Elődöntők - 4. kör - beharangozó

A bajnokság kezdete előtt azt tippelte sok szakember, hogy a szokásosnál is többet számíthat majd a hazai pálya ebben a szezonban. Később ezt csak megerősíteni tudta mindenki, mert – néhány kivételtől eltekintve – valóban a legtöbb gárda olykor szárnyalt otthon, míg idegenben sokkal visszafogottabb tudott csak lenni.

Elérkeztünk az idény hajrájához, rövidesen kiderül, hogy a második éve címvédő Szolnoki Olaj KK egyáltalán fogadhatja-e valamelyik gárda kihívását a döntőben vagy az ASE Paks kísérelheti meg 2009 után újra elhódítani a címet, illetve hogy a másik ágról a legutóbb 2000-ben első – illetve azóta kétszer finálét vesztő – Alba Fehérvár döntőzhet vagy a 2004-es bajnoki címét követően megint a csúcsra törő Kaposvári KK fut be a döntőbe. Piros-feketébe vagy piros-kékbe, esetleg kék-fehérbe (vagy fehér-kékbe) fordul az arany színe?

Látható, egyelőre itt is kulcsfontosságú a hazai pálya. Minden csapat nyert otthon, még ha olykor nehezebben is, így, ha a papírforma megmarad, a sokak által várt álomdöntő következhet a Szolnok és az Alba között, mivel az elődöntők során ők élveznek pályaelőnyt. Ugyanakkor már eddig is voltak olyan jelek, hogy akár a Paks, akár a Kaposvár elkaphat egy idegenbeli derbit is akár, ha az Olajnak vagy az Albának kisebb hullámvölgye van. Ám mindez igaz az említett együttesekre is: a szolnokiak vagy a fehérváriak akár már most, pénteken, ellenfelük csarnokában is képesek lehetnek lezárni a párharcot – főleg úgy, hogy az ASE és a KKK lélektanilag nehéz helyzetbe került, mert ők most már nem hibázhatnak.

Elődöntő párharc negyedik mérkőzések:

- péntek 18:45 óra: Kaposvári KK – Alba Fehérvár (Sport Klub TV – az ÉLŐ közvetítés kezdődik háromnegyed hétkor)
- péntek 19 óra: Atomerőmű SE Paks – Szolnoki Olaj KK

Lássuk, hol tart a négy érintett gárda!

KAPOSVÁR – ALBA (4. meccs)

(Első meccs: Alba-KKK 68-56)
(Második meccs: KKK-Alba 78-75)
(Harmadik meccs: Alba-KKK 92-83)

Fehérváron az Alba az eredményt (különbséget) nézve talán nem, de egyébként igen masszív produkcióval rukkolt elő legutóbb, s nyerte meg a derbit a Kaposvár ellen, amivel egy lépésre került a finálétól. A somogyiak ezúttal partnerek voltak az elejétől fogva, sőt a hazaiak kapkodhatták magukat, hogy utolérjék ellenfelüket, hiszen kétszer is meglógott picit a KKK. A második negyedben azonban még a nyitányhoz képest is növelte a kosárszerzés tempóját az Alba (két negyed alatt dobtak Kellerék 54 pontot, ebből a másodikban 29-et), amit akkor már nehezen tartott a Kaposvár, s félidőre leszakadt egy tízessel. A harmadik negyedben szívósan ostromolta tovább a KKK ezt a különbséget, ám ekkor kulcsfontosságú volt, hogy olykor a kiegészítő emberek is lendítettek az Alba szekerén, például Juhos két remek időzítésű triplával, így a negyedik etapban kellett volna csodát tennie Fekete Ádám együttesének, ami annak ellenére sem sikerült, hogy azért voltak remek nekiindulásai (7 pontra jöttek legközelebb a vendégek).

A meccs egésze kiváló hangulatban és a tétnek megfelelő légkörben zajlott, a legvége meg igazi hiriget is hozott, ami után Wood és Dunn vonalon kívülre került, ám ez már a meccs alakulását döntően nem befolyásolta, inkább azon izgulhattak a felek, hogy netán eltiltást érhet produkciójuk (bár sokak szerint Dunn volt a provokatőr, mégis Wood „hadakozott” látványosabban). Mindenesetre úgy tűnik semmiféle ilyen retorziója nem lesz a dolognak, a szövetség efféle határozatot ugyanis eddig még nem hozott, s gyaníthatóan nem is fog. Egyébként más érdekesség is volt ezen a derbin (a kaposvári kispad és a fehérvári publikum egy kis részének egymással történő szóbeli és nonverbális kommunikációja például).

Ám aki ott volt, s látta a meccset, azt mondja, hogy mindezzel együtt is kiváló csatát láthatott a szép számú közönség amelyen Keller Ákos és Jarrod Jones, vagyis az Alba két magasembere remekelt, de Moore 10 gólpasszos és 10 pontos (dupla-dupla) produkciója, vagy Juhos harmadik vagy Supola első negyedbeli két-két hármasa, illetve Hollis hasznos játéka is kiemelhető az Alba oldaláról. A Kaposvárnál most egyértelműen a sokszor emlegetett „négy muskétás”, vagyis Dunn, Swanston, Spica és egy szem magyarként Hendlein emelkedett az átlag fölé. Ha közöttük is tennénk különbséget, akkor Swanstont és Hendlein tegyük legelölre. Az amerikai bedobó nagyon hatékonyan támadott (25 pont), és 6 szerzett labdája (0 vesztett mellett) kiváló produkcióra vall. Hendlein meg egymaga felvette a kesztyűt a másik oldal magyarjával, Kellerrel az első félidőben, s bár utána nyilván fáradt már, vagy jobban figyeltek rá, de ez a keddi előadás igen ütős teljesítmény volt tőle is.  

Kaposváron, a negyedik meccsen a Fekete-legényeknek muszáj lesz komolyabban védekezniük, mint legutóbb, emellett hozniuk kell saját pályájukon szokásos kiváló támadójátékukat. Így legyőzhetik másodjára is az Albát az elődöntő során, s akkor vasárnap Székesfehérváron megpróbálkozhatnak a bravúrral, vagyis azzal hogy három napon belül kétszer is legyűrjék az alap- és középszakasz elsőt. Másodjára ráadásul idegenben. Ott, ahol eddig bajnokit még nem vesztett az Alba ebben az idényben. A fehérváriak viszont az első kaposvári összecsapáson is győzelmi esélyt szalasztottak el (vagy a somogyiak hajráztak elképesztően nagyot – nézőpont kérdése), tehát nem lenne hegyeket megrengető meglepetés az sem, ha ezúttal megszakadna a hazai pálya előnyét bemutató sorozat, és idegenben már behúzná a szükséges harmadik sikert az Alba.

Dzunics Braniszláv trénernek nagyobb merítési lehetősége van, mint kollégájának a másik kispadon. S bár Fekete Ádám egy korábbi interjúban megjegyezte, hogy a KKK év közben is úgy edzett, hogy bírja a sorozatterhelést akár nem túl mély rotáció mellett is, azért a Jászberény elleni öt gyilkos ütközet és most az Alba elleni eddigi három talán lehet, hogy apránként felőrli a Kaposvár kulcsembereinek erejét, akik legutóbb is elképesztően sokat voltak parketten.

Az Alba helyzetét jelentősen nehezítheti az, ha a harmadik mérkőzésen arcsérülést szenvedő Keller Ákos nem lesz hadra fogható hamarosan. Sajnos törést szenvedett arctájékon, miután a gyűrű alatti kemény centerharc során Hendlein könyöke találkozott a fejével. Ákos szeretne egy különleges maszkban pályára lépni, de most még nem tudni, hogy erre lehetősége lesz vagy sem.

Egy dolog biztos: most pénteken a „hazai pálya” fogalom közönséget illető része egyértelműen a Kaposvárnak fog kedvezni, hiszen őrületes hangulatra van kilátás, amit szintén ellensúlyoznia kell a vendég Alba Fehérvárnak. Meglátjuk, hogy sikerül-e!


PAKS – SZOLNOK (4. meccs)

(Első meccs: Olaj-ASE 84-72)
(Második meccs: ASE-Olaj 72-63)
(Harmadik meccs: Olaj-ASE 87-76)

Az már egyértelmű, hogy érdekes párharcot vív egymással a címvédő Szolnok és a mostani szezonra már nagyon jól összepakolt Paks. Az első derbin kapásból nagy meglepést okozhatott volna az ASE, s elvehette volna rögvest az Olaj pályaelőnyét. Nem tette, s ez lehet, hogy a végén nagyon fog fájni nekik. Aztán a második meccs 35. percéig egyértelműen lelépte ellenfelét a Paks, magyarán a harmadik, ismét Szolnokon esedékes találkozó előtt fura módon egyre inkább kezdték emlegetni az „atomosokat” mint a párharc esélyeseit. Persze ezt a terhet el is kell tudni viselni. Talán nem sikerült nekik. Talán más volt az ok. Mindenesetre kikaptak...

A Szolnok ugyanakkor azzal mutatta meg erejét, hogy amikor nem játszott hibátlanul (s akkor finoman fogalmaztunk) akkor is képes volt nyerni (első meccs), illetve itt a harmadikon felemelte fejét és jelezte, hogy ácsi, gyerekek, azért itt egy európai porondon edződő, magyar szinten nagyon erős gárdáról van szó, tehát nem eszik olyan forrón a kását.

Pedig – s ezzel talán többen nem fognak egyetérteni velem – ez a harmadik meccs nagyon könnyen alakulhatott volna másként is. Annyin múlt, hogy a kiválóan kezdő, szerencsés és ügyes kosarakkal operáló ASE koncentrációs hiányosságokat mutatott fel rögtön a derbi elején, amit könyörtelenül kihasznált az Olaj, aztán még szépen földbe döngölte saját butaságától vélhetően elkedvtelenedő ellenfelét. Végül a Paks visszajött a mérkőzésbe, de ez már megint a saját erejét dicséri, illetve jelzi azt is, hogy ez a Szolnok bizony sebezhető.

Szóval amikor 1-5-nél több, egyszerűen „langyos” megoldást választott a Paks egy-két kosarasa, s ezáltal nem lett mondjuk 1-9 vagy később 5-11, már felrémlett, hogy ennek lesz még böjtje. Otthon ugyanis nem fogja megengedni magának azt a blamát az Olaj, hogy úgy kap ki, hogy még közben ellenfele szerencsétlenkedik is olykor a majdnem tiszta helyzetei befejezésével, illetve hogy a paksi húzóember, Vojvoda csak a második negyed legvégén kezd el pontokat gyártani – igaz, utána 180 fokos fordulatot vett a játéka, amiért dicséret illeti.

Szóval véleményem szerint a Paks megroggyanthatta volna már az elején a Szolnokot, ehhez képest az előző találkozó utolsó pár perces szolnoki 17-0-s rohanását gyakorlatilag meghosszabbította az Olaj ezen a harmadik találkozón, hiszen 27-10-nél elmondhattuk, hogy – ha a két meccset vesszük – kétszer 17, vagyis 34 pontot pakolt a csapatok közé Nenad Asceris együttese. Magyarán kiváló szolnoki hajrá az előző (egyébként akkorra már lefutott, s általuk elvesztett) mérkőzésen majd egy kis tétovázást követő remek rajt a következőn. A jó hajrá csak az akkori végeredmény kozmetikázását jelentette a Szolnok számára, most a pompás kezdés viszont sikert alapozott meg ezen a harmadik derbin. Nem mindegy…

A Paksnál Vojvodának semmi sem ment be eleinte s ez meglátszott az ASE teljesítményén is. Kifejezetten pocsékul dobtak az „atomosok” sokáig, az Olaj meg könnyű kosarakat, s emellett extrákat is szerzett zsinórban. Irányítója, Florence nagy intenzitással rámolta be a labdákat a gyűrűbe, s arra is rájött, hogy érdemes a fiatal paksi csereirányító mellett betörnie többször is. Ám ha messzebbről kellett próbálkozni, azt is megoldotta az amerikai játékos. A Szolnoki Olaj erőt demonstrált ebben a két negyedben, és azt latolgathattuk már a nagyszünetben, hogy vajon kiheveri-e azt a várhatóan brutális nagy verést az ASE, amit most kapni fog.

A Paks azonban együtt javult fel Vojával. Nincs mese, ezt látni kell (anélkül, hogy túlzottan nagy terhet raknánk ezzel a fiatal, remek hátvédre), amikor ő meg tudja bontani az ellenfél falát, bejönnek a távoli és a közelebbi dobásai is, akkor nagy erőket köt le az ő védése a másik oldalon, s a társaknak is jobban jut hely. Szóval Dávid kilábalt a mély gödörből, s vele együtt a csapat is fellelkesült. Hiba lenne azonban csak őt megemlíteni, hiszen a rutinos Kámán Tamás már az első félidőben is megtette amit tudott. Aztán ezt folytatta. Igen korán becserélte őt Schmidt Béla, és bizony a paksiak számára lélekemelő távoli kosarai, sőt, általában a játéka nélkül nem kerültek volna olyan helyzetbe, hogy a végén még nyílttá tegyék a derbit.

Pedig ez történt. A Szolnok leült, a Paks meg „tök mindegy már mi lesz, de ezt a csúnyaságot azért ne engedjük” alapon felemelkedett. Az ASE futott egy támadást tekintve kiváló harmadik negyedet (29 pont), meg egy közepesen jó negyediket, s egészében véve a második félidőben már sokkal jobban védekezett, hiszen míg az első húsz perc alatt 52 pontot szórt az Olaj (briliáns), a másodikban csak 35-ig jutott.

Volt már lőtávolban is a Paks (70-67), de talán ez volt a maximum bennük, vagy talán a Szolnok csapott az asztalra még időben, mindenesetre egészében véve nagyon érdekes meccs volt. Egy derbi alatt több kérdésre is választ kaptunk ugyanis. Milyen, ha Vojvoda nem dobál jól? Láttuk… Milyen, ha jól dobál? Ezt is láttuk… Milyen, ha a Szolnoknál egységesen jól teszi a dolgát legalább 3-4 ember, egyvalaki meg ezen is túltesz? Nehéz az Olajjal mit kezdeni… Milyen az, ha ismét kényelemben érzi magát a Szolnok? Majdnem ráfázik… Milyen az, ha Horváth Ákos nélkül játszik a Szolnok? Meg tudja oldani nélküle is, de azért megérzi a hiányát...

Ezek mellett kiderült az is, hogy nem elég markáns centerben a Paks – rengeteg múlik a mezőnyemberein, de az sem kérdés, hogy a Szolnok elég professzionális már ahhoz, hogy komoly akadályokat (lelkieket vagy másféléket) is leküzdjön, sőt netán saját magát is legyőzze, ha erre szükség van.  

Hogy ki nyer Pakson, mindezek után?

Valaki súgja meg nekem is…

Fotó 1: montázs

Fotó 2: delfinek.hu

Fotó 3: mti.hu