Elődöntők - 3. kör - beharangozó

A most otthon játszó Alba és Szolnok tehát vélhetően revánsot akar venni a Kaposváron és a Pakson, meg a pályaelőnyük megtartása végett is szükségük lenne az otthoni diadalra. A vendégek előtt ugyanakkor nagy lehetőség mutatkozik, hiszen ha most elkapnák idegenben is vetélytársuk frakkját, akkor borulna sok minden.

ALBA - KAPOSVÁR (3. meccs)

(Első meccs: Alba-KKK 68-56)
(Második meccs: KKK-Alba 78-75)

Az Alba igen motiváltan várja az esti meccset. Maga az, hogy ismét otthon, saját közönsége előtt kell bizonyítson a fehérvári csapat, már önmagában is ok lenne erre, de emellett ők igencsak nehezményezik, hogy nem 2-0 a párharc a javukra, hanem 1-1, hiszen érezhetően úgy vélik az Alba háza táján, hogy nem csak a Kaposvár második meccsen bemutatott nagy hajrája, hanem a fehérváriak szempontjából negatív külső körülmények is okozták a somogyiak egyenlítését. Akárhogy is, de igyekeznek jó irányban hasznosítani ezt a sajátos hangulatukat, ami ellen nem is lehet kifogása senkinek, az ilyen „legális dopping” benne van a versenysportban: amikor akár a dacot, mint motiváló tényezőt is előveszik a fegyvertárból.

A Kaposvár abból a szempontból nyugodtabb lehet, hogy mindig az idegenben fellépő gárdának van kevesebb bizonyítani valója. A KKK részéről nyilván úgy vannak vele, hogy ők megtették a magukét, otthon egalizáltak a párharc során, most izguljon a saját pályáján győzelemre kötelezett Alba a meccs alakulása miatt. S az is egyértelmű, hogy ha a Fehérvár meginog egy picit, azt a vendégek igyekeznek majd rögtön kihasználni. Muszáj is lesz, mert a Kaposvárnak minimum egyszer győznie kellene idegenben a párharc során, ha döntőbe akar kerülni. Vagy ma, kedden, vagy – ha Spicáék a majdani negyedik meccsen ismét egyenlíteni tudnak Somogy megyében – az utolsó körben, az ötödik találkozón.

A két gárda második meccsén, mint emlékezhetünk rá 78-75-re győzött a Kaposvár, holott rosszul kezdett, s bár a második negyedben szinte utol is érte a jócskán elhúzó Albát, de ezzel együtt is nem kis szenvedések árán fordított a találkozó véghajrájában. Mondhatni akkor vezetett, amikor a legjobban kellett, a lefújás előtti pillanatokban.

A Kaposvár fordításában nagy szerepe volt a sokáig gyengén játszó, de a végén vezérré előlépő Swanstonnak  (25 pont) és Dunnak (17), de Spica (17) és Hendlein palánk alatti munkája is elengedhetetlen volt, vagy akár Drahos 7 pontja is. Hendlein egyébként dupla-duplát ért el azon a meccsen (12 pont, 11 lepattanó), s 31 VAL-t, amivel a derbi leghasznosabb kosarasa címet is kiérdemelné, ha lenne ilyen titulus. A dupla-dupla amúgy érvényes Chris Dunnra is, ő a két számjegyű pontjai mellé kiosztott 10 gólpasszt is, vagyis ismét remekelt karmesterként. A lepattanószerzés csatáját is a hazaiak nyerték (40-31-re), amiből a már említett Hendlein mellett Swanston (9 lepattanó), Spica (8) és Dávid (6) is kivette a részét.

A Fehérvár gárdájában az Amerikában született játékosok hozták a pontokat (Wood 25, Moore13, Hollis 11, Jones 12), a két magyar kulcsember meg a lepattanókat (Keller 6, Szabó 7 – illetve Jones itt is „besegített” 7 rebounddal). Ez a munkamegosztás akár még diadalt is érhetett volna, ha Brandon Wood mellett akad még egy olyan Albás, aki igazán extrán dob. A Kaposváron kapott 78 pont ugyanis nem vészesen sok. Mindenki tudta, hogy otthon nagyon hatékony a „Delfinek” támadógépezete. Tehát ehhez képest ez a kapott pontmennyiség még simán eredményezhetett volna fehérvári sikert, ha például egyértelmű Albás vezetést követően nem engedik vissza a meccsbe a hazaiakat vagy ha a legvégén sikerül megfékezni az utolsó utáni nagy somogyi rohamokat.

A kaposváriak ismét szurkolói busszal (netán buszokkal) érkeznek Fehérvárra, így remélhetően most már megközelítik a teltházat a Vodafone Rendezvénycsarnokban, a hangulatra viszont biztos, hogy most sem lesz panasz.

SZOLNOK - PAKS (3. meccs)

(Első meccs: Olaj-ASE 84-72)
(Második meccs: ASE-Olaj 72-63)

A Szolnok és a Paks idei párharca (s nem csak az elődöntőre, hanem a felsőházra is célozva) a 35. perc jegyében telik. Több olyan derbit vívtak már a felek ebben a bajnokságban, amikor döntő fordulat állt be ekkortájt. Gondoljunk csak arra, hogy két alkalommal is a negyedik negyed közepén lépett el az addig kiválóan játszó, sőt vezető Pakstól a Szolnok (hazai pályán mindkétszer), illetve legutóbb – igaz, most Pakson – is ekkortól futott egy 17-0-t az Olaj, ami azért csalóka picit, mivel bár a szolnokiaknál sem a kvázi kezdőcsapat pattogtatott ekkor, de az ASE meg egyenesen már a „tarcsival” fejezte be a találkozót. Megtehette, hiszen 26 ponttal vezetett már ekkor. Vagyis, ha tovább boncolgatjuk ezt a bűvös 35. perc környéki időszakot, ki lehet jelenteni, hogy az utolsó percek vagy ezért, vagy azért, de általában a Szolnok percei voltak több alkalommal is. Talán a Paks fárad el ekkorra? Vagy itt érhető tetten a nemzetközi porondon való edződése az Olajnak? Nem tudni, mindenesetre a számok azt jelzik, hogy ha a hajrára marad a döntés, akkor az eddigiekből kiindulva inkább lehet szolnoki győzelemre számítani, mint paksira. Persze ez is csak vonalon kívüli okoskodás, vagy bejön, vagy nem…

A Paks együttesében a legutóbbi meccsen szépen kirajzolódott, hogy nem is az a kulcskérdés, Vojvoda Dávid brillírozik vagy sem (persze ez sem mellékes), hanem, hogy képes-e egyszerre jól teljesíteni (vagy legalábbis ponterősen, hasznosan) Vojvoda, Williams és Levy? Ha igen, akkor a három mezőnyember produkciója szinte borítékolja is a sikert. Ha ehhez Idlet igazi légiós-center módra hozza magát és/vagy Tóth Ádám is több pozitívumot mutat fel, mint negatívumot, akkor meg bármire képes ez az ASE. Annak idején Schmidt Béla egy fél mondattal megemlítette egy beszélgetés során, hogy "...és Kámán Tamás teljesítménye is igen fontos a Paks esetében...". Bizony, a rutinos bedobó védekezése, emellett triplái, és nem utolsósorban lepattanózása akár eldönthet egy mérkőzést akkor, ha egymáshoz közel teljesítenek a csapatok, ám ezt nem mindig látjuk tőle ebben az idényben. Körtélyesinél hasonló a helyzet. Szinte ugyanazt lehetne elmondani róla, mint Kámánról. Jól dob messziről és hasznos tud lenni a palánk alatt is a lepattanók megszerzése terén. Ő is képes a kiemelkedő produkcióra. De menjünk ennél is tovább, mert Eilingsfeld vagy Kovács Ákos is tud győzelmet érő kosarazást bemutatni. Hoppá... Akkor a Paksnak igazból van egy rakás kulcsembere, ha azt nézzük. Most képzeljük el, hogy nagyobbik részük egyszerre kosarazik jól egy adott meccsen...

A Szolnoki Olaj lassan megbarátkozik azzal, hogy náluk magasan van a léc, s mindenki őket akarja "megskalpolni". Ugyanakkor már "beléjük mart" több ellenfél is - és itt ne 1-2 pontos vereségekre gondoljunk -, magyarán az a lelki előny is megszűnni látszik a mezőnnyel szemben, hogy ők szinte verhetetlenek. Tisztelik őket, de nem félnek már tőlük. Van pár gárda még ebben a mostani magyar mezőnyben is, amely ha jól játszik, nagyjából fifti-fifti esélyekkel futhat neki egy Olaj elleni meccsnek.

Legutóbb Pakson meg teljesen ledőlt a szolnoki nimbusz, hiszen nem csak elkapta a grabancát, hanem nagyon simán múlta felül az ASE a két éve folyamatosan bajnok Szolnokot. Az, hogy a végén megengedhették maguknak a paksiak, hogy egy számukra akár kissé ijesztőnek is mondható 0-17-et fussanak a - becsületére legyen mondva - ekkor is küzdő Olaj ellen, s mégis nyugisan nyerjenek, mindent elmond erről a derbiről.

Persze itt nem az egymeccses különbségek számítanak, hanem, hogy a maximum öt meccsből ki nyer többször. Az jut ugyanis a fináléba, mint tudjuk. Ez a párharc pedig 1-1-re áll, és a Szolnok őrzi pályaelőnyét a Pakssal szemben. Magyarán ha sikerült túltennie magát Ascericéknek ezen a múltkori sokkon, újra előnybe kerülhetnek, s ez esetben az ASE a negyedik mérkőzésen már nagy győzelmi kényszerben lesz, hiszen onnantól kezdve a Szolnok egy lépésre kerül a döntőbe jutástól. Viszont egy ASE diadalt követően kilátásba kerülhet, hogy a Paks saját csarnokában vívja ki a döntőt.

Ám ez még odébb van. Most saját közönsége előtt, ráadásul vélhetően sérülések miatti hiányzókkal (Horváth és Markovic) kell bizonyítania Báderéknek (mondjuk éppen Marci az, akit talán a legkevesebb kritika érhet), hogy van bennük több annál, mint amit Pakson mutattak. Sőt, ebben majdnem biztosak is lehetünk, hogy olyan rosszul talán sosem játszanak még egyszer. Azon a derbin a végén a szolnoki hajrából nagy részt vállaló Szabó Miklós jutott csak 10 pont fölé (12), és bár a az idén sok kritikát kapó Simon Balázs vagy Báder, aztán Bell is papíron hasznosan játszott (utóbbi kettő 8, illetve 9 lepattanót szedett például), de az, amit a meccs első három negyedében (vagy még pontosabban a két középsőben) mutatott az Olaj, nem is érhetett győzelmet. A három légiós (Florence, Sehovic és Gay) együttesen 15 pontot dobtak - 6, 6, 3), ez pedig nagyon kevés.

Anélkül, hogy hangulatkeltésbe mennénk bele, elképzelhető, hogy ezzel egyébként nem ért véget a Szolnoki Olaj KK vesszőfutása, s ha ez bekövetkezik, akkor könnyen lehet, hogy mindenképpen új bajnokot avat a férfi NB I A csoportja idén. Viszont simán benne van a pakliban az is, hogy a Szolnok olyan tartalékokat vesz elő a zsákból, amit például éppen az katalizál majd, amit róluk mondanak, írnak. Tudjuk ugyanis, hogy sokszor éppen annak a legnehezebb teljesítenie, akitől ezt minden egyes alkalommal el is várják, sőt, szinte azt lesik, mikor bakizik. Tehát ha elkezd úgy küzdeni az Olaj, ahogy olykor láttuk tőle, s ehhez a tudásából is a legtöbbet képes hozzátenni, akkor rögvest változhat a leányzó fekvése.

A Paks viszont afelől nyugodt lehet, hogy többször is bizonyította ebben a szezonban, megüti a Szolnok szintjét, ha jól zakatol csapatként, ami némi egyéni extrával meg is van toldva. Tehát nem kérdés: ez az ASE legyőzheti az Olajt idegenben is. Meg ki is kaphat tőle. Még szép! Különben mi izgalom maradna nekünk, ha előre kisakkoznák a mérkőzéseket.

Fotó (slide): MTI (Czeglédi Zsolt)

Fotó 1: montázs

Fotó 2: albakosar.hu

Fotó 3: szolnokiolaj.hu