EuroChallenge Final Four - Besiktas

Április 27-29. között olyan kosárlabda eseményt rendeznek hazánkban, Debrecenben, amelyre nagyon rég nem volt példa, ugyanis egy Európa-szerte jegyzett, nemzetközi kupasorozat négyesdöntőjét tekinthetjük majd meg a Főnix Csarnokban. Három részes bevezetőnkben az Olaj három ellenfelét szeretnénk közelebb hozni, megismertetni az érdeklődőkkel: a francia Elan Chalont, az orosz Triumph Ljubercit és a török Besiktas Milangazt. Ebben a cikkben a magyarok elődöntős ellenfelét, a Besiktast vizsgáljuk meg részletesebben.



Történelem

A Besiktast, illetve annak kosárlabda szakosztályát 1933-ban alapították. Nehéz volt a kezdet, hiszen 1936-ban meg is szűntek egy kis időre, ám 1940-ben újraszerveződtek, azóta pedig egy kivételével az összes szezonjukat a török első osztályban töltötték. A gárda egyszeres bajnok és egyszeres kupagyőztes. 1974-75-ben hódították el a bajnoki serleget, akkor még a ma divatos PO-rendszer nélküli kiírásban sikerült diadalmaskodniuk. Azóta mindössze egyszer, 2004-2005-ben sikerült megközelíteniük azt a teljesítményt, ám az akkori Efes Pilsen (ma Anadolu Efes) simán, 4-1-re megverte őket a döntőben. Kupagyőzelmükig nem kell ennyit visszamenni az időben, ugyanis az idén februárban megrendezett nyolcasdöntőt némi meglepetésre sikerült megnyerniük, 78-74-re verték a Banvit csapatát a döntőben.

Újkori felemelkedésüket leginkább a mérhetetlen költekezésben és 1-1 nagy név leigazolásában látják. Ennek eredményeként érkezett 2010 októberében a klubhoz Allen Iverson, aki addigra már erősen kikopott az NBA-ből, ám a Besiktas vezetői 2 éves, 4 millió dolláros szerződést kötöttek vele. Iverson a szezon közben vádlisérülést szenvedett, 2011 januárjában hazautazott Amerikába, azóta sem látták Törökországban. Nem szegte kedvét a tulajdonosoknak az eset és a 2011-es NBA lockoutot kihasználva leigazolták Deron Williamst. A New Jersey Nets irányítója volt az első sztár, aki áttette székhelyét az öreg kontinensre és a tervek szerint úgy volt, hogy nem ő lesz az egyetlen. Luol Deng, Lamar Odom, Carlos Boozer, de még Kobe Bryant is szóba került a klubbal kapcsolatban, komoly tárgyalásokat is folytattak utóbbival, de közbejött a foci. A Besiktas számláit ugyanis határozatlan időre zárolták fogadási csalás gyanúja miatt, így maradt Williams az egyetlen igazi sztárigazolás. Rajta kívül a török válogatott centere, Semih Erden is hazatért egy kis időre (szintén az NBA-s szünet erejéig), ám a középjátékos nagyjából másfél éve komoly vállsérüléssel küszködik, igazi erősítést nem jelentett.


EuroChallenge

Az idei nemzetközi szereplést az Európa-kupa selejtezőiben kezdték a belga Dexia Mons-Hainaut együttesével szemben és bombameglepetésre kiestek a EuroChallenge 2008-as döntőse ellen, így az EC csoportküzdelmeiben vitézkedhettek csak tovább. A belátható időn belül Euroliga álmokat dédelgető klub számára ez óriási pofon volt, ráadásul az NBA lockout végének közeledtével át kellett alakítaniuk némileg játékosállományukat (erről részletesen a játékosoknál), mindez azonban nem látszódott meg későbbi szereplésükön. Az első kört hibátlanul, 6-0-s mérleggel abszolválták a holland ZZ Leiden, a grúz Armia és a német BC Göttingen előtt a B csoportban úgy, hogy egyedül a grúzok elleni idegenbeli meccsen kellett megizzadniuk, akkor mindössze kettő ponttal tudtak nyerni.

A második körben szintén nem volt sok izgulnivalójuk, a cseh BK JIP Pardubicével, az orosz BC Nyizsnyij Novgoroddal és a spanyol Mad-Croc Fuenlabradaval kerültek a K jelű kvartettbe. Mivel utóbbiak Spanyolországban kettő, míg Törökországban egyetlen ponttal jobbnak bizonyultak a Besiktasnál, így 4-2-es összesítéssel csak a négyes második helyén végeztek, ennek eredményeképpen pedig az L csoport nyertesével, az első körben a Szolnokot megelőző német Artland Dragonsszel kerültek össze a negyeddöntőben.

Az első találkozón hatalmas küzdelemben tudtak nyerni. Egál állásnál Carlos Arroyonak ütöttek oda tripladobás közben, ám háromból csak egy „szabaddobást” sikerült a helyére raknia, a hátralévő pár másodperc viszont nem volt elég a hazaiaknak a fordításhoz, rögtön ellopták a törökök a pályaelőnyt, amit meg is tartottak a második meccsen. Már félidőre 19 pontos előnyük volt és bár a negyedik negyedben 58-55-nél égett kicsit a ház, megrázták magukat és 2-0-ával kiharcolták a Final Fourba kerülést.

A következőkben Európában nem szokványos statisztikákat is számításba veszünk, amelyekhez a magyarázatot ITT megtaláljátok.


Ebből a táblázatból látszik, hogy a törökök összességében a legjobban támadó és a legjobban védekező csapat a statisztikák alapján. Védekezésben egyedül a lepattanózásukkal vannak gondok és kevés labdát is szereznek, ám nagyon kevés büntetőt dobnak ellenük és nagyon alacsony hatásfokkal tüzelnek az ellenfelek, ingyen pontot tehát sokat nem lehet várni majd az elődöntőben. Támadásban a legjobb hatásfokkal tüzelnek a mezőnyből, kevés labdát adnak el, sok támadópattanót szereznek és jól harcolják ki a faultokat is, gyenge pontjuk tehát csapatként nem sok van.


A csapat

Szinte minden fontos emberük 2011 nyarán vagy idény közben érkezett, az összeszokottsággal lehetne is ez alapján probléma, ám az egyéni elemzésekből is ki fog derülni, elképesztően rutinos együttesről van szó, akik a EuroChallenge-nél sokkal magasabban jegyzett vetélkedésekből, több évnyi tapasztalattal érkeztek a Fekete Sasokhoz.

Az edző sem akárki. Ergin Ataman ugyan szintén 2011 óta a csapat edzője, de a 2007-2008-as szezonban már irányította a gárdát, akkor a török alapszakasz-elsőség és egy bajnoki elődöntőbeli búcsú volt a legtöbb, amit el tudott érni, ám most nyilvánvalóan nagyobb terveket szövöget a jelenleg 22-7-tel a bajnokság negyedik helyen álló Besiktas edzője. Korábban nemzetközi porondon is voltak komoly sikerei, 2000-ben az Euroliga Final Fourjáig vezette az Efes Pilsent, 2002-ben pedig az utolsó Saporta Kupát nyerte meg az olasz MontePaschi Sienával. Törökországban egyszeres bajnok (Efes Pilsen: 2009) és négyszeres kupagyőztes (Ülker: 2004, 2005; Efes Pilsen: 2009; Besiktas: 2012).

A jelmagyarázatra ezúttal is szükség lesz, csak ezúttal a játékosstatisztikáknál, ITT megtaláljátok ezt is.


Húzóemberek

Carlos Arroyo (Puerto Rico)
irányító, 32 éves, 188cm, 79kg

A négyes döntő talán leghíresebb játékosa a 33 éves Puerto Ricó-i válogatott irányító, Carlos Arroyo. Összesen 9 szezont húzott le a Toronto Raptors, a Denver Nuggets, a Utah Jazz, a Detroit Pistons, az Orlando Magic, a Miami Heat és a Boston Celtics csapataiban. Legszebb éveit Utah-ban töltötte, ahol 2003-2004-ben John Stockton visszavonulását követően, Deron Williams ledraftolása előtt kezdő irányító is volt. Utolsó két szezonjában Miamiben játszott, de a posztján játszó Mario Chalmersszel szembeni csatát a 2011-es év elejére végleg elvesztette, a fiatal játékos lett a Heat kezdője, míg Arroyo-t a csapatból is kitették. A Boston felvette még a szabadlistáról, de igazán sokat nem tudott hozzátenni a zöldek játékához sem (és akkor még finoman fogalmaztunk).

December vége óta a Besiktas keretének a tagja, korábbi csapattársa, Deron Williams pótlására érkezett. Nehéz megítélni, mire lehet képes Európában ennyi idősen, hiszen nincs még olyan régen az Öreg Kontinensen, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni eddigi játékából, az, hogy az NBA-ből kiöregedett, még nem feltétlenül mond ítéletet arról, hogy itt mekkora tényező tud lenni. Nem először játszik egyébként Európában, hiszen 2002-ben egy rövid ideig a Tau Ceramica játékosa volt, 2008-2009-ben pedig egy szezon erejéig a Maccabi Tel-Avivban pattogtatott, ahol izraeli bajnok lett és a bajnokság döntőjének legértékesebb játékosává választották.

Az idei EuroChallenge-ben borzasztóan gyenge hatásfokkal dolgozik eddig. Mindössze hét találkozón lépett pályára, így a statisztikái csalókák némileg, de az alig több mint 44%-os TS% olyan adat, amire még a tengeren túlon is azt szokták mondani, hogy fölösleges ráemelnie a dobást (sőt, erre inkább már azt mondják, hogy "gyere le a pályáról"), itt Európában pedig pláne, ahol a vonatkozó adatok általában sokkal magasabbak. Nem oszt ki túl sok gólpasszt sem irányító létére, igaz, labdát is alig ad el. Mentségére legyen mondva, hogy a kulcsjátékosok közül többen is szezon közben érkeztek, távoztak vagy éppen sérültek le, kis túlzással nem volt két egymás utáni meccs, ahol ugyanaz a keret tudott volna pályára lépni. Az igazság nála valahol a hírneve és az eddigi teljesítménye között van, de az szinte biztos, hogy nem lesz egyoldalú a párharca Obie Trotterrel, főleg mivel Arroyo védekezése fénykorában is hagyott maga után kívánnivalót, mostanra pedig még sokkal lassabb lett hátul.

 

David Hawkins (Egyesült Államok)
dobóhátvéd/kiscsatár, 30 éves, 195cm, 102kg

A rutint képviseli az amerikai David Hawkins is, aki testi ereje és játékstílusa miatt egy két poszton is bevethető gőzmozdony. A 30 éves játékos 2004-ben a Temple egyetemen végzett, de nem kelt el az NBA drafton, így Európába jött elkezdeni profi karrierjét. Nem kellett sokáig várni arra, hogy a legjobb csapatok is felfigyeljenek rá, ugyanis alig fél évnyi olasz másodosztály után az olasz első osztályba igazolt. Még 2005 márciusában aláírt a Virtus Romához, ahol egészen 2008-ig kosarazott, 2008-2009-ben átigazolt az Olimpia Milanóhoz, majd egy év MontePaschi Siena után visszatért Milánóba. Az olaszországi  hat év alatt nem kevesebb, mint egy évnyi Európa-kupa és öt szezonnyi Euroliga tapasztalatot szedett magára, gyakorlatilag közvetlenül a legmagasabb szintről érkezett tavaly nyáron a Besiktashoz.


Hawkins játéka a folyamatos meg nem alkuvásra és az ebből is adódó sokoldalúságra épül. A EuroChallenge-ben ennek megfelelően eddig sokkal hasznosabb, mint például Arroyo: hatékonyabb pontszerző (nem is kevéssel), sok büntetőt harcol ki, lepattanózik, kiszolgálja a társakat és elég sok labdát is szerez, igazi mindenes, ennek megfelelően ő is tölti a legtöbbet a pályán a törököktől. Nem ő lesz a leglátványosabban játszó kosaras a négyesdöntőn, de valószínűleg fontos tényező lesz az általa elvégzett munka és az, hogy ehhez eredményes is tud-e lenni. Ha igen, akkor nagy gondban leszünk.

 

Marcelus Kemp (Egyesült Államok)
dobóhátvéd, 28 éves, 196cm, 100kg

Elég komoly kérdőjel lesz majd a 28 éves amerikai, Marcelus Kemp. A Nevada egyetemen 2008-ban végző kosaras Hawkinshoz hasonlóan draftolatlan maradt Amerikában és szintén csapattársát másolta eddigi európai karrierjében: olasz másodosztály után két év olasz első liga következett, majd tavaly nyáron írt alá a Besiktashoz. Ami mindenképpen különbség honfitársával szemben, hogy komoly nemzetközi rutinja nincs. Érdekesség, hogy egy lábsérülés és egy térdszalag-szakadás miatt két teljes évet kiült a Nevada egyetemen, így nem kevesebb, mint hat szezont töltött a Wolf Packnél.


Kemp játéka egysíkúbb, mint előbb említett honfitársáé, ő ugyanis tipikus pontszerző. Erős testfelépítésű, gyors kosaras, akinek a játéka leginkább az 1-1-ekre épül. Könnyen jut el a gyűrűig, és jól használja testi erejét, ettől függetlenül a festékben meglepően sokszor hibázik a védők szorításában (pattanóinak elég komoly hányada saját hibáiból következik). Középtávoli játéka halálos, ez a legnagyobb fegyvere és a triplákat is kiváló százalékkal értékesíti. Nem véletlenül emlegettük azonban kérdőjelként, ugyanis nagyon sokat volt sérült idén, mindössze 7 találkozón lépett pályára az EC-ben és csak április elején tért vissza. Azóta teljesítménye eléggé meggyőző, kérdés, hogy teljes egészében sikerült-e visszanyernie formáját.

Kemp helyére igazolták egyébként a 2006-os draft harmadik választottját, Adam Morrisont, viszont Kemp felépülésével Morrison már a hatodik számú külföldi lett volna a csapatban (Törökországban öt a limit) és mivel a fehér bőrű amerikai nem akart a padon, öltönyben ülni, így a két fél április 8-án közös megegyezéssel szerződést bontott, vele Debrecenben játékosként biztosan nem találkozhatunk.

 

Zoran Erceg (Szerbia)
erőcsatár, 27 éves, 211cm, 120kg

A magasember rotáció első fontos tagja a szerb Zoran Erceg. Az erőcsatár profi pályafutása 2002-ben, a Novi Becsejnél kezdődött, de gyorsan le is igazolta egy nagyobb „hazai” egyesület, az FMP Zseleznyik, ahol egészen 2008-ig pattogtatott. 2008 nyarán öt!!! évre leigazolta Görögország egyik legnagyobb és akkoriban egészen biztosan legtöbbet költő csapata, az Olimpiakosz, ahol 2011 nyaráig két szezont töltött (közben egy évet, a 2009-2010-es szezont a Panioniosznál játszotta kölcsönben). A görögöknél, illetve Szerbiában összesen három évadnyi Európa-kupa és két szezonnyi Euroliga tapasztalatot szedett össze, Hawkinshoz hasonlóan tehát ő is a legmagasabb szintről érkezett a nyáron Törökországba.

alt

A Besiktas az Olimpiakosztól vásárolta ki Erceget tavaly (jól jött nekik, hogy a görög klub elég komoly anyagi válságba került). Kemphez hasonlóan elég komoly bizonytalansági faktor van benne is. Legnagyobb erőssége ugyanis külső dobása, ami a hazai bajnokságban meg is mutatkozik (46.73% a hárompontos vonalon túlról), de a EuroChallenge-ben eddig inkább besült a keze, mint el. Nem csak távolról eredményes, hanem középtávolról is veszélyes és palánk alatt is jó megoldásai vannak (TS%-a azért is lehet ennyire magas a botrányosan gyenge hárompontos százalék mellett), de eredményessége nagyban fog attól függni, sikerül-e belőnie a debreceni gyűrűt távolról is, játékának többi része ugyanis ekkor tud leginkább kibontakozni.

 

Pops Mensah-Bonsu (Nagy-Britannia)
erőcsatár/center, 28 éves, 206cm, 110kg

A négyesdöntő talán legkiemelkedőbb játékosa az ugróbolha, a két éve a brit válogatottal Magyarországon is megforduló Pops Mensah-Bonsu. Pedigréje messze elmarad Arroyoétól, hiszen a George Washington egyetemen végzett magasember négy szezon alatt öt NBA csapatban fordult meg és összesen 61 találkozón lépett pályára a világ legerősebb bajnokságában, csupa szív, energikus játéka kevés volt ahhoz, hogy bárhol megragadjon. Európában is többször járt már, ám általában itt sem hosszú ideig: egyedül a Benetton Trevisonál húzott le egy évet, megfordult a Joventut Badalonánál, de 2009-2010-ben a CSZKA Moszkvánál is. A spanyoloknál és az oroszoknál az Euroligában is játszott, míg az olasz együttessel az Európa-kupa küzdelmeiben vett részt.


A legkiemelkedőbb státuszt azonban nem azért érdemelheti ki, mert ő játszott a legrövidebb idő alatt a legtöbb klubban (valószínűleg ez is az ő nevéhez fűződik egyébként), hanem mert ő az egyetlen játékos az idei EuroChallenge teljes mezőnyében, aki dupla-duplát átlagol, méghozzá eléggé combosat. Meccsenkénti 18.3 pontja a negyedik a teljes listában, 10.8 pattanója viszont űrstatisztika a többiekhez képest, 2.4-del előzi meg ugyanis ebben a kategóriában a második helyezett Marcus Arnoldot (BK Pardubice). Mindezekhez a számokhoz pazar hatékonyság párosul (67.29 TS%), ráadásul nem is vállal keveset meccsenként (10.4 mezőnykísérlet). Nem technikai tudásának köszönheti ezeket a remek számokat, atletikussága és fizikai tulajdonságai viszont Európában kiemelkedőnek számítanak. Az ő kordában tartása talán a legnagyobb, legnehezebb feladata az Olajnak, hiszen hasonló profilú és minőségű játékossal nem igazán találkozhattak eddig Pór Péterék.

 

Ersin Dagli (Törökország)
erőcsatár/center, 30 éves, 204cm, 111kg

Fontos szerepe van még a honosított, török-amerikai kettős állampolgárnak, Ersin Daglinak (született Erwin Dudley). A 2003-ban az Alabama egyetemen végző kosaras elég komoly egyetemi pályafutást tudhat maga mögött, hiszen 2002-ben például a SEC (SouthernEastern Conference, Délkeleti konferencia) legjobb játékosának választották és három egymást követő szezonban lett a konferencia legjobb lepattanózója, ami Shaquille O’Neal óta senkinek nem sikerült. Ettől függetlenül nem kelt el a drafton, így profi pályafutását már ideát, pontosabban Izraelben kezdte meg 2004-ben. Azonnal tudta hozni a szintet a felnőttek között is az izraeli első osztályban, így 2005-ben elvitte a Türk Telekom és azóta is Törökországban pattogtat. Három szezon erejéig az Európa-kupa sorozatban is játszott és 2008-ban török kupagyőztes lett. Három évnyi törökországi játék után állampolgárságra jogosult lett és 2009 óta játszik törökként. Öt év után, 2010-ben elhagyta a Telekomot és az Efes Pilsenhez igazolt, ahol az Euroligában is pályára lépett három találkozón. Ezek után érkezett a Besiktashoz tavaly nyáron.


Dagli még Mensah-Bonsunál is hatékonyabb támadásban, sokkal jobb büntetőző is, de nem szabad elfelejteni, hogy sokkal kevesebbszer próbálkozik, ezért a hatékonysági statisztikáiból sok mindenre nem érdemes következtetni, gyakorlatilag csak a biztosat vállalja el, azt viszont beteszi. Igazi jómunkásember, jól pattanózik, folyamatosan brusztol a palánk alatt, nagyon kevés labdát ad el, ezért ha nem is a legtechnikásabb játékosok közül való, legalább olyan fontos szerepe van az összképben, mint a pontszerzőknek.

 

Az aktív rotáció további tagjai

Fikret Can Akin (Törökország)
irányító, 29 éves, 190cm, 85kg

A csereirányító szerepkörét tölti be a rutinos Fikret Can Akin (Skywalker). A török kisember 19 évesen, 2002-ben állt profinak és a fél török első osztályt megjárta már. Két év Türk Telekom után a 2004-2005-ös szezon közben igazolt a Banvithoz, ahol több mint két évig játszott. 2006-2007-ben, megint év közben került az Efes Pilsenhez, 2007 nyarán pedig aláírt az Antalya csapatához, ahol újfent kettő évig pattogtatott. A legutóbbi két idényt a Galatasaray-nál és az idén EuroChallenge-résztvevő Olin Edirne csapatainál töltötte, mielőtt tavaly nyáron aláírt volna hetedik török klubjához, a Besiktashoz. 2004-2005-ben még a Türk Telekomnál Európa-kupa résztvevő volt, később az Efesnél pedig az Euroligát is megjárta. Török válogatott.


Akin nagyon megbízható backup Arroyo mögött. Sok labdát nem használ el, de nagyon jól irányítja az együttest, kifejezetten magas gólpassz/labdaeladás mutatója van. A hazai bajnokságban extra százalékkal dob kintről is (43.48%), de mivel az EC-ben túl sok dobást nem vállal, így az ő pontszerzési kvalitásai és hatékonysága valószínűleg nem lesz perdöntő a Final Four során sem.

 

Serhat Cetin (Törökország)
dobóhátvéd/kiscsatár, 26 éves, 197cm, 94kg

Akin mellett Serhat Cetin az a kosaras, aki a kiegészítő személyzetből még támadásban is hozzá tud tenni valamit csapata teljesítményéhez és nem csak azért küldik fel a pályára, hogy a többiek pihenjenek/beverjen pár faultot. A 26 éves kosaras 2004-ben, 18 évesen kezdte pályafutását és Akinhoz hasonlóan ő is csak Törökországban játszott eddig: megfordult a Tekolspor, a Galatasaray, a Pinar Karsiyaka, az Alpella csapataiban és két évet lehúzott a Fenerbachénél is, mielőtt 2010 nyarán aláírt volna a Besiktashoz. A Fenerrel megjárta az Euroligát, míg tavaly a Besiktassal az Európa-kupában szerepelt.


Cetin kifejezetten nehéztüzér, hiszen az EC-ben 48% fölött, míg a honi bajnokságban 39% fölött értékesíti a hárompontosokat. A nemzetközi kupában gyakorlatilag a külső dobásokra épül a támadójátéka, de ettől függetlenül egészen jól passzol, a triplavonalon belülről viszont szinte teljesen veszélytelen, ha dobásra kerül a sor. Ő és Akin 19 perc fölött átlagolnak, úgyhogy ők ketten azok, akikkel Ataman edző még komolyan számol a fentebb említett hatos mellett.


Mehmet Yagmur (Törökország)
irányító, 24 éves, 185cm, 80kg

A 24 éves Yagmur olyan szempontból különleges, hogy a nagy költekezések előtt is megjárta már a csapatot, de ő is tavaly nyáron tért vissza. Pályafutását már 16 évesen, a Pinar Karsiyakánál elkezdte és 2007-ben érkezett ide. Két szezont húzott le legelső Besiktasnál töltött szakaszában, majd 2009-ben a Tofashoz, egy év múlva pedig a Türk Telekomhoz igazolt, onnan érkezett vissza a Besiktashoz. A klubbal egyébként 2007-2008-ban az ULEB Kupában, míg 2008-2009-ben az Európa-kupában már szerepelt. U-16-os Európa-bajnok még 2003-ból, a következő két évben pedig ezüstöket szerzett az U-18-as csapattal a kontinensviadalokon.

alt

10 meccsen szerepelt csak az idei EuroChallenge-ben, de az ő posztja kifejezetten telített és az volt az egész szezon során. Találkozónként 10 percet sem játszik, kétszer dob rá, termetéhez képest pedig még viszonylag sok pattanót szed, de statisztikái gyakorlatilag elhanyagolhatóak, őt leginkább csak a kulcsemberek pihentetésére használják csak, már amikor egyáltalán pályára lép.

 

Baris Hersek (Törökország)
erőcsatár, 24 éves, 208cm, 95kg

Szintén 24 éves a magasember szekció negyedik tagja, Baris Hersek is. Ő 2006-ban kezdett az Efes Pilsennél játszani, majd 2008-tól évente váltott klubot, a Darüssafaka, a Banvit, majd az Antalya együtteseiben szerepelt, mielőtt nyáron aláírt a Besiktashoz. Mindkét Efesnél töltött szezonjában belekóstolt az Euroligába, de mindössze négy, illetve három találkozón lépett pályára. Yagmurhoz hasonlóan ő is utánpótlás válogatott volt az U16-tól felfelé egészen az U20-ig, Yagmurral ellentétben viszont egy évvel később, a 2004-es U16-os EB-n sikerült hazavinnie az aranyérmet.


Hersek 12 találkozón lépett pályára az EC-ben, de a szerepe nagyjából ugyanannyi, mint Yagmurnak, ha nagyon szoros találkozók lesznek, akkor még az sem lenne egyáltalán meglepő, ha ők ketten nem is kerülnének pályára még azzal az indokkal sem, hogy a sztárok fújhassanak egy kicsit.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus