Eltékozolt tehetségek 1. rész

TOP10 hátvéd

Rendhagyó játékra hívlak Kedves Olvasó! Egy játékra, mely, amolyan burkolt közvélemény-kutatás, emlékcsalogató nosztalgiázás és fejcsóváló bosszankodás
egyvelegéből áll.

 

Midőn számon kérő hangvételű legutóbbi írásomban elérkeztem a könnyű szívvel elfecsérelt kosárlabdázók kapcsán felmerülő anomáliákhoz, bevillant egy ötlet:
Elérkezett az ideje egy olyan típusú írásnak, ahol „megemlékezünk” az utóbbi évtizedek ilyen-olyan módon elvesztegetett játékosairól. Azokra a spílerekre gondolok, akik óriási potenciállal bírtak (sőt, van aki még mindig…), ám bizonyos tényezők miatt képtelenek voltak befutni azt a karriert, ami egy „ideális világban” befutható lett volna…

Nem akartam külön kategóriákra bontani a „miért” rovatot. Azt eleve elvetettem, hogy a súlyos sérülés következményeként visszavonulásra kényszerülő (mint pl. a közelmúltból Váradi Kornél) játékosokat is bevegyem a listára, mert az egy teljesen más történet.

Szerepel a listán edző, vezető, vagyis „Rendszer Áldozat (RÁ)”. Ide azok tartoznak, akik küzdöttek, harcoltak, motiváltan rótták a köröket, lábsúlyokkal végtagjaikon, egy kimerítő csapatedzést követő dobótréning után, ám nem kaptak elegendő megbecsülést, bizalmat az érvényesülésre…

Felbukkannak az „Átkozott Trógerek (ÁT)”, akik sors-adta tehetségüket alávaló módon elpazarolták és/vagy az agyonbabusgatott „sztár” státuszt képtelenek voltak a tökös, melós oldallal összehozni, kiváltva a náluk sokkal kevésbé szerencsések örök rosszallását…
És végül a viszonylag ritka „Nem Mindenáron (NM)” kategória. Ők tehetségesek, bizonyíthattak is, de meggyőződve a –sokszor- kilátástalan, rejtett csapdáktól hemzsegő „profi” élet árnyoldalairól, köszönték szépen a „napi kettőt” és inkább a szabad hétvégékre és időben utalt apanázsra voksoltak…

Kizárólag 1970 után születettek vehetnek részt a versengésben, hiszen nem vagyunk túl sokan ezen blog kedvelői között, akik komoly és hiteles kritikai észrevételt tudnának megfogalmazni egy felvetett játékossal kapcsolatban, aki azért nem lett ünnepelt kedvenc, mert –tételezzük fel- Zsizsi bácsi (a legendás Zsíros Tibor, akit éltessen az ég sokáig erőben, egészségben!) mellett nem volt esélye a rivaldafényre…

Kikötésként szerepel, hogy az illető legyen korosztályos válogatott és/vagy NB1-es kosaras.

Eleget komolykodtam az utolsó írásomban, ezért vetettem fel szakértő kollégáimnak , (akiknek ezúton is szeretném hálámat és köszönetemet kifejezni a kiváló ötletekért és a profi, technikai lebonyolításért) az interaktív bejegyzés gondolatát, ahol játékos formában, -Titeket teljes mértékben bevonva- ötlet börzézünk erről a témáról.

A kiinduló alap ez a tízes. Ha úgy érzitek van/vannak olyanok közöttük, akik "megérdemelnek" egy szavazatot, akkor hajrá. Viszont tudom, még rengeteg tehetség van, akit Ti bizonyosan a felsorolásban akarnátok látni. Ne habozzatok, a kommentek között tudassátok velünk és az aktuális szavazatszámtól függően változik a mezőny.

A játék július 31-én zárul. Ezután a leglelkesebb szavazók között értékes ajándékokat sorsolunk ki!

Három részre szedtem a kiinduló listákat. Hátvédek (1-2), mezőnyök (3-4) és centerek (5). A lista (amely nem erő, hanem korsorrend) abszolút szubjektív és a saját véleményem szerinti képet tükrözi, ezáltal teljes mértékben vitaképes!
Na, akkor lássuk, csapjunk bele! Először ismerkedjünk meg a „pattogtatók” tízesével:


-   Takács Attila 100% ÁT (szül: 1973, 185 cm, csapatai: Szolnok, Kecskemét) Minden hájjal megkent, rafkós egyes, aki remekül védekezett és halálosan szórta a triplákat. Helyiként imádta az Olaj tábor és ő sokáig úgy tűnt befutja a neki jósolt karriert. Potenciáljára egy érdekes paradoxon: bár az iskolát nem igen kultiválta, a pályán ennek ellenére kifejezetten okos meglátásai voltak. Sajnos a szerencse-játékok iránti vonzalma erősebbnek bizonyult. Jelenlegi életéről nincs tudomásunk…

-    Kangyal Gergely 80% ÁT-20% NM (1974,192, MAFC, Bp. Honvéd, Atomerőmű, Hódmezővásárhely) korosztályának kiemelkedően legatletikusabb hátvédje, elképesztő dobókészséggel és a MAFC iránti lelkesedéssel. Ez lett a „veszte”, hiszen igazán a műegyetemista gárdában érezte otthon magát, ám emiatt nem tudott előrelépni, pedig 18 évesen vitte volna a Cibona. Ettől függetlenül élmény volt könnyed játékát figyelni, csak azok a fránya eladott labdák ne lettek volna. Civil karrierje több szálon függ, mint építési vállalkozó és mint az Újbuda TC Kosárlabda Szakosztályának elnöke tevékenykedik…

-   Hortobágyi László 60% RÁ- 40% NM (1976, 194, Tungsram, Csepel, Falco, Kaposvár és Göd) óriási tehetségű, kőkemény stílusáról elhíresült irányító, aki korosztályos tündöklése után csapott fel profinak. Karizmatikus egyéniség, aki mesteri szintre fejlesztette a védővel történő kontaktból megoldott szituációkat. Vidéki csapatainál nem kapott elegendő lehetőséget, súlyos sérülés is hátráltatta kibontakozását. Alig 29 évesen szállt ki a mókuskerékből. Jelenleg megbecsült felső vezető szülővárosában, Budapesten…

-   Drahos Gábor 50% NM-50% RÁ (1979, 189, Szeged, Kecskemét,Hódmezővásárhely, Jászberény) kakukktojás ezen a listán, hiszen jelenleg is aktív, meghatározó A csoportos játékos. Ettől függetlenül sokkal több van (és még mindig lehetne) a villámgyors betöréseiről, pontos távolijairól és fifikás gólpassziról ismert borsodi származású hátvédben. Gábor, aki felmérte az élsport „honi érdekességeit”, testnevelő tanárként dolgozik és emellett vezette bravúros szezonra a Szeged csapatát…

-   Kolarics Dániel 70% ÁT-30% RÁ (1978, 190, MAFC, Sopron, Pécs, Salgótarján) kiváló dobókészség, szenzációs lábmunka és fáradhatatlanság jellemezte. Utánpótlás sikerek és feljutás a MAFC-val. A fővárosiak nem bántak tisztelettel vele (és ez örök tüskét okozott számára…), a vidéki életet pedig nem igazán neki találták ki. Pozitívabb életszemlélettel akár a válogatottig is vihette volna. Egy nyomdaipari multinál dolgozik…

-    Cseszlai Ádám 100% NM (1982, 186, Bp.Honvéd, Eurostar Budapest, MAFC, ZTE, Atomerőmű) alázat, szorgalom, céltudatos hozzáállás. Tökéletes tempódobás, villámgyors labdavezetés és sokszor érthetetlen rövidzárlatok váltogatták egymást. Megharcolt a lehetőségekért, amiket meg is kapott. Nem vallott szégyent, még jó néhány év várt volna rá, ám nem tetszett neki a kiszámíthatatlanság és sok vezető „sport vagy suli” revolverezése. Az utóbbit választva, jelenleg ügyvédként praktizál…

-   Nunez Martin 40% ÁT-30% RÁ-30% NM (1982, 192, Albacomp, Nyíregyháza) a 82’-es évfolyam szuperatlétája, brutális fizikummal, ám limitált technikai tudással. Különleges sors az övé, hiszen egyedüliként mindhárom kategória mellépárosítható, a miérteket keresve. A fehérváriaknál dédelgetett kedvenc volt, ám a nyírségi kalandja nem a legjobban sült el. Innen már nem volt ereje visszakapaszkodni, ám az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a „rendszer” sem nyújtott neki mentőövet. Becsületére legyen mondva, nem sokat csüggedt, megtalálta a helyét. Manapság Magyarország egyik legkeresettebb modelljeként érvényesül…

-    Lukács Attila 60% RÁ-40% NM (1981, 188, Atomerőmű, Dombóvár, Kecskemét,Bonyhád) balkezes, villámkezű dobóhátvéd, aki nem sokat hezitál, ha üresen hagyják. Belefáradt a rendszer nem éppen utánpótlás-barát, vagy ha úgy tetszik azonnali eredmény centrikus hozzáállásába és székhelyt váltott. Módszeresen vissza-visszatér Paksra, ám a „poszttalansága” nyújtotta előnyöket nem használták ki. Azóta a Bonyhád csapatának legmegbízhatóbb nehéztüzére a B csoportban. Emellett –főállásban- az Atomerőműben dolgozik…

-    Surmann Péter 50% NM-50% RÁ (1985, 188, MAFC, Kandó, Jászberény) a jelenlegi magyar kosárlabda leginkább alulértékelt játékosa. Fantasztikus fizikai és játékintelligenciai adottságok, sziklakemény stílussal ötvözve. Szinte hihetetlen, hogy csak tavaly kerülhetett első komoly erőt képviselő és neki markáns szerepet biztosító csapatba. Remélhetőleg lesz lehetősége a legmagasabb osztályban is bemutatkozni, ám minden áron nem fog belevágni, hiszen egy biztonságtechnikai cég szolgálatában tervez vagyonvédelmi rendszereket…

-    Tóth Péter 100% ÁT (1988, 192, ZTE, Kecskemét, Pécs, Atomerőmű) nagyon remélem, hogy nem lesz igazam és feltámad „hamvaiból” az utóbbi néhány év legellentmondásosabb fiatal játékosa. Tökéletes adottságok, jó érzék, kiaknázható lehetőségek. Viszont adott egy elégtelen hozzáállás és téves felfogás okozta zavar, ami okán félő, nem fogja tudni kihozni magából képességei tizedét sem. Pedig kapott lehetőséget (és remélhetőleg kapni fog a jövőben is…), de gyökeres megújulásra, racionális gondolkodásmód-váltásra és teljes felelősségváltásra van szüksége. Én lennék a legboldogabb, ha ennek a szösszenetnek az elolvasása is szervesen hozzájárulna Péter metamorfózisához…

... a folytatásban érkeznek a mezőnyök (3-4), addig is jó játékot és "emlékező izom" edzést!

Forrás: magyarkosar.blog.nepsport.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus