Eltékozolt tehetségek 3. rész

 

Íme, a „nagyok” krémje:

1.    Vadkerti Zsolt 100% ÁT (születési idő: 1974, magasság: 213, csapatai: Oroszlány, Nagykőrős, Miskolc, Atomerőmű) úgy futott, mint a gazella, úgy dobott, mint bármely tűzkezű dobógép és annyira magas volt, hogy őrület! Ki nem állhatta a palánk alatti húsdarálást, de ilyen paraméterekkel muszáj volt neki. Legendás center párost alkottak Gulyás Robival, ők voltak a magyar „Ikertornyok”. Hátborzongató felidézni a látványukat, ahogy betöltötték a védőtérfelet. „Vadas” nem volt egy munkahőse típus. Pedig minden lehetőséget megkapott, mind klub, mind korosztályos válogatott szinten. Nagy fájdalmunkra immár a Mennyei Válogatottban ontja a trojkákat, ugyanis néhány éve, hosszan tartó betegség után elhunyt…

2.    Szendrei József 50% NM-50% RÁ (1979, 203, Tungsram, Debrecen) elementáris fizikai erővel rendelkezett, félelmetes alázattal a sportága iránt és olyan edzésmorállal, amelyet az NCAA élcsapatai között számon tartott Oklahoma Egyetemen eltöltött évek alatt szívott magába. Annyi energia, elszántság és szenvedély feszítette herkulesi felsőtestét, hogy sokszor kellett félbeszakítani egy edzést a cívis városban. Teljesen más dimenziót képviselt hozzáállás tekintetében, egy délelőtti átmozgató tréningen is zengett a csarnok a „Bölény” üvöltéstől! Pályán kívül azonban az egyik legkedvesebb, legkészségesebb srác, akinek mindig volt egy jó szava, még a szertáros-segéd asszisztenséhez szomszédjához is. Egyetlen szezont játszott a tiszavirág életű kirakatcsapatban (Debreceni Vadkakasok), ám őszinte, szókimondó életfelfogása hamar rádöbbentette, ez nem az ő világa. Még pattogtatott néhány évet nyugati országokban (Svájc, Franciaország), aztán visszatért az Államokba. Alma materében -ahol irigylésre méltó módon értékelik a múlt hőseit- előbb a tojásfoci, napjainkban pedig a kosár csapat mellett dolgozik erőnléti edzőként…

3.    Kecskés Péter 70% ÁT-30% NM (1979, 210, Bp. Honvéd, Eurostar Budapest, MAFC, Szeged) még mindig felhúzom magam, ha a benne lévő potenciál elherdálására gondolok! Ő is megjárta az NCAA-t, Hawaii-n, de honvágyra hivatkozva bedobta a törülközőt. Állítom, annyira intelligens ember, hogy „túlgondolkodta” a kosárlabdát. Valahogy így: „Befektetett energia+izzadság cseppek száma+fájdalmas ütközések+monoton edzés gyakorlatok > időbefektetés+győztes meccsek+kereshető pénz”. Mindene meg volt, ami egy „Nowo klónnak” kell. IQ, dinamika, extra magasság és ügyesség, vaj kéz, totális levédekezési dilemma-faktor. Nem érdekelte különösebben. Bezsebelt néhány diplomát és éli vígan a multik szolgálatában álló alkalmazottak nyugis életét…

4.    Keresztes Rafael 90% ÁT-10% RÁ (1979, 212, Körmend, ZTE, Hegyvidék, Sopron) megosztó pályafutás és személyiség az övé. Vannak akik azt mondják, ennyi van/volt benne, kihozta a maximumot. És vannak azok, (mint én is…) akik szerint egy kettőtízes, Cooper teszten háromezerhármat, 400-an ötvennyolcat „poroszkáló”, a triplát gond nélkül belökő égimeszelőnek nem kellene (kellett volna) megelégednie a 6-8 pontos karrier átlaggal a magyar NB1-ben. Ez még húsba vágóbb, ha hozzátesszük, Rafi sem egy buta srác. Örök szabály azonban: szívet, akaratot nem lehet se pénzzel, se dorombolással, se kényszerítéssel hosszú távon „adni”. Tavaly a Sopronban játszott, idei állomáshelye még nem ismert…

5.    Horváth Csaba 50% ÁT-50% NM (1980, 205, Szolnok, Körmend, MAFC, Kecskemét, JKSE) rendkívül lobbanékony, sokszor feleslegesen indulatos, kiszámíthatatlanul hangulatember, aki ezt tetézi egy „Nekem zörögsz, csokipapír?!” alaphozzáállással. De. Mindezek ellenére, vagy talán pont ezért, „Szalonna” a legjobb háromban van az aktív 5-ösök között. Úgy is, hogy két évet kihagyott (!!!) és két éve heti egyszer karbantart(ogat) és hétvégén játsz(adoz)ik. Putesz és Coach Bandi által belé nevelt tökéletes lábmunka, kifogástalan kétkezes technika, jó középtávoli és egyre jobb tripla képesség jellemzi. Egy ideális világban most Dzunic mester utasításait hallgatva készülne az EB selejtezőkre. Ellentmondásos hapsi, aki lehetett volna akárki, de igazán a ketyegője sem volt elég nagy és az agya sem volt túl kicsi ahhoz, hogy megélhetési kosaras legyen világéletében. Nappalin végezte a BME gépészmérnöki karát, momentán gázturbina fejlesztő mérnökként melózik…

6.   Bencze Zoltán 50% ÁT-50% RÁ (1981, 214, Albacomp, Pécs, Kecskemét) hazai szinten az egyik legnagyobb „mi lett volna, ha”. Szerény véleményem szerint kissé elkényeztette őt a rendszer a fogékony éveiben. Félreértés ne essék, nem biztos, hogy a száraz kenyérhéj és csapvíz menüvel két edzés között, karikás ostorral motiváló Mr. Vasfegyelemmel a padon másképp alakul. De a „Hétvégi Sztárapuka” szerepet játszó klubvezetőkkel a tárgyaló asztalnál más ívet írt le pályafutása, pedig „játszásiból” megnéznék egy kellőképpen megbecsült, potenciáljának felmérése után ennek megfelelően dolgoztatott Bencze Zoltánt, aki –talán- most az X-edik Euroliga szezonja után készülne gőzerővel a válogatott selejtezőkre. Tudom,  súlyos szemsérülése is jócskán visszavetette (egyébként le a kalappal, hogy vállalja a kockázatot annak ellenére!) Zolit, ám engedtessék meg, hogy örök magyar kosár szerelmesként zsörtölődhessek nem létező arcszőrzetem alatt. És még csak idén 30, basszus…

7.    Rusznák Zsolt 80% ÁT-20% RÁ (1983, 212, Szolnok, Tiszaújváros, Eger) a legfinomabb kezű magyar center. Akkor hogyan lehetséges, hogy a B csoportos Eger (évek óta tartó fejcsóválások és „na, csak még egy esély” után…) idén már kénytelen ajtót mutatni neki? Adott egy hatalmas termetű srác, kellő fogékonysággal a finom technikai koordinációt igénylő mozdulatok iránt, limitált hajlandósággal a bajonett-harcos iszapbirkózós részek iránt. És adott egy „jómagyaros” közeg, ahol nincs meg a szükséges pedagógiai-pszichés felkészültség egy faragásra, istápolásra, folyamatos terelgetésre szoruló, igaz, ami igaz, nem éppen az atomfizikusi pályára készülő 120 kilós „Lehetőség” kiaknázására. Jórészt ennek köszönhető, hogy Zsolti személyében Guinness-rekordert tisztelhetünk, a „Világ Legmagasabb Tűzoltója” rovatban…

8.   Balikó Attila 50% RÁ-50% ÁT (1988, 205, Budafok, MAFC, Salgótarján, Hegyvidék) kiválóan dobó, remekül és szívesen passzoló center, aki sokszor felesleges faultjaival gyarapítja edzői ősz hajszálait. Amolyan újvonalas ötös ő, aki már képes megfelelni a modern, felgyorsult és összemosódó posztokat felvonultató kosárlabda komplex kihívásainak. Viszont sokkal tudatosabb, akaratosabb hozzáállás szükségeltetik a részéről, hiszen elérkezett pályafutása fordulópontjához, amikor már nem fiatal, hanem kész játékosról beszélünk esetében. Tavaly megkapta a bizalmat Merim Mehmetovics mestertől, a B csoport egyik üde színfoltját jelentő Hegyvidék vezető edzőjétől. Ám rá kell tegyen egy púpozott lapáttal, ha el akarja érni a benne rejlő lehetőségek alapján reális célt, a szilárd A csoportos státuszt…

9. Farkas Attila 120% ÁT (1987, 208, Bp. Honvéd, Nyíregyháza, Nagykálló, Albacomp, Atomerőmű) csodálatos elegyet alkot benne szülei (Körmendi Gyöngyi, többszörös magyar válogatott bedobó és Farkas Attila, szintén válogatott ős-tehetség, aki az „Eltékozolt tehetségek” retro változatában is feltűnhetne…) pazar a „kosárlabda adottságért” felelős DNS-állománya. Sokan nevezhetik túlzásnak a következő mondatomat, de tartom: Kis Gianni adottságait, összegyúrva Szendrei Józsi mentalitásával megkapnánk az 2010-es évtized NBA ALL-STAR gáláinak ünnepelt „power forwardját”. Mindent képes végrehajtani, mind fizikális, mind ügyességi téren. Amíg azonban kedvenc filmkaraktere a Marlboro Man, történelmi személyisége Jack Daniels, színe a "Piros,Páratlan" és a minden meccs előtti felpörgető zenéi közül a Dr. Greenthumb (volt?) az egyik legmeghatározóbb, addig nem történik változás pályafutása alakulásában. A pazarlások pazarlása Attila statiszta szerepvállalása. Csakúgy, mint Tóth Peti esetében, tartom, neki kell döntést hoznia és vállalnia a felelősséget a tetteiért, gondolataiért, ha valóban akarja ezt az egészet. Tiszta szívemből reménykedem benne, hogy megjön az esze és valóban átérzi, micsoda ajándékot kapott legendás szüleitől…

Végezetül, lezárva a trilógia 30-as listáját, következzen egy olyan fiatalember, aki kapcsán vagy a „Totálisan Fogalmatlan, Hozzánemértő Barom” felkiáltások harsannak, vagy a „Hmmm, van benne valami…” kezdetű csöndes elmélkedések veszik kezdetüket…

10.    Gulyás Róbert (1974, 212, Atomerőmű) miután a cikkben szereplő játékosoknál a hazai csapataikat tüntetem fel, így Robi esetében „mindössze” a paksi név szerepelhet. Ha emellett felsorolom a légiós éveiben legszámottevőbb gárdák listáját (Pau Orthez, Chalon, Dinamo Moszkva, Ülker, Olympiacos, Malaga, stb) és hozzáteszem, hogy kosárlabdánk elmúlt 20 esztendejének egyik legjobb játékosáról, a válogatottunk alappilléréről van szó, esélyes, hogy a TFHB jelzőket kapom zsákszámra. Viszont, ha mellérakom, hogy ifjú korában szó szerint egymást taposták a híresebbnél híresebb NCAA egyetemek, amelyek közül a tradicionális Utah (némi túlzással, persze) még a klasszikus kosaras film, a „Csont nélkül” egyes elemeit is bevetette volna hősünk szignójáért, akkor árnyaltabb a kép. A küzdelem az amcsik oldaláról teljesen érthető volt. Minden paksi „Macija” olyan fizikai képességekkel rendelkezett (szinte megállíthatatlan volt a körtén belül), annyira értette/érezte a játékot (tudta kinek és mikor kell passzolni) és bírt a legmagasabb szintű kéz-szem koordinációval (8 méteren belülről már veszélyes volt), amely összetevők révén bejárhatott volna egy Sabonis-szerű pályát a tengerentúlon. Miután meg van a magához való esze, hamar felmérte, hogy a honi érvényesüléshez nem feltétlenül kell szétszaggatnia az istrángot. Később osztott szorzott és a „bejövő” rovatban szereplő nullák láttám nekidurálta magát, komolyabban vette a gyakorlásokat és kipróbálta magát Európa él-bajnokságaiban. Távol álljon tőlem a méltatlankodás és az elégedetlenkedés, hiszen csak a legnagyobb tisztelettel szólhatok róla, ám talán ő maga is huncut mosollyal a szája szélen töpreng majd el, végig gondolva parádés pályafutása részleteit, hogy mi lett volna, ha…

Ne feledjétek, a kommentek között szavazhattok, hogy kik kerüljenek fel a jövő héten rajtoló szavazás, posztonkénti listájára!

Fotó(1.) Mafc.hu

Fotó(2.): Facebook/KecskemetiKSE

Fotó(3.):shutterstock.com

Forrás: magyarkosar.blog.nepsport.hu