSK elleni körben Csorvási Milán is megsérült, nélküle pedig extra terhelést kapott Terry Allen és igazából az összes légiós - azt is hozzátehetjük, hogy pontosan az ilyen esetek miatt volt korábban hat külföldi a keretben, hogy lehessen pihentetni, sérüléseknél legyen kit bedobni. Az látszik, hogy fejben és fizikálisan is elfáradt már a társaság erre a párharcra, és amikor ezen úrrá tudtak lenni Kromah-ék (jellemzően a meccsek elején és főleg a széria elején), akkor feléjük billent a mérleg nyelve, ahogy azonban kezdett fogyni az erő, úgy került fölénybe a Falco. A harmadik mérkőzést is jól kezdték a vendégek, koncentráltan támadtak, folyamatosan kihasználták a szombathelyi védekezés gyenge pontját, a gyűrű védésének hiányát, ezekből extra hatékonysággal dolgoztak, de később sem láb, sem "fej" nem volt már ahhoz, hogy ezeket ilyen szinten meg tudják oldani. A végén Csorvási és Smith nélkül, a nem 100%-os és négy faulttal játszó Pettyvel is volt még esélyük, de harmadszor sem tudták behúzni a szoros végjátékot, így végül győzelem nélkül estek ki - legalábbis jelen állás szerint...

A fáradtságot jól jelzi a büntetőzés is: ezen a meccsen 18/24-et (a Falco 23/26-ot), a második találkozón 19/26-ot (a Falco 11/12-t), az elsőn pedig 11/18-at (a Falco 8/11-et) dobott a vonalról a Potocnik-legénység - tehát összesen húsz pontot hagyott bent a Körmend büntetőkből, míg a Falco csak hetet. Tekintve, hogy az egész párharc során nyolc pont volt a különbség, ez elég jelentős differencia...

Fel kell állnia a ZTE-nek

Egy ilyen párharcban, főleg az Alba ellen nem nagyon fér bele egy-egy "leadott" mérkőzés - ezúttal viszont nem volt más lehetősége Bencze Tamásnak, Norfleet és Benke (majd Ubilla) nélkül hátra volt kötve a keze. A következő, hazai összecsapásra viszont mindenképpen fel kell tüzelnie csapatát, persze ezzel az idei szezonban egyszer sem volt gond, és hasonló helyzetben is voltak már, amikor az idény megmentése volt a tét. Teher nem nagyon lesz rajtuk, de az azért kérdés, hogy ennyire fáradt és közel sem 100%-os állapotban (bár a tréner számol Norfleettel és Benkével, Ubilla kérdéses, de három nap alatt, ha lehet, akkor biztosan összedrótozzák valamennyire), a kiesés szélén, mentálisan is kimerülten mire lehetnek képesek a "vérszagot érző" Albával szemben. A harmadik találkozóból taktikai szempontból természetesen nem lehet kiindulni, de ez innentől már fejben dől el, és nagy kérdés, hogy fel tud-e állni a ZTE - nem a komoly verésből (annak nincs jelentősége), hanem az 1-0 után 1-2-re megfordult párharcból és a sérülések jelentette problémákból.

Az Albánál is kell a fegyelem

Eddig közel sem fehérvári diadalmenet ez a rájátszás annak ellenére, hogy összességében 5-1 a csapat mérlege - a nyolcadik kiemelt KTE ellen kétszer is megégtek kis híján, a ZTE ellen pedig rögtön elvesztették a pályaelőnyt. Az Egerszeg elleni második meccsen játszottak igazából úgy, amivel elérték az első kiemelést és megnyerték a Magyar Kupát, de az az akarat és fegyelem elengedhetetlen lesz számukra a negyedik összecsapáson - döntő lehet a meccs eleje, ha ott ismét hozzák ezt a kemény védekezést, és fizikálisan a ZTE fölé nőnek, akkor ott eldönthetik a párharcot. Kérdés, hogy mit hoz ki belőlük a helyzet, hogy egy lépésre vannak a döntőtől, és hogy az ellenfélnél vannak gondok, de nagy hiba lenne megint úgy kezdeni, mint az első mérkőzésen - azt meg fogják büntetni Szabóék, akik teljesen más felfogásban és nyilván más kerettel fognak pályára lépni.
 

fotó, slide: Unger Tamás, vaol.hu